Eger - hetilap, 1885
1885-09-22 / 39. szám
320 — Néh. Szabó-Boháts Irma, Szabó Ignácz főgym. tanár s az „Eger“ szerkesztője f. hó 14-én elhunyt hitvesének hült tetemeit f. hó 16-án kisértük az örök nyugalom helyére. — Köszönet. Mindazon t. rokonaim, barátaim s jóakaróim, kik szeretett hitvesem, Boliáts Irma elhunyta alkalmából a boldogult temetésén való megjelenésök által, részint sürgöny, vagy levél utján, részvétüknek kifejezést adni kegyeskedtek, fogadják e helyütt, családom nevében is kifejezett hálás köszönetemet. Eger, szept. 20. 1885. Szabó Ignácz, főgymn. tanár. — A műkedvelői előadások iránt, hölgyközönségünk köreiben rendkívül élénk érdeklődés nyilvánul. Első előadásra, végleges megállapodás szerint, Csiky Gergely „Buborékok“ ez. érdekes és mulattató vigjátéka tűzetett ki, melyből a próbák javában folynak és pedig oly serényen, hogy, ha a szükséges díszletek, melyek elkészítése körül szintén erősen munkálkodnak, — megkészülnek, — már a jövő hét folytán egy igen érdekes és vonzó előadásnak nézhetünk eléje, — úgy a választott darabot, mint a t. közreműködő urakat és urhölgyeket tekintve is, kiket azonban ezúttal megneveznünk még tiltja a discréczió. — Ösztöndíj-adományozás. Eger város közig, hatósága, az e czélra fölkért bizalmi férfiakkal egyetértve, a néh. Kovács János- féle ösztöndíjban, az 1884/5 isk. év II felére a következő egri illetőségű tanuló ifjakat részesítette: Lefevre Dezső, Gotli Ferencz, Varga János, Hanák Gyula, Szabó Béla, Békeffy István joghallgatókat, fejenkint 26 fit 25 krral; Csór Gáspár, Bertha János, Horváth Gyula, Péter Ferencz, Starosolsky István, Ury Béla, ifj. Kotrba Nándor, és Antal Imre főgymn. tanulókat fejenkint 21 írttal. — Gyászhir. Dubniczai Dubniczky István, egri kir. törvényszéki joggyakornok f. hó 15-én elhunyt. A boldogultban az egri fiatalság egy kiváló tehetségű, vas szorgalmú, szép műveltségű, s nagy reményekre jogosító, s társas köreinkben is köz- kedveltségű ifjú tagját, a család reményteljes gyámolát vesztette el. Elhuny tárói a gyászjelentést az „Egri dalkör“ adta ki, melynek a boldogult egyik derék működő tagja volt. Temetése, általános részvét mellett, díszes egyház; szertartással f. hó 17-én ment végbe. — Köszönet-nyilvánitás. Mindazon t. hölgyek és urak, kik felejthetlen kedves fiam: Dubniczky István, volt egri kir. törvényszéki joggyakornok temetésén becses megjelenésükkel, és A szép Mary bámulva, csodálkozva hallgatja mindezt, hogy kedves, hanyag Adrienje csakugyan művész, kitűnő, hires ember, kinek festvényeiért az aranyos díjon kivűl még könyörögnek is, — azonnal elhatározza magát hogy az ifjat a dologra, de különösen a házasságra, — ha másként nem lehetne, kényszeríteni fogja. Az alkalom erre csakhamar bekövetkezett. Adrien szokása szerint éjfél után térve haza, bezúzta az ajtót, mert azonnal fel nem tárult, s bezúzta a szolga orrát, mert azonnal ajtót nem nyitott. — Adrien — kezdi bánatosan a szép asszony másnap, — meddig tart még ez igy? Sok keserű perczet okoztál már eddig, — de még sem veszélyeztetted házam biztonságát! Mily szándékod van a jövőt illetőleg ? Meg akarod ölni cselédeimet, lerombolni házamat, s végre meggyilkolni magamat ? Nem elég, hogy félév óta teszed gúnyos feltevések tárgyává jóhirnevemet, nem elég, hogy szivemmel játszol, mint egy festéktörlő szivacscsal ? Nem elég, hogy . . . Oh, én szerencsétlen asszony! Yan-e nálam boldogtalanabb lény a világon ? — Csak a könyeket hadd, Mari, egyetlen drága Mari! Szórja rám szép szemed a harag villámait, menydörögjön hangod . . . csak a zápor, az maradjon el! Tudd, hogy szivem gyáva a siró asszonyokkal szemben . . . Mit kívánsz, az ajtót csináltassam meg, melyet az éjjel kisé megrongáltam, vagy szolgád orrát gyógyittassam be, melyet az éjjel véletlenül beütöttem . . . mondom neked, csupa véletlenségböl! Itt van kabátom, itt vannak kincseim: az ecsetek, a festékek... vidd el mind, add el, csináltasd meg az ajtót, gyógyittasd az orrot, csak ne sírj! Meggyülölöm az életet, ha téged könyezve kell látnom. — Meggyülöli az életet! — pattan fel a most valóban hamásként részvétüket nyilvánitották, s pótolhatatlan veszteségem fölött legnagyobb atyai fájdalmamat enyhíteni iparkodtak, fogadják őszinte és hálás köszönetemet. Eger, 1885. szeptember 18. Dubniczky Rudolf. — Az idei szűre megkezdésére a városi hatóság által határidőül f. szept. hó 30-ika tűzetett ki. — Ab. Appel-ezred zenekara múlt csütörtökön, f. hó 17-én, délut. 5— 6 óra közt tartotta az érsek-kertben, második térzenéjét eléggé számos közönség jelenlétében. A zenekar nem tulerős, de játéka eléggé szabatos és repertoirja elég változatos. — Prágai Lajos, az alsó borsodi helv. hitv. egyházmegye nyug. esperese, makiári ref. lelkész, élete 71-ik évében, agyszél- hüdés következtében, f. hó 11-én elhunyt. Temetése f. hó 14-én ment végbe. — A detki körjegyzői állomásra a választás f. hó 9-én ment végbe, amikor is szótöbbséggel Goits Endre lön megválasztva. — Rendőri hírek. Káló István egri illetőségű, kőmives tanuló, f. hó 16-án a tűzoltó kávéház helyiségéből több db. seres poharat, veresbort, és üvegeket tolvajlott el. — de tetten éretvén, a fény. bírósághoz kisértetett. — Nelken Sámuel egri lakos, Farkas Benjáminnál, testvére Nelken Ignáczcz.il öszeveszvén, a nála lévő revolverrel testvérére három lövést tett; a lövések közöl két golyó talált, minek következtében a sérült, súlyos sebei miatt kórházba szállíttatott, — a tettes pedig a fény. törvényszékhez kisértetett. — Könyvesház. — Méhner V. budapesti könyvárus kiadásában közelebbről megjelentek: „Tompa Mihály összes mfive i“-nek 11 — 14-ik füzetei. — Az egyes füzet ára 35 kr. Házvezetőnő, szerény igényekkel, ki a gazdasszonyko- dásban gyakorlottsággal bir, azonnal alkalmazást nyerhet. Tudakozódhatni e lapok szerkesztőségénél (Széchenyi-utcza, Zsebköz, 24 sz.) naponként déli 12—2 óra közt. — Terményüzlet. (Sonnenschein V. terménykereskedő r. tudósitónktól). Legutóbbi hetivásáraink eléggé élénk forgalmat tüntettek föl. Tiszta búza iránt a hangulat emelkedőben. Arak változatlanok. — T. búza: 6.20—6.50; kétszeres és rozs: 5.20— 5.60; árpa (lanyha) 5--5.50 ; kukoricza (ó) 5.30—5.60; zab: (emelkedőben): 5.30—5.50. mm. Felelős szerkesztő: Sza/bó Ignácz. rágóssá lett szép Mari, — s mily tréfásan mondja el ezt a lelkem adta gézengúza — nekem, ki őt hitelre élelmezem! Vigyem el kincseit — ezeket a rongyokat, ezt a lim-lomot!.. Hahaha, szép! az urfinak méltóztatott tréfálni . . de majd megmutatom én, ki az ur a háznál. Ide hallgasson az urfi! Én, a „Vasrózsa“ úrnője, kijelentem ezennel, hogy uraságo- dat e szobába fogom csukni, s fogoly marad mindaddig, mig nagyhírű kopott ecsetét elő nem veszi, s egy képet nem fest, mert félévi üres beszéd után azt kezdem hinni, hogy nem is festész, hanem tudom is én mi. Ha a kép elkészült, méltónak fogom tartani arra, hogy férjemmé legyen ! — Mari, komolyan mondod ezt ? — Igen ! — Csakugyan rám akarod zárni az ajtót ? — Mindenesetre. — Ha szépen kérlek, sem állsz el e szándékodtól? — Ha imádkoznál, sem. — Elég! magamban óhajtók maradni! Mari remegve tekint a nem annyira haragos, mint inkább szomorú ifjúra, s habozva bár, de mégis elzárja az ajtót. Brauwer munkához fog, visszautasítja az ételt, italt, s a kétségbe esetten könyörgő Marinak megtiltja, hogy a mű befe- jeztéig szobájába lépjen. Harmad nap a szobát üresen találja, de az asztalon egy kép és egy papír hever : „E kép ára 200 arany, adósságom törlesztésére bőven elég! — Megaláztál, — többé nem láthatjuk egymást pirulás nélkül, s azért Isten veled örökre! . . „Adrién.“
