Eger - hetilap, 1885
1885-09-08 / 37. szám
XXIV. év-folyam. 37. szám. 1885. szeptember 8-án. Előfizetési díj: Egész évre . 5 trt — kr. Félévre . . 2 „ 50 „ Negyed évre .1 „30 „ Egy hónapra — 45 „ Egyes szám — 12 „ EGER. Hirdetésekért minden 3 hasáliozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Széchenyi-utcza, zsebköz, 24. sz.) és Szolosányi Gyula könyvkereskedése (alapitvánvi ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. — A hirdetési díj előre fizetendő. Az egri szövőgyár ügye. Mint biztos forrásból értesültünk, az egri szövőgyár részvényeseinek nagy értekezletéből kiküldött 15-ös bizottság serényen folytatja munkálkodását. Első gyűlését f. hó 2-án tartotta, amelyből ismét egy 5-ös bizottság lett kiküldve a költségvetéshez szükségelt számlák, árjegyzékek, költségelőirányzatok stb. beszerzésére, melyek alapján a szövőgyár életképessége s fel- vagy fel nem állithatása positiv számadatokkal lesz kimutatva. Ezen 5-ös bizottság f. hó 3-án indította meg tevékenységét, s azóta naponta ülésezik és szerzi a szükséges adatokat. Legközelebbi számunkban kimerítő értesítést adhatunk már az ez ügy iránt érdekelteknek; — de némi kevés tájékozódást már most is nyújthat a bizottságnak velünk közlött hozzávetőleges számítása. Nevezetesen: Egy szövőszék dolgozik naponta 10 órát és készít 40 méter szövetet a 16 számú fonalból 32” szélességben, tehát 300 munka-napot számítva, 100 szövőszék készit egy év alatt 1.200,000 mét. szövetet. Egy végben van 62 méter, tehát 19,355 véget. Egy vég szövethez szükséges 16 font fonál, melyet a bizottság kezei közt levő ajánlat és árjegyzékek szerint beszerezhet 41V, krajczárért; de a beszerzési legmagasabb árban 47 kr. számítva fontját, kerül a gyárnak egy vég szövet 7 frt 52 krajczárba. A bizottság a gyár évi költségeit is felszámította már, mely költségek a legmagasabb fizetések és árak szerint vannak felvéve, (de még nyilvános utón nem részletezhetők); s kitesznek átlag véve 21.100 frtot, mely költséget felosztva a gyár által évente készítendő 19,355 vég vászonra, esik költség egy végre 1 frt 09 kr.; ehhez számítva a fonal árát 7 frt 52 krt, a gyárnak magának kerül egy vég vászon 8 frt 61 krba. Az ily szövetek árát, a helybeli és vidéki festésüktől bekért számlák szerint, a kik 171/2, 18, 19 krért veszik be méterét, a bizottság 17 krral számítja. E szerint egy vég eladási ára 10 frt 54 kr. Lenne tehát végenként a szövő-gyárnak 1 frt 93 kr. tiszta haszna. Naponta megsző a gyár 64 véget, melyért kap. 674 frt 56 krt A gyárnak pedig kerül a fonál naponta . . 481 „ 28 kba Kap tehát a gyár eladási felesleged naponta . T93 „ 28 krt. mely szerint 109 napig kell dolgoznia, azaz három hónap és 19 napig, hogy az összes kiadásokat azaz a 21,100 frtot fedezhesse. Ez nem épen kedvezőtlen képe az alakulandó egri szövőgyár elég szép síikért Ígérő jövőjének, s mindamellett, hogy az első magy. pamutfonó és szővőgyár-részvénytársulat liquidál, hajlandók vagyunk ezen számításnak hitelt adni, annyival is inkább, mert a most említett liquidáló gyár 600,000 ft. befektetéssel kezdte, és csak maga a gyár és munkástelep került neki 643.458 frt 48 krba. Hát a forgalmi tőke ? E nélkül pedig nem működhetik semmiféle vállalat, annálkevésbbé, ha már a kezdet deficitből indul ki. Most — úgy halljuk — a bizottság a gépek beszerzése, felállítása, s beruházási költségeinek stb. kiszámításán fáradozik, hogy kimutathassa : mennyi befizetéssel és forgalmi tőkével kell bírnia azon 100 szövőszékből álló gyártelepnek, mely a fön- nebb előadott jövedelmet a részvényeseknek biztosítja. Kereskedelmi mizériáink. E czim alatt lapunk egyik gazdasági tudósítója egy terjedelmesebb czikket küldött be, melynek lényegét a következőkben adjuk: Czikkiró mindenekelőtt azon kérdést veti föl: mik lehetnek annak okai, hogy városunk anyagi fejlődésében nemcsak lépést nem tart a vele egyrangú hazai provincziális városokkal, de sőt évről évre szembetűnő hanyatlást mutat fel ? — s azon eredményre jő, hogy a leglényegesebb ok az ipar- és kereskedelemnek városunkban napról-napra tapasztalható s érezhető fokozatos sülyedésében rejlik. Méltán kérdi czikkiró: hová tűnt Egerből ama virágzó ipar és kereskedés, mely számos, ma is tekintélyes, ismert egri polgárcsalád vagyonosságának vetette meg alapját ? Hová lettek azok az idők, mikor az egri iparczikkek széles e hazában, sőt még hazánk határain túl is messze földön keresettek voltak ? — inig most csaknem kizárólag az egri piaczra. s legfölebb a szomszédos községek s városok országos vásáraira vannak szorítva, any- nyira, hogy ma napság nálunk az iparos örül, ha szerény napi existentiáját folytonos munkássága által biztosítva látja, nemhogy arról álmodoznék, hogy vagyont is szerezzen. Tapasztalatlan iparos e miseriák miatt a folyvást fejlődő s szaporodó gyáripart átkozza, melylyel, nézete szerint, a kis iparos nem versenyezhet. Igaza van. A gyáripar termel sokat és jutányosán (s többnyire oly munkát, melyre nagyon is ráillik a példaszó : „olcsó húsnak hig a leve“), — az „en gros“ kereskedelem számára, s mindkettő: gyár és nagy kereskedő, a tömeges, a nagy quantumban való eladás által éri el czélját: a befektetett hatalmas tőke tisztességes százalékát. Ezekkel szemben az egyes kis iparos, vagy kereskedő, természetesen, nem boldogulhat,— egymagában; de igen is boldogulhat a gyáriparral szemben az egyes iparosok egyesitett testületé, mely szolid és helyes alapokon szervezve, a gyáriparnak nagyon is erős concurrentiát támaszthat, Ízletes, szilárd és tartós kézimunkák által, minőket a gyáripar alig képes produkálni. Okos ember pedig a tisztességes, szolid kézmü-iparczikket mindig eléhelyezi a gyári iparczikknek. Az egészséges alapokon működő ipartestület azután képes a nagy kereskedelem számára is elegendő mennyiségű iparczikket jutányosán szolgáltatni, s a gyáripart leszorítani, mint ezt élő példák tanúsítják. Igen! de ily ipartestületi kebelezetbe csak értelmes, szorgalmas és önérzetes iparosok válhatnak be, kik mesterségüket ámbitió- v a 1 űzik, abban napról-napra haladnak és tökéletesednek; — nem pedig olyanok, mint számos egri iparos polgártársunk, aki alig várja, hogy annyit szerezhessen, amennyin egy kis szőlőt vehet; s mihelyt e czélját elérte, hátba rúgja a pörölyt, kaptát, gyalupadot, — beáll szőlősgazdának, s nap nap után ott láthatjuk őket a Tihaméren, az Árnyék- vagy a Verő-Szalában pinczéjök előtt, egy kancsó bor mellett, egymagok- ban, vagy ezimboraságban siestázni, s kipihenni a — nehéz napi
