Eger - hetilap, 1885
1885-08-25 / 35. szám
288 közelebbről azon ajánlatot tette a színkör bizottságának, hogy a t. bizottság tagjainak készséges és sükeres támogatása mellett, hajlandó, a színkör decor a t i v fölszerelésének javára, zenészeti részletekkel fűszerezett, néhány műkedvelői színi előadást rendezni. A bizottság az ajánlatot készséges örömmel fogadta; teljes támogatását készséggel megígérte, s a kérdéses estélyeknek saját legjobb belátása szerint való rendezésére e lapok szerkesztőjét fölkérte. — Miután pedig, közelebbi hirek szerint, az egri dalkör is szándékozik hasonló színi estélyeket rendezni; s miután tagadhatatlan, hogy egyesitett erőkkel sokkal nagyobb st'iker érhető el, semmint szétforgácsoltakkal: kívánatosnak látszik, hogy a két testület e czélra egyesüljön, annál inkább, mert a színkörben, decorativ fölszerelés nélkül, a dalkör sem rendezhet előadásokat. A tárgyalások, az egyesülés érdekében, már megindultak, s biztató sükerrel vannak folyamatban. A dalkör t. elnökének szeretetreméltó neje D a n i 1 o v i c s n é s z. Sir Viktória úrnő ő nsga, már előzetesen kegyes volt szives közreműködését meg- igérni. A színkör-bizottság buzgó elnöke, t. barátunk Zalár József, megyei fő-jegyző pedig mint közvetlenül értesültünk — szerencsés volt már eddigelé a jó eszme pártolásának, s illetve a közreműködésben való részvételnek, Fülöp, és Gröber nővérek, Sajóssy Margit stb. urhölgyeket megnyerni. Nincs kétségünk benne, hogy az egri bájos hölgykoszorú fölkérendő többi kedves virágai, valamint arany fiatalságunk fegyver képes tagjai, közremüködésök által szives készséggel fogják e, remélhetőleg igen kedves, estélyek sükerét biztosítani. — Előléptetés. Kempelen Géza, pénzügyi titkár, a helybeli illetékkiszabási hivatalnak is volt tisztelt főnöke — mint a hivatalos lapban örömmel olvassuk — legközelébb pénzügyminis- teri titkárrá neveztetett ki. Szívből gratulálunk! — Hatvanból (múlt számunkra elkésve) írják lapunknak. F. hó 15-én az itteni fiatalság „az erdélyi közművelődési egylet“ javára, igen szépen sükerűlt nyári mulatságot rendezett. A négyeseket 24 pár tánczolta. Részt vettek a mulatságban: Isaak Gy.-né, Benkéné. Lefevrené, Scheidl Ágostonná, Siposs- né, Somogyin é, S per giné, Sperlaghné stb. urhölgyek. A város és környék szépei közöl a tánczosnők soraiban ott láttuk a Sipo SS-, Lefevre,- Sperlagh-, Somogyi-, és Me szí é- nyi-nővéreket, Scheidl Lujza, Grálovies Dóra, Spergl Riza, Zakkay Jozéfa kisasszonyokat. A jövedelem 60 frt. — Okolicsányi meggyilkoltatásának ügye közelebbről már másodszor fordult meg a kir. tábla előtt anélkül, hogy végérvényes határozatot hoztak volna benne. A gyilkossággal vádlottak ügyében hozott első bírósági határozatot, — mint annak idején közöltük, — a kir. tábla megsemmisítette, mert az ez ügyben eljárt vizsgáló bíró. a tör/ényszéki gyakorlat ellenére, mint előadó — Igen, eljöttem! monda Anna, látják hogy beváltom Ígéretemet. . . . Pompás üzletet csináltam, eladtam fenyőimet a pont- croixi embereknek s elhatároztam magamban, hogy jövedelmemet Párisban fogom elkölteni . . . Meguntam bagoly módra élni vén fenyőim közepette, s élvezni akarok, mig egészséges vagyok ... Meg akarom ismerni Párist alaposan, elmegyek a színházba, a boulogne-i erdőbe, ebédelek vendéglősnél, bejárom a múzeumokat, meglátogatom a templomokat, s önökre számítottam, hogy kalauzolni fognak ... De mindenekelőtt Ploudaniel unokabátyámat kell meglátogatnom, megfogadtam, hogy első látogatásomat nála teszem . . . Gondolják, hogy otthon fogom most reggel találni? — így akar oda menni, mindjárt a mint megérkezett ? ki- álta fel Villeneuve asszonyság. — Miért ne? aludtam a waggonban, egészen jól érzem magam s kész vagyok kimenni. — Még csak ruhát sem vált? viszonzá a festő neje. Egyúttal hirtelen pillantást vetett Kerlaz úrnőjének öltözékére. Le Bozellec Anna esernyőjével hóna alatt, sötétszinü szalmakalapjával, fekete gallérköpenyével, rossz szabású ruhájával, melynek szoknyája feszesen állt csípőjén s látni engedé lábait a nagy fűzős czipőkkel, hátulról úgy nézett ki, mint egy falusi lelkész, a mint az épen prédikácziójáról tér vissza. — Ugyan miért? válaszoló, csak két ruhám van s mind a kettő egyforma. Villeneuve asszonyság értésére adta, hogy öltözéke meglehetősen divatját múlta s hogy nem jelenhetik meg unokabátyjánál ezzel a kissé nagyon is parasztos külsővel. Bebizonyitá neki annak szükségességét, hogy előbb divatos kalapot s ruhát vegyen. is szerepelt a határozathozatalnál. Ugyanakkor utasította a kir. tábla a törvényszéket, hogy a vizsgálat több hiányát pótolja, különösen Hubert János lyceumi jogtanárra vonatkozólag, kit a fel- bujtás gyanúja terhelt. Az egri kir. törvényszék megejtette a pótvizsgálatot, és uj vádhatározatot hozott, melyben Hubert ellen a további eljárást megszüntette. E határozatot Okolicsányiné, a meggyilkolt özvegye fölebbezte, és a kir. tábla kénytelen volt a vádhatározatot ismét megsemmisíteni, és pedig azon okból, mert az uj vádhatározat hozatalánál a vizsgáló biró, mint szavazó biró ismét szerepelt. E miatt, és a még most is mutatkozó több hiány pótlása czéljából az ügy ismét visszautaltatott az egri kir. törvényszékhez azon szigorú meghagyással, hogy jövőre minden részletre kiterjedő határozatot hozzon. Hiteles értesülésünk szerint a vizsgáló biró a kérdéses tanácsülésben nem vett részt. A tévedés a felküldött jkönyv másolatában irnoki hibából történt. — A milliomodik. Az orsz. kiállítás bizottsága tudvalevőleg azt határozta, hogy a milliomodik látogató száz darab kiállítási sorsjegyet kap meglepetésül. A millomodik látogató a számítás valószínűsége szerint sz. István napján volt belépendő, s azért a milliomodik belépti jegy közeledtével a mellékkapukat elzárták s csak a fő-kaput hagyták nyitva, hol a bizottság teljes komolysággal s parádéban várta a szerencsés halandót: a milliomodikat, ki pontban délut. */42 órakor be is lépett a kapun — két darab osztrák értékű katona-pék személyében. Amint a jegyeket számláló őrök elkiáltották mögöttök, hogy: millió! — a bizottság rögtön nyakon csípte a prófontvitézeket, kik halálra ijedten csehnémet nyelven szabadkoztak, — de midőn dikezió kíséretében értésökre adták, hogy minő szerencse érte őket, mindkettőnek egyszerre mosolygó holdvilág lett a képe. Miután, mint katonák, a kiállításra nézve ketten teltek egy emberszámot, s egy jegy gyei léptek be, a sorsjegyeken is barátságosan megosztoztak, bár — állítólag — egy pénzember rögtön 120 frtot kínált nekik a sorsjegyekért. A szerencsés pék- legénypár neve: Marsall és Buchheimer. A község megéljenezte, a bizottság pedig Dobosnál megvendégelte őket. — Megyei csendélet. — F. hó 9-én virradóra a nádúj- falusi legelőről 9 darab, f. hó 16-án virradóra pedig a nagy- bátonyi legelőről 4 drb. lovat loptak el. A tettesek ismeretlenek. — F. hó 11-én Gy-Püspöki községben Nagy István háza ismeretlen okból kigyulladt és 2 szomszédos házzal együtt a lángok martaléka lön, mely alkalommal Nagy Istvánná az oltás következtében súlyos égési sebeket kapott. Két ház biztosítva volt. — Ugyané nagyon, a délutáni órákban, Berán Lajos, domaházi földbirtokos, tanyáján támadt tűz, minek következtében egy kazal szalma és egy kazal törek égett le. — 12-én éjjel Kiss Antal, gy.-tarjáni lakos, háza gyúladt ki, miáltal még 3 szomszé- dés ház esett a lángok martalékául. Az összes kár 1900 frt. — De ez sok időbe kerül, veté ellen Le Bozellec asszonyság türelmetlenül. — A világért sem ... A Louvre boltjaiban készen fogunk találni ruhát és kalapot, s azokat egy pillanat alatt alakjához és termetéhez fogják alkalmazni. — Legyen hát! mondá Anna belenyugodva, menjünk az ön louvre-i kereskedőihez; de úgy intézzük dolgainkat, hogy holnap okvetlenül meglátogathassam Ploudaniel urat. Másnap már korán reggel talpon volt s gondosan hozzáfogott öltözéke rendezéséhez. Mikor merinoi gyapjú ruháját felöltötte, lábait kelme-czipőkbe bujtatta, fejére kis kalapot tett volt, mely alól tömött hajfürtjei makacsul kicsúsztak, a mi bo- szussá tette őt, belenézett a tükörbe s alig ismert magára. Ez a magas, barna, elfátyolozott s redőzetes ruhába öltözött alak volna-e az a vad, eleven Ploudaniel Anna, kit a rónaság parasztjai egykor a „kerlazi rózsának“ neveztek el? ügy tetszett neki, hogy inkább fel tudná eleveniteni unokabátyja emlékében a múltakat, ha abban a falusias ruházatában jelennék meg nála, melyet még tegnap hordott. Ez alatt bejött Villeneuve asszonyság is, némi igazítást tett szoknyája redőin, a kalap szalagjait Ízlésesebben kötötte meg s kijelenté, hogy már most „kellőleg“ néz ki, egészen úgy, hogy méltóképen jelenhetik meg rokonánál, a képviselőnél. Egy csésze csokoládét költtettek el vele, a kapunál kocsi várt reá s ő dobogó szívvel elindult. Tanguy a St.Germain külvárosban lakott s a kocsi lassan haladt át a Monceau parkon. (Folyt, köv.)
