Eger - hetilap, 1885
1885-08-18 / 34. szám
276 folgte allerhöchste Bestimmung der Bade-anstalt im Markte Hofgastein. Die Bürger Hofgasteins“. Hátsó részén : „Die Bürger Hofgasteins verehren in dem Gründer dieses Monuments ihren grössten Wohlthäter.“ Ezen emléket tudniillik P y r k e r érsek állíttatta, és leleplezését 1847-iki aug. 15-én (tehát épen 38 év előtt) nagy ünnepélyességek közt maga tartotta meg. Ez vala Pyrker életében a legutolsó nap, melyet Gasteinban töltött. Az igy keletkezett fürdő emelésére a város könyékét vette szemügyre a jótevő érsek, s egy közelfekvő fenyves dombot, mely az egész völgy felett uralkodik, s az Alpe- sek háborított csúcsaira is élvezetes kilátást nyújt, sétány- n y á alakíttatott, s legmagasabb pontját ernyős nyugvó helylyel látta el. A hálás polgárság e helyet „Pyrker- halom“-nak (Pyrkers-Hőhe) nevezi, s azóta gyönyörű fasort ültetett az oda vezető ösvény mellé. Ugyanekkor a felső fürdőben is a nagyszerű vízesésnél emelkedő sziklahegyet, melynek ormára utóbb az áhitat a Megváltás jelét állíttatta, a nagy nevű pátriárka szintén kényelmes ösvénynyel, s hasonlókép födött pihenő helylyel látta el, mely most „Patriarchen-Eremitage“ nevet visel. Midőn I. Ferencz császár 1832-ben Hofgasteint meglátogatta, Pyrker, a magas vendég ittléte emlékére, saját kétemeletes házát, fürdőszobákkal kibővítve, fiirdőkórházfil a katonaságnak adományozta. Ezt értelmezi az épület kapuja fölött márvány-táblán olvasható, következő fölirat: „Saluti militum P. P. Joannes Ladislaus Pyrker Patriarcha, Archiep. Agriensis. MDCCCXXXII.“ Ekkor Pyrker ugyanazon utczában egy másik egyemeletes házat építtetett magának ; de melyet már 1837-ben a kincstárnak, a kerületi hivatal számára, eladott volt. S Pyrker e két házától maga az utcza, mely egyszersmind a városka főutczája, „Pátriárka-utcza“ (Patriarchen-gasse) nevet nyert. Végre 1841-ben Pyrker egy kétemeletes épületet vett a papiak tőszomszédságában, s azt a város szegényeinek ajándékozd ; mely kegyes adomány emlékét a város az említett épületen következő felirattal őrzi: „Armenhaus des Marktes Hofgastein, durch milde Schenkung Sr. Excellenz des Hochwürdigsten Herrn Patriarchen und Erzbischofes von Erlau, Ladislaus Pyrker von Felső-Eőr, im Jahre 1841.“ Ezek Pyrker örökemlékezetű, s fejedelmi bőkeziiségű jótékony alkotásai Gasteinban, viszonzásául ama nagyszerű gyógyhatásnak, melyet a gasteini hévforrások testi szervezetére gyakoroltak, s ama kellemes napoknak, melyeket, távul székvárosától, Egertől, — hol a magas műveltségű, fenkölt szellemű s páratlan jótékonyságú egyháznagy többnyire csak ellenszenvvel, s hálátlansággal találkozott, — a gasteini hálás polgárok körében töltött, — gyakorta meglátogatva közelben lakó fenséges barátait: az udvartól teljesen visszavonult, s idylli csöndes magányában élő János főherczeget, s nejét: M e r á n grófnőt, kinek áldott hamvait csak e napokban kisérte a környék hálás kegyelete az örök nyugalom honába. *) Arnóthi. Szózat Hevesmegye, s Egerváros hazafias lakosságához. A lapokban csaknem naponkint olvasunk megdöbbentő adatokat ama veszélyről, mely hazánk felső vidékein, s különösen az erdélyi részen, a szláv és oláh nyelvek aggasztó mérvű terjedésével szemben, a magyarságot, nemzetiségünket s nyelvünket fenyegeti. Ennek meggátlására nagyon elérkezett az erélyes és gyors munkálkodás, az egész ország hazafias és áldozatkész tevékenységének ideje, amely hazánk fenyegetett részeiben immár nagy lelkesedéssel meg is indult. Egymásután keletkeznek mindenütt a hazafias „közművelődési egyletek,“ melyek nyomban meg is kezdték buzgó munkásságukat. Ezek közt Magyarország hazafias népének legkiválóbb figyelme főleg az „érdélyrészi magyar közművelődési egylet“ felé irányult, mint amely előtt, az oláhság fenyegető elharapózásával szemben, a legnehezebb feladat vár megoldásra. E nagy fontosságú egylet javára az adakozás országszerte folyamatban van, és pedig oly örvendetes sükerrel, hogy aug. 1 5-én, magán ez egyetlen egy napon az egylet javára aláirt adományok összege a 15,000 irtot haladja! *) V. ö. Stephanovszky Sándor: „Magyar emlékek német földön.“ „Egri irók albuma, szerk. Szabó Ignácz, Eger, 1862.“ Az „EGER“ tárczája. Ima a királyért. (1885. aug. 18.) Hol ős Buda várán zászlót lenget a szél, És minden darab kő fényes múltról beszél, Hol Árpádnak trónját milljó magyar karja És az ősi hűség ércz-oszlopa tartja: Ott a nemzet szive egygyé forrva dobban, Népek atyja. Isten halld imánkat abban: Áldd meg, áldd meg a királyt! Gyújtsd lángra fel szivét, hogy szeresse e hont, Melynek minden fia érte, ha kell, vért ont; Legyen fénylő napja Hunnia egének, Űzze szét foszlányit hon-bú fellegének, Hírneve sugárit addig hordja e föld, Mig csak a magyar név öt világrészt betölt. . . Áldd meg, áldd meg a királyt! Add, ha törvényt s jogot látand megsértve ő, Legyen a bűnt torló, zord, haragos felhő; Legyen dörgő villám a honmentő harczon, Villám, mely Kárpáttól Adriáig hasson, Hogy minden ellenség rettegje azt a kart, Mely csatára inti a bajnok hős magyart! Áldd meg, áldd meg a királyt! Szent szabadság harczán, hol annyi hős hulla, Nagy Isteu ó tekints, tekints le e honra! Legyen béke-templom, hol nincs pártküzdelem, Örök mécsként égjen benn’ a honszerelem; Éleszsze e tüzet e hon nagy királya, Mig a magyar nemzet imaként kiáltja: Éljen a magyar király ! Jékei. Hamupipőke. (Eger, jun. 24. 1885.) Nyáralkonyon láttam . . . Kék karton ruhája Olvatagon simult karcsú derekára. S a parányi lábak, kis papucsba rejtve, Ott suttogtak lágyan . . . néma csöndbe’ lejtve. Fagygyu-gyertya lángja lobogott kezébe, Vetve halvány fényt a bűvös-bájos képre. Hamvasszőke fürtök, csigákba omolva. . . Mintha arcza körül arany-dicsfény volna. Mint nyíló nefelejcs — bájolók szemei; Ajkain a mosoly — pajzánsággal teli. . .
