Eger - hetilap, 1885
1885-08-03 / 32. szám
263 karmestert értesíteni, hogy az illető megbízott annak idején ez ügyben tartandó tanácskozmányra meghivható legyen. Ezen felkérés folytán az érsekség részéről a megbízott már ki is jelöltetett, azonban a főkáptalantól ez ideig értesítést nem nyert. Hasonló nyilatkozatot tett a polgármester azon kérdésre, - hogy a városunkban felállítandó kertészeti, szőlészeti, borászati és méhészeti iskolához a fókáptalani tihaméri dűlőkből szükséglendő 20—24 holdnyi terület megszerzése iránt mily eljárás követtetetett ? Egy főreáliskolának városunkba leendő szervezésére vonatkozó elnöki előterjesztés folytán, határozatba ment: hogy Eger város képviselő testületé egy ily iskolának városunkra nézve szükségét, üdvös és hasznos voltát beismeri; s kész annak létesítéséhez anyagi helyzetéhez képest hozzájárulni; miért is e czélból egy szőkébb körű küldöttséget választott, s megbízta, hogy ez ügyben szükséges intézkedéseket saját hatáskörében eszközölje, s eljárásáról annak idejében jelentést tegyen. — Nyilatkozat Kele József urat az egri önkéntes tűzoltó- egylet választmánya, az alapszabályok 15-ik §-ának értelmében kebeléből még f. évi julius hó 17-én tartott rendes választmányi ülés határozata folytán szolgálati hanyagsága miatt kizárta. — Hogy e kizárás az alapszabályok rendelkezése ellenére, a helyi lapokban nyilvánosságra nem hozatott, az tisztán Kele József úr iránt, a tűzoltó-egylet részéről tanúsított kíméletből történt. — Ha tehát Kele József ur, mint az egri önkéntes tűzoltó-egyletnek kezdetben buzgó és tevékeny, de később egészen az ellenkező tulajdonságokba divergált tagja, az egyletből való kizárása előtt, magában az egylet kebelében terjeszti elő ama bölcs (?) proposition, melyeket az „Eger“ legutóbbi számában, ép oly nagy aplomb- bal, mint csekély szakértelemmel világgá bocsájtani jónak látott: nincs kétség benne, hogy az egylet azokat, annak idején saját értékük szerint fogta volna mérlegelni, s figyelembe venni. Ily körülmények között azonban, utólag a közétett bölcs pro- positiókra érdemileg reflectálni az egylet — már csak a további meddő polémia elkerülése tekintetéből is, — nem tartja hivatásával megegyezőnek ; azért az egri önkéntes tűzoltó egylet, saját kötelességérzetének, s legjobb igyekezetének tudatában, — a kérdéses czikk méltó elbírálását a tisztelt közönség elfogulatlan Ítéletére bízza. Kelt Egerben Aug. 3-án. Az egri önk. tűzoltó-egylet parancsnoksága. — Tűz. — F. hó 2-án éjjeli 11 óra után tüzlárma riasztá fel városunk lakosságát. Kelemen Márkusnak a sóház-utczában levő háza, ismeretlen okból kigyult, s a szomszéd Horvát Albert házával együtt csakhamar lángokban állott. A gyorsan megjelent önk. tűzoltó testület buzgó közreműködésének — daczára a nagy vízhiánynak, s az égő pallósokon felhalmozott takarmánytömegnek, — sükerült a lángokban álló házakat a beégéstől megóvni, s a tűz tovaterjedését meggátolni. E sorok Írója szemtanúja volt a tűzvésznek, s örömmel tapasztalta, hogy a mi derék tűzoltóink „Azt a hölgyet szintén el kellett volna fognom,“ mondá a rendőrbiztos aggályos fej cső válással; „de arra nem volt parancsom. Hanem azért meg kell tennünk, ami hatalmunkban áll, — emlékszik ön ama hölgy öltözetére ?“ „Igen jól emlékszem, — nehéz, szürke, igen puha tapintású selyemruhája volt, fölötte bő, barna köpeny, melynek széleit rendkívüli ügyességgel tudta bal vállára vetni.“ „Mint azt kísérője a vörös kendővel ellenkező irányban tette.“ „Fején fekete bársony, u. n. Kossuth-kalapot viselt, — de ki az a hölgy, rendőrbiztos úr?“ „Azt teljes bizonysággal nem tudom.“ „És kisérője, ki helyett én elfogattam ?“ „Az egy gyalázatos gaz, — egy hires csaló, ki a német rendőrséget oly ügyességgel vezeti orránál fogva, mely jobb ügyhez volna méltó.“ „Az minden bizonnyal a nagy csíkos, — vigasztalja magát velem, rendőrbiztos úr, — engem még jobban orromnál fogva vezettek, mint önt, és én önkéntesen engedtem magamat vezettetni, mig ezt önnél a hivatal hozza magával.“ „Kérem, Stollberg úr, Írja le egy kissé a nagy csikóst.“ „0, a mint mondtam, végtelen unalmas ember, ki szüntelenül a Zászlóőrt fütyöli.“ „Ezek benső tulajdonságai. De hogyan nézett ki külsőleg?“ „Öltözete, vagyis hogy alulról kezdjem, czipője, nadrágja, mellénye, felsőruhája, sőt talán még zsebkendője is, egy és ugyanazon nagy csikós gyapjúszövetből volt készítve, melyben világos- szürke alapon a sötétszürke és sötétkék színek voltak túlnyomók, bizony értenek a tűz localizálásához. — Alig hamvadt el az éjjeli tűz üszke: midőn tegnap, f. hó 3-án, d. u. 4 1/.i órakor, özv. Fejérpatakinénak a baktai utón levő háza kigyuladt, s az uralkodó szélben a szomszéd Barsy József házával együtt csakhamar lángban állt. Lapunk zártakor az oltás még lázas tevékenységgel foly, s nagyobb veszélynek, remélhetőleg, eleje lesz véve. — A gömblövészet. — mint lapunk előző számában jelezve volt, — múlt jul. hó 30-án a „szépasszonyvölgyi Disznófö“ helyiségeiben, csekély részvét mellett tartatott meg. Dijakra pályázó nem volt. De a „lövészkirályságra" versenyzők többen jelenkeztek, kik között élénk fogadás-verseny is keletkezett. Legjobb lövőnek ismertetett el a pályázók sorában Petra vich Fe- rencz városi közgazdasági felügyelő, ki a gömböt nyulsréttel mintegy 60—70 mét. távolságban a levegőben széjjel lővén, a fogadási tételt is dicsőséggel nyerte meg. Szépen és síi kérésén lőttek még a gömbökre: Greskovies Antal és Nesz vadba Gyula versenyzők. A versenyben való részvétlenség oka minden valószínűség szerint abban rejlik, hogy a gömblövészet egészen más természetű, minta galamblövészet, amennyiben az előbbi sokkal több ügyességet és gyorsabb kezet igényel, semmint az egri sportférfiak által annyira kedvelt galamblövészet, hol a fiatal, esetlen, beteges, a hercze-hurcza által kifárasztott s kiéhezett, nagy részt lomha galambokkal a kevésbbé gyakorlott lövő is könnyebben elbánik, mint a gép által egyenlő sebességgel s magasságba dobott gömbökkel. E mellett a tömegesen gyilkoló galamblövés már humanitárius szempontból sem lévén ajánlatos, nemcsak divatból kezd kimenni, de sőt a nemes sport valódi hazájában, Angliában már törvény által is tiltva van. — A magyar gazdák orsz. congressusa JBpesten, az orsz. kiállítás helyiségeiben f. é. okt. hó 3—5 napjain fog megtartatni. A congressust az orsz. gazdasági egyesület, a vidéki magyar gazdasági egyletekkel szövetkezve rendezi, mely alkalommal a magyar gazdaközönséget, s országos gazdászati viszonyainkat érdeklő rendkívüli fontosságú kérdések fognak, kitűnő szakférfiak előterjesztésében, tárgyalás alá vétetni. A congressust rendező szövetkezet, s végrehajtó bizottság elnöke, gr. Károlyi Sándor, meleg hangú fölhívásban kéri fel hazánk gazdagközönségét a congressusban való minél tömegesebb részvételre. — A milliomodik. A bpesti orsz. kiállítás látogatóinak száma a közelebbi napokban már eléri a milliót. E napon csak a főbejárat lesz nyitva, hol három tagú bizottság fogja számlálni az érkezőket; s mikor aztán belép, akire lesnek, a — milliomodik látogató, a mit sem sejtő 100 db kiállítási sorsjegyet fog kapni ajándékba, mely csak 100 frt. értéket képvisel ugyan, de százszoros reménye van arra, hogy ő csinálja a főnyereményt. Az idei aratás Hevesmegyében. A kormányhoz beküldött hivatalos jelentés szerint megyénk hevesi járásában az aratás, a zab kivételével, befejezéséhez közeleg, az eredmény rozsban gyenge, — azt már tudja ön, hogy termetre hasonló volt hozzám, de hi- zelgek magamnak azzal, hogy arczom érdekesebbb, legalább nyíltabb és becsületesebb; az ajkak körül igen gúnyos vonásai voltak, és kis szúró szemei nyugtalanúl pislogtak ki bozontos szemöl- dei közöl.“ „Köszönöm, — hanem ez a kitűnő ember olyan, mint a Chamäleon, Stuttgartból világos szürke felöltönyben és vörös kendőben utazott el; itt már nagy csikósán találjuk, és ki tudja, valamelyik más állomáson nem sárga bő nadrágban és kék blo- use-ban fog-e kiszállni.“ „Lesz szives velem estelizni, rendőrbiztos úr?“ „Lehetetlen, — még egy jelentést kell tennem, — kívánok jó éjszakát!“ Nemsokára ezután a „Négy évszak“ kényelmes éttermében ült Stollberg úr nyájas házigazdájával, pompásan estelizett és kitűnő borokat ivott. És midőn később szivarra gyújtott, nem állhatta meg, hogy fel ne sóhajtson: „Vájjon hol lehet most a szép Potasky grófnő ?!“ Ugyanez volt a kérdés, melyet majdnem azon pillanatban Vildhuber rendőrbiztos is magához intézett, miután egy hölgyet szürke selyemruhában, barna köpenyben és Kosuth-kalapban, valamint ennek kísérőjét is, ki valószinüleg nagy csikós szövetű öltözetben van, melynek sziliében a világosszürke és a kék túlnyomó, távirdai úton minden irányban élő tisztelt kartársainak különös figyelmébe ajánlott, és őket gondos rendőri szivökre kötötte volna.
