Eger - hetilap, 1885

1885-07-21 / 30. szám

246

— Egyházm egyei hirek. — Dr. Kerekes Arvéd déva- ványai lelkész egri joglyceumi tanárrá neveztetett ki S z in i d a Viktor helyébe, ki egyidejűleg állásától felmentetvén, f. é. aug. végén szándékozik növelői állását Londonban nagykövetünknél elfoglalni. — H őrtőlányi Antal nagyfügedi káplán betegsége miatt a tényleges szolgálattól ideiglenesen fölmentetett. Szabó Ferencz várkonyi káplán Nagyfúgedre, Barcsák Mihály arlói káplán Várkonyba helyeztettek át hasonló minőségben. Mészkő Balázs ujmisés arlói káplánná, Horváth János polgári káplán administratorrá in spir. et temp. Aszalóra neveztettek ki. Az Aszalón kisegitőkép működő V á r a d y Gyula sarudi káplán visszarendeltetett Sarudra. Walla Károly szendrői káplán Polgárra, Fábry Imre kápolnai káplán Szendrőbe, Csőitkó Pál mándoki káplán Kápolnára, Szabó Antal tarnaszentmiklósi káplán Mándokra helyeztettek át. Novák Károly ujmisés mezőtárkányi, Farkas Zsigm. ujm. kistályai, Andor Károly űjmisés egerszaló- ki, Pathy János ujmisés ballai, Zábrátzky György ujmisés fel- debrői, Jekelfalusy Viktor ujmisés tardi, Szabó István ujmisés erdőtelki, Boros István uimisés geszterédi káplánokká neveztettek ki.

— Hevesmegye óvnegyedes közgyűlését f. hó 27-én fogja tartani. Fontosabb tárgyai: a tiszafüredi segédszolgabirói álíás betöltése; a megyei nyugdij-intézet iránti előterjesztés; a Gyöngyösön építendő lovassági laktanya tárgyában kelt honvédelmi miniszt. rendelet; a sorozó járások uj beosztását illető minist, rendelet; a megyei árvaszék előterjesztése az árvavagyonoknak a hevesm. gazd. egyesület közvetítésével történendő biztosítása tárgyában stb.

— Fényes főúri esküvő ment végbe f. hó 14-én Párádon a gr. Károlyiféle kastélyban. Ekkor vezette oltárhoz, diszes főúri násznép részvéte mellett, gr. Zselinszky Róbert orsz.-gyülési képviselő gr. Kár olyi Viktor bájos leányát, Károlyi Klára grófkisasszonyt.

— „Az egri Dalkör“ f. hó 19-én tartá évi rendes tisztújító közgyűlését, mely alkalommal annak kijelentése után, miként: tiszteletbeli elnökeit Csiky Sándor és Szederkényi Nándor urakban, tiszteletbeli karnagyát pedig: Rudassy János urban a múlt évi tisztujitáskor egyszerre-min denk orr a választá, — elnökké: dr. Danilovics Pál, — al-elnőkké: Kapácsy Dezső, — karnagygyá: Pokorny János, — al-kar- nagygyá: Búzás László, — jegyzőkké: Mikus Antal és ifj. Székely János,,— pénztárnokká: Buzáth Lajos, — ellenőrré: Fógel Ágoston, — választmányi-tagokká: (a pártoló-tagok közül): Fülöp József,, Szabó Ignácz és Zsendovics József, (a működő-tagok sorából) Éliássy Ferencz, dr. Maczki Valér és Mistét Antal, — s egyleti ügyészszé: Dr. Lipthay Gyula köz- és váltó-ügyvéd egyhangúlag választattak. Ugyanekkor Bar— Tán aludni jött ide?

— Nem én. Eszemben sem volt.

— Tán verset csinál, hogy igy elvonult ? jegyzé meg kissé csintalanul a menyecske.

— Azt sem. Bár dallal tele van lelkem.

— Hát akkor mit csinál ?

— Nézek. — Mit? — Ezt a szép alföldet. — Hisz nem látni rajt semmit. — Épen azt a semmit nézem. — Furcsa! Tanítson meg bennünket is „ezt“ a semmit nézni. — Szívesen.

Letelepedtek mellém. — Bocsásson meg Nagysád — kezdém — ha kissé különösen fog hangzani az, a mit kérdezek. Láttam már, mióta velők utazni szerencsém van, hogy gyakran és sokáig tud nézni férje szemeibe, homlokára, ajkaira, arczára, hajára a nélkül, hogy bele unna, mi bizonyára azért van, mert felfedezde bennük és rajtuk a külső és belső szépségeket, gyönyörködik azokban és szereti azokat. De most már azt kérdezem — bocsánatát előre kikértem, ne vegye tehát rósz néven — tudna-e egy más, ke- vésbbé szép, vagy más forma szépségű, és, mivel a belső, rejtett szépségeket fel nem fedezte, tejesen közönyös férfi arczába, szemeibe oly sokáig nézni? Szemeiből olvasom válaszát. Ugy-e nem ? — Nem. — No lássa, úgy vagyunk a természettel is, mint az emberekkel. A szép, megnevezett regényes vidék, mindjárt az első pillanatra leköti figyelmünket, mint valami szép arcz. De az alföld olyan, mint a nemszép, de azért nem is csúnya, olyan mindennapi arcz, melyben csak akkor fedezünk esetleg fel szépséget, ha beszélünk vele, s lelkét kiismertük. Ha megértjük az alföld szózatát, ha lelkűnkbe hat szava, elragadónak találjuk azt. Aztán elbeszéltem, hogy jártam én s mit mond nekem az alföld. Egész lelkesülten beszéltem a szabadságról. A nő figyelemmel hallgatott,

tay Ede, Simonfy Kálmán, id. Ábrányi Kornél, Huber Károly, Hubay Jenő Budapestről, és Aidinger János polgárnagy és dalköri elnök Pécsről országszerte ismert és ünnepelt érdemeik alapján az egri Dalkör dísz-tagjaiul egyhangúlag s nagy lelkesedéssel választattak meg, s erről a dísz-okmány részükre kiadatni rendeltetett.

— Több rendbeli elemi és szakiskolák fognak a jövő iskolai év kezdetén megyénkben megnyílni. így nevezetesen az egri rom. kath. felekezeti belv. elemi iskoláknál az V—VI. osztályok; ugyancsak Egerben egy közs. külvárosi népiskola; Kápolna községben az újból építendő rom. kath. iskola stb. Ezenkívül megnyílik egyidejűleg Egerben és Gyöngyösön az alsó fokú kereskedelmi iskola; s Egerben a kertészeti szakoktatással egybekötött szölőszeti s borászati iskola. Ez utóbbiakról közelebbről, a közönséget tájékoztató tüzetesebb ismertetést fogunk lapunkban közölni. Ez iskolák létrehozásában Kövér Gyula-, Hevesmegye ügybuzgó kir. tanfelügyelőjének elismerésre méltó érdemei vannak.

— Az egri dalkör, első szombati dalestélyét f. hó 18-án tartotta meg az uj-casinó kerti helyiségeiben, szép számú közönség részvéte mellett, melyben azonban városunk hölgyei — pár kivétellel —, daczára jóakaró figyelmeztetésünknek, távullétök által tündököltek. A dalkör által szép szabatossággal eléadott darabok köztetszésben részesültek s élénk tapsokat arattak. Sajnos, hogy a vendéglői hiányosság ételekben, s kiszolgálatban méltó panaszokra szolgáltatott okot.

— Hymen. Széplaki Bottka István, m. kir. pénzügyi tisztviselő, ki mint városunk fiatalságának pár év előtt, egyik kedvelt tagja, közönségünk körében is kedvezőleg ismeretes, — f. hó 11-én jegyezte el Nagy-Fügeden M a j z i k Erzsiké kisasszonyt, M a j z i k Miklós ugyanottani birtokos bájos és szeretetreméltó leányát.

— Az egri dalkör által saját javára 18S5-ik év julius hó

26-án Párádon a fürdőnél rendezendő hangverseny műsora: 1. Induló, Abttól. Énekli a dalkör. 2. Hegedű-verseny. Rode op. 9. zongora kisérettel; előadja hegedűn Reiter József úr, a budapesti nemzeti zenede növendéke, zongorán kiséri Rudassy János úr. 3. Pepi Tante. Genéetől. Énekli a dalkör. 4. a) Szonáta. Scarlattitól. b) A„ két pacsirta.“ Leschetitzkytől. , Előadja Gibara Emil úr. 5. „Talpra magyar!“ Huber Károlytól. Énekli a dalkör. 6. Andante és Polonaise, Chopintől; előadja Gibara Emil úr. 7. Magyar dalegyveleg, Lányitól, énekli a dalkör. Belépti díj személyenkint 1 frt. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak. Kezdete 7 órakor.

— Anna-bál. A parádi fürdő-igazgatóság jövő szombaton, f. hó 25-én rendezi a fürdő-helyiségben az évente szokásos zártkörű A n n a - b á 11, mely, mint halljuk, az idén igen kedélyesnek és sükeresnek Ígérkezik.

a férj neje ujjaival játszott. — Szép, szép, — kiáltott fel végre

— de nekem sokkal jobban tetszik a szabadságnál az ilyen rabság, mint az enyim. — S csókkal borította el a valóban csinos kis asszony parányi kezeit. Mit szóljak erre ? Elnevettem magam.

— Menjünk-, ebédelni mondám — fél egyre van, s 2 órára itt lesz a vonat.

Megebédelvén, felültünk a Bpestről jövő vonatra. Nem akartam hozzájuk kötni magam, mert gyanítom, hogy „ily“ utazásnál ilyen vasúti ismerős kiséret nem tartozik a legkellemesebbek közé; azért

— bár ebéd alatt vigan csevegtünk — más coupéba ültem. Az uj úti társakról nincs mit szólnom. Különben sem tartott soká az ut, fél 6 után N. Váradra értünk. Itt egy napra kiszálltam. Elhelyezkedve egy vendéglőben s átöltözködve kimentem egy kissé széjjelnézni, ügy fél 8 tájban a vendéglőhöz tartozó Rózsabokorba mentem vacsoráink Alig helyezkedtem el egy asztalnál, hallom nevemet. A fiatal házaspár volt. Hozzájuk mentem, tudatták velem, hogy ők is egy napig szándékoznak N. Váradon maradni. Várad, s további utamról majd máskor.

Szentgáli.

Vasúti kaland.

Hackländer beszélye.

(Folytatás.)

Szerette volna lángoló szavakkal megköszönni e kegyet, de arra most nem volt érkezése, mert e kis, puha kezet ajkához vévé, és számtalan csókkal borította.

A hölgy nemcsak hogy tűrte ezt, hanem, a gázlámpákat