Eger - hetilap, 1885
1885-07-21 / 30. szám
XXIV. év-folyam. 30. szám. 1885. julius 21-én. Előfizetési dij: Egész évre . 5 trt — kr. Félévre . .2 „ 50 r Negyed évre .1 „30 „ Egy hónapra — 45 „ Egyes szám — 12 EGER. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Hirdetésekért minden 3 hasa hozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Előfizetéseket elfogad: a kiadó hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Széchenyi-utcza, zsebköz, 24. sz.) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése (alanitvánvi ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Eger, jul. 21. 1885. Egervárosának múlt vasárnap, f. hó 19-én tartott képviseleti ülésében néhány igen fontos ügy került tárgyalás alá. I. Mindenekelőtt az eger-nádasdi összekötő vasút ügyében, Szederkényi Nándor, orsz. képviselőnk indítványára, a képviselőtestület fölirat intézését határozta el a m. kir. köziek, ministerhez, melyben a nevezett vasútvonal előmunkálati engedélyéért még f. é. jun hó elején benyújtott kérvényének, s egyidejűleg ama kérelmének, hogy a nevezett előmunkálatok teljesítésére állami vasúti mérnökök küldessenek ki, — mielőbbi kegyes elintézését kérelmezi. Ugyanez alkalommal Eger városa képviselőtestülete egyhangúlag, s lelkesedéssel fogadta el Szederkényi N. orsz. képviselőnk következő határozati javaslatát: „Tekintve az országos szempontok mellett azt, hogy Eger városa jövendőjére nézve életkérdés az, hogy az Alföldnek a Felfölddel, vagyis a debreczen-karczagi tiszai vasútvonalnak a felvidéki terenne-ozdi vonallal leendő összeköttetésénél Eger közvetlen és egyenes irányban érintessék: ezen alföldi és felföldi összeköttetésnek oly irányban vezetése esetén, hogy az Eger városán közvetlen keresztül történik, kész Eger város közönsége e őzéiből s annak idején kétszázezer forinttal járulni az építés előmozdításához. íme! — a gúnyolódó ellenekkel szemben — Eger város közönsége, e határozata által (bár kissé késedelmezve, de még el nem késve,) bebizonyította, hogy még erejét haladó áldozatoktól sem riad vissza ott, hol létérdekei forognak kérdésben. II. Olvastatott az egri szőlészeti s borászati egylet előterjesztése, melyben az egyes bortermelők által hozzá intézett azon Az „EGER“ tárczája. Kelet felé. (üti tárcza.) Honnét van az, — kérdezték tőlem egykor, — hogy az embert vágya sokkal ^gyakrabban vonzza kelet s nyugat felé, mint dél vagy északra? Én azt gondolom, hogy ez a kelő vagy áldozó nap ragyogó fénye, s titokzatos, vonzó varázsától van. Midőn az éji szürke égen megjelenik valami meghatározhatatlan derengés, s a fenn úszó bárányfelhők lassan-lassan világosabb szint, kezdetben ezüstös csikót, azután rózsaszegélyt nyernek, mely rózsaszín lassan a fél-égre kiterjed s megfesti a hegyek ormait, a fák csúcsait, melyek fokokint élénkebben ragyognak, mígnem — mint valami roppant rózsa — előtűnik a nap királyi arcza, melynek fényétől a föld a legkisebb göröngyig hasonló szinbe öltözik, és megzendül a madarak kardala, a felébredt virágok illata s a fűszálon, levélen, bokron rengő harmatcsepp szivárványszine közt, — minő érzés, minő vágy szállja meg a folyton szebbért dobogó szivet egy ilyen rózsaszínű világ után, hol élni, örülni, szeretni kíván ?! . . És az esti, a szép alkonyat! Midőn a nap bucsu-pil- lantást vetve a földre, eltávozik túl a tengeren, minő szép világot hagy hátra nekünk s mennyivel szebbet sejtet ott, a hova nyugodni szállt, mely világot narancs és viola-szinben derengő ég borit s tűzben ragyogó hegyek köritnek. Az ókori Hesperidák kertjét s a középkor aranyországát! Ahol álmodozva élünk, álmodozva szeretünk; s álmodozva halunk meg. . . Tán ezek hatákérelmet: találjon hatáskörében utatmódot arra nézve, hogy egyes lelketlen és szédelgő bo rkereskedők azon gálád üzelme, hogy idegen helyekről városunkba csempészett hitvány borokat „egri bor“ czim alatt bocsátanak kereskedésbe, mi által az egri bor hitelét s jó hírnevét tönkre teszik, megakadályoztassék, — süke- res és gyöke rés intézkedés végett a képviselőtestülethez teszi át. Az idézett ké rvény azon javaslatot terjeszti elé, hogy „czélszerű eszmékben gazdag városi hatóságunk“ (sic: ? !) vegye szigorú vizsgálat alá az ilyes üzel mekkel gyanúsított borkereskedők pin- czéit, tartsa azokat folytonos evidentiában, s e módon a hatáskörében álló minden eszközökkel akadályozza meg, hogy idegen borok „egri“ nevezet alatt bocsáttassanak kereskedésbe. A polgármester azon nézete alapján, hogy ily eljárás csak kormányha- tóságilag helybenhagyott szabályrendelet utján foganatositható: a képviselő testület megfelelő szabályrendelet elkészítésére, az egri szőlészeti s borászati egylet közremunkálásával, a polgármester elnöklete alatt egy sziikebb körű küldöttséget bízott meg. Nekünk e fontos tárgyban egészen más a nézetünk. A város, tudvalevőleg, bérlője a fogyaszási adónak, s mint ilyennek törvényes joga van arra, hogy közegei által az egyesek pinczéinek tartalmát tetszése szerint megvizsgálhassa, s folyvást evidentiában tarthassa, s a gálád üzelmeknek, melyek az egri bor jó hírnevét tönkre teszik, de melyek a fogyasztási adót is közvetlenül érintik, éréi yes rendszabályok, s ha kell, súlyos pénzbírságok ál tál is útját állja. III. A város kö zháza alatt levő boltok bérlői, bérletükben, a mostani bérösszegek mellett, további hat évre meghagyattak. A képviselő testület, Csiky Sándor felszólalása ellenében, e határozatát a közig, tanács azon indokolása alapján hozta meg, hogy a mostani bérlők a fizetésre nézve teljes garantiával bírnak. Eltekintve attól, hogy a fizetési garantia bármely bérlői’e nézve a sa vonz bennünket keletre, a rózsavilágba, s nyugatra az aranyországba. Ezen érzés, meg a sok gyermek-mese a székelyekről vitt, vezetett engem szép hazánk keleti bérczei felé, a székely testvérek közé, kiket oly szívesen gondolok Atilla maradékainak, egy élve maradt emléknek a szép, a regés múltból, midőn — mint hinni szeretjük — erősebb volt a férfi-becsület, állandóbb az asz- szonyi hűség, vit.ézebb a bátorság s szebb a szépség. A fényű- illatos fürdőkbe, a tündérregés Szent-Ann a tóhoz, Hargitához, a számtalan várromhoz, melyekből a szőke-barna várkisasszonyok, a hegedős dalán merengve, álmodozó szemmel néztek keletre az elhagyott ős haza, — s nyugatra az elvesztett nagy birodalom felé. Éjfélre járt az idő, midőn elhagytam az álomba merült várost. Csodás hatású álom! — elmélkedtem elhelyezkedve egy cou- péban, — minő roppant nagy a te hatalmad. A szenvedőnek letörlőd könyeit, irt adsz a vérző szívre, gyógyulást a betegnek, sikert a küzdőnek, boldogságot mindenkinek. A te varázsvessződnek érintésére eltűnik minden bú, baj, szenvedés, s meghozod a költészet „arany-korszakát.“ — Hajnalodott, mikor a tokaji hegyekhez értünk. Még parvista gyermek voltam, midőn Jókainak regéit olvastam Latorcz és Laborezról, Zombor és Tarczalról, Tokaj hegyére vágtató vezérről, — s most mind ez eszembe jutott. Ezekről gondolkodtam, midőn a Tiszához értünk. A haragos Tisza minő csendesen folydogál most. A kelő nap sugarai megaranyozzák fodrait, kinyúlik mindkét partra, mintha át akarná ölelni e szép vidéket. Egy ladik úszik lassan a túlsó part mentén. Hárman vannak benne: egy öreg s két fiatal. Talán az apa fiaival. Az egyik fitt segít a hálónál apjának, a másik nézi a robo-
