Eger - hetilap, 1885
1885-06-09 / 24. szám
197 sárgasággal kapcsoltan léptek föl; mely utóbbi azonban független az előbbitől. Igen érdekes casuistikus fejtegetései köztetszésben részesültek s végül az elnök nevezett szaktársnak szintén elismerését fejezi ki. 8. Elnök dr. Frantz, az alapszabályok 8. §. értelmében megköszönve a személyébe helyezett bizalmat, saját és az egész választmány nevében beadja lemondását s kéri az új választás foganatosítására, egy korelnököt és egy körjegyzőt választani. A lemondás tudomásul szolgál s dr. Danilovics indítványára az elnöknek és választmánynak működésükért köszönet szavaztatik. 9. Korelnökül dr. Brünauer Dávid, körjegyzőül dr. Gergely Imre választatnak s a szavazatszedő bizottság dr. Kösztler elnöklete alatt; dr. Schönfeld és Buzáth L. tagokból megalakulván, a választás megejtetik. következő eredménynyel: Elnök dr. Frantz A. AlelnöK Egerben: dr. Danilovics P. Gyöngyösön: dr. Koller F. titkár Egerben, dr. Brünauer Ambró Gyöngyösön, dr. Gergely Imre; pénztárnok Egerben, Buzáth L. Gyöngyösön Vozáry Tamás. Választmányi tagok Egerben: dr. Schönberger Soma és Kotriba Nándor; Gyöngyösön dr. Schönfeld Mór. 10. Dr. Frantz A. elfoglalván az elnöki széket, maga és tiszttársai nevében elfogadja a választást, és midőn ezért a tagoknak köszönetét fejezi ki, felkéri őket, hogy működésében támogassák s buzgó és kitartó tevékenységre ösztönző szavak kisére- tében a gyűlést berekeszti. Ezután Buzáth Lajos egyleti pénztárnok szívélyes szavakkal ebédre hívja házához a közgyűlés tagjait; hol is a válogatott étkek és italok élvezete mellett, kedélyes társalgás és pohárköszöntők között, egész a késő délutánig mulatott együtt a társaság, azon jelszóval véve búcsút egymástól: „Viszontlátásra a jövő évben Gyöngyösön.“ K. A rózsák hetében. Sok század előtt járta Husszejn Ali Mirza Sirász rózsa-ligeteit és a szerelem alkoránját olvasva még most is érezzük a keleti költészet rózsa-illatát, még ma is gyönyörködünk s a dolgok végéig gyönyörködni fogunk a rózsában, ebben az isteneknek és földi szemeknek legtetszősebb virágban. De kinek lehet ma fogalma róla, hogy mily gyönyört élvezhetett Sirász költője az ottani rózsa-ligetek láttára! . . . Kinek ? . . . Azoknak a boldog halandóknak, a kik e héten a Margitszigetét meglátogatják. Idegenek, vidékiek megcsudálhatják iparunkat, gyorsan fejteendőivel bízta meg. mely díszes állását ez idő óta oly ernye- detlen buzgalommal töltötte be, hogy a fővárosi közönségnek egyre növekvő elismerését s bizalmát hódította meg magának. A boldogult a főváros művelt köreiben is kedvelt, s hivatali ügyessége s pontosságáért általán tisztelt egyéniség volt, s tragikus halála városszerte mély megdöbbenést s őszinte részvétet idézett elé. Kempelen Béla első ízben 1866-ban lépett házassági frigyre városunk egyik előkelő polgárcsaládjának müveit és bájos leányával, B a r c h e 11 i Irmával, kitől három gyermeke született. Másodízben 1875-ben nősült, s ez alkalommal első neje szeretetne méltó nővérét, B a rc h e 11 i Annát vezette oltárhoz. Megdöbbentő elhunytát, reményteljes állapotban levő özvegyén kívül hét élő árvája, számos csapások által sújtott agg szülői, s nagy számú rokonai gyászolják. De a mély gyászban, az elhunyt barátai s tisztelőinek nagy seregében érző szívvel részt veszünk mi is, kik a boldogultban egy igazán, szerető, s szeretett barátot vesztettünk. Kempelen Béla végzetes elhunyta fölött a mély részvét országosan nyilatkozik. József főherczeg. ki mint az alcsuthi tűzoltóság főparancsnoka, a boldogíthat kiválón kedvelte, Nagyváradról a következő táviratban adott mély részvétének kifejezést: „Kempelen szerencsétlen esete mélyen meghatott, kérem legbensőbb részvétemet családjának és a tűzoltóknak nyilvánítani.“ Részvéttáviratok érkeztek még Egerből, Kiskun-Félegyházáról, Érsekújvárról, Siófokról, Pozsonyból. A magyar-franczia biztositó társaság, meleg hangú levelet intézett a fővárosi tűzoltósághoz, kifejezvén Kempelen halála felett mély részvétét, s nagyobb összeget ajánlván fel az özvegy és árvák részére. A fővárosi tűzoltó testület szeretett főparancsnoka elhunytából egyheti gyászt öltött. Bold. Kempelen Béla temetése múlt vasárnap, d. u. 3 órakor a fővárosi közönség impozáns részvéte mellett, nagy pompáié művészetünket, varázs-szóra támadt ragyogó házsorainkat, a fővárosi pezsgő életet, szóval mindent a mi szép, nagyszerű Budapesten, de a Duna gyöngyéhez, a Margit szigethez, a legma- gyarabb főherczeg e smaragd-kincséhez foghatót nem találnak sem a fővárosban, sem széles Magyarországon, sem fél Európában. Nem mulatni, nem szórakozni, zarándokolni jöjjetek ide a felmagasztosúlt természethez! A mit az ős termő föld gazdag ajándékban nyújthat, a mit a virágnemesitő művészet alkothat, mindent feltaláltok itten. Zöldebb itt a fű, kékebb az ég, tisztább a levegő, hangosabb a madár, mint bárhol egyebütt. A Duna lágyan zsongó habjai, a szökő-kutak selymes suhogása, a virágok kábító lebe mámorba ringat, megittasit. Még a polgárjogot nyert bodza is megnemesűlt e tündérligetben, hol ma beláthatatlan virágba borúit jázmin bokrok fehérlenek, mig az utak szélén a rózsák ezernyi válfaja mosolyog félénk. Kérem : itt az e z e r n y i határozatlan számnév nem nagyitó, hanem inkább kicsinyítő értelemben vehető, mert statistikai pontossággal szólva, azt kellene mondanunk, hogy a rózsafélék ezer kétszáz remek válfaja virágzik. Találhatsz itt a Gloire de Dijon-tól a Réve d’or-ig ezer és ezer soha nem hallott és soha számba nem vehető nevű virágot, mely, látod, hogy mind rózsa, mind gyönyörű, s mind különbözik egymástól. Megtalálhatod a vörös-fehér szin minden árnyalatát a haragos barna pirostól a frissen húllott hó fehérjéig. Magyar Ferencz, a sziget e kitűnő kertésze a ma élő valamennyi művész legnagyobb coloristája. 0 is ecsettel dolgozik, s a mit ő teremt, az a legtisztább, legnemesebb, legszingazdagabb élet, a virágok élete. Hozza-viszi a himport, keveri, teremti a fajokat s ezernyi ezerszer valósítja meg a nagy római költő metamor- phosisát. A városligeti arénában Arbré bűvész csalogat páratlan mutatványaival az Abrakadábra czimü férczelményben, melynél még higabb velejű termény nem untatott közönséget ; és ide mégis törik magukat az emberek, mert a szemfényvesztés csodái vannak a darab jelenései közé szőve. A drótkötélen rángatott repülő tán- czosnők csak a gyermekeket lepik meg, de a lebegő hölgy csudája mindenkit bámulatba ejt. Ott lebeg félóra hosszant előttünk minden képzelhető alakban s csak jobb felső karja nyugszik egy vasrúdon. Mivel tartja fel magát ? azt csak Arbré barátunk tudja. A torikattaféle japán társaság aztán produkál olyan hajmeresztő accrobataságot, a melyhez képest gyerekjáték az akasztást meg nézni. Spelterinivel versenyeznek a hátborzogtatás nemes művészetében. Jól esik közbe-közbe megpihennünk az oly szelidebb természetű mutatványoknál, mikor Arbré uram egyetlen bimbóból száz meg száz kisebb-nagyobb zászlót varázsol elé. val ment végbe. A fényes ravatal, számos pompás koszorúkkal elhalmozva, az eskütéri őrtanyán volt felállítva, lionnét a gyászmenet indult. Jelen voltak : a fővárosi tanács számos tagja, élén a fő- s a két polgármesterrel; gr. Czir áky Béla, Folmann Al. tűzoltó alparancsnok, Török János rendőrfőkapitány, b. Sp 1 é- nyi udön rendőr-kapitány, számos rendőr-tisztviselők élén; Lenk Gy. kir. alügyész; Matlekovics Sándor államtitkár, a kiállítási bizottság számos tagjainak élén; az elhunyt családja köréből : édes atj’ja Kempelen Radó; fivérei: Géza és Gyula; nővérei közöl Szidónia, és Belánszky Mérné; anyósa: özv. Berchettiné; az elhunyt özvegye, Margit és Béla idősb gyermekeivel ; a fővárosi magán-, s számos vidéki tűzoltó testületek küldöttségei, élőkön az egri önk. tűzoltó egylet küldöttségével, mely a ravatalra gyönyörű rózsakoszorút helyezett, nehéz biborselyem szalagon e fölirattal: „Az egri önk. tűzoltó egylet feledhetetlen tiszt, főparancsnokának.“ — Az egri küldöttség tagjai voltak: Altor- jai Sánd. főparancsnok, Sebestyén Istv. alparancsnok; Mészáros Kálm. segédtiszt; Bernekkel’ Fér. pénztárnok; ifj. Mózer Ant. Morgenstern Izidor, Szabó Sánd., Neszvadba Gyula szakaszvezetők ; Salamon Ant. Bunday Lajos mászó őrparancsnokok; Lohr Gyula, Májer Ján., Murányváry Ján., Csiky Atilla, Fekete Fér. Vojcsek Béla. tűzoltók. — A gyászmenetet, melynél a koporsó két oldalán fáklyás tűzőrök haladtak, s felváltva három tűzoltó zenekar játszott gyászindulókat, s melyet a magánfogatok hosszú sora zárt be, útközben mindenütt óriási néptömeg vette körül. A sírnál dr. Markusovszky Béla megható beszédet tartott. Az ezt követő rövid ima alatt a tűzoltók el nem fojthatták megindulásukat, s az ájuláshoz közel álló családtagokkal együtt köny- nyezve hullattak egy-egy hantot a boldogult hamvait befogadó sirüregbe, istenhozzádot mondva a szeretett főparancsnoknak. *
