Eger - hetilap, 1885

1885-05-12 / 20. szám

167

majálist rendez. Ételekről és italokról gondoskodva lesz. Belépti dij 20 kr. A hazafias és jótékony czél érdekében a t. közönség pártolását kéri a rendezőség.

— Meghívás. Az egervidéki jótékony nőegylet a helyi lapokban már előbb jelzett nyári mulatságát (majális) f. évi május hó 17-én azaz jövő vasárnap fogja megtartani az érsekkertben. — A mulatság megtartását reggel 7‘/a órakor három taraczklövés fogja jelezni. — Belépti dij személyenkint 40 kr. — Kezdete d.

u. 4 órakor. — Este a kert kivilágittatik. — Hűsítő italokról gondoskodva leend; — egyéb étkeket és italokat a résztvevő családok maguk visznek, miként a f.-tárkányi kirándulásoknál szokás. — Kedvezőtlen idő esetén a mulatság elhalasztatik. — E jótékonyczélu nyári mulatságra az egyletet pártoló n. é. közönségei tisztelettel meghívja, Eger, 1885. május 10. a rendezőség nevében Imre Miklósné elnök.

— Kismagyari Kempelen Rezső nyug. magy. kir. pénzügyi tanácsos ő nga e napokban végleg városunkba (hol házi-ur) tette át lakását, hogy ezentúl nyugalmi napjait szeretett s szerető unokáinak körében élje le. Őszintén örvendünk rajta, hogy tanácsos ő nsgában városunk értelmisége egy oly kiváló, tudományosan müveit férfiút nyert, ki itteni hivatalkodása idejéből intelligens köreinkben tiszteletre méltó emléket hagyott maga után, s ki, hogy még mindig megőrizte s táplálja nemes szivében a városunk közművelődési s társadalmi érdekei iránt oly gyakran tanúsított meleg érdeklődést, ép azzal adta legkiválóbb tanujelét, hogy körünkbe tette át állandó lakását.

— Hymen. K r o n p e r g e r Mariska kisasszonyt, Kronperger M. megyei állatorvos kedves leányát, szombaton, f. hó 9-én vezette oltárhoz Eperjessy Imre, b. Radváuszky sajó-kazai gazdatisztje. Az esketési szertartást díszes násznép, s a kiváncsiak nagy serege vette körül.

— Tóth Mór karczagi kir. ügyészt, — ki, mint néhány év előtt az egri kir. ügyészség főnöke, még mindig kedves emlékben van azok előtt, kik benne az erélyes és fáradhatatlanul tevékeny tisztviselő, a kiváló műveltségű férfiú, a nemesszivü barát és emberbarát érdemeit fölismerni s méltányolni tudták, — Karczag város képviselőtestülete, apr. hó 29-én tartott közgyűlésében egyhangúlag a város díszpolgárává választotta. A diszok- mányt, tekintélyes küldöttség élén, Karczag város polgármestere, a kitüntetett férfiúnak, a város társadalmi s közművelődési érdekei körül tanúsított kiváló érdemeit méltató beszéd kíséretében nyújtotta át.-- A vasúti tekézö társaság múlt vasárnap nyitotta meg az újonnan jókarba hozott tekepályát. A megnyitás csaknem az ösz- szes tagok részvétével, élénk játszmák, és kedélyes társalgás

az ő századába jusson. Ez a szerencsétlen ember a pálinkaivás betege volt s ritkán rukkolt ki, hogy keresztbe ne állt volna a szeme. A százados rögtön észrevette s elmordult:

— Ebből a baromból embert kell csinálni!

Keményen fogta. Becsukatta, itatta fris vízzel (s ez rettenetes lehetett neki,) kurta vasra verette s aztán — ez volt nálunk az első eset — meg is pálczáztatá.

Érezte, hogy ezt mégis csak magyarázni kell, s a század élén azt mondá:

— A hazának vitézekre yan szüksége. Vitézi szolgálatot pedig csak józan ember tehet. Én nem bánom, ha a katonák vigadnak, mulatnak, poharaznak, szükségök van rá e kemény szolgálatban s magam is teszem. De a ki eliszsza az eszét, az nem ember, szégyenére válik a honvéd-névnek, s a hányszor ez az ember agyoniszsza magát, én ugyanannyiszor holtra veretem. Vesz- szen, ha nem tudja megbecsülni magát!

Hallgattunk. A százados nagy tekintélyt tudott tartani s nem volt vele jó kikötni.

És mi mégis kiköttünk — egyszer.

Rozavliának hívják a falut, ahol akkor feküdtünk. Az Iza partján nyúlik el, ormótlan, fenyüfákból összerótt, füstös oláh házaival. Tavaszszal, midőn lombos halmok, hegyek, virágos mezők és napfényben csillogó folyócska környezik, kies pont lehet. Mi csak hó és jég között láttuk, s nem szerettünk benne egyebet, mint a szomszéd falu nevét. Azt Sajónak hívják, s ez a név emlékeztetett bennünket a mi elhagyott kedves Borsodmegyénk fő folyóvizére.

Rideg egyformaságban teltek itt napjaink. Előőrsi szolgálatot végeztünk, gyakoroltuk a szakaszokat s mi — altisztek — még a szurony vívásban is meglehetős ügyességet sajátitánk el egymástól. Sokszor untuk magunkat és kedvetlenkedtünk. Ágasközt történt, s magyaros estebéddel nyert befejezést. A társaság- egyhangúlag kimondta, hogy „zárt-kört“ képez; azonban a tagok által bevezetett vendégeket mindig szívesen látja körében. ,.x

— Gyászhir. — Bodóbári és nagyhídiéi Mészáros András nyug. plébános, f. hó 9-én, élete 7D-ik, áldozársága 45-ik évében Egerben elhunyt. A boldogult hült tetemeit f. hó ll-én kisértük az örök nyugalom helyére.

— A szinkör-épitö bizottság, f. hó 8-án tartott ülésén, a színkörre nézve, tüzrendóri szempontból, igen czélszerű intézkedések keresztülvitelét határozta el. így egyebek közt elrendelte, hogy a földszinti álló helyiséget a zártszék-helyiségtől elválasztó korlát, a zártszék-közönség könnyebb kijutása czéljából két ajtóval láttassák el; a páholy-közönség kényelme tekintetéből pedig, a karzatra kívülről k ü 1 ö n-fe 1 j á r á s készíttessék.

— Adóügy. Egerváros számvevői hivatala részéről közhírré tétetik: hogy az 1885. évre szóló III-ad oszt. kereseti adókötelezettek kivetési lajstroma a hevesmegyei kir. adófelügyelő utáltai javaslatba hozva megküldetett. — Erről az érdekeltek az 1883. évi XLIV. t. ez. 18. §-a értelmében azon felhívással érte- sittetnek, hogy a kivetési lajstrom folyó év május hó 8-ától kezdve 8 napi közszemlére a városi számvevőségi iroda helyiségében az előirt hivatalos órák alatt kitétetik, hol azt mindenki megtekintheti, és az adójavaslatokra netalán észrevételeit megteheti. — Végre az idézett törvény 15. §-a értelmében felhivatnak azon érdekeltek, a kik ezen adó alá esnek, hogy ha bevallásukat még eddig be nem adták volna, ugyanezen határidő alatt ezen számvevőségnél adják be, mivel ellenesetben a hivatalból beszerzett adatok alapján fog adójuk a kivető bizottság által megállapittatni. Eger, 1885. máj. hó 7-én.

Csikg Attila, v. főszámvevő.

— Néh. Almássy Pál, megyénk jeles fia, arczképének gyűjtés utján eszközölt költségeiből a még hiányzó 130 frtnyi összeget Heves vármegye közönsége a f. é. apr. hó 30-án tartott év- negyedes közgyűlésen, a nemesi pénztár kamatjövedelmeiből kiutalványozta.

— Torontálmegye szinügyi bizottsága által a hevesmegyei bizotts. tagok közt leendő elárusitás végett küldött sorsjegyekből az el nem kelt sorsjegyek megtartását megyénk közönsége a f. é. apr. 30-án tartott közgyűlésben elhatározta, s az ezekért járó 135 forint összeget a nemesi pénztár kamatjövedelmeiből kiutalványozta.

— Felsö-Tárkányon — mint levelezőnk értesít, — az ottani lelkes és iparkodó kántortanitó Kormos Jánosnak áldozatkészsége és buzgósága folytán virágvasárnapján áldatott meg azon XIV. keresztúti kép, melyet ő a f.-tárkányi templom számára az Egerkodott bennünk a tettvágy, melynek nem volt elegendő tápja. Együtt laktam, csinosabb házikóban, mely legalább meszelve volt, Benkő Flóri őrmestertársammal, (Egerből való exkadéttal, a ki, úgy tudom, nincs már az élők közt,) s akkor esténkint, ha olvastuk a harczi jelentéseket és tiszti kinevezéseket, türelmetlenül mondogattuk egymásnak: „Na bajtárs, ha mi sokáig itt rekedünk, belőlünk ugyan nem lesz hadnagy soha!“ Mert ez volt akkor a mi legédesdedebb vágyunk.

Jött a nevemnapjának előestéje s alkonyat felé egymás után állítottak be hozzánk a káplárok.

Az öreg Kemény János, (szintén Egerből való, ki a németeknél kiszolgált vagy két kapitulácziót, aztán haza kerülve borbély lett, s újra beállt honvédnek), a többi elé lépett s egyet sodorintva nagy bajuszán s megtörülve rezes vörös képét, elkezdő a gratulácziót:

— Strámester uram! Jöttünk minden jót kívánni, hogy a dicsőséges ur isten vegye oltalmába s mire kinő a bajusza, legyen belőle legalább is kapitány, mikoron pedig a legelső fehér szálat észreveszi a hajában, akkoron már generálist tisztelhessünk benne!

Nagyon jól esett az én gyermeklényemnek, hogy egy ilyen nagy bajuszú régi katona glédába áll előttem s meg- „strámester uramoz“, s nem is tartám éppen lehetetlennek, hogy valamikor csak betelik a jó kívánsága is. Megköszöntem szépen a nemesszivü kivánatot, mondván:

— Kapitányság, generálisság, a biz egy kicsit messze van. Hanem egy pár kancsó bor, meg egy kis ételke mindjárt az asztalon lesz. Maradjunk, mulassunk együtt!

S mulattunk, évődtünk. Kemény káplárt azonban csakhamar kiszólitá az őrvezetője: a százados ur hivatja.

Ment. (Vége köv.)