Eger - hetilap, 1885
1885-04-28 / 18. szám
151 cassadarab marad, mert szemkápráztató fénye erősen vonzani fogja a bécsieket. Az An der Wien színházban Audran, az Üdvöske szerzőjének egy gyengébb darabja „Gillette de Narbonne, az útczai énekesnő“ czimű Operette vonz hetek óta házat. A czimszerepet Ziemajer asszony játsza ügyesen, szellemesen, de a legnagyobb diadalokat Blasel aratja discrét, de mégis humortól gazdag játékával a nevelő hálás szerepében. A kiállítás elég fényes. Azóta e darab már csaknem ugyanoly szereposztással Budapesten is szinre került a gyapju-utczai német színházban, hová május elsejével nagy striket csapva, Feleki vezetése alatt a magyar múzsa tartja bevonulását. Blaháné tehát az egész ország örömére, ismét hallható és látható lesz a Duna balpartján. Becsben csak a napokban zárták be a legfényesebb, de legunalmasabb színházat, a parlamentet. Ott voltam az urak háza utolsó ülésén. Láttam az elnök herczeget fekete frakkjában, láttam a herczegérseket bibor palástjában, láttam az aranytól káprázatos, vörösbársony páholyok herczegasszonyait, divatos fűzöld ruháikban, láttam az óriási hófehér cariatideket, e colossalis épület büszke sámsonait és ezek iránt éreztem az elnökön és gyorsírókon kívül legnagyobb szánalmat. Oh! ti filiszterei a kék vérnek, nem félitek-e vak sámsonait e ragyogó amphitheatrnmnak, hogy egyszer megunva az unalmat, megrázzák hatalmas karjaikkal e büszke palota oszlopait s oda temetnek benneteket, hogy fúljatok meg a kövek alatt végtelen, posványos szóáradataitokban. Menekülök innét s meg sem állok, mig a futárvonat vissza nem szál- litott Budapestre, a szóra termett nemzet fővárosába. Üdvözöllek téged rozoga kis képviselőházunk, kopottas külsőddel, rósz akusztikáddal, sziik mellékhelyiségeiddel, lüktető életeddel, parlamenti virulásoddal. Inkább egy ülés-szakot e kis fészekben, mint egy napot abban a fényes bécsi-palotában, mely előtt oly büszkén lobog a két óriási sárgafekete lobogó! Apropos! Sachernél még mindig kitűnő a libamáj-pástétom. R. E. Különfélék. — Rauhenburgi Rauer Viktor, cs. kir. alezredest, a fh. Lajos- Viktor nevét viselő gyalogsorezred itteni parancsnokát, e napokban király ő felsége ezredessé léptette elő. Meg vagyunk győződve, hogy összes müveit közönségünk közérzületét tolmácsoljuk, A püspök a maga részére kocs-i Ladomér-fi Öcsé-t (Wche), kocs-i Balást, zw múl iái Tamásfi Miklóst, és a szintén szőni olya i Demeter-fi Jánost kérte kijelöltetni. Máshonnan tudom, hogy a k o c s i-ak a püspökkel atyafiság- ban állottak. Kocs akkor önálló terület, ma puszta az egri határban Szalók felé. Hogy egykor népes volt, annak ma már semmi nyoma. Szegény Márk-fi nem érte meg a comissio megérkezését, testvérei: Imre Miklós jöttek ezután helyette számba. A kérdéses föld határjárása és becslése megtörtént. Az elitéit Besenyei Jánosnak nagy darab földje volt, mert „négy igás- nak“ Ítéltetett, mely másfél márkán lett vissza váltandó, melynek lefizetését a nádori levél nyugtatja. A harmadik okmány az egri káptalan történelméhez szolgáltat adatot. Ezen okirat 1373-ból való, kiállítója Villermus pécsi püspök, a királyi cancellária vezetője (Comes Capelle) s titkára (most államtitkárnak neveznők, sajátlag azonban alcancellár volt). Tekintve, hogy nagy Lajos király koráról, a ki már a lengyel királyság czimével is él, van szó, kétségtelen dolog, hogy V. püspökben nagy Lajos dicsőségének egyik tényezőjével ismerkedünk meg. Azt is tudnunk kell, hogy 1361. előtt egri káptalani tag, és egri prépost vala. Villermus, vagy Vilmos. Ezen V., mint pécsi püspök, azonban mégis inkább mint Lajosnak. Magyarország, Lengyelország és Dalmáczia királyának iroda-igazgatója s cancelláriai titkára adja emlékezetül, miszerint beseneu-i Márk-fi Miklós és ennek testvére Imre, aki az alább megnevezendő birtoknak elzálogosításához készségesen hozzájárulását és beleegyezését nyilvánitá az egyik, a másik érdekelt részről meg Mihály mester kanonok (tudós vagy tanár értelemmidön a derék ezredes urnák, kinek magas műveltsége, nyájas, és udvarias előzékenysége s egyéb kiváló társadalmi erényei által városunk összes polgárságának tiszteletét, szeretetét s bizalmát oly gyorsan sükerült megnyernie, mint előtte még senkinek, — legújabb fejedelmi kitüntetése fölött szívből gratulálunk, s őszinte örömünknek e helyütt is kifejezést adunk. — Helybeli fögymnasiumunk énekkarának e lapok előző számaiban jelzett jótékony czélú hangversenye múlt vasárnap, april 26-án, városuuk összes elitejének részvétele mellett és — mint fölöttébb érdekes műsorától s kitűnő karnagyától eleve is várható volt — igen szép sükerrel ment véghez. A mintegy hatvan tagból állott ifjú karnak jeles gyakorlottsága, itt-ott meglepő praecisiója s egyátalán elismerésre méltó előadása mellett, kiváló érdeket s élvezetet nyújtott a fényes hallgatóságnak K o- máromy Mariska kisassz kitűnő művészete, gyönyörű hangja s sympatikus megjelenése, melyeknek összehatása helyen- kint szint’ oly méltó mint véget alig érő özönét boriták reá a tapsoknak. Emelte az estély műélveit, hegedű-művészünk t, c. Hirsch Hugó urnák bevégzett-raesteri, s még a kis zongorahős Lang Sándornak is ügyes végrehajtása. Midőn e jótékony fáradozásért a t. vendég-művésznőnek, az egyes közreműködőknek, valamint a cs. s kir. fhg. Lajos-Viktor ezred tisztelt ezredesének is, ki zenekarát ifjaink előadásának emelésére átengedni kegyes volt, ezennel a fógymnas. igazgatóság s a könyvsegélyezést élvező szegény tanulók nevében benső, köteles hálánkat tolmácsoljuk, köszönetünket fejezzük ki azon mélyentisztelt, s tisztelt t. ez. uraknak is, kik a jótékony vállalatot beküldésük, vagy felülfi- zetésük utján elősegélleni méltóztattak ; — név szerint : mélt. Lengyel Miklós nagyprépost-püspök ur 5 frtal; ngs. S u p- ka Jeromos intézeti védnök, zirczi apát ur, s Babies János és dr. Kozma Károly kanon, urak ő nsguk 10—10 írttal; ngs. Szele Gábor, kisprép. kanon, ur 3 frt 50 krral; ngs. György é n y i Iguácz prép.-kanon, ur 2 frt 50 krral arauyban ; ngs. Ludányi Antal apát-kanon, ur 5 írttal; továbbá ft. Katinsz- ky Gyula s H orvát h Zsigmond tanár urak 2—2 írttal; t. c. dr. Kösz ti er József, Glósz Károly, valamint ft. Rázgha Balduin és Kovács Dömjén tan. urak 1—1 írttal ; dr. Maczki Valér tan. ur 30 krral; N. N. 2 írttal, s ismét N. N. 3 ft. 50 krral. t. Végh Péter boczonádi jegyző 1 írttal. — Meleg köszönetünket mondjuk végre, kit legelső sorban illet az meg, ts. Szabó Ignácz fő- gymnas. rendes és ének tanár urnák, kinek lankadást nem ismerő fáradozása, évek óta már, nemcsak a szülői s a többi érdeklődő közönségnek szerez ily kedves órákat, az intézeti segélyző ben veendő a mester czim) az egri káptalan küldetéséből megjelenvén előtte, az előbb említett Márk-fi Miklós élőszóbeli nyilatkozatot teszen arrul, hogy nimünémü szükségétől kényszerittetve, az ő egész beseneu-i rész-birtokát elzálogosítja (a megye még mindig Heweswywár-nak mondatik.) Miklósnak ezen birtoka Mező- tárkánynyal volt határos (in commetanitate possessionis Mezeu- tarkan vocate.) Az elzálogosításhoz beleegyezését adta az ő Imre testvére is. Elzálogosítja 12 forintért, forintját száz dénárral számítva, az egri káptalannak, hogy mindaddig bírja, miglen ő, vagy fiai, avagy Imre testvére ki nem váltanák. Végén a szokásos és már az első okmánynál is látott záradék. Datum in Wyssegrad feria tercia proxima ante festum bea- torum Simonis et Jude Apostolorum Anno Domini M0CCC°LXX°. tercio). Kelt Visegrádon 1373-ik évben okt. 27-ikén, keddi napon. Nem egészen 10 cm. széles, és három akkora hosszú hártya papíron. A pecsétnek semmi nyoma. A 4-ik okirat 1382-ből való. Ebben Márk-fi Imre, Lajos királynak ez évben Visegrádon február 6-ikán (Datum in Visegrad in festő Sancte Dorothee virginis et martyris) kelt levelét mutatja föl az egri káptalanban, a melyben meghagyatik a káptalannak, hogy bizonyos bessenyői birtokra vonatkozó okiratról adjon másolatot a káptalanban őrzött eredetiről, miután erre Besenyei Imrének nagy szüksége lenne, a nála levő példány pedig elveszett. A káptalan kiadja ennek következtében átiratban a már említett 1322-ik bevallást. Az okirat végén emlittetnek: János prépost, István olvasó, Miklós éneklő, György őrkanonokok. György patai, Miklós pan- kotai, János zemplényi, Mihál borsodi, Miklós unghi, Miklós bor svai, Albert újvári és János hevesi főesperestek. Innét tudjuk, hogy az akkori esztergomi érsek oiboros volt, a kalocsai pedig a jeruzsalemi pátriarcha czimét viselte.
