Eger - hetilap, 1885

1885-04-28 / 18. szám

148

városának úgy szólva egész lakossága jelen volt s a megye minden vidéke képviseltette magát; ezenfelül Nógrádmegye alispánja táviratilag, s több város és község s más testületek is részvétiratban fejezték ki elvesztése fölötti fájdalmukat.

E fájdalmat bizonyára a t. bizottság is, még e pillanatban is, teljes mértékben érzi, s meg vagyok győződve, hogy ez érzelmének jegyzőkönyvi kifejezést is kíván adni.

Van még egy más halottja is megyénknek, kiről e helyütt megemlékeznem kell. Az ő koporsóját is, melyet január hó

23-án kísértünk ki a halál telkére, mély gyászban állta körűi a köztisztelet. Babies István ez, közgyűléseink legismertebb alakja, az igazi férfiú, ki példaképe volt az erős akaratnak, melylyel az utolsó perczig rendületlenül állta meg helyét a közügyek fórumán. Bámulatos volt az erőfeszítés, melylyel vassá edzett physicumának a benne már csirát vert betegség okozta gyengeségét mindvégig leplezé, de elfödni már képes nem vala. Nem akart beteg lenni, még bevallani is restelte azt. — A halál ugyan erősebb volt erős akaratánál, de kénytelen volt őt a fórumon keresni, hogy megtalálja. S midőn halála hire köztudomású lett, közössé lett a fájdalom is, mert mindenki érezé, hogy a megyei élet küzdelmeinek egyik fő hőse, s a törvényhatósá gi önkormányzatnak egyik fő oszlopa dőlt ki benne.

Ha az a legtökéletesebb alkotmány, mely a nemzet mint egésznek szabadsága mellett, az államot alkotó részek, a természetes és történeti tagozatok alapján nyugvó hatóságok önállóságát s az egyesek polgári, politikai és egyéni szabadságát is teljesen biztosítja; s ha e czél csak ott közelíthető meg, hol a muni- cipalis élet lehetővé tételéhez és fentartásához elengedhetlenül szükséges erős, élénk és pezsgő közszellem hatja át a kebleket, s hol sokan vannak, kik e szellemnek tudnak is, akarnak is kifejezést adni. és kik előnyös állásuk s nagyobb befolyásuk kiváltságát csak arra használják, ambitiójuk csak az, hogy a közügyek terén minél több szolgálatot tehessenek, minél több „nobile ofíi- ciumot“ teljesíthessenek — jutalmul csak polgártársaik elismerését fogadván el: akkor az oly férfiaknak, mint Babies István, annál nagyobb tisztelettel és hálával, s emlékök iránt annál nagyobb kegyelettel tartozunk, minél sajnosabban kell látnunk, hogy az ily férfiaknak, ez igazi táblabiróknak, ezen, ha jól megértjük a szót, a legértékesithetőbb szellemi tőkéknek és legtiszteletreméltóbb jellemeknek még a múltból fenmaradt kis csoportja mindinkább gyérül, s ritkuló sorait az újabb nemzedék, modern táblabi- rókűl, nem siet kellő számban betölteni. Ily férfiak nélkül, ily férfiaknak tekintélyes száma nélkül — nincs megyei élet, nincs

Az „EGER“ tárczája.

Czigány-élet. *)

(Geibel Em. költeménye után, Arnóthi.)

Mi zug a fenyők sűrű lombja között,

Sötét vadon-éjbe mi zaj költözött?

Magasra csap a láng, tiiz fénye terül Elszórt csapatok, lombok, szirtek körül. Czigány-csapatot rejt el itt e tanya,

Tekintete villog, kuszáit a haja,

A Nil üde partjain láta napot,

Arczára spanyol ég sötét pirt adott. . . . Nagy tűz körül ülnek a buja mezőn,

Vad férfiak néznek a távolba merőn,

A némberek főzik a jó eledelt,

A serleget töltik, amig tele telt.

A körben fölhangzik a monda, s a dal,

Oly bájos, minőt csak tündér füle hall; Melyek elodázzák a bajt, a veszélyt, Bűvszókat a népnek agg némber beszél . . .

*) Schumann R. által szerzett daliamát, — a hírneves zeneszerző ez egyik nagyobb szabású zenekari compositióját, — katonai zenekar kisérete mellett, az egri fögymn. ifjak énekkara f. hó 26-án tartott hangversenyén adta elő. — A zenemű zongorára Írva is megtalálható Schumann R. kisebb válogatott szerzeményei közt. (Peters Ausgabe.-) — A szöveg magyarításánál leginkább a könnyű dalolhatóságra volt a fő ügyelem fordítva. Arnóthi.

törvényhatósági autonómia, s a megyei rendszer, a szabadságnak ezen várlánczolata, mely a ineghamisitatlan parlamentarismussal s felelős kormánynyal szépen összefér, egész valójában fen nem tartható.

De hát miben áll az a nagy érdem, melyért Babies Istvánt annyi dicséret illeti ? Ki ne tudná azt, hogy ha figyelemmel kisérte megyénk újabb történeteit. Abban áll ez érdem, hogy — bár 1864-ben már megszűnt a megye tisztviselője lenni — letevőn első aliigjészi hivatalát s érseki ügyészszé, majd jogigazgatóvá lett — ez időtől fogva sem volt egyetlen nagy- s kisgyülé- se a megyének, melyen kezdettől végig jelen ne lett s minden kérdéshez hozzá ne szólt volna; ha küldöttségben — lett legyen annak teendője bár mily hosszas s terhes — tag, vagy elnök kellett, ha tiz küldetett is ki ugyanegy gyűlésből, ő mindenikben kész vala részt venni, s oly buzgón és pontosan járt el ily megbízatásaiban, mintha minden ügy életkérdés lett volna, mert komolysága és szigora nem tűrte, hogy az ügy minden oldalról meg ne vizsgáltassák, s annak minden, bármily jelentéktelennek látszó mozzanata meg ne vitattassék. Tagja volt a közig, bizottságnak, az árvaügyi fölebbezési küldöttségnek, a központi választmánynak ; elnöke az igazoló-választmánynak, s az állandó választmány pénzügyi és gazdasági szakosztályának, ... de ez neki még mind kevés volt, ő mindenütt ott akart lenni, mindenben részt kivánt venni, a hol munka s közjóra irányuló foglalkozás volt. A januári utolsó megyebizottsági közgyűlésen, melyben még, de már a halál árnyékától födve, részt vön, szinte rósz néven vette, hogy a községjegyzői vizsgáló választmányba is meg nem választották.

De bár a megye székháza volt működésének főtere, Eger- város köztanácskozási terme is jól ismerte őt, ki egy gyűléséből sem hiányzott soha, s a társadalmi élet mozgalmainak élén is mindenütt ott látjuk őt. 1848-ban. midőn a hevesmegyei takarék- pénztár elnöke — Alinásy Pál, mint Gyöngyös város képviselője, az országgyűlésre távozott, e pénzintézet elnökévé lesz, s az marad egész halála napjáig; majd mint nemzetőri kapitány a ráczok ellen vezeti századát; onnan visszatérve, a honvéd fölszerelési bizottságban fejt ki bámulatos tevékenységet; 1875-ben s 1878- ban országgyűlési képviselő; már előbb s többször kaszinói, állandón ügyvédkamarai, s e mellett tűzoltó-egyleti, szinkör-társu- lati elnök stb. stb. Mindenre rá ért, minden érdekelte, s mindenütt egyik legfőbb tényező volt.

Sokat tudott, de inkább az életből, mint könyvekből, szeretett tanulni; e czélból beutazta egész Európát. Már első föllépésével 1837-ben figyelmet keltett. Az éles eszű, határozott véleA szép hajadonkörbe’ járja a táncz,

A fáklyavilágnál oly bájos e láncz.

Szól már a gitár, hangzik a czimbalom,

A táncz hévül a buzdító dalon.

És majd édes álom pilláikra száll,

Szunnyadnak szelíd hold sugárainál,

És álmodik e nép, e bus, hontalan,

Egy szebb, jobb jövőről s honról untalan! . . .

De amint a szép hajnal az égre száll,

Eloszlik a szép álom, ... és talpon áll A tarka csoport, s ballag busán tova. . .

Oly tág a világ! . . . Vajh, ki tudja: hova ?! . .

A fögymn. ifjúság hangversenye.

(1885. april. 26-án).

Hangverseny-saisonunk (az idén beszélhetünk erről) nagyon élénk. — Egymást érik a hangversenyek, s noha a hangverseny- saisonnak tulajdonképen már végén vagyunk, — még két hangversenyre van kilátásunk: a tűzoltó-egylet és a helybeli katonai zenekar karmestere rendeznek még egy-egy hangversenyt, — szóval nem panaszkodhatunk, hogy a farsang múltával nem volt szórakozásunk. — Az idén a hangversenyek iránt vállalkozó szellem uralkodott; nagyon könnyen ment egy-egy műsor összeállítása, pedig a mi kedvezőtlen viszonyaink közt az igen nehéz, — nincsenek hozzá erőink, s a műsoron (egy-két piece kivételével) csaknem ugyanazon szereplők állanak.

Annál nagyobb érdekkel néztünk a fögymn. ifjúság hangversenye elé, melynek ügyesen összeállított műsora sok újat Ígért. — Komáromy Mariska k. a. a m. kir. opera tagja, Hirsch Hugó