Eger - hetilap, 1885

1885-04-21 / 17. szám

140

istenért, a szoba melegéből egy csepp is kárba veszszen. Itt aztán él a legalább is 5—6 tagból álló család békés egyetértésben, egy pár kutya, tyuk, malacz, macska, liba és kacsa szeretetreméltó társaságában. Tessék most már elképzelni azt a gyilkos athmospharát, ami egy ilyen soha nem szellőzött s tisztitott lakásban fogadja a gazdájával bemenő gyanútlan orrot s tüdőt. De ez még mind nem elég. A falak többnyire vályogból építve igen erős fölszivó képességgel .bírnak, igy tehát nedvesek, nyirkosak; a vízgőzök, mik ennyi élő lény légzése által származnak, a falakon hol csöppek alakjában, hol pedig már együve jutva békésen folydogálnak alá; az agyagpadlat a sok szeny-, ételmaradék,- s állati hulladékkal teljesen impregnált; s miután a ház alatt pincze nincs, a talaj levegőjét saját parfümjével együtt öm- leszti a szobába. És ez nemcsak a szegényebb, de a vagyonosabb parasztnál is igy van; s ha az ily embernek az orvos esetleg azt mondja, hogy ez egészségtelen, mosolyogva feleli: „nem tud az úr semmit; a nagy apám is igy élt, még is 70 esztendős lett.“ Azt persze nem gondolja meg, hogy a nagyapja ötször volt nagy beteg, az apja tizenötször, de már csak 60 évet élt; — ő majdnem minden ‘2 — 3 évben keresztülmegy valami betegségen; — gyermekei meg épen folytonosan betegesek, nyomorult kinézésüek s különösen tavasz felé már nyakukon s álluk alatt hordják ez életmód legközelebbi ajándékait : a nyakmirigy-dagana- tokat s lobokat, Örökké emlékezetes marad előttem kórodai gyakorlatomból az az özönlés, a mi minden év marcz. és api1, hónapjaiban rendesen tartott 6—7 hétig, — midőn az imént emlitette- ken kivül alig láttunk egyéb kórokat. Hát még hány maradt otthon, vagy keresett más intézetben segélyt?!

Fővárosunkban főleg a pinczelakások azok, mik e tekintetben felülmúlhatatlanok; s ha igaz, hogy van ördög, s az rósz akarója az embereknek, úgy csak az ördög praktikája lehetett, midőn az első házi úrban fölkeltette a gondolatot -— mi azonban nem kerülhetett valami nagy fejtörésébe, — hogy házának még a hordók számára készült részét is emberi lakásokká alakítsa. Szerencse azonban, hogy van már egy nemzet, mely belátta ez épitésmód veszélyességét, — s igy arra talán 100 év múlva mi is eljutunk; — s ez az angol nemzet.

(Folytatjuk.)

Az ujjonczozás eredménye megyénkben.

Heves vármegyében a jelen évi ujjonczozás a múlt napokban teljesen befejeztetett. Az eredmény minden részleteiben előttünk fekszik, s a kérlelhetetlen számok nagyon lehangoló statis- tikai képét tárják elénk népünknél a testi fejlődési viszonyok évről évre megdöbbentőbb hanyatlásának.

Az „EGER“ tárczája.

Hajnalálmok.

ni.

Ó látsz-e még majd: tudja azt az Isten! Mosolyg-e rám még egykor ajakad?

— Lásd, én csodállak minden perczenetben,

S a szívem érted majd hogy megszakad ! Elhervadok a kínos messzeségben,

Mint a levél, mit elkapott a szél. . .

S a uyögdelő harangcsa fönn a légben Majd nem sokára énrólam beszél. . .

S tán visszatérek jég-meredt ajakkal, Szivemben halva lesz a tűz, a láng,

S te rám borulsz, miként a fűz a sírra,

Hol jó anyád porán találkozánk. . .

— Azért, én édes angyalom, szelíden Tűrd a bút, majd az Isten megsegít. . .

S vedd hervadó lelkemnek e betűkben Éretted elsirt szellemkönyeit!

IV.

Naponta látlak álmaimban,

Ringó kebled nyugvóhelyem;

Mig szivem csendesen altatja Édes bú, fájó szerelem. . .

De beszéljenek az adatok :

Kivetett jutalék.

Besoroztatott.

Hátralék:

»J árás

ujjonpóttarUjpóthonvédujpótŐszban,

sokban

joncz,

tart.

séghez;

joncz,

tart.

szeg.

Alsó-Tarna

98

10

78

—

—

20

10

30

Közép-Tárná

81

7

60

—

—

21

7

28

Feiső-Tarna

95

12

70

2

1

25

10

35

Mátra

98

10

55

1

—

43

9

52

Gyöngyös-Pásztó 94

9

48

—

—

46

9

55

Gyöngyös-Pata

76

8

33

1

—

43

7

50

Tisza

82

8

70

—

1

12

8

20

Eger

50

7

35

—

—

15

7

22

Gyöngyös

50

6

25

—

—

25

6

31

Összeg:

724

77

474

4

2

250

73

323

A hátralék aránylag legnagyobb a gyöngyöspatai, legkisebb a tiszai járásban.

A besorozottak következőkép lettek az egyes csapatokhoz beosztva: a cs. kir. 60. gyalogezredhez: 180; a 6. és 12. sz. huszárezredekhez: 85; a 4. 5. és 6. sz. tüzérezredekhez: 90; a 11 és 12 nehézüteghez: 31; az 1. és 5. sz. vár tüzérzászlóalj hoz: 22; a 2 sz. műszaki ezredhez: 5; az utászokhoz: 1; a szekerészosztályhoz : 6 ; az egészségügyi osztályhoz: 6; a ruharaktárhoz: 1 ; a kassai élelmezési raktárhoz: 8; a magy. kir. méntelepekhez: 38 ; a cs. kir. haditengerészethez: 1; összeg 474.

A fősorozás statistikája: Az állítási lajstromba fölvett hadkötelesek száma: 4715. Ezekből a) ideiglen fölmentetett: 403; — b) az állítási lajstromból töröltettek akár mint besorozott katonák, akár mint elhaltak, vagy kivándorlottak : 89 ; c) a fősorozástól elmaradt: 708; összesen 1200.

Maradt megvizsgálandó 3515. Ezekből: a) besoroztatott 480;

b) felülvizsgálatra rendeltetett: 467; c) megfigyelés végett kórházba küldetett: 10; d) testi magasság hiánya miatt, visszahelyeztetett: 548; e) egyéb testi fogyatkozás miatt: 1851; f) mindenkorra alkalmatlannak nyilváníttatott, s a lajstromból töröltetett «) testi magasság hiánya miatt: 16; ß) egyéb testi fogyatkozás miatt 143. — Tehát a testi fogyatkozások miatt sorozásra alkalmatlanok összes száma 2558! E szerint a megvizsgáltak közöl 16°/o azaz körülbelül minden hatodik embernél oly testi fogyatkozások constatáltattak, melyeknél fogva azok, az előirt szabványok szerint, a hadi szolgálatra alkalmatlanoknak találtattak. — S ha hazánkban a legkedvezőbb anyagi s éghajlati viszonyokkal biró megyék egyikének : Hevesnek népénél a fejlődési s egészségügyi viszonyok ily valóban megdöbbentő s aggasztó jelenségeket tüntetnek föl:

Ajkad lehel éltet ajkamra. . .

— Mig az álom messze repül. . .

S én itt kesergek bús magányom

Fájó csendjében — egyedül.

Gringoire.

Mendelssohn „Frűhlinslied“-je.

— Elbeszélés. -»

Mendelssohn minden darabja közt nekem legjobban tetszik az úgynevezett „Frühlingslied.“ (Tavasz-dal.) Vannak Mendelssohnnak ennél szebb darabjai is; de hiába! előttem ez a legszebb. Nem nagy szabású darab ez, nem kell hozzá pápaszem s magasra ránczolt homlok; olyanforma, mint mikor szép májusi napon, egy gondtalan, vidám, 14 — 15 éves lányka kimegy a lom- bozni, virágozni kezdő erdőbe, ott bokréta-szedés és futkosás közben énekel, közbe-közbe meg elkaczagja magát. Csupa napsugár, csupa virág, csupa kaczagás.

Lehet különben, hogy azért tetszik annyira, mert tudom történetét. Régen, mikor kis gyermek voltam, egyszer nem akartam skálázni. Tanítómat kértem, adjon nekem már szép darabokat, az örökös, unalmas skála helyett. Tanítóm mit sem szólva, elém teszi Mendelssohn Frühlingsliedjét. Persze, nem tudtam eljátszani. „Lássa, ha a skálát nem tudja, ezt soha sem fogja eljátszani. Pedig ez igen szép darab ; Mendelssohnnak menyegződala.“

Kértem, beszéljen róla valamit, mert szegény jó öreg igen sok darabnak tudta a történetét, s ha jó kedve volt, el is mondta.

— Játsza hát szépen a skálát, s óra végén menjünk ki a kertbe.

*