Eger - hetilap, 1885

1885-04-07 / 15. szám

2

abban kétségtelen jelét látjuk annak, hogy savoyai Eugen óta a helyzet és gondolkozás nagyban változott. Hogy megváltozott, azon én éppen nem csodálkozom, mert hiszen savoyai Eugén halála óta a hagyományos ősi vagyis azon politika, mely végrendeleten alapul, hogy

t. i. a korona és az ország sem jogaiból, sem területéből soha mit se áldozzunk fel, és azt, ami elveszett, újra visszaszerezzük, több mint 150 éven át szünetelt. Igaz, hogy a király czimében nem történt változás: igaz, hogy koronázások alkalmával a melléktartományok képviseletében megjelentek a hagyományos zászlók is; az is igaz, hogy mi czimzetes püspökök e főrendiházban ülés- és szavazati jogunkat háborítatlanul megtartottuk egész ezen napig: de ez aztán minden is volt, az ősi politika érdekében mi egyéb sem történt, sőt történt sok olyan, a mi arra enged következtetni, mintha a korona fenntartott jogairól már is végkép lemondottunk volna. Közbejött a M e 11 e r n i c h hg féle politika, mely keleti szomszédainkat oly nagy mérvben idegenítette el tőlünk, s alkalmat szolgáltatott rá, hogy az orosz befolyás azon szédítő magasságra emelkedjék, melyben azt épen napjainkban szerepelni láttuk. Nem lehet tehát csodálkoznunk azon. hogy az a kor, mely az ősi hagyományos politikáról rég megfeledkezett, arra többé semmi súlyt sem fektet, reánk czimzetes püspökökre sem fektetett súlyt, és a politika elejtésével, mely minket a főrendiházba bevezetett, nekünk is elejtetnünk kellett.

Szerencsére nem hiányoznak már is jelek és fordulnak elő tények, melyek egy uj aera kezdetére mutatnak, melyek azt jelzik, hogy eme szomorú stagnati- ónak vége lesz. hogy a legközelebbről bekövetkező fejlemények az ősi hagyományos politikának kedvezők lesznek, tehát azon jogczimnek, melyen a mi itt létünk alapul, súlya szintén növekedni fog.

E tények sorában első helyre helyezendő azon nevezetes epochalis esemény, hogy a magyar korona egykori melléktartományaiból ma önálló herczegségek és királyságok lettek, melyeknek tehát igen erős, főbenjáró okuk van, hogy nagy, de még zsenge vívmányaikra féltékenyek legyenek, azokat gondosan őrizzék és minden lehető biztonságba helyezni törekedjenek, tehát jóbarátok és szövetséges társak után nézzenek, kikre válság vagy veszély idején bizton támaszkodhassanak. Ez az első mozzanat a régi kapcsolat viszszaállitására.

A második igen fontos tény az, hogy nekünk szintén vannak keleten megóvandó fontos érdekeink, s ennélfogva mi az ott folyamatban lévő alakulásoknak egészen tétlen és közönyös szemlélői még sem maradhatunk, annál kevésbbé nem, mert az általunk elhanyagolt befolyást megragadhatná más, ki azt bizonyosan nem a

magyar érdekében használná fel. És ezen érdekek közé első sorban helyezem azt, hogy ama királyságok és fejedelemségek souverain joga csorbát ne szenvedjen, és a népek kebelében az a hit gyökeresedjék meg, hogy azon perczben, melyben valakinek kedve kerekednék, hogy őket államiságukban és területükben háborgassa, reánk magyarokra, a mi oltalmunkra és segítségünkre csak úgy számíthatnak, mint hajdan. E hit meggyökerezése csak siettetni fogja az időt, hogy a régi kapcsolat ismét megújuljon.

Méltóságos főrendek! A történet folyamában sok minden változik, érdekek, életszükségletek, vonzalom és hajlam, s a gondviselés útja megnyilatkozik s rámutat az ösvényre, melyre lépnünk, s melyet önfen- tartásunk érdekében magunknak is, nekik is szükségkép követni kell. Nyerünk tehát útmutatást és irányt, ez pedig egy egységes, határozott, nemzeti politikát eredményezem!, olyat, milyent a helyzet megkíván. E politik aztán évtizedről-évtizedre, századról-századra, ha kell, gondosan alkalmazva, végre a dolgokat oda fejlődteti és juttatja, a hová nekik a nehézkedés törvényénél fogva végre eljutni kell.

A polgárisodás nem vesztegel soha. óriási életfeladatai nem hagyják pihenni. S ha folytonos elhaladásában utat tör, megtalálja mindig a formát is, melyben uj alkotásait felállítsa. E forma nem helyezkedhe- tik el egészen a történeten kívül — mert a történeten kívül eső alkotás nem bir életképességgel. Az uj forma tehát azon pillanatban, melyben a fenállót felbontja, már összefüggésben áll ennek elődjével, azon szálak által, melyek ezen régiből még fennmaradtak, s a melyeknek fonalán ő, a történet megszakított folytonosságába beilleszti magát. A történet ezen törvénye alól tehát a keleti uj alkotások sem vonhatják ki magukat. És ez is egy kapocs, kezdetben alig észrevehető, de van és fejlődni fog.

A keleti kérdés a civilisatio kérdése is egyszersmind. S ki volna hivatottabb arra, hogy neki e nagy munkájában segítségére legyen, mint épen mi magyarok, szomszédságunknál, történeti múltúnknál, és érdekeinknél fogva ? Nem fogunk tehát szűkölködni szövetség-társ nélkül, a ki senki más, sem kisebb sem nagyobb, mint maga a humanitás, vagyis az imádandó isteni Gondviselés, mely az emberiséget, érdek és élet- szükség fonalán lassan bár de biztosan elvezeti minden hova oda, hol még szenvedő és elnyomott ember él, és van lekötött föld és kéz, mely nem hozhatja ki mindazon áldásokat, a melyekre képes, de a melyekre az emberiségnek mégis szüksége van !

Mélt. Főrendek ! Igaz ugyan, hogy a legnagyobb és legerősebb akadály, tudniillik az ellenszenv, elfogultság. hogy nem mondjam, gyűlölet, melybe keleten po