Eger - hetilap, 1885
1885-03-31 / 14. szám
115 vezetetteknek találta. — helyeslő tudomásul vevén, — az igazgatóság javaslata alapján, az egyes részvények után esedékes 5% betudásával az osztalékot 3 írtban (30 krral kevesebb, mint az előző évben) állapította meg, s azt f. é. apr. 15-étöl folyóvá tette. Az igazgató tanács tagjai közöl, az alapszabályok értelmében évenkint 4 tag lép ki. kiknek helyei választás utján töltendők be. A sorrend szerint a folyó évben kilépők: Fógel Ágost, Hegedűs János, Imre Miklós, Polatsik Herman. A választás titkos szavazás utján megejtetvén, beadatott összesen 155 szavazat. Igazgatótanácsosokká megváiasztattak: Fógel Ágost 149, Hegedűs János 94, Mednyánszky Sándor 94;Polátsik Herrn. 84 szótöbbséggel. — Kihirdettetvén a választás eredménye, Burik István meghatott szavakban tolmácsolja a közgyűlésnek a fölött való sajnálatát, hogy Imre Miklós volt igazg. tanácsost, s int. ügyészt, ki az intézet érdekeinek előmozdításában. évek hosszú során, fáradhatlan buzgalmat, s munkássága által elévülhetlen érdemeket szerzett magának intézetünk életében, — intézetünktől megválni kényszeríti azon körülmény, hogy közelebbről a hevesmegyei takarékpénztár elnökévé választatott meg; s kéri a közgyűlést, hogy e fölött való sajnálkozásának, valamint I m r e Miklós érdemei iránti elismerésének jegyzőkönyvileg adjon kifejezést; mely indítványt a közgyűlés elfogadván: I m r e Miklós érzékeny szavakban köszönte meg a közgyűlésnek irányában tanúsított kitüntető bizodalmát; kérve a közgyűlést, bog}’ e jó indulatát számára továbbra is őrizze meg. s Ígérve, hogy bár az uj állás, melylyel a hevesm. takarékpénztár megtisztelte, nem engedi, hogy ezen intézet ügyeinek intézésében továbbra is közvetlen részt vegyen: ezentúl sem íog megszűnni az intézet érdekeit tehetsége szerint előmozdítani. Felügyelő bizotts. tagokul megválasztattak: Bernecker Ferencz 141, Buzáth Lajos 139, Szolcsányi Gyula 126 szavazattal. — A szavazás eredménye kihirdettetvén, elnök, a közgyűlés nevében, kifejezést ád a fölötti sajnálkozásának, hogy Horváth József eleve, kérte a közgyűlést, hogy a felügyelő-bizotts. választásánál reá ne reflectáljon. Elnök azon indítványát, hogy Horváth József, volt felügyelő biz. tagnak, e minőségében 9 éven át tanúsított fáradhatlan munkásságáért jegyzőkönyvi elismerést szavazzon, — a közgyűlés egyhangúlag elfogadta. Horváth József meleg szavakban köszönte meg a közgyűlésnek iránta nyilatkozó bizalmát. — Elnök indítványára a felügy. bizotts. tagok folyt űzletévi tiszteletdijának fejenkint 35 írtra való kiegészítése határozatba ment. Ezzel a közgyűlés véget ért. Befejezése után az uj igazgató- tanács nyomban alakuló ülést tartott, s titkos szavazás utján rangú csillag leend. Maga is azt hitte. Elvégezvén egyik leghíresebb conservatoriumban tanulmányait, égy előkelő gazdag családhoz került zenetanárnak. Tanítványa a család egyetlen, szép, 18 éves leánya volt. Fiatalok voltak. A zene, — a szerelem egyik legbiztosabb közvetítője — az együtt-tanulás, a szellemi rokonság, .... szóval megszerették egymást. A viszonyt felfedezték; a tanítónak távoznia kellett, a leányt férjhez adták. Elváltak azon fogadással, hogy lángjuk örökké fog tartani. A leány, azaz már asszony, poklot teremtett férjének s magának a családi éden- ből, rövid idő múlva elváltak, s a szép leányból idők múltával elhervadt, kiaszotf vén asszony lett. kinek nem kellett senki, s ki nem kellett senkinek. Életének, érzelmeinek egyetlen egy tárgya maradt, megsemmisített boldogságának alakja: a zenetanit.ó. — egyetlen egy vágya: őt még egyszer viszontlátni. A fiatal tanító sok bolyongás után megállapodott egy kis városban, elvette az odavaló zeneiskola igazgatójának özvegyét — és lett belőle példás, elhízott családapa, becsületes „nyárspolgár“, pedáns zene- professor és director. Eltűnt leikéből az ábránd, a nagyratörés, helyét elfoglalta a skála s generálhass mindennapi gépies tanítása. Néha azonban, ha ráért, a feleség, hat gyermek, s a tanulók daczára, eszébe jutott első szerelme s óhajtotta „azt az alakot“ viszontlátni. Egy vakáczión rászánta magát egy utazásra azon szándékkal, hogy hajdani boldogsága helyét is útjába ejti. Nyugottan s kényelmesen utazgatva, egy vonat vonal-változtatásnál, olyan coupéba került, melyben már egy magános nő ült. A nő vénecske is volt, csúnya is volt, s nem valami barátságos szemmel nézte magányának háboritóját. A belépőnek fogadása nem volt nyájas, a minek hősünk hasonló módon tett eleget. El is követtek ezután sok mindenfélét, a mi az együtt utazást kellemetlenné teszi, s már mindketten a lehető legepésebb indulattal s legroszabb véleménynyel voltak egymás iránt, midőn professorunk gondolván: „az okosabb enged“, a conducteurtöl más coupét kért, megválasztotta elnökül: Burik Istvánt; alelnökül: dr. Schönberger Somát; igazgatókul: Burik Istvánt, dr. Schwartz Dávidot, és Luga Lászlót. II. Az egri takarékpénztár marcz. 29-én. vasárnap, d. e. tartotta évzáró közgyűlését. Miután megállapittatott, hogy 58 részvényes által összesen 728 egész, és 14 félrészvény van letéve, s igy a közgyűlés az alapszabályok értelmében határozatképes: Fülöp József elnök, a szép számmal egybegyült részvényeseket üdvözölve, a gyűlést megnyitja, s elnöki jelentését előterjeszti a lefolyt üzletévi forgalomról, mely szerint az intézet évi forgalma volt: 2.086190 frt 19 kr. Tiszta jövedelme: 13317 frt 04 kr. melyből egy-egy egész részvényre 5 frt osztalék esik. — Az elnöki előterjesztés, valamint a felügyelő bizottság azon jelentése, hogy az üzlet, s a számadások vezetése mindenben correctnek. s az alapszabályokkal megegyezőnek találtatott, tudomásul vétetvén, s a tisztviselőknek a szokásos fölmentvény megadatván, az 5 írtban megállapított osztalék folyóvá tételére apr. 21-ike tűzetett ki. Az erre következett titkos szavazás következő eredménynyel folyt le: Szavazott összesen 43 részvényes, 429 szavazattal. Megválasztattak: elnöknek: Fülöp József, 429; — igazgatósági tagoknak: S i m o n y i Károly, Polereczky Gyula, Greine r Arnold 429, — Ringelhann Tmre 420, Gáspárdy Géza, Bernekkel- Ferencz, Hibay György 419. — Öttömössy János 416, Braun Károly 398, K á n i t z Lipót 355. dr. F r a n t z Alajos 345, dr. Akantisz Jusztin 291, — póttagokul: Mednyánszky Sándor 87, Komáromy József 84 szavazattal. Felügyelő bizottsági tagokul: Mártonffy László 379, Völgyi Lajos 342 szavazattal. Budapesti általános kiállítás. A ki az országos kiállítás területén manapság szertenéz, arra e nagy nemzeti vállalat a levés legutolsó stádiumából kibontakozó óriási mű benyomását fogja tenni. Az első pillantás azonnal meggyőzi a szemlélőt arról, hogy itt nem lehet többé szó olyan alkotásról, a melynek talán még nincsenek végleg kiforrott formái, hanem igenis olyanról, a mely bizton és szép sikert jósolva törekszik a végbefejezés felé. Festőileg tarka és változatos az a kép, a melyet a kiállítás területe a rajta lévő száznál több épülettel és parkszerű virányaival nyújt. Olyan az, mintha valamennyi kor építkezési stílje találkát adott volna egymásnak e helyen. A kelet és nyűgöt, a classikus és a barokizlés, a renaissance és byzanczi stíl formái mindmegannyian képviselvék e telepen. mert úgymond — ezzel a hárpiával nem lehet megférni. A conducteur sajnálkozott, hogy a kívánságnak eleget nem tehet, de azzal vigasztalta, hogy nemsokára X-be érnek, hol a nő kiszáll. — X-be ? — szólt meglepetve a tanár, — lehet azt innen látni? — Igen. válaszolt a conducteur. — A kastélyt is, a parkot is? — Mindkettőt. Mellettök megyünk el. A nőnek kíváncsiságát felkölté a párbeszéd. Miért érdeklődik ez a potrohos serfőző — mert ilyes valaminek képzelte uti- társát — X. iránt? a kíváncsiság győzött az ellenszenven. Beszélgetést kezdett s a társalgás folyama alatt kitűnt, hogy „a potrohos serfőző“ nem más, mint ábrándjainak, ifjúkorának és szerelmének — fájdalom — elhízott, megváltozott alakja. Hősünk is sejté, hogy ki lehet az a „száraz, zsémbes, német gouvernante“ — mert ő meg ilyennek nézte a „hárpiát“ — és fájdalmas, lemondó sóhaj kíséretében adott igazat azon soroknak, miket a leszálló nő irt névjegyére s a conducteur által hozzá juttatott: „Mennyivel jobb lett volna, ha nem találkozunk többé. A sors igen sokszor, midőn nem teljesiti a szívnek hő vágyait, bölcs és jó barát, néha meg, midőn teljesiti, de későn, kegyetlen satyrikus.“ A névjegyen hajdani imádottja neve állott. * Vadnai Károly ezen elbeszélése egy másik elbeszélést juttatott eszembe, melyet valamikor régen, egy német folyóiratban olvastam. Adjuk neki e czimet: „Die schöne Rezi.“ A messze thüringiai hegyek aljában, megvouulva szépen az erdőség szélén, volt — most is megvan — egy kis falucska. La-
