Eger - hetilap, 1885

1885-03-17 / 12. szám

XXIV. év-folyam.

12 szám.

1885. márczius 17-én.

Előfizetési dij:

Egész évre .

5 trt

— kr.

Félévre . .

2 „

50 „

Negyed évre.

1 „

30 „

Egy hónapra

—

45 „

Egyes szám

—

12 ,.

EGER.

Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden.

Hirdetésekért

minden 3 hasi hozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő.

Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Széchenyi-utcza, zsebköz, 24. sz.) és Szolosányi Gyula könyvkereskedése (alapítványi ház a lyceum átellenében) s minden kír. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő.

Levél a szerkesztőhöz.

Újvidék, 1885. márez. 9.

Midőn kir. főgymnasiumunk igazgatója, Franki István, a múlt hóban a Ferencz-József-rend lovag keresztjét nyerte, becses lapja (f. é. 7. sz.) „annyival nagyobb örömmel és büszkeséggel“ közölte e hírt, mivel a legfelsőbb kitüntetésben részesült férfiú Eger szülötte, ki a távolban is dicsőséget szerzett az „egri“ névnek. Ez a figyelmes megemlékezés arra indít, hogy a feldiszit- tetés tegnap végbe ment ünnepélyes mozzanatairól is értesítsem az „Eger“ t. olvasóit.

Kevesen lesznek ugyan már, a kik ünnepeltünk nevére emlékeznek, mert harminczegy éve, hogy elszakadt szülőföldjéről; de annál ismertebb Bács-Bodrogh-megye területén, melynek tanügyi felvirágzása úgyszólván az ő nevéhez fűződik. Hadd említ- sem fel az ünnepély leírása előtt működésének egy-két eredményét. melyet a királyi adománylevél „hasznosának mond, de a mely tanulságos is. A gymnasiumi osztályok végeztével mint apátián árva hagyta el szülővárosát, csak a becsületes nevet és munkakedvet vivén magával apai örökségül. A magára hagyottság azonban csak növelte erejét. 1857-ben már a szabadkai gymna- siumnál találjuk, hol előbb mint tanár, utóbb mint igazgató 1870-ig oly sikerrel működött, hogy az új népiskolai törvények életbeléptetésekor Szabadka városa reá bízta tanügye szervezését. És Franki dicséretesen megfelelt a bizalomnak ; 26 új osztályt nyitott, melyekben ő alkalmazott először nőtanitókat, s ilyenek kiképzésére az ő utánjárása folytán képző-intézetet is állítottak Szabadkán. Ennek berendezése s első igazgatása szintén reá bízatott, valamint a városi zene-iskolára való felügyelet. A tevékeny férfiút azonban elhódította a kormány, s Bács-Bodrogh-megye másodtanfelügyelőjévé nevezvén, új tért jelölt munkásságának. Franki oly erélylyel látott kerülete tanügyének javításához, hogy másfél év alatt közel száz új népiskolai osztályt s tanítói állást szervezett. Közben a zombori főgymnasium felügyeletével is megbízta, majd az ekkortájt felállított újvidéki kir. főgymnasium élére állította a kormány. Az önök tősgyökeres magyar városában alig sejtik, minő tapintatosságra és erélyességre volt szükség, hogy két ellenséges érzelmű nemzetiség között a magyar intézet ne csak eltűrve, állhasson, hanem fel is virágozzék. Franki buzgalma legyőzte a közönyt és ellenszenvet, s tiz évi küzdelem után örömmel szemlélheti, hogy éviül-évre szaporodik az intézet német, sőt szerb ajkú tanulója, kiknek pedig ugyanitt szintén jóhirii gymna- siumuk van. Franki az iskola felvirágoztatása mellett társadalmi utón is buzgólkodott a magyarosodás és tanügy előmozdítása érdekében. 1875-ben megalapította s több éven át szerkesztette a máig is fennálló Újvidék ez. társadalmi és politikai lapot, mely a vidék magyar érdekeit képviseli; 1876-ban sok része volt a polgári casino megalapítása körül is. mely ma a város intelligens magyar és német polgárainak kedvelt helye; ugyanekkor alapját vetette meg az ifjúsági segélyalapnak, melynek ma már ötezer forintja van. Ilyen működése közben lepte meg tanárkodásának

25-ik éve, melynek emlékét 1882-ben fényesen ülték meg nagyszámú tisztelői. Pedig ezzel még nincs befejezve munkálkodása. E folyó tanévben convictust létesített, melyben 44 tanuló nyár ingyen, vagy csekély díjért egész napi kitűnő élelmezést és tanulmányi felügyeletet, a mivel a környék szegény tanulóinak valóságos áldást nyújt. Végül csak e napokban alakította meg a magyar és szerb tanárok egyesülése mellett a tanári kört, melynek szintén nyomós eredménye lesz a tanügy előmozdítására, stb. stb.

íme t. Szerkesztő úr. a magyar állameszmének és nemzeti műveltségnek lelkes apostola, ki nemcsak az „egri“ névre, hanem a királyi elismerésre is méltó, s a kit a köztisztelet zajosan vett körül, midőn márczius 8-án Parcsetich Félix főispán feltűzte mellére a lovagkeresztet. A főgymnasium díszterme d. e. 11 órakor már zsúfolva volt a város és környék mindkétnemű, s mindháromnyelvű előkelő közönségével, s a zászlaja alatt megjelent tanulóifjúsággal. A Szózat eléneklése után a főispán emelkedett beszédben vázolta a kitüntetett férfiú érdemeit, s midőn mellére tűzte a királyi elismerés jelvényét, oly kitörő lelkesedés keletkezett, melynek hullámai csak nehezen csendesedtek, s Franki alig juthatott szóhoz, melylyel a kitüntetést megköszönte. Majd a tanári kar egyik idősb tagja, Horváth József lépett elő, s hosszabb beszédben fejtegette az ünnepély jelentőségét, s a tanári testület örömét, midőn a fejedelem által kitüntetve látja vezérét, ki itt a végvidéken 28 év óta küzd a magyar művelődésért, s a hazaszeretetnek az ifjúság keblébe való beoltásáért. Az ünnepelt szerényen liáritá vissza a dicséretet munkatársaira, a tanárokra, kiknek a nehéz munkához erőt, kitartást kívánva, továbbra is sze- retetüket s bizalmas támogatásukat kérte. Erre a tanuló ifjúság szónoka, Nikolits Radivoj járult az ünnepelt elé. A jelenet kedvességét és fontosságát emelte, hogy az ifjú szónok szerb nemzetisége daczára ékes magyar beszédben fejezte ki atyai oktatójához való szeretetét, ragaszkodását, s lelkesülten igéié az egész ifjúság nevében, hogy szeretett igazgatójuk élete a munkában, hazaszeretetben és becsületben mindenkor példaképük lesz az életben. Tetőpontját érte el a lelkesedés, midőn Franki az ifjúsághoz intézett beszédét ezen imaszerű szavakkal végezé be: „Árasz- sza reátok a Mindenható az ő szent Lelkének malasztját, hogy annak világánál az ő utait mindig világosan lássátok, hogy azokról soha le ne térjetek, hogy Istent, királyt, hazát szeretni soha meg ne szűnjetek!“ Erre felhangzott a Hymnus, mely után mindenki sietett meleg kézszoritással üdvözölni az ünnepeltet, hogy a haza s az ifjúság javára irányzott munkájához erőt, egészséget, a kitüntetéshez ismételve szerencsét kívánjon. Riadó éljenzés közt él t véget a szép ünnepély, a melynek azonban folytatása is volt. mert a tanári kar este 200 teritékü díszvacsorát rendezett a színház termében. Lelkes felköszöntőkben nem volt hiány, s nagj' hatást keltett, midőn az ország különböző részéből érkezett 60 távirati üdvözletét felolvasták. Mivel hölgyek is nagy számmal voltak jelen, tánezot is rögtönöztek, s a jókedvű társaság csak jóval éjfél után kezdett oszolni.

így ünnepelték a messze távolban, a máshonnét ide szakadt,