Eger - hetilap, 1884
1884-02-21 / 8. szám
63 Herman Ottó sajnálja, hogy a tanácskozás folyamán annyira előtérbe lép a helyi érdek, s csodálkozik azon, hogy Polonyi köszönetét mond az igazságügyminiszternek. Paul er Tivadar igazságügyminiszter: A törvényjavaslat két oldalról támadtatott meg: megtámadták azok, akik egyáltalán nem akarnak változást és akik általánosságban elfogadják ugyan, de a második szakaszra nézve más intézkedést hoznak javaslatba. Az ideiglenes szervezést az 1875-iki 36. t.-czikk rendelte el; ez meg is történt még az előbbi miniszter alatt. Szóló már a végleges szervezésre nyújtott be javaslatot 1878-ban. de a statisztikai adatok nem tették alkalmassá a végleges szervezést. Mig egyrészt a járásbíróságok tulterheltetése az ország egyes pontjain új járásbíróságok felállítását tette szükségessé, addig a határőr- vidéken a nagyobb szám redukálása nemcsak lehetségesnek, de czélszerünek tűnt fel. Várni tehát nem lehetett. A törvényszékre vonatkozólag szóló tapasztalta, hogy egyetlen megye sincs olyan, amelynek noha két törvényszéke van, ezek egyike sincs a megye székhelyén, hanem attól távol eső pontokon van elhelyezve, mint Jász-Nagykun-Szolnokmegyében. Elodázhatlan szükségnek tartotta szóló az egyik törvényszéknek Szolnokra leendő áthelyezését, mert viszonyait tekintve mindkét törvényszéki székhelyet messze túlhaladja. A bizottság ama módosítását, hogy a jászberényi törvényszék fentarttassék, szóló nem fogadja el, mert azok az érvek a karczagi mellett is felhozhatók. A tett megjegyzésekre azt válaszolja, hogy a bíróságok rendezését nem lehet a megyék politikai rendezéséig elhalasztani. A törvényszék elhelyezését szóló akkorra halasztandónak véli, midőn végleges intézkedés történik. Szolnok kivétel, de indokolva van az eljárás. Szóló méltányolja a jász nép múltját, de sem Jászberényt, sem Karczagot tekintetbe nem vehette elvi megállapodásánál fogva. Szavazás előtti Sárközy Aurél határozati javaslatának második részét visszavonja, mig az elsőt, mely a napirendretérést indítványozza, fentartja. Sárközy Aurél határozati javaslatát, a szavazatok fejenkint megszámláltatván, elfogadta 80 képviselő, ellene szavazott 93. A határozati javaslat elvettetvén, szavazás alá került a törvényjavaslat, -melyet a ház többsége a részletes tárgyalás alapjául elfogadott. Elfogadtatott Dárday Sándor határozati javaslata is. Következett a törvényjavaslat részletes tárgyalása. Következett a kérvények legújabb sorjegyzéke. A magyarországi állami tanitóképezdei tanároknak kérvényét, melyben fizetésüket a középiskolai tanárokéval kérik egyenlővé tétetni. Szathmáry György, Jónás Ödön, Kovács Albert, Hegedűs László pártolják. Tréfort Ágost kijelenti, hogy a kérést méltányosnak tartja és a jövő évi költségvetés előterjesztésekor annak teljesítése végett intézkedni fog. A ház ezt tudomásul vette. A magyar tengerparti vitorlás hajótulajdonosok kérvényét, melyben a vitorlás hajózás érdekében kérnek intézkedéseket és ezen hajóknak minden állami adótól leendő fölmentését kérik, Cser- nátony Lajos és Lázár Ádám támogatják. A kérvény figyelembe veendőnek jeleztetvén. kiadatott a kereskedelmi és pénzügyi miniszterelnök. A többi kérvényekre nézve a bizottság javaslatai fogadtattak el. A képviselőházban a birósági székhelyekről szóló nagy vita hétfőn érte el tetőpontját. Két ütközetet vívtak a szemben álló érdekek. Előbb Karczagot védelmezte az egyik tábor a kormány ellen Sárközy Aurél vezetése alatt. A szélső balról négyféle indítvány is adatott be. A kormánypárt szavazással döntött s a karczagi törvényszék Szolnok javára elesett, A küzdelem azután a jászberényi csatatérre helyeztetett át. Pauler miniszter az idevaló törvényszék feltétlen eltörléséhez ragaszkodott, s hatalmas szövetségese akadt — Csanády Sándorban. Az öreg kijelenté, hogy a kormány valahára olyasmit javasol, miáltal a nép terhei könnyittetnek s ily szempontból hozzájárult e módositványhoz. A szavazás általános bizonytalanság közt indult meg. Minden pártról számosán szavaztak pro vagy kontra s az eredmény az utolsó perczig kétséges volt, Nagy mozgás támadt, mikor az elnök kijelenté, hogy a miniszter indítványa három szónyi többséggel elfogadtatott, A főrendiház kedden ülést tartott. Mindenekelőtt felolvastatott egy királyi leirat, melyben ő felsége a ház másodelnökévé báró Vay Miklós koronaőrt nevezte ki. Azután a költségvetés vétetett tárgyalás alá s a vita másnap is folytathatott. Ausztriai ügyek. Bécs, febr. 15. A képviselőház mai ülésen a kivételes intézkedésekről szóló rendelet azon határozatát tárgyalta, mely a bécsi és a korneuburgi birósági kerületekben az esküdtszékek működésének megszüntetését rendeli el. Bécs, febr. 15. A képviselő ház mai ülésén a két előadó beszéde után a bizottság többségének a kivételes intézkedésekre vonatkozó indítványa 177 szavazattal 137 ellenében elfogadtatott. TÁR CZ A. A felhő és virágok. Az egész láthatár tele volt apró bárányfelhőkkel, a szél hajtotta őket eszeveszetten. — Lenn a réten a sok apró virág virult teljes díszében, ott volt a szironták, a kakukfü, mécsvirág, a liáromszinű viola, a halvány csillagfü, a magasra felnyúló kecs- kedisz és sok más. Valamelyik közölük a mint feltekintett az égre és a sebesen elvonuló fellegeket meglátta volna, felsohajtott: „Oh 1 Oh mi boldogok is azok a fellegek, mondá, fenn a tiszta levegőben úsznak, a napsugár fénye, a mérhetlen szabadság tere fogja őket körül, mindennap, minden órán új ruhába öltöznek, szivárványt fonnak és mindig utaznak ; Istenem mily szép életük is van azoknak!“ A fellegek lihegve száguldottak ez alatt tovább. Egy kis bárányfelhő, melyet már darabokra tépdesett a kergető szél, könyezve tekintett le az alatta elterülő virányra. „Oh! bár csak maradtam volna mindig közietek, kis virágok jó pajtásaim; milyen élet van oda lenn, virágoztok egész nap, jár hozzátok a sok dongó, lepke, bogár, mesélnek nektek mindenféle újságot, ti örültök, kaczagtok neki, a nap meleget ad, a forrás szomjat olt, egy helyhez kötve kicsiny világtok mennyi örömet nyújt; — mig mi ide fenn a dermesztő fényben czél nélkül száguldunk az égen, melynek sehol sincs vége, nincsen, hogy megpihenhetnénk; a bősz szél szaggat, tépdes, néha lángostorával végig csapdos bennünket, végig vág, hogy fájdalmukban a nagy felhők orditva bömbölnek; mig nekünk kicsinyeknek nincs szavunk, csak könyeink. Oh csak még egyszer juthatnék le hozzátok, kicsiny pajtásaim!“ Az ima. Magas kőoszlopok aranyozott arabeszkekkel, a tömjén foszló füstjén kiválnak a freskó képek egyes alakjai, a vérző szentek, az imádkozó szűz. A színes ablakokon keresztül szűrődő napsugár az evangélisták halvány képeit veti a márvány kövezetre, az orgona búg, a karnak éneke teljes erővel zengi a mise szövegét, A pap felmutatja az Úr testét. A csengetyű megszólal most és ismét, az imádkozó tömeg veri a mellét, „mea culpa, mea maxima culpa.“ A templom egyik zugában ősz ember térdel, mellén hadi érem, mellette mankó ; komoran néz fel az ördögöt taposó Mihály arkangyalra és imádkozik. „Fehér liliomnak hittem és mocskos gyom volt, kicsi kis ártatlan leánynak mondtam és hazug rósz személy volt, oh verjed meg Úristen, verjed meg őt könyes búval, dermesztő csalódással! A csábitó kéj legyen testében sorvasztó tűz, az élvezet méze méreg, az én minden eddig kimondott áldásom átok! Korbácsold fel benne a lelkiismeret fúriáit, hogy szivén szüntelen rágódjanak, verd meg uram, a miért engem koldussá tett, a miért anyja tiszta emlékét bemocskolta! Amen!“ Nem messze hozzá egy elegáns sápadt úri ember húzódik meg az árnyékban, mintha félne, hogy valaki meglátja: Oh Istenem, Istenem, ha még egy hónapig betakarnád kegyelmeddel szégyenletes tettemet; csak a holnapi nap ne virradna reám soha! Mit csinálják én nyomorult, ha holnap átakarják vizsgálni a pénztárt és abból 40.000 frt hiányzik ? Adj elég erőt, hogy legyen erős akaratom itt hagyni az élvezetek e szép földjét, hogy többször ne lássam a felhőtlen arany napot, hogy ne érezzem többé a virágok illatát, hogy ne öleljen át többé kedvesem karja, ne halljam csengő hangját, ne nézzem mámoritó tekintetét, csókszomjas ajkát; add, hogy legyen erőm feküdni mozdulatlanéi érzéketlenül a sötét szemfödél, a nehéz hantok, és a gyalázat súlya alatt! Az első padok egyikében ül a szép Eveline, egy nyíló rózsa, illetetlen hamvval arczán. Előtte az elefántcsont kötésű imakönyv. Szép szemei ma oly tétován keresik a rég ismert könyv nélkül tudott imádságot, már kétszer lapozta a kis könyvet és nem akadt reája. mindig egy aranyos szegélyű levél tolakodik elé, a lapok *
