Eger - hetilap, 1884
1884-01-24 / 4. szám
27 Hasonló a kérelmünk az adóhivatalnak ugyanott felállítására nézve is. melyet a pénzügyminiszter bizonyára nem fog ellenezni, ha nagyméltóságod a közigazgatás, nyugalom és béke érdekében szükségesnek találja azt. Tisza-Füreden régebben is volt adóhi- hivatal s az erre való visszaemlékezés csak annál inkább érez- hetővé teszi az egész vidékre nézve a jelen helyzet azon nyomasztó voltát, hogy adóügyei elintézése végett Egerbe kell fáradnia. Harmadik kívánságuk, s kérelmünk az, hogy a Tisza-Füred s Poroszló közti Tiszán az állandó s biztos átkelést s közlekedést, vagyis az 1849-ben lerombolt nagy tiszai hídnak újra fölépítését nagyméltóságod lehetővé tenni méltóztassék, nemcsak azon okból, mert ennek költségei a megye erejét túlhaladják, hanem azért is, mert e hídnak felállítása nem csupán megyei, hanem — országos közlekedési s igy nemzetgazdasági, de különösen hadászati nagyfontosságánál fogva — állami érdek is. Bizonyosak vagyunk abban. hogy ha ez érdek, mint reméljük, nagyméltóságod által ilyennek elismertetik s hangsulyoztatik, ennek az lesz szükségképeni következménye, hogy a hid fölépitési költségeinek nagyobb részét, azon haszon és előny arányában, mely abból az államra is hárul, az állam magára fogja vállalni, illetőleg annak fölépítését állam- segélylyel lehetővé tenni. Bátorkodunk ismételve kérni nagyméltóságodat, hogy e kérdésnek ily módon való eldöntését kezdeményezni. előmozditni és siettetni kegyeskedjék. Föltéve már most. hogy a fentebbi négy pontba foglalt kívánságok s kérelmek mind teljesülnek — ami, véleményünk szerint. csak idő kérdése, mert az annyira jogos és indokolt követelmények és szükségletek megvalósítása elől sem az állam, sem a megye ki nem térhet: — nem ismerhetjük el, hogy Tisza-Örs és N.-Tván községeknek Jász-Nkun-Szolnokmegyéhez való csatol- tatása érdekükben volna. Ezek elszakadása maga után vonhatná, hogy a föntebb érintett jogos és indokolt s együtt maradásuk esetében teljesítendő kívánalmak elejtessenek, vagy elodáztassa- nak s igy a vidék nagy érdeke hátrányt szenvedjen, de ez által helyzetükön mit sem javítanának, mert nekik is nagyobb érdekükben van. hogy a tiszafüredi járásbírósághoz tartozzanak, mint a karczagihoz; minthogy a karczagi törvényszék közelségéhez kötött előnyre való hivatkozás rövid idő alatt hiú reménynek bizonyul be, mert — mint tudjuk, — e törvényszéknek Szolnokra való áttétele már előkészítve van. A megye szélén levő községek helyzete mindenütt nehézségekkel s némi hátránynyal van összekötve, így lenne ez. ha Jász-Nkun-Szolnokmegyéhez csatoltatnának is. Ez által jobb utaik nem lennének, sem adóhivatalt közelben nem találnának, mert Karczagon ily hivatal nincs. A Tiszán túli hat község helyzete csak úgy javítható, ha összetart s Hevesmegyénél marad meg, mire — jól felfogott érdekein kivid még a százados együvétartozás érzetétől is ösztönöztetve kellene magukat érezniük. Régi, hosszú múlt által megszentelt kötelékeknek szükségtelen szétbontása mindig több kárral, mint haszonnal jár. mert a nálunk — magyaroknál oly fontos s oly nagy erkölcsi tényezőnek ismert történelmi érzék lassankinti kihalását eredményezi. Mindezeket tekintve s fentebbi kérelmeinket ismételve hivatalos tisztelettel kérjük nagyméltóságodat, hogy Tisza-Örs és N.- Iván községeket azon kérelmükkel, hogy megyénktől el — s Jász- Nkun-Szolnokmegvéhez esatoltassanak, elutasítani méltóztassék. A kir. Kúria ítélete. Mailáth országbíró gyilkosai fölött. A kir. Curia II. büntető tanácsának elnöke, Csemegi Károly a Mailáth országbíró meggyilkoltatása ügyében szombaton hirdette ki a legfőbb itélőszék következő ítéletét: O felsége a király nevében ! A m. kir. Curia gyilkossággal és rablással vádolt Spang a Pál, Pitély Mihály és B ere ez János elleni bűnügyben, valamint betöréssel és lopással vádolt Spanga Pál és orgazdasággal vádolt Berecz János elleni bűnügyben a következő Ítéletet hozta: Az alsó bíróság Ítéletének azon része, amelylyel az elkövetett cselekmény gyilkosságnak és rablásnak minősíttetik, továbbá azon része, amely szerint Spanga Pál és Pitéi}- Mihály ezen büntettek tetteseinek mondatnak ki és kötél általi halálra Ítéltetnek — helyben hagyatik; azon része azonban, a melylyel Berecz Jánosnak cselekménye a rablásban és gyilkosságban való bünse- gélyezésnek mondatott ki. megváltoztattatik és Berecz János gyilkosságra és rablásra való felbujtásban mondatik ki bűnösnek és hozzávéve az orgazdaságot, kötél általi halálra Ítéltetik. A büntetés végrehajtásának sorrendjére nézve megállapittatik, hogy először Spanga Pálon, másodszor Pitély Mihály on és harmadszor Berecz Jánoson mint legsúlyosabb bűntettesen hajttas- sék az végre. Az ítélet indoklását a következőkben ismertetjük. Azon tényre nézve, hogy néhai Mailáth György országbíró 1883. márczius 29-én reggel szobájában halva találtatott, hogy halála okát idegen kéz általi erőszakos behatás képeste, továbbá arra nézve, hogy erőszakos behatás folytán miképen következett be a halál, a Curia elfogadja az alsó bíróságok által megállapított tényálladékot. Arra nézve, hogy a cselekményt közvetlenül kik követték el. mint tettesek, szintén elfogadja az alsóbb bíróságok ítéletét és indokait. De Pitélyre vonatkozólag, — aki a halált okozott cselekmény közvetlen elkövetését soha be nem vallotta, és a kinek érdekében a védelem azt mondja, hogy a tettet, mely a halál legközvetlenebb oka, nem ő hajtotta végre — különösen kiemelendő, miszerint ellene be van bizonyítva, hogy azon alkalommal, mikor az idegen kéz általi erőszakos behatás követtetett el, melynek következménye a halál volt. ő kézrátevéssel erőszakosan működött közre; ha nem is volt más csak az. hogy védtelen állapotba helyezte az áldozatot, mikor más annak életére tört, ez oly tettes társaság, mely a tettességgel egyformán büntetendő. Azonban meg van állapítva, hogy a száj betömését és a nyak burkolását nem követhette el egy és ugyanazon személy, hogy mindkét tény együttesen volt a halál oka, és habár ezen két hatás mindegyike halálos, a halál itt a kettőnek együttes eredménye volt. A minősítés tekintetében a védelem részéről érvényesíteni czélozott szempont az, hogy nem előre megfontolt, hanem csak szándékos emberölés forog fenn, hogy a praemeditatió ki van zárva, mert dolus eventualis forgott fenn, mely kizárja a praeme- ditatiót. Az eset igy áll. Több előkészület után Pitély Budán a födött lépcsőnél találkozik Bereczczel, és Berecz őt a tervbe beavatván, részességre felhívta. Berecz ekkor mondotta neki: „Keményen kell vele bánni és megkötözni.“ Erre Pitély azt mondá: „Ha megfogom, meg is fojtom.“ Ez határozott, egyenes, minden eshetőséget kizáró nyilatkozat. Továbbá a tettesek, Spanga és Pitély ismerték Mailáthot, a ki fizikailag erős, izmos személy, köztudomás szerint önérzetes, büszke, ingerültségre hajló természetű volt. Nem lehet képzelni, hogy valaki agyában megfogamzanék a gondolat, hogy az ő jelenlétében rablást elkövessen a nélkül, hogy ellen ne szegüljön és a veszélyt elhárítani ne törekedjék. Ha ennek biztos tudatában betörtek hozzá, megrohanták, pénzt követeltek, biztosan kellett tudniok, hogy ott ellenszegülés nélkül pénzt rabolni nem lehet. Tehát a biztosan előrelátható ellentállásra elkészülve kellett lenniük és igy a dolus eventualis ki van zárva. Mikor Berecz bevezette őket a szalonba, beismerésük szerint látták, hogy a szobában világosság van. hogy a lámpa ég. Tehát tudták, hogy ébren, levő izmos, erős, izgalmasságra hajló ember szobájába lépnek. Es mikor mégis beléptek, Spanga kést szegezve pénzt követelt. Majláth felugrott, neki rontott, küzdött vele, ekkor Pitély odaérkezett bűntársának segíteni; Mailáthot let épért ék, megkötözték. Ha a czinkosok szándéka csak a rablás lett volna, akkor úgy kötözték volna, hogy módjuk legyen őt kényszeríteni a kassza kinyitására. De mihelyt megragadták, el nem eresztették, a mig meg nem halt. Tehát világos, hogy nem volt szándékuk a rablás magában, hanem a gyilkosság is; a küzdelem alatt nem feszítették meg minden erejüket, hogy a kassza kinyitására kényszerítsék. Észszerűen alig képzelhető más, mint hogy Mailáthot életétől megfosztani akarták. A czinkosok Bereczczel hosszú időn át forralták a tervet, a kivihetőség minden esélyét előkészítették, valamint a menekülés útjait is, és azt. hogy az igazság üldöző fegyverét kikerüljék. Ezért állapodtak meg, hogy távozás után majd betörik a balkon külső ajtaját és igy azon véleményt támasztják. mintha a rablók kívülről hatoltak volna be. Összevéve a felsoroltakat, más magyarázatot alig lehet megengedni. mint azt. hogy belépésükkor elhatározott szándékuk volt. hogy megölik az országbírót. Az indokolás ezután áttér Bereczre és ezeket mondja: Azt, hogy Bereczre vonatkozólag szintén praemeditaczió esete áll elő. az alsó bíróság Ítélete megmondta, mert gyilkosságban való bűnsegédnek mondja, tehát a praemeditacziót a kir. tábla is elfogadta. Az eltérés az. hogy a kir. curia kimondja a felbujtási is. A Btk. fi9. §-ának 1. pontja szerint „az. a ki mást a bűntett elkövetésére szándékosan rábír, felbujtó.“ A felbujtásnak e szerint a
