Eger - hetilap, 1884
1884-02-28 / 9. szám
73 dé s látni a domború kékre edzett pánczélt, mely erőteljes alakjához hű barátként simult. A mint szemünk a félhomályhoz hozzá szokott, azonnal ész- reveszszük, a földön heverő békók, vaskapcsok, fogók, fogaskerek s egy borzalmas kinpad láttára, hogy sötét külsejű házigazdánk kínzó termébe kerültünk. A lovag mozdulatlan, még mindig a mécs világába bámult s mintha a redők egy pillanatra elvonűlnának homlokáról s mintha sűrű szeműidéi ránczát szétbocsátná s szelídült epedő szemeit a távolban, valami kedves képen jártatná. így látva őt, szép nemes vonásain kora lovagias ábrándjával, vonzalmat s bizalmat érzünk iránta. — De mint a zivatar gyakran csak azért engedi kisütni zordon felhőin keresztül a napot, hogy később a bizalomra, reményre ébredt embert annál borzasztóbban lepje meg visszatértével : úgy a lovag arcza is újra felölté visszataszító zord jellegét s helyéből felugorva mérgesen dobbantott lábával. — Enyém lesz, — mondá elhatározott, csaknem parancsoló hangon. Nem fogad el igy nyíltan, visszautasitá kezemet? . . jól van, el fogom rabolni! De enyém lesz, mert nélküle sem éjjelem sem nappalom; keserű a falat, mit számba teszek, untató a tivornya, mit vig czimborák közt töltök. Csak ő, egyedül ő van eszemben s nem hagy nyugodni. E szavak után hevesen fel s alá járt a nagy teremben, úgy hogy nehéz léptei alatt recsegett a tölgy-padozat. Sötét össze- ránczolt szeműidéi alól haragvóan villogott ki szeme. — így járt pár perczig fel s alá, mig hirtelen leszegezve megállt s fájda- lomra torzult arcza még visszataszitóbbnak látszott, mint elébb. — Utálom magamat, életemet! Átkozott légy bátyám, ki engem ez útra tereltél! Oh boldog gyermekkorom, mikor még mint ártatlanok együtt enyelegtünk s ő vállaimra hajtá aranyszínű haját s gyöngéden átölelte nyakam s a gyermeki ártatlan vonzalom varázsával tekinte sötét kék szemeivel reám s én őt „kis feleségemnek“ szólitám s atyám, ez ősz tisztes agg. s az ő atyja mosolyogva csüggtek szerelmünkön ... De félre ti gyötrő édes képek! Ki most Zsarnóczy Balázs? A vérengző tigrisek, rabló karvalyok czimborája, kinek nevét suttogva nyögi a lapuló paraszt, s remegéssel hallja a családi boldogság tűzhelye; kinek kezén a rablott nő s a legyilkolt férj vére szárad s léptei után feldúlt falvak s rablott templomok bosszúért kiáltó üszke feketéllik. Utállak ember! S oh te ártatlan gyermek! s itt a lovag, mintha egy eszményi alakot ölelne magához, keblére szoritá két karját — ki vagy te ? Nem, azt nem teszem! Nem rabollak el, mert erre már nem visz lelkiismeretem! — Erre két tenyerébe hajtva fejét, mozdulatlan, szótlan ült előbb elhagyott helyén, de a homlokán gyöngyöző verejtékek jelzék a nagy lelki küzdelmet, mit a lovag magában vitt. De ideje olvasómnak bemutatnom őt. * * * Zsarnóczy Jenő két fiút hagyott hátra, Demetert és Balázst. A mily elütő volt a két fiú alakra, annyira különbözött lelkületűk is. — Demeter himlőben korán elvesztvén fél szeme világát, különben se bizalmat gerjesztő arcza e miatt még visszataszitóbb lett, mit a betegsége következtében megmaradt ragya csak növelt. — Korán lett mogorvává, majd embergyülölővé, mit sem atyja jószivü modora, sem tanitójok, — egy tisztes agg barát — szép szavai nem voltak képesek mérsékelni: sőt korával nőtt az s kegyetlenséggé fejlődött. Balázs szép nemes vonásokkal birt s úgy atyja férfias alakját, jellemét, mint anyja jóságát, — ki az ő életét halálával váltotta meg szülésekor, — öröklé. Mikor az ősz Zsarnóczy sírba hajtá tisztes fejét, Demeter 28, Balázs 12 éves volt. Családfő Demeter lett, ki kegyetlen embei'gyűlöletéből kifolyólag, kora nem első rabló-kalandorává lett; mihelyt terjedelmes birtokait és Zsarnóczot korlátlanúl birá, öcscsét, hogy ketten egyesült erővel jobban űzhessék rabló szenvedélyüket, is iskolájába fogta s korán hozzá szoktatá a vérengzéshez és rabláshoz, mire a kalandok után vágyó s a nagy szabadságnak, melyet bátyja neki engedett, örülő ifjú örömmel hajlott; nem is gondolva gyermekészszel a bosszúra, mely végét vetheti gazságaiknak s mely minden lépteiket kiséri. így telt el 12 év, mikor egy kalandos hajszáról hazatértében, a szomszédos Jenővára felé vette útját, hol atyja életében sokszor megfordult. A vár alatt egy smaragdszinü pázsiton ott játszadozott Ilonka, az öreg Jenő Dénes leánya. Régi hangot pendített meg e szép deli alak a kegyetlen rabló szivében s olvadozni érzé a jégkérget. mely érzéketlen pánczéllal fedte ifjú szivét. E naptól fogva elhagyta nyúgalma s nem nyugodott, mig kérőt nem indított Jenővárra, ki által igérteté, hogy kalandos életét elhagyva, egyedül csak Ilonkáért fog élni, ha nőül megnyerheti. — Ajánlata vis- szautasittatott s ettől szerelmén kívül a szégyen is égette lelkét. (Folyt, köv.) HIRFÜZÉR. — Érsek ur ö Excellentiája a fővárosból kedden tért vissza Egerbe. — Itt a böjt a hosszú farsang után. Tegnap, mint hamvazó szerdán, a templomokat sok ezer ajtatoskodó látogatta. A székes egyházban a hamvazási szertartást kora reggel nsgos Ludányi Antal kanonok ur, 9 órakor pedig mélt. és főt. Dani élik János püspök ur végezte. — Álarczos bál. A heves-szolnokmegyei jótékony nőegylet — árvaháza javára — f. hó 26-án tartotta szokásos évi álarczos bálját. A szombati közönség nagy része itt is, megjelent, tehát következőleg a mulatság is igen jól sikerült. Álarczosok voltak többen, de kiválóbbak alig egy-kettő, hanem jelmezes néhány igen szép volt, igy: Mészáros Kornél, (Nap), Gröber Berta (Bursch), Gröber Irén (hattyú). A pénztárosi tisztet Tavasy Antalné, a házi asszonyit Imre Miklósné úrnők teljesítették. Éjfélig a terem annyira népes volt, hogy tánczra gondolni sem lehetett. 10 órakor a már előbb kiosztott sürgönyök szerint megérkezett az Estu- diantina espanola s a kis-teremben 20 ki1 belépti dij mellett hangversenyt röktönzött, mely igen jól sikerült. Szünóra után a táncz is kezdetét vette s tartott hajnali 5 óráig. Az első négyest 52 pár tánczolta. A tánczoló hölgyek közül a következők neveit sikerült feljegyeznünk : Bodnár Bella, Bogyay nőv., Bukovits Emma, Eötvös Róza, Erdélyi nőv., Ferenczy Jolán, Ficzere Viki, Frenczl Betti, Fülöp Berta, Fiilöp Róza, Gáspárdy Gzeleszta, Gröber nőv., Hellvig Irmin, Hieronymi Béláné, Jekkelfalusy nőv., Juhász Hona, Kliegl Paunika, Komáromy Mariska, Koncz Aranka, Kovács Mariska, Kronberger Mariska, Markasoly Mariska, Mar- kovits Anna, Mészáros Kornél, Mossóczy nőv., Praznovszky Mariska, Remenyik Tercsi, Ruzsin Jolán, Szabó Imréné, Szuhányi nőv., Tolvay Jenőné, dr. Végli Jenőné, Wolf Károlyné stb. Áz estélyen egy bohócz lap is jelent meg „Farsangi Planéta (Pam- puska)“ czimmel, szellemes összeállítással és sok igaz mondással; szemelvényül ime nehányat a lapból: „Vízállás: Egerpatak 10 cm., sár az érsekútczában 50 cm ; időjárás: télen hideg, nyáron meleg stb.“ Azt elmondhatjuk, hogy a farsangnak e zár-mulatsága volt a legkedélyesebb. Szüntelen újra járta. A darabokat Palóczék és a katonai zenekar játszotta. Pénztár bevétele körülbelül 650 frt. — Az országos kiállítás védnöke. Széchenyi Pál gr. kereskedelmi miniszter Becsben Rezső trónörökös által hosszabb kihallgatáson fogadtatott és ez alkalommal a minisztérium nevében a trónörököst fölkérte a jövő évi budapesti kiállítás védnökségének elfogadására. A trónörökös e kérést legkegyesebben fogadva, elvállalta a védnökséget és kijelentette, hogy örömére szolgál, hogy Magyarország termelési és iparviszonyai felől, melyek részletei iránt élénken érdeklődik, behatóan informálhatja magát. Nemcsak, hogy a trónörökösnével együtt személyesen jelen lesz a kiállítás megnyitásán és ő felségeiket előrelátható megjelenésüknél fogadni fogja, hanem a fontosabb időleges kiállításokat is meg fogja nyitni, amit annál nagyobb örömmel fog megtenni, mivel ez alkalmat fog szolgáltatni arra, hogy hosszabb ideig időzhessen a magyar fővárosban. A trónörökös jelentést tétetett magának az eddigi előmunkálatokról, átvette a kiállításra vonatkozó összes irományokat, terveket stb. és megígérte, hogy a Balkánfélszigeten teendő közeli utazása alkalmával arra is figyelmet fog fordítani, a mi a kiállításon felállítandó keleti pavilion számára — melyet a trónörökös szerencsés eszmének mondott — érdekkel bírhat. Széchenyi gr. kereskedelmi minisztert ezután ő felsége is kihallgatáson fogadta, mely alkalommal a király behatóan és nagy érdekkel tudakolta a budapesti országos kiállítás részleteit és élénk megelégedését fejezte ki afölött, hogy a trónörökös, mint e kiállítás védnöke, a Magyarország művelődési és gazdasági érdekeinek emelésére irányzott törekvésekben támoga- tólag részt vehet. — A püspökök értekezletet tartottak Budapesten a prímás elnöklese alatt és elhatározták többi között, hogy egyelőre 20,000 írttal megalapítják a katholikus tanítók nyugdíjalapját. Az országos kath. alap hivatalos elnevezése a következő: „A magyarországi latin és görög, szert. r. katli. tanítók segélyalapja.“
