Eger - hetilap, 1884
1884-02-21 / 8. szám
66 Felekezeti ügyek. 6. fejezet : Adóügyek. Uj-Pécs (Torontálmegye) 1884. január 15. Tokody Ödön, plébános és a „Havi Közlöny“ szerkesztője. — Irodalmi jelentés. Azon váratlanul meglepő kedves fogadtatás után. melyben „Egy ház jogi Zseb könyvem“ tervezete a Magyarbirodalom minden részében részesült, elhatároztam magamat fennjelzett czim alatt adni ki anélkül, hogy a mű ára változnék, a tervezettnél szélesebb jogi körre terjedő könyvet. Megvetve minden dicsekvést; de félretéve minden álszemérmet is bátran merem nyilvánítani, hogy ez lesz a legpracticusabb magyar katholikus lelki pásztori jogi könyv. Fölös számú példányokat nem nyomatok. Sajtó alá adatik a mű márczius elején. Addig megrendelhető nálam. Ára 4 forint (a t. papnövendék uraknak 2 fr.) mely összeg postai utánvéttel fizetendő. Pátka, u. p. Lovasberény, 1884, február 4. Pátkai (Seidel) Pál, hittudor, plébános, a székesfehérvári egyházmegyei tanítóegyesület alelnöke. — A postai csomagok szállítására nézve a közlekedési minister oly utasítást rendelt el, melyre t. olvasó közönségünket előre figyelmeztetjük. A postai utón szállítandó minden csomaghoz, mely legalább egy kilogramm súlyú, vagy ha könnyebb is, de ezüstöt, aranyat, ékszert, órákat s hasonló drágaságokat tartalmaz, árúnyilatkozatot kell mellékelni, melyben a csomag tartalmát az árúforgalmi névjegyzék szerint kell megnevezni. Ha egy csomagban többféle árú van, minden különféle árúhoz ugyanannyi árúnyilatkozatot kell beadni. Oly nevek, melyek nem nyújtanak kellő felvilágosítást a csomag tartalmára nézve, pl. árúminták, apró árúk, csecsebecsék, italok, kelmék, rövid árúk stb. nem használhatók. Az árúnévjegyzék minden postahivatalnál ki van függesztve, ott tehát megtudható, mily kifejezések használandók, azon kívül oly árúnévjegyzék 15 krért kapható. A csomaghoz tartozó árúnyilatkozatok minden postahivatalnál ingyen kaphatók. Különösen arra figyelmeztetjük a közönséget, hogy az ilyen bélyegmentes árúnyilatkozatot csakis a postai küldeményeknél lehet és szabad használni, más czélra való használata jövedéki kihágást képez és ismétlés esetében pénzbírság alá esik. Az árúnyilatkozatokat és a külföldre szóló csomagoknál a vámnyilatkozatot is, a szállítólevélhez rézkapocscsal kell tűzni, mely rézkapcsok 100 darabonkint 40 krért minden postahivatalnál kaphatók. — A konzulátusokról. Konzulátusi hivatalaink 1875-ben a kül- ügyministerium rendeletéből kifolyólag oda utasittattak, hogy évenkint jelentést tegyenek tevékenységükről. E jelentéseket, melyek sok helyütt érdekes dolgokat tartalmaznak, először Inama Sternegg udvari tanácsos állította össze statisztikai munkává, melyből a következő adatokat veszünk át: Ausztria-Magyarország a külföldön 449 konzulátusi hivatal által van képviselve, ezek közül Európára 275, Ázsiára 57. Afrikára 44, Amerikára 70, Ausztráliára 3 esik. Legtöbb ügye a bukaresti konzulátusnak volt, az évi jelentés 19,373 pontot tartalmaz; azután Varsóé 9160, a new-yorki 7572, a lipcsei 3761, a konstantinápolyi 3043, az alexandriai 2750, a sofiai 2517, a milánói 2460 ponttal következik. A mi ezen ügyek különféleségét illeti, öt nem szerint oszthatók be. Az első magában foglalja a birói ügyeket; a konzulátusok e tevékenysége csak a keleti államokban jut érvényre s ez nem széleskörű, mert az összes hivatalos ügyeknek csak 5—7 százalékát képezi. Számosabbak a konzulátusok hivatalos ügyei a hajózási ügyekben, ezek az összes tevékenységnek több mint 50 százalékát foglalják el. A kereskedelmi politikai téren is feltűnően elegendő ügy merül fel. A 449 konzulátus közül csak 12 tudta kimutatni, liogy minden hónapban két kereskedelmi jelentést küldött be. Még feltűnőbb, hogy kereskedelmi világunk a külföld üzleti viszonyaira vonatkozólag alig veszi igénybe azok informálási kötelességét s kiváltképen ritkán a keleten, -daczára, hogy kereskedelmünk oly annyiszor van oda utalva. Nagyfontosságú a konzulátusi védelemnél kifejtett tevékenységek kimutatása, mely tevékenység különféle okokból vétetett igénybe és gyakran maguk a községi hatóságok ellenében. Nagy részét ez ügyeknek képezik továbbá a törvényes illetékességűek és az útlevél-ügyek. — Az enyhe tél okairól érdekes czikket tesz közzé a Deutsche Revue legutóbbi füzetében dr. Reis, az ismert mainzi meteorolog. Az 1879 — 80. decz. és január szokatlanul nagy hidege, úgymond, amelyhez hasonlót csak ötven évvel előbb, az 1829 — 30-iki télen találunk, ráirányozta a meteorologok figyelmét a hideg tél okaira. E télen egész Közép-Európát hóréteg takarta, melyet egy deczember elején átvonult anticziklon hagyott vissza. A hónak pedig lazasága miatt rendkívül nagy a kisugárzási képessége. miért is a föld s az alsó légrétegek rendkívül kihűltek, mig a légkör felsőbb rétegeiben jóval mérsékeltebb hideg uralkodott. Hann, a hírneves bécsi meteorolog először figyelmeztetek e viszonyokra s a franczia Teisserenc de Bort kimutatta, liogy Közép-Németország akkori barometrikus makszimuma nem egyéb volt, mint az Atlanti óceán oda áthelyeződött makszimuma, melynek rendszerint Madeira tájékán van a központja. Azt azonban nem deríthette fel, mi volt oka e nagy ugrásnak. Tanulmányozta azonban az 1880-ig előfordult igen hideg teleket s úgy találta, hogy 1864, 1865 és 1875 deczemberében s 1864. és 1880. január havában ugyanazok voltak a viszonyok: e telek szigorúak, de szárazak és csendesek. Még más két típusát is megkülönbözteti a szigorú teleknek: az orosz telet, nletsző északkeleti szelével, melyet a szibériai makszimumnak nyugati Oroszországba való áthelyeződése szül, miáltal ama tájak Hideg, száraz levegője hozzánk árad s az észak-atlanti telet, mely a madeirái makszimumnak az északi óceánra való átmenete folytán támad, miáltal uralkodóvá válik nálunk a hógazdag telet szülő hideg északnyugati szél. Ilyen volt az 1870/1 is. — Teisserenc és Hann bevonták észleléseik körébe a szokatlanul enyhe teleket is. Az előbbi két típust különböztet meg: az egyik az atlanti minimumnak, mely rend szerint Irland táján fekszik. Anglia- és Francziaországba való áthelyeződése folytán támad, miáltal ezen országok heves nyugati szeleket kapnak, amelyek elárasztják tájaikat a meleg tengeri levegővel. Ilyenkor Oroszországot közönségesen az erős hideg makszimuma tartja megszállva, a mely kelet felé lassankint csökken s nyugatra, felénk meghozza az orosz tél apadó foszlányait. Ha még hozzá Norvégiában fekszik a minimum, mint 1880. deczemberében, akkor felette szelíddé s nagyon esőssé lesz a tél; ez volt az oka az 1882. november és deczember sok esőzésének is. A mi szelíd telünk azonban a másik típushoz tartozik, amely p. 1868. deczemberében jelentkezett, mely hó átlagos hómérséke Párisban 5 fokkal fölötte volt a normálisnak. Ez volt az eset a legutóbbi decz. és jan. hónapok során csaknem egész Közép-Eu- rópában. A szelíd telek e második típusa nagyon alkalmas a régi időjárási szabályok megbizhatlanságának kimutatására, de másfelől a modern meteorologia alapját, a légnyomás eloszlásának hatását is a legkedvezőbb világításba helyezi. E tél legnagyobb része alatt nyugati- és Közép-Európá'oan magasan állott a légsuly- mérő, ami a régi időjárási szabály szerint derült időt s télen szigorú hideget jelentene, holott ellenkezőleg a ködös, felhős időt s enyhe telet csak nagy ritkán szakitá félbe egy-egy fagyos nap. Nem fogjuk ezt különösnek találni, ha megszemléljük a napon- kinti időjárási térképeket s a légsulymérő állásairól közzétett táviratokat. Deczember eleje óta kevés megszakítással magas légnyomás uralkodott ugyan nálunk, de éppen nem a makszimum- ban; különböző irányokban s különösen délnyugat felé tetemesen fokozódott s Isle d’ Aixban, a legfelsőbb délnyugati franczia észlelő állomáson legmagasabb volt átlag a légsulymérő állása. Le- het-e tehát csodálni, hogy egész télen át délnyugati s nyugati szelek uralkodtak, a melyek elhozták hozzánk a déli óceán meleg nedves tengeri levegőjét, ezáltal enyhévé és ködössé tették a telet s olykor nagy esőzéseket is 'hoztak magukkal ? — Ä baleset elleni munkásbiztositás államosítása Poroszországban. A Bismarck herczeg által a munkások társadalmi helyzetének javítása czéljából fölvetett eszmék között alig van egy is, mely a német birodalom gondolkozó fői között — és ilyen tudvalevőleg nem kevés van -- nagyobb forrongást idézett elő, mint a körülbelül négy évvel ezelőtt először világgá bocsátott gondolata a baleset elleni munkásbiztositás államosításáról. Még mielőtt az 1881. márczius 8-iki törvényjavaslat a szövetségtanács által szövegeztetett volna, megindult a vita a kérdés felett. A politikusok és a philosophusok egyaránt megtámadták és egyaránt védték az államosítás eszméjét. A politikusok egy része, különösen azok, a kik számot tartanak a Németországban annyira népszerű és oly nagy tekintélyt kölcsönző „államsocialista“ elnevezésre, örültek a javaslatnak, mert az államot a balesetek elleni biztosítás terén mindenhatóvá tette s a biztosításügy teljes államosítására az első lépést képezte, — mig a másik rész a közgazda- sági szabadság elvének teljes elvesztél siratta a biztosításügy egyik ágának a magánvállalkozástól való teljes elvonásában és ép az államsocialisták nézeteivel ellenkező okokból támadta meg a javaslatot. A philosophusok akár az egyén teljes szabadságát vitatták, akár pedig az állam mindenhatóságából indultak ki, könnyen találtak mindenik iskolában érveket a javaslat mellett és ellene. Az eszmék ez összecsapása hozta aztán magával, hogy úgy a föntebb említett, mint az 1882. májusi törvényjavaslat leszorult a napirendről és a német birodalmi kormány e napokban új javaslattal lépett a szövetséges kormányok elé. E javaslat a megelőzőnek számos intézkedését vette ugyan át, de új részei,
