Eger - hetilap, 1884
1884-02-21 / 8. szám
XXill év-folyam. 8. szám. 1884. február 21-én. Előfizetési dij: Egész évre . 5 trt — ki Félévre . . 2 „ 50 Negyed évre. 1 „ 30 „ Egy hónapra — 45 „ Egyes szám — 12 „ Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (vásártér, 783. szám alatt) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése (alanitvánvi ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. EGER, Hirdetésekért mindeu 3 hasábozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Indolentia és érzékenykedés: városi közügyeink körül. I. Mily indolensek polgáraink, köztük még az értelmiség nagy része is, midőn városi közügyek előmozdítására kellene törekedniük; mint alszik el aztán sok üdvös terv, mint temettetnek el a leggyakorlatibb javaslatok s legszebb, reális tervek is; végre ha történt valami, mily helytelenül vitetik az keresztül: — arra nézve fájdalom, nagyon sok példát lehetne az igazságnak megfelelőleg felhozni. De itt csak néhánynak fölemlitésére szorítkozunk. A vasúti ügy érdekében, illetőleg Egernek a nagy vasúti hálózatokba való bevonatába ügyében : az illető városi bizottság már egy év óta nem tesz semmit, sőt hónapok óta még csak ülésre sem hivatott össze. Az egri alkerület kiállítási szakbizottságai, az egy ipar-ügyi szakbizottságon kívül, tudtunkra semmi életjelt nem adnak magukról. A város jövedelmeinek szükséges fokozása végett javaslat- tételre kiküldött bizottság többsége, a kebelében fölmerült helyes indítványokat mellőzvén, azt okozta, hogy a városi közgyűlés ezen kérdésben is ott van, hol volt az előtt. A patakszabályozás s némely más műveletek pedig kérész- tülvitettek ugyan; de akkép. hogy nincs köszönet bennük. II. És, fájdalom, azon szomorú kilátásnál vagyunk, hogy az említett s egyéb hasonló kétségbeesett állapotok gyökeres javulását egyáltalában nem várhatjuk. Miért? Mert azt tapasztaljuk igen gyakran, hogy irányadó polgártársaink nagyobb része s az ügyekhez nem értő tömeg, a történt hibákat beismerni s helyesebb eljárás útjára térni nem hajlandók. Sőt inkább a legindokolhatla- nabb érzékenykedés hangján törnek ki. valahányszor a történt fonákságokra s tévedéseikre őket valaki figyelmeztetni bátorkodik. Mindjárt .személyüket tolják előtérbe az illetők és sértveér- zést affektálnak, mihelyt valamely ügyben történt eljárás — melynél ők is szerepeltek — megrovatik; mintha bizony a ferde tettek megrovása személyeskedés volna. Mig némely irányadók be nem ismerik, hogy tévedni emberi dolog s hogy ők sok téren nagyon is tévedtek; mig a hibák helyrehozására nézve emelkedő hangokban tárgyilagos ügyszeretet felismerése helyett egyéni hiúságukat sértve érzik s sí e'mélyek elleni támadást keresnek, — a midőn pedig személyekről mint ilyenekről ott említés sincs, hanem csak a tettekről — addig városi közügyeink jobb kerékvágásba nem juthatnak. A köz ügyek előbbvalóbbak a személyeknél; a közügyekkel szemben a személyes érzékenykedésnek végre is háttérbe keilend szorulnia. Mihelyt igy lesz: azonnal megnyertük az alapot a tarthat lan állapotokból való kibontakozáshoz. Addig nem! Levelezés. Tisza-Füred, febr. 14. Kis városunk gyakran hallat magáról valamit, hol egy, hol más tekintetben. Történik itt is — mint másutt — sok minden, hol tánczolnak valamely jótékony czélra, hol játszanak, felolvasnak, adakozunk és társulunk. De hát mit tehetünk egyebet ? El vagyunk zárva szorítva egy zugba, hova nem jön helyünkbe jólétünket előmozdítani senki, de nem is jöhet; sem vasittunk, sem hidunk, sem országutunk jó. Mondják: nem ad a megye, olyan mostoha gyermekei vagyunk neki, hogy mikor rokkot érdemiünk gombot nem ad hozzá, nehogy meleget tarthasson, — mikor gombot ad, akkor meg rokkot nem kapunk, hogy ne legyen mit begombolni. Érezzük is ezt annyira, hogy miatta pengettetik a me- gyétöli elszakadás. Magunkra vagyunk mi utalva nagyon. Ha a világtól egészen elmaradni, vagy faluvá törpülni nem akarunk, magunknak kell, önerőnkből oly intézményeket létesíteni, fenntartani, melyek — ha kis mérvben is — de mégis iparkodásunk mellett jólétünket vannak hivatva — annak idején — előmozdítani. így alakultak s jöttek létre nálunk számos egyletek, mint tűzoltó, temetkezési, gyü- mölcsészeti s újabban pedig az okszerű méhésze.k egylete. Ez utóbbi alakult 1883. október hóban, czélra az okszerű méhészetet terjeszteni, az állandó méhesbeni gyakorlati előadások által. Van 18 tagja 340 fit körüli költséggel, mely költség magassága oka a tagok kevés számának. Állandó méhese 12 drb hármas kaptárra van combinálva. több kaptár be nem férvén; a tagok száma nem nevelhető. A tagok közül vagy egy bir egy hármas kaptárt részvényül, vagy hárman bírnak egy hármast. Minden tag adja a kaptár számára a szükséges rajt. A jövedelem közös vagyon s kaptárrészvény szerint oszttatik fel, valamint a teherviselés is. Teherül eddig egy hármas kaptárra esett 12 írt 93 kr költség, ezután is lesz még kivetni való. A kaptárok itt helyben készülnek Füvesi Lajos asztalos által, ki egy hármas kaptárt 9 írtért készít. Mivel pontos méret s különös, asztalosok által nem használt szerszámok is kellenek a készítéshez, eleinte nagyon nehezen ment. de ma már a nehézségeken átesvén tökéletes s helyes kaptárt adhat ki a megrendelőnek. Vidéki megrendeléseket is elfogad, készítménye ajánlható az okszerű méhészek figyelmébe. Jelen évben intézményeink száma újra szaporodik egygyel. Építtetik ugyanis kisdedóvoda, melynek felépítése a mostani erélyes s bölcs belátásit biránk Nyáry József úr érdeme lesz. Az építkezési összeg nagyrészének létre hozásáért Justus G-usztávné ő nagyságát illeti a kiérdemelt magasztalás, elismerés s a polgárok olvaskörét. Az eszme újabb felevenitése volt ref. rector Ligárt János dicséretreméltó műve. Régebben, már 1853. 54. 55. 56-ban is történtek jótékony czélra adakozások, előadások, tánczmulatságok, jelesül a vasárnapi inasiskolára, szegények házára vagy kórházra, mint az az 1856. évi Vasárnapi Újság 7. 8-ik számaiból olvasható. Miből látszik, hogy a füredi művelt osztály és a közbirtokosság főképen mindig igyekezett e kis város jóléte előmozdításán. Sőt úgy tudom, hogy épen az ovoda ügyében is történtek lépések már ekkor s ezóta, jelesül a szegények otthonául kijelölt, közbirtokosság által adott telek másik végét kisdedóvodai helyiségül jelölték ki, vagy ez eladatván, árát óvoda alapjául szándékoztak letenni. Miért nem lett testté az ige ? nem felelhetek reá. Daczára sok ezélú egyleteink létezésének, mint vereskereszt-, vadász-, két olvasó-, három iparos-, régész-, énekegylet, gazdák szövetkezete birtokvételre, dalárda, — mégis szükségét érezzük egy helyi gazdasági egyletnek, mely egyéb teendői mellett a napszám mennyiségét — munkai d ő s z a kőnk in t megszabná, hogy eleje vétetnék egyik munkaadótól a munkásoknak, nagyobb bér Ígérete mellett, a másik általi elfogdosása, mely több munkabér mindig csak ígéret, marad, sőt az előbbi által ígért sem adatik meg s igy mind a kisebb munkaadó, mind a munkás kárt szenved a másik kapzsisága miatt. Szükséges volna egy fogyasztó társulat létre hozása, hogy némely kereskedő magas penczentje, rósz árúczikkei drága ároni vételétől
