Eger - hetilap, 1884
1884-12-04 / 49. szám
I — 451 — Szülőföldem virágiról Meg nem feledkeztem. Csakhogy már most nagy különbség, Van az életembe,’ Nem virágtól kérdezem már, Hogy boldog leszek-e? Gőgicsélő kis fiacskám, Az ölemben tartom. Isten veled leány élet; Boldogabb az asszony! Eliz. Nehány szó Kiss Alajos legújabb eredeti festményéről Barna Manó úr Ízléses kirakatában ismét egy új, — városunk előnyösen ismert fiatal művészének, Kiss Alajosnak ecsetje alól kikerült, még pedig ezúttal eredeti, — s mint tudom első eredeti, festményében volt szerencsém gyönyörködni. Maga a mű a falusi csendéletből a déli harangszót örökíti meg, mit ha első tekintetre el nem árúina is a tei-itett asztal, a rakott tűzhelyre helyezett főző edények párolgó gőze, azonnal eszünkbe jönne, amint szemünk az épen alig múlt delet mutató órára téved, melynek csakis ketyegését szeretnek hallani. Azonban tartsunk sorrendet. Előre is megjegyzem, hogy az én szerény véleményem szerint a nagyra törő tehetséget épen nem szabad sokszor igazságtalan, sőt mi több gyakran fonák és akadékoskodó kritikával elriasztanunk, mely semmiségekbe kapaszkodva a mű eredeti becsét lerontani törekszik csak azért, hogy az illető az avatatlanok serege előtt, mint avatott műitész tündököljön, hanem inkább a megérdemlett és kivívott elismerés jól eső koszorúját kell nyújtanunk annak, ki a kezdet nehézségeit már rég legyőzve, valóban figyelmet keltő eredeti kompositióval lép a nyilvánosság, a nagy közönség elé. Egyszerű, igénytelen falusi lak, — hogy úgy mondjam, — a kép háttere és kerete; barnúlt gerendázatával, fehér falával. A kép jobb oldalát a főző hely foglalja el, melynek polczán keresetlen természetességgel vannak fölhalmozva a falusi háztartás kiegészítő részei; a vasalló, levesszűrő, mozsár, nagy kalán és egy üregben az elmaradhatatlan boreczet ágy. A tűzhely lapján szép rendben vannak a különböző fazekak és serpenyők; — egyike cserép tányérral borítva le, mig másika hatalmasan gőzölög, párájával a tűzhely falát borítva el; a harmadik alúl pedig kékes karikákban gyürüdzik a füst, hogy az ember önkénytelenül is zsebkendőjéhez nyúl, hogy szemét törülje meg. A tűzhelytől jobbra asztal áll egy székkel, mely mellett elhagyottan hever egy szekérke, favégből fűrészelt guriga kerekével. — A fő alakok a kép baloldalán csoportositvák. — A kemény fa-asztalon, — mely fehér sávos abroszszal van leteritve, már föl van tálalva a délebéd. az öblös üvegben ott piroslik a bor, mellette a pohár, mig a házi kenyér szerényen meghúzódik távolabb a kés és villától. — Az asztal mellett egy izmos férfi ül, a kézműves osztályhoz tartozó, ki a mellette álló gyermekéhez aláhajolva, igazi, benső áhitat kifejezésével, munkában edzett két kezébe fogva fiacskája gömbölyű kacsóját, mint látszik ép az úrangyalát vágj’ asztaláldást mondja elő annak, kinek együgyű jámborságéi arczárói oly élénken leolvasható a buzgó igyekezet. Távolabb az öreg nagy- anyó ül előre hajolva, kinek jóakaró, megelégedett mosolyán átragyog a nagyanyai öröm és büszkeség csodálatos vegyüléke a biztató érdeklődéssel együtt, melylyel a szent igéket lesi unokája ajkairól. E kettő között áll az édes anya, szeme édes megnyugvással pihen férjén és imádkozó gyermekén, és egész valójáról, kedves mosolyából, a boldog megelégedés sugárzik alá. — A gazda mellett a lux házi eb ül, okos fejét felemelve, szemeivel sóvár vágygyal és mégis türelmes várakozással pislogatva föl, míg a czirmos macska az asztalláb körül gyanakvó pofával sandalit természetes ellensége felé, készen a kutya haragos mozdulatára tovább iramodni. Az asztal fölött a falban, egy vakablakról félre hajlott függöny, elárúlja az ott elhelyezett szilvaleves bütyköst, mellette a kis hosszúkás üveggel, ami arra enged következtetni, hogy mester uram a pálinkás jó reggelt sem veti meg. — Tovább a falon két képecske függ, melyeknek tárgya az új testamentom- ból van véve; — az egyik Jézusnak a sátán általi megkisérte- tését ábrázolván, mig a másik Józsefet tünteti elő, midőn a gyermek Jézust kezénél fogva vezeti. Majd ruhafogas jön, melyre öltönydarabok vannak akasztva. — A félig nyitott szoba-ajtó bepillantást enged vetnünk a voltaképeni konyhába, melyet a beözönlő déli napsugár világosit meg. A verőfényben úszva áll ott azután egy szekrény, melynek tetején húsvágó deszka, palacsinta- sütő stb vannak elhelyezve; ■— fölötte kis teknő s más apróság lévén a falra akasztva. íme ez a festménynek részletezése. — Mennyi minden van itt együtt, anélkül, hogy a kép túlhalmozottságával terhelne; — sőt inkább a részletek bármelyikének hiánya tán igen-igen levonna a mű átalános becséből. És épen ez a festő egyik érdeme. És mily élethű és szerencsés szinezése nemcsak a fő alakoknak, de a legparányibb részleteknek is! Ez a festő második érdeme. A harmadik érdeme az ügyes, hibátlan technikában ; az ecset biztos kezelésében és a távlati szabályok, arányosság művészi alkalmazásában és még számos aprólékos előny felhasználásában áll, mit laikus figyelmére is alig méltat. Hát a színezésről, mit mondjak? nem keresi a rikító ellentéteket, de azok természetszerűségében, azok finom árnyalatában keresi a hatást ! Elkezdve a tűzhely ajtajának kerek lyukán kivilágló parázstól, egész addig a verőfé- nj’ig, mely a valódi konyhát megaranyozza; — mindenütt a megfelelő szin, a kellő árnyalattal van alkalmazva! — És mily megszólalásig hűen vannak visszaadva a fő alakok, mely gondos figyelem a legapróbb részletekre is kiterjed ! Mily művészileg van kidolgozva a takaréktüzhely, hogy szinte kiválni látszik! az asztalok, a padló, a ruhafogas, a vakablak félhomályában elhelyezett apróságok, az ajtó, a pitvar és minden, de minden ! A mester mellett a földön heverő pipát és kalapot pedig szinte kedve volna az embernek fölemelni. A két, falon függő kis képecske pedig maga egy-egy remek, melytől a gondos kidolgozás érdemét még a rossz akarat sem tagadhatja meg. Szólnom kellene még az alakok kifejezéséről, melyben a festőnek kétségkivüli intentiója volt, azok belső érzelem világát tük- röztetni vissza. — És valljuk meg. hogy a művésznek itt is van érdeme. Az a keresetlen, természetből vett igaz ajtatosság, mely az atya arczán elömlik, az a buzgóság, mely a fiú arczárói leolvasható, az a sajátságos, a nagyanyái büszkeségből származó szeretetteljes mosoly az öreg anyó ajkán, azzal a megkapó közvetlenséggel megörökített meleg érdeklődés, az anya egész valóját át- sugárzó megelégedés; — valljuk be, mind elég szerencsésen és élethűséggel vau kifejezve. Végül legyen szabad epizódként beszőnöm a következő, egyik felnémethi öregasszonynyal Barna Manó ur kirakata előtt, folytatott párbeszédemet: Mit néz olyan nagyon nőném? „Hát csak ezt a képet itt la.“ De hát mért nézegeti úgy minden oldalról, mit akar még látni ? „Hát csak azt, kérem alássan, hogy a szoba ajtón túl, mi van még a pitvarba pingálva?“ Elmosolyodtam és nem szóltam rá semmit, mert eszembe jutott, hogy nehány nappal előbb, midőn a már kész művet a festő szállásán elmélyedve vizsgálgatám; — én magam is úgy jártam, én magam is azt kerestem. És ez bizonyára a legélesebben szóló bizonj’it- vány a mű becsére nézve, és annál jobb minden dicséretnél, mert hát igaz. Ha volnának is e műnek eltűnő hibái, mindenesetre kicsinyek azok. Kívánatos volna, hogy a közönség felkarolva az ifjú művészt, hathatós támogatása által felmentse őt attól, hogy ecsetjét az anyagi érdekeknek kelljen alárendelnie; — hogy igy egész lélekkel haladhasson azon a téren, melyre első feltűnést érdemlő komposi ti ójával lépett —: a genre terén. Üdvözlöm Kiss Alajos urat ez eredeti géniével azért, mert ezzel megczáfolta azt az ellene gyakran hangoztatott, vádat, mintha tán csak az arczk épfestés, vagy a másolatokban kitűnő jártasságot érhetne is el, de önálló mű megteremtésére ereje nem volna. A kép ára 150 frt. Mint tudom : Kiss Alajos úr jelenleg is egy eredeti nagyobb szabású művön dolgozik, melylyel — ha körülményei kedveznek — mielőbb meglepni szándékozik Eger város intelligens közönségét. No de erről majd akkor. K. L HXRFÜZÉR. A szegény iskolásgyermekek ruhazása caeljabol alakuló egylet bizottsága, mely az alapszabálytervezet elkészitésére küldetett ki, tegnap - deczember hó 3-án — ülést tartott. Az alapszabálytervezet elkészitésére Zalár József megyei főjegyző vállalkozott; ez ajánlat köszönettel elfogadtatván, egyúttal Kövér Lajos kir. tanfelügyelő felkéretni határoztatott, hogy az ügykeze*
