Eger - hetilap, 1884
1884-12-04 / 49. szám
449 A dolog természetében fekszik ugyanis, hogy ha bizonyos családoknak megállapított vagyoni képesítéssel biró tagjai jogosultak a felsőház tagjai lenni, azok számában a szerint, a mint az elhalás vagy nagykorúvá létei bekövetkezik, vagy a vagyoni helyzetben előnyös vagy hátrányos változás áll be. folytonos ingadozásnak kell előállani. Nem hagyható e mellett figyelmen kívül az sem, hogy ha ily rendszer mellett egy meghatározott szám állapíttatnék meg, esetleg hosszú időre képzeletivé tétetnék a koronának azon joga, hogy akár örökös felsőházi tagokat, akár élethossziglan való tagokat nevezhessen ki. Arra pedig, hogy a koronának ezen joga megmaradjon és érvényesülhessen — nem is szólva most a felségi jogok természetéről — maga a gyakorlati élet szempontjából okvetlenül szükség van. Hogy a parlamenti élet mellett a törvényhozás és kormányzat minden nagyobb rázkódtatás nélkül folyhasson, szükséges, hogy legyen mód a törvényhozás különböző tényezői között időn kint előállható összeütközéseket alkotmányos eszközökkel elhárítani. Ha a képviselóház többsége jő ily ellentétbe a törvényhozás másik két faktorával, ott van a korona joga: ezt bármikor feloszlatni. Oly jog, a melynek használatát lelkiismeretes kői mány csak rendkívüli esetekben fogja a koronának tanácsolni, de melynek már fenállása olykor a konfliktus enyhítésére vezet; rendkívüli körülmények között való gyakorlata pedig az egyedüli mód az ellentétek elhárítására, esetleg arra, mi a parlamenti kormány- forma alapfeltétele, hogy a nemzet átalános hangulata biztos kifejezést nyerjen, mely ha állandóan marad, indokul szolgál arra, hogy az összeütközés más módon enyésztessék el. Szemben a feloszlatást ajánlott kormánynyal, ott van a korona joga annak elbocsátására s egy uj. a nemzet óhajainak megfelelő kormány kinevezésére; de azon esetre, ha a nehézség a felsőházból is jön. vágj' ha épen a felsőház az, mely ellentétes állást foglal el a képviselőházzal és az annak kebelében többséggel biró — a korona bizalmával is dicsekedhető — kormánynyal: akkor ha nem lehet a koronának uj tagokat bevinni a felsőházba — nincs alkotmányos mód az összeütközés elhárítására. Hallottam mondani, hogy fel nem tehető, hogy egy felsőház állandóan szegülhessen ellene annak, mit a képviselőház s az az által támogatott és a korona bizalmát biró kormány ismételten akar, s hogy nagyon gyengének kellene lenni azon kormánynak, mely nézeteit ez esetben a felsőházzal elfogadtatni nem tudná. Valamint hallottam azt is, hogy fel kell tenni annyi politikai belátást a magyar felsőházról, hogy szemben a nemzetnek a képviselóház - ban ismételten nyilvánuló s a korona álltai is osztott nézetével, kívánságaival sohasem fogja a dolgot a végletekig vinni. Nem akarok nagyon is hosszas lenni, csakis arra hivatkozom, a mi Angliában az első. a nagy reform-bi alkalmával történt. Senki sem togja mondani, hogy Lord Grey akkori kormánya nem volt erős kormány és a politikai belátást sem fogja senki megtagadni az angol lordok házától; mi történt mégis? — A nemzeti közvélemény hosszú évek során követelte a reformot, a mozgalom már sok helyen a tettlegességig ment, a forradalom szélére hozva az országot: a lordok házának többsége el volt határozva mégis az ellenállásra s csakis akkor engedett, mikor lord Grey azzal állhatott elő, hogy a király beleegyezését adta annyi uj peer kreálására, a mennyi elég arra, hogy a reform-bili többséget nyerjen. Igaz, a reform-bili keresztülment a nélkül, hogy az uj peerek tömeges kinevezésére szükség lett volna, de az épen egyik előnye ezen sok irányban kellemetlen — ha vele visszaélnek veszélyes — alkotmányos eszköznek, ha a legtöbb esetben maga annak létezése elég arra, hogy az állam érdekében szükséges eléressék s igy meg van a haszna, a nélkül, hogy egyúttal rossz hatása is érezhetővé válnék. Ugyanezen ok miatt nem lehet az sem, hogy az élethosz- sziglan kinevezhető tagok száma határoztassék meg egy állandó tételben, mert esetleg ez is oda vezetne, hogy a korona épen azon perczben nem gyakorolhatná jogát, midőn annak gyakorlatára az ország belbékéjének megóvása érdekében a legnagyobb szükség lenne. Elismerem azonban azt, hogy a lehetőség az élethossziglan való felsőházi tagokat minden korlát nélkül szaporítani, könnyen visszaélésekre vezethet. A pillanatnyi nehézségen való segítésnek igen kényelmes eszköze ez, s kellő meggondolás nélkül eljáró kormányok csakugyan nem egyszer alkalmazták ezt, kellő szükség és indokoltság nélkül, lejárva igy az alkotmányos monarchiában főleg annyira szükséges felsőház tekintélyét s egy hatástalan czifra testület színébe állítva oda a nemzet szemei elébe. Örökös peereket kinevezni, mint ez Angliában lehető, oly intézkedés, mely sokkal nagyobb megfontolást igényel, mert e kinevezés több öltőre kihat; mig élethossziglan kinevezett, esetleg igen öreg urak megtehetik a tőlük várt szolgálatot a kívánt szavazat beadásával és azután igen rövid időn a természet rendje szerint eltűnnek a nyilványos élet teréről. - Arról kell tehát gondoskodni. hogy az élethossziglan kinevezhető tagok számának végnélküli szaporítása korlátozva legyen, anélkül, — hogy azért a korona megfosztatnék attól, hogy uj felsőházi tagok kinevezése által gyakorolhassa az adandó esetben oly nagyon fontos alkotmányos jogot. Ezt czélozza a törvényjavaslat azon rendelkezése, hogy az élethossziglan kinevezett tagok száma uj kinevezés által az összes tagok számának egy harmadát meg nem haladhatja; de azután úgy az örökös tagok, mint az élethossziglan kinevezhető tagok létesítésére ezen egy korláton kívül szabad kezet hagy. Annak kimondása, hogy uj kinevezés által nem lehet az élethossziglan való tagok számát az összes tagok egy harmadánál többre szaporítani, szükséges azért, mert meg nem lévén állapítva a felsőház összes tagjainak száma, oly esetben, midőn az élethossziglan kinevezettek száma épen megütné vagy nagyon megközelítené az összes tagok számának egy harmadát, a más czi- men jogosult tagok számában beállott változás ideiglenesen előidézheti ezen arány megzavarását, mi azért törvénynyel ellenkezőnek nem tekinthető; a további rendelkezés pedig garan- cziát nyújt az élethossziglan való tagok aránylagos tulszaporo- dása ellen anélkül, hogy lehetetlenné tenné az összes tagok számának fentebb érintett körülmények között szükségessé, vállható szaporítását, melyet csak azon feltételhez köt, hogy az arány meg ne zavartassák, mi nehezebbé, nagyobb megfontolást igénylővé teszi az eszköz alkalmazását, örökös felsőházi tagok kreálását is tevén legtöbb esetben, sőt esetleg két annyi számban szükségessé; mi nemcsak a dolog természeténél, de azon anyagi kellékeknél íogya is, melyet maga a javaslat ezekre nézve megállapít, egyfelől sokkal nehezebb és másfelől sokkal kevésbbé aggályos a felsőház tekintélyének, függetlenségének szempontjából. (Vége köv.) politikai heti szemle. A berlini konferenczia csütörtöki ülésén a bizottság addigi javaslatai fölött határozott. A bizottsághoz intézett első kérdésre, a Kongó-medencze geográfiái fogalmának megállapítására vonatkozólag, az egyhangúlag hozott határozat igy hangzik: „A Kongó-medencze határai: északról a szomszédos folyamterületek, nevezetesen a Niari, Ogové, Shari és Nílus területeit berekesztő-hegyek; keletről a Tanganyika-tó; délről a Zambézi és Logi-medenczét berekesztö hegyek. Magában foglalja tehát az összes területet, mely vizeit a Kongóba és mellékfolyóiba bocsátja le, ide számítva a Tanganyika-tó s az abba keletről ömlő folyók környékét is.“ A második pontra, a Kongó-torkolat geográfiái fogalmának meghatározására vonatkozólag, az egyhangúlag hozott határozat ez: ,,A szabad-kereskedés uralma alá helyezett partvidék az At- lanti-Óczeántól kezdődve, Cette-Cannától a Logi torkolatáig terjed. Északi határa á Cette-Cannánál torkolló folyó mentében halad, s annak forrásától keleti irányban a Kongó geográfiái me- denczéjével való kapcsoló-pontig, az Ogové-medencze elkerülésével, folytatódik. A déli határ a Logi folyását annak forrásáig követi s onnan keletre fordul, mig a Kongo geográfiái medenczé- jét eléri.“ A harmadik pontra vonatkozólag a bizottság azt az óhaját fejezte ki, hogy „a szabad kereskedés uralma a Kongo-medencze keleti részén az Indiai-Oczeánig kiterjesztessék, természetesen a fennálló felségjogok épentartásával.“ Amerika meghatalmazottja azt javasolja, hogy a Kongó-me- denczére és torkolataira vonatkozólag a kereskedés szabadságát proklamáló pont e szavai után: „a Kongónak és mellékfolyóinak medenczéjét alkotó összes területeken“ a következő szavak iktat- tassanak be: „ideértve ama vidékeket, melyek a szóban forgó medencze s a két oldalt fekvő Oczeánok közt feküsznek, s a melyek e medencze s az Oczeán közt összekötő utul szolgálnak.“ *
