Eger - hetilap, 1884
1884-11-20 / 47. szám
432 nyozni, hog}' a nagyobb baj megelőzése végett birkózzék meg a kisebbel s hozza áldozatul a kiállításnak egy vagy esetleg több évvel való elhalasztását. Kétségbe nem vonható, — mondja az indítvány — hogy ha a kiállítást a kolera meglepi, mint meglepte az 1873-iki bécsi világtárlatot, sokkal nagyobb közgazdasági kár származik belőle, mint a puszta elhalasztásból. A kiállítás elnapolása iránt az indítvány a főváros közegészségi bizottságában fog megtétetni. Az Írásba foglalt és terjedelmes indokolással ellátott indítványt dr. Schwarzer Ottó fogja dr. Schwimmer Ernő és dr. Tauffer Emil társaságában megtenni. A közgyűlésnek lenne aztán hivatása felirat alakjában a kérelmet a kormány elé juttatni. — Érdekes kis naptár jelent meg: az „Egri naptár“ 1885. évre. Szerkeszti Luga László; kiadta az érsek-lyceumi nyomda; bizományos Szolcsányi Gyula egri könyvkereskedő. Ára 25. Tartalma, a szokásos naptári részeken kívül a következő: Légy szorgalmas. (Vers). A kártya. Róza. (Beszély.) Nézz az égre. (Vers.) Mi a pápa Magyarországra nézve ? Tanulságos történetkék. Péntek. Időjárási tapasztalatok. Kamatszámítás, bélyegfokozatok, vásárok. — Ezen jutányos és tartalmas naptárt a t. közönség figyelmébe ajánljuk. — Á Szent-László-társulat választmányi ülésén, melyen Schlauch Lőriucz szatmári püspök elnökölt, a tagok szép számmal jelentek meg. Dr. Balogh Sándor meleg szavakban adott kifejezést a választmány érzelmeinek a legfelső kitüntetés felett, melyben a király a társulat nagyérdemű elnökét, dr. Schlauch Lőriucz püspököt az I. osztályú vaskorona-rend adományozása által részesítette. A választmány lelkes éljenei után az elnök meghatottál! mondott köszönetét. Fölolvastatott a magyar-csángó-egylet átirata, melyben fölszólítja a Szent-László-társulatot, hogy értesítené a csángó népnek vallási és jskvlabeli szükségeiről és ismertetné meg egyszersmind a módozatokkal, melyekkel legczélszerübben istápol- hatná ez irányban az annyira elhagyott és elhanyagolt csángókat. A választmány örömmel fogadta a fölszólitást s késznek nyilatkozott e tekintetben, a társulat függetlenségének megóvása mellett, a csángó-egylettel érintkezésbe lépni. Bemutattatott a brailai r. katlx. plébános Jelentése a brailai iskola ügyállásáról; a tanító magyar, Xasy Ádám, ki 100 franknyi dijilletéket húz havonkint: a lefolyt auévben 141 tanuló volt az iskolában, ezekből 49 magyar. A titkár bejelentette az uj alapítványokat és adományokat. A pénztári kimutatás szerint a társulat alapítványi vagyona készpénzben 8765 fit 69 kr, értékpapírokban 39.550 fi t. Rendelkezésre áll 4397 fr 32 kr. Ezután megszavaztattak a különböző adományok. \k társulat szent Erzsébet napjának nyolczadába eső vasárnapon, e hó 23-án a ferenczrendiek templomában reggel 8 órakor misét szolgáltat. A közgyűlés november 27-én lesz a központi papnövelde dísztermében. A Budapesti Közlöny közli a következő királyi kéziratot: Honvédelmi magyar miniszterem etőterjesztésére, Gromon Dezső országgyűlési képviselőt, a honvédelmi miniszterimhoz államtitkárrá kinevezem. Kelt Budapesten, 1884. évi novemberhó lo-ikén. Ferencz József s. k. B. Fejérváry Géza s. k. — Az iparosok békéltető bizottságai. Az 1884: XVII. ipartörvény kiváló intézkedései közé tartozik a békéltető bizottságok szabályozása. Fölötte fontosnak tartjuk, hogy városainkban az ipartestület s ennek folytán a békéltető bizottság fölállittassék. A békéltető bizottság, melyet az érintett ipartörvény 141. §-ában rendel el -- hivatva van az ipartestület kebelében az iparosok és ta- nouczok, vagy a segédek között felmerülő súrlódások és vitás kérdésekben eljárni. A békéltető bizottság kétszerannyi tagból áll, mint az ipartestületi elüljáróság. A tagok felerészét a testület elöljáróságának tagjai, felerészét a testülethez tartozó iparosok ösz- szes segédei által választott segédek képezik. Az ipartestületi elüljáróság legalább tizenkét iparos tagból állván, eszerint a békéltető bizottság kell, hogy szintén legalább huszonnégy tagból álljon. A békéltető bizottság hatáskörébe tartoznak a hivatolt törvény 176. §-a szerint az iparosok és tanonczok, a segédek, vagy munkások között fölmerülő azon súrlódások és vitás kérdések, melyek a munka, vagy tanviszony megkezdésére, folytatására, vagy megszűnésére, annak tartama alatt fönnálló kölcsönös kötelezettségek teljesítésére, a munka vagy tanviszony megszűnéséből keletkező kártérítési követelésekre vonatkoznak. A békéltető bizottság határozatait szükség esetén (141. §) az iparhatóság hajtja végre. A békéltető bizottság határozatával meg nem elégedő félnek jogában áll nyolcz nap alatt igényeit a törvény rendes utján érvényesíteni. miáltal azonban a határozat végrehajtása nem gátolta- tik. Ez a lényege a minisztérium által kibocsátott mintaszabályzatnak a békéltető bizottságra nézve. A többi az eljárásra vonatkozik. —- Ez is reclam! Egy fővárosi lapban olvastuk november elejéről, hogy Uj-Tátrafüreden meleg őszi napok kedveznek a téli vendégeknek, kik is állítólag 19 ceísiusi fok meleg napfényen sütkéreznek. Ellenben a „Pester L1.“ táviratai szerint ugyanakkor Uj-Tátrafüreden már nemcsak hogy semmi meleg nem volt, sőt inkább erősen fagyott. De e mellett rossz nyelvek azt beszélik, hogy Uj-Tátrafüreden a nyár közepén is ritkán van 19 fok meleg; hát még novemberben! Bizony-bizony a reclam szép dolog, de csak úgy, ha szerényen van tartva ; túlzások által inkább elriasz- tatik, semmint vonzatik a közönség. Pedig Tátrafúred valóban kedvező fekvésű éghajlati gyógyhely. — A térleszállitás az országos kiállításon. A következő fél- hivatalos színezetű közleményt olvashattuk a napokban a napilapokban: „Az iparcsarnok a nagy számban jelentkezett kiállítók befogadására immár szűknek bizonyult, úgy hogy egyes csoportok számára különálló épületek emelése válik szükségessé, ha csak az intézők az eleinte tervezett tetemes térleszállitások által a kiállítás sikerét koczkáztatni nem akarják. Az országos bizottság a térleszállitás tervét elejtette s egyes szakcsoportok különválasztását határozta el.“ Erre a „Kiáll. L.“ ezeket jegyzi meg: „Ebből a kiállító közönségnek arra lehetne következtetnie, hogy már most a tömegesen kimondott „tetemes térleszállitások“ hatályukat vesztették, és a bejelentésekben foglalt eredeti térigények utólagos figyelembevételre számíthatnak. Pedig erről szó sincs. A térmegállapitás a kiállítók nagy zömére nézve rég megtörtént, megtörtént pedig véglegesen a térdijnak pontos kivetése és egy- liarmadának beszedése által; csupán az aránylag igen csekély számban beérkezett reclamátiókra nézve váltak kedvezőbbekké az esélyek. Ugyanis a kiállítási területnek 7 holddal történt bővítése és ennek következtében az állatkiállitási telepnek ezen uj területre való áthelyezése folytán lehetővé vált úgy a bányászati mint az építészeti csoport számára külön pavillonok emelése, a mit mi különben már kezdettől fogva mint elkeriilhetlenül szükséges dolgot sürgettünk. (Az már mégis furcsán vette volna ki magát, ha péld. téglák és hasonló építési anyagok, vagy hatalmas kőszéngúlák a drága monumentális iparosai nokban helyeztettek vftlua el.) A bányászati csoport számára az eredetileg kijelölt 450 Q m. helyett 1000 □ méter terület fog rendelkezésre bocsáttatni ; az épitő-csoport ellenben 60 méter hosszú és 11 méter széles, s ezenkívül 50 m. hosszú és 4 m. széles felfedett folyosóval ellátott pavilonban lesz elhelyezve. így tehát a kiáll, hivatal mégis csak eltért azon eddig szigorúan fenntartott, de a némely csoportban nagyobb mennyiségben előforduló nehéz, nyers tárgyakra való tekintettel alig fenntartható határozatától, mely szerint félfedett csarnokok építése átalában kizártnak tekintendő. (Péld. a házi- ipar-csoportban is jelentékeny számban vannak oly értéktelen, nagy tért elfoglaló tárgyak bejelentve — gazdasági és házieszközük, kosárfonó-munkák stb. — melyeknek kiállításra bocsátása csakis ily kevés költséget igénylő elhelyezés mellett lehetséges.) — A kiállítási terület nagyobbitása nem fogja tehát az idézett közlemény értelmében a térleszállitásoknak hatályon kívül helyezését eredményezni, hanem tényleg lehetővé fogja tenni, hogy az ipar- csarnokban a tárgyak túlságosan össze ne szoruljanak és az in- stallátió rendszerességét a térszűke ne korlátozza, s másfelől, hogy a külső területen is az egyes önálló objectumok zsúfolása elkerülhető legyen.“ — Zsidóból lett keresztény, aki zsidóképen hal meg. Érdekes kérdés merült föl Léván Deutsch Mihályné eltemetése körül. Az illető ugyanis 10—12 év előtt az izr. vallásról áttért a ka- tholikus hitre. De első, kath. vallásu férjével, a házasság rózsa- lánczait terhesnek találván, elvált tőle s 1880-ban Pécsben (egy felmutatott hatósági bizonyítvány szerint) ismét visszatért az izraelita vallásra s egybekelt egy zsidó vallásu férfival. A kath. pap saját hívének vallotta ; a rabbi hivatkozva az áttérést igazoló bizonyítványra, követelte a jussát, — végre a polgármesteri hivatal a legutóbb történt vallásváltoztatás alapján a rabbinak ítélte az eltemetési jogot. — Nálunk s kánonjog alapján a keresztény zsidóvá nem lehet s ha áttérne is, nem lesz azzá ; irt Deutschnét a törvény értelmében kath. vallásunak kell tekinteni, s keresztény szertartás szerint volt eltemetendő. (Pozs. L.) — Az „Ország-Világ“ XXlIl-ik füzete a szokott változatos tartalommal jelent meg. Tartalmából kiemeljük itt a következőket: — Mária Terézia. (Mutatvány egy nagyobb essay-ből.) Irta Tóth Lőriucz. — Emlék-lapok. Költemény. Lévay József-től. — Az udvarlás napjai. Elbeszélés. Szépfaludy Ö. Ferencz-től. — A gyermeköltöztetés. Kemenczky Kálmán tól. — Horváth Cyrill. Költemény. Dalmady Győzőtől. — A havasok királynője. Történeti regény. P. Szatmáry Károly-tól. — A vörös tehén. Székely népme
