Eger - hetilap, 1884

1884-11-06 / 45. szám

415

kebeléből Csiky Sándor, Németh Albert, és Völgyi La- j o s tagokat küldte ki.

— Gróf Lónyay Menyhért, — a volt Deák-pártnak egyik kitűnősége — volt magyar pénzügyminister és ministerelnök, a magyar tudományos akadémia elnöke: nincs többé. E bő 3-án Budapesten szélliüdés folytán meghalt. Béke poraira!

— Az uj honvédelmi miniszter kinevezésére vonatkozó királyi kéziratok, melyeket a hivatalos lap közöl, következőleg hangzanak : I. Kedves báró Orczy! Magyar miniszterelnököm előterjesztése folytán önt a honvédelmi magyar minisztérium ügyeinek ideiglenes vezetésétől, ebbeli megbízatásában tett szolgálatainak elismerése mellett, ezennel felmentem. Kelt Budapesten, 1884 évi októberhó 28 dikán. Ferencz József, s. k. Tisza Kálmán, s.

k. II. Kedves báró Fejérváry! Magyar miniszterelnököm előterjesztése folytán önt — a katonai szolgálaton kivüli viszonyba való áthelyezése mellett — honvédelmi magyar miniszteremmé ezennel kinevezem. Kelt Budapesten, 1884. évi okt.-hó 28-dikán Ferencz József, s. k. Tisza Kálmán, s. k.

— A képviselöház egyik bíráló bizottsága, mely előtt a gyöngyösi képviselőválasztás megsemmisítése azon okból kéretett, mivel az ott megválasztott gróf Batthyány László állítólag az ország egy választókerületében sincs fölvéve a választók közé, — e kérvényt formahiány miatt elutasította s nevezettet igazolt képviselőnek nyilvánította. A belügyminiszternél minden választókerület választóinak hivatalos névjegyzéke egy példányban megvan; nehány évvel ezelőtt, midőn Verhovay Gyula megválasztatása hasonló okból kéretett megsemmisittetni, a képviselőház bíráló bizottsága megtudakolta a belügyminisztériumtól, hogy Verhovay csakugyan egy választókerület választói közé sincs íölvéve s ez okból a választást megsemmisítette. Most is ezt kellett volna megtudakolni, nem pedig formahiány miatt a lényegbe nem bocsátkozni.

— Berzeviczy Albert képviselő, a király ő felsége által az oktatásügyi minisztériumhoz miniszteri tanácsossá neveztetett ki, s mint ilyen a fótanodák és egyéb művelődési főbb intézetek osztályának élén fog állani. A jeles fiatal egyén most leköszön az uj állásával összeférhetlen képviselőségről; de hir szerint idővel államtitkárrá fog kineveztetni s akkor megint fellép képviselőjelöltül.

— Pauler igazságügyminiszter körrendeletileg hivta fel az összes bii’óságok elnökeinek figyelmét arra, hogy a perujitási beadványok és keresetek kiosztása tárgyában eddig követett eljárás helyett az ellenkező rendszer követése kívánatos, azaz, hogy mindig más biró jelöltessék ki előadóul, mint a ki az alappert adta elő.

— A braunschweigi herczeg végrendelete. Az egész végrendeletet maga a herczeg irta minden birói hitelesítés nélkül, közönséges nyolczadrétü papírra. Az irat szövege körülbelül a következő: „Én, Vilmos, Braunschweig herczege, örökül hagyom: 1. Cumberland herczeg ő királyi feuségének a braunschweigi her- czegségben és Hietzingben levő kastélyaimat, valamint egész kész- pénzbeli vagyonomat. 2. Albert szász király ő felségének sziléziai allodiális jószágaimat. 3. Hodenbergné asszony (a kerczegi udvari szinház volt tánczosnője) fiának 50,000 tallért. — — Itt véget ér a papiros első oldala, a második üres, a harmadikon pedig igy folytatja: 4. Hantelmann kamara-elnöknek 20,000 tallért. 5. Hanke és Voituret komornyikoknak egyenkint 10,000 tallért. — Cumberland herczeg belátására bizom, hogy udvarom tisztviselőiről gondoskodjék.“ — Ez az egész végrendelet. Azt hitték, hogy a herczeg meg fog emlékezni a városról, az országról s az udvar tisztjeiről. A jó herczeg megfeledkezett mindezekről s ezért igen nagy és keserű a csalódás. Bizonyos, hogy a végrendeletet meg fogják támadni. Szerencse, hogy a regensségi tanácsnak rendelkezésére áll a civillistának 380,000 tallérja s az udvari tiszteket megmentheti egyelőre a nyomortól, meg a szinház is fönma- radliat. Az elhunyt Trieps igazságügyminiszter, a regensségi törvény megalkotója, szintén szerkesztett a herczeg számára végrendeletet, mely azonban eltűnt.

— Az uralkodók életkora folyton érdeklődés tárgyát képezi. Az európai uralkodók közt életkor tekintetében az első helyet az 1797 márczius 22. született német császár foglalja el, ki e szerint jelenleg 87 éves. XIII. Leo pápa 73 éves. A többi uralkodók ilyen sorrendben következnek: Hollandia királya 67, a dán király 66, az angol királynő 65, Würtemberg királya 61, a szász király 56, Svéd- és Norvégország királya 55, Magyarország királya és Ausztria császára 54. a bfiga király 49, Portugália királya 45, a román király 44, a török szultán 41, Olaszország királya 40, az orosz czár 39, a bajor király 39, Görögország királya 38, a szerb király 29.

— Tél Csíkban. Okt. hó 26-án a Hargitát és keleti Kárpátokat hó borította el, mi az időjárást egészen téliessé változtatta. Éjszaka ott olyan hidegek vannak, hogy a sár csontkeményre fagy. Pedig még nagyon sok konyhatermény kiásatlan és betakaritatlan.

— Á nyomdaipar tárgyában a fóldm.-, ipar- és kereskedelmi miniszter 48,184. szám alatt a következő rendeletet intézte valamennyi törvényhatósághoz: Kérdés merülvén fel az iránt, vájjon az 1884: XVII. t.-cz. intézkedései a nyomdaiparra is kiterjednek-e, tudomás és megfelelő alkalmazkodás végett a következőkről értesítem a törvényhatóságot: Az 1884: XVII. t.-czikkbe foglalt ipartörvény minden tekintetben a nyomdákra is alkalmazást talál es ezen felül reájuk még az 1848 : XVIII. t.-cz. illető intézkedései is irányadók. Tehát az, a ki nyomdát akar felállítani, tartozik mindenekelőtt az 1884: XVII. t.-cz. 4. §-a értelmében elsőfokú iparigazolványt szerezni, s ezen igazolvány bemutatásával az 1848: XVIII. törvényczikk 37. §-a értelmében az illető törvényhatósági elnöknél jelentkezni. A többször idézett 1848 : XVIII. törvényczikkbe foglalt sajtó-törvény csak azon külön viszonyokat szabályoza, a melyek a nyomdát, mint a sajtószabadság tekintetéből megkövetelt felelős vállalkozót illetik és egészen mellőzi azokat a viszonyokat, a melyek a nyomdánál, mint ipari vagy kereskedelmi vállalatnál ép úgy mint minden más vállalatnál előfordulnak ; ezekre nézve világosan más törvényekre utal. így a nyomdavállalat megkezdésénél a törvényhatóság elnökénél való jelentkezés föltételéül tűzi ki azt, hogy az illető az akkor az efféle vállalatokra nézve érvényes 1840: XVI. tvcz. (a kereskedőkről)

l. és 2-ik fejezetében foglalt rendeleteknek eleget tett. Minthogy pedig az 1840: XVI. tvcz. helyébe nagyobbrészt az 1884: XVII. tvcz. lépett, ennek intézkedéseit a nyomdákra nézve is irányadóknak kell venni. Budapesten, 1884. évi október hó 23-án A miniszter helyett: Matlekovics.

— A „szekrény-kérdés“ számtalan nehézségeivel kell az országos kiállítási rendezéseknek megküzdeni. Kiállítói körökből még mindig sűrűn jönnek felszólások arra nézve: tulajdonképen miféle szekrényekben lesznek tárgyaik elhelyezve és mennyit tesz a fizetendő díj ? A dolog annyiban jár a kállitási hivatalra nézve is nagy nehézséggel, mivel a térdij egyharmadának lefizetése még semmi biztosítékot sem 'nyújt a szekrények előállítási költségeinek fedezése iránt, illetőleg hiáuyzik a biztos támpomt arra nézve, hogy mily mennyiségben állíttassanak elő a költséges szekrények. Illetékes helyen abban történt végleges megállapodás, hogy a szekrény-tér, s e szerint a fizetendő díj sem fog előzőleg minden egyes kiállítóra kivettetni, hanem fenn lesz tartva az installátiónak, hogy kellő beosztás mellett — mely által azonban a kiállítók önálló szereplése csorbát ne szenvedjen — az occupálandó tér mennél takarékosabban legyen az egyes kiállítók számlájára kiróható. Mig ugyanis az ált. szabályzat szerint a fizetendő térdij V* D

m. -nél kevesebbet nem tehet, ügyes installátió mellett a szekrényekben olyképen lesznek a tárgyak elrendezhetők, hogy a kiállítókat sok esetben szekrény-dij czimén a kivetett térnek megfelelő kulcshoz képest jóval csekélyebb összeg fogja terhelni. (Péld. V* m. után kivetett térdíj mellett csak V* D m- szekrény-dij stb.) El kell ismerni, hogy ezen módozat költségkímélés tekintetében kedvez a kiállítók érdekeinek, habár mindenki szeret előre számolni a felmerülhető terhekkel. Az orsz. bizottság ily módon nem térhet ki azon koczkázat elől, hogy a szekrények egy részének előállítási költségeit nemcsak felerészben, hanem az e czimen a költségvetésbe felvett 30.000 írton felül is a kiállítási alapnak keilend fedezni. K. L.

— „Apollo. Magyar zeneszerzők válogatott müveinek gyűjteménye.“ Ez a czime egy pártolásra méltó vállalatnak, melynek élén a zenevilág előtt előnyösen ismert zeneszerző és nagyszombati zenetanár Yágvölgyi Béla áll, kinek sikerült ügye részére a kiválóbb hazai erőket megnyerni. Havonkint jelenik meg egy nagy negyedrét alakú füzet 5—6 zeneiv tartalommal, s egy nyolczad- rét alakú önálló melléklet 1—3 iv zenével. A füzetek tartalma: 1. Komoly irányú zene. (Eredeti és átirt zenemüvek.) a) Zongorára két kézre, b) Énekhang és zongorára. 2. Szalon-zene. a) Zongorára, 2. kézre: b) Énekhang és zongorára. 3. Tánczzene. Zongorára 2 kézre. A mellékletek teljesen Önállók s tartalmukat a következő müvek képezik: 1. Zongorára négy kézre. 2. Zongorára egy más hangszerrel (hegedű, cello vagy fuvolával.) 3. Orgona és harmoniumra. 4. Zongora- és vonóshármasok és négyesek partitúrában és szólamokban. 5. Világi dalok és egyházi énekek férfi-, vegyes- és nőikarra partitúrában és szólamokban. 6. Eredeti és átirt müvek czimbalomra stb. stb. Az „Apollo előfizetési ára egész évre — 70 iv zenére s 12 önálló zenemellékletre — 6 írt.