Eger - hetilap, 1884

1884-01-31 / 5. szám

37

hogy ő mindig emelt homlokkal gondolhat vissza a tisza-eszlári perben követett eljárására.

A járásbíróságok cziménél pedig Vadnay Andor csípős megjegyzésekkel telt beszédet tartott, melyből a következőket emeljük ki :

Utal az ügyvédi dijak megállapításánál divó rendszertelenségre. Ez alkalommal kötelességet vél teljesíteni, midőn emlékezteti a házat Eötvös Károlynak a tisza-eszlári perben a belügyminiszterhez benyújtott ismert beadványára, mely a vizsgálati foglyok kinzatásáról szólt. E beadvány a világ összes lapjaiban közöltetett s azóta a világsajtó folyvást közöl hazug történeteket a magyarországi vizsgálóbírók viselt dolgairól. De helyes volna-e vagy szabad-e hallgatag fejcsóválással néznünk, hogy legbecsülés- reméltőbb testületünk, a magyar bírói kar jó hírneve naponkint megtiportassék ; megtiportassék csak azért, mert Eötvös képviselő úr pénzért még arra is vállalkozott. (Mozgás a jobboldalon.)

E l n ö k : Azt kell megjegyeznem a képviselő úrnak, hogy itt a házban nem szokás egyes képviselőket mindjárt ilyen inten- cziókkal illetni.

P o 1 ó n y i: Nem mint képviselő, hanem mint ügyvéd tette.

V adna y Andor . . . hogy beszennyezze azt, aminek arany- tisztasága nemzeti büszkeségünknek egyik legméltóbb tárgya volt! ? Ha valamely országban csak úgy prókátori fogásból büntetlenül lehet a bírákat, törvényszékeket pellengérre állítani, marad-e ott még valami és mi marad tiszteletreméltó? Ha a külföldi közvélemény orgánumai, melyekre az antiszemitizmus ellen oly gyakran és nagy hangon történik jhivatkozás, egy-egy magyar bíróban megannyi embertelen kiűzőt látnak, érdekes volna megtudni valóban, hogy hát még a mi ügyvédeink vagy végrehajtóinkról mit tarthatnak. s mit a mi közéletünkről egyáltalán? Ezek a kérdések állanak előttem, t. ház és ezeknek uralma alatt érzem indíttatva magamat felkérni a t. igazságügyminiszter urat. hogy tudomása szerint jelentse ki, ha vájjon birnak-e némi alappal, vagy teljesen valótlanok Eötvös Károly képviselő urnák említettem állításai. Eötvös Károly képviselő urat pedig, kinek távollétét a legőszintébben sajnálom, azzal a tisztelettel, amennyit érdemel, felhívom itt, hogy álljon elő azon adatokkal, melyeken bíróságaink nevét meggyalázó állításai épültek. (Mozgás a jobboldalon. Helyeslés a szélső baloldalon.)

A fegyházak és börtönök tételénél:

Szederkényi Nándor arra kéri a minisztert, ne csináljon a fegyházi iparral konkurrencziát a magániparnak. Pauler miniszter kijelenti, hogy a fegyenczek nem fináncziális érdekből foglalkoznak iparral, — az iránt pedig, hogy mely iparágak mü- veltessenek a magánipar veszélyeztetése nélkül a fegyházakban, most folynak a tárgyalások.

T h a 1 y Kálmán az írói és művészi tulajdonjog megóvása iránt sürget törvényhozói intézkedést. Ma mindenkinek meglopják szellemi tulajdonát.

Pauler miniszter: A javaslat nagy része már kész s mielőbb a ház elé fog terjesztetni.

A többi tételek elfogadtatván, következett a honvédelmi költségvetés.

Thaly Kálmán azt hangsúlyozza, hogy ő és elvtársai hívek maradnak elveikhez, az önálló magyar hadsereget illetőleg s oda fognak törekedni, hogy ezen óhajtásuk megvalósulhasson. Örvendetesen konstatálja, hogy már a katonai folyóiratokban is diskus- szió tárgyát képezi az a kérdés, vájjon ne adassék-e magyar ve- zénynyelv a magyar sorezredeknek. Ezen eszmét, melytől azelőtt olyannyira irtóztak, most már nem perhorreszkálják. annyival inkább, mert a háborúban mindinkább dobjelek, sípjelek által vezénylik a csapatokat. Ha kimondatnék az, hogy a magyar sorez- redek vezénynyelve a magyar, akkor a tisztek is igyekeznének elsajátítani a magyar nyelvet s igy lehetne tovább haladni az önálló magyar hadsereg fölállításának czélja felé. A monarkia véd- képessége nem csökkenne ezáltal s még mellette nagy megtakarításokat is lehetne tenni. Fölhívja az illetékes köröket arra, hogy a honvédség körében a valódi nevelés, a humánizmus nyerjen folyton tért a rideg diszciplínával, a formával szemben. Kérdezi, hogy történtek-e már honvédségünknél részletes mozgósítási kísérletek, s ha igen, milyen eredménynyel.

Orczy Béla b. ideigl. honvédelmi miniszter: Hosszasan szól a budgetben eddig dívott átalányrendszer megváltoztatásáról. Már a boldogult Ráday miniszter megígérte a háznak, hogy az átruházási jogot többé nem fogja igénybe venni; a minisztérium e költségvetést ehhez képest dolgozta ki. A pozsonyi laktanyák, a Veszprém és Pápa városok közti áthelyezés ügyében jelenleg értekezletek s tanulmányozások tarttatnak, tehát ezekre határozott

felelet jelenleg nem adható. A honvédségnél gyakorolt büntetések tekintetében szóló biztosit, hogy visszaélések nem történtek. A csendőrség ugyanazon törvények alatt áll, mint a honvédség, tehát e tekintetben a honvédség megkülönböztetve nincs.

Végül a bejelentett miniszteri válaszok következtek inter- pellácziókra.

Kemény Gábor báró közlekedésügyi miniszter, Halász Géza interpellácziójára a budapest-szőnyi vasút kisajátítási viszonyai tárgyában azt feleli, hogy van tudomása arról, hogy a vasútvonalon több község nem kapta még meg a kárpótlást, s azon van, hogy az illetők minél előbb pénzükhöz juthassanak, de ily hosz- szú vonalon nagyszámú birtokossal áll szemben a kormány s nem mindegyikkel sikerűi az egyezkedés. Ott nem lehet addig kifizetni az összegeket, ameddig törvényesen meg nem állapíttattak, ígéri, hogy lehetőleg gyorsan fognak az ügyek lebonyolittatni.

A ház a választ tudomásul veszi.

Orczy Béla br. honvédelmi miniszter Hentaller Lajos interpellácziójára, melyet a Dalmáczában és Boszniában visszatartott katonákat illetőleg hozzá intézett, megjegyzi, hogy csakis Boszniában vannak oly csapatok, melyeknél a tartalékosok vissza- tarttattak. Történt ez a végből, mert a létszám fönn volt tartandó, de a mozgósítás és egyéb költségek elkerülésével; e rendszabály azonban törvényen alapul és a magyar kormány előleges engedélyével történt. A kormány gondoskodik az ott visszatartottak családjairól és az eltöltött időt beszámítja a fegyvergyakorlatra való behívások közé. Kéri válaszát tudomásul vétetni.

A ház a választ tudomásul veszi.

Orczy Béla b. benyújtja az 1884-ik évben kiállítandó ujoncz- és pótt&rtalék-jutalék megajánlásáról szóló törvényjavaslatot.

A törvényjavaslat a véderő bizottsághoz utasittatik.

Hétfőn a képviselőházban a honvédelmi, tárcza költségvetéséhez Ivánka Imre, Lükő Géza és Czierer Ákos szóltak. Mindhárom egy-egy speciális szakkérdést pendített meg: az első a népfelkelést, a második az újoncozási rendeletek egyöntetű utasításban kidolgozását, a harmadik a honvédségi elszállásolást Nekik, s az azelőtti felszólalásokra Fejérváry Géza báró államtitkár és miniszterjelölt válaszolt. Nekünk éppen nem tetszik az, amit a népfelkelésről s a magyar verérnyelvről mondott. 16 év óta rendeli a törvény a népfelkelés szervezését; sovány Ígéret az, hogy a kormány csak ezután tanulmányozza az ügyet. Nem fogadhatjuk el azt az okoskodást se, hogy az egységes vezénynyelv katonai okokból szükséges a hadseregben. Ellenben megnyugtató, hogy honvédségünk gyors mozgósítására minden intézkedés megtétetett s 1878-ban a honvédzászlóaljak már a mozgósítás hatodik napján menetkészen állottak, továbbá, hogy a huszárszázadok szaporítása esetén szükséges ruhákat, fegyvereket a kormány a költségfeleslegből már beszerezte.

Kedden a pénzügyminisztérium költségvetését kezdte tárgyalni a képviselőház.

A liszt és kenyér hamisítása.

Nem lehet a csalásnak oly nemét kigondolni, melyet az ember kapzsisága már hasznára ne fordított volna. Ha meggondoljuk, hogy az ember találékonysága még a gabonát is képes meghamisítani, *) úgy bátran elhihetjük, hogy nem létezik áruczikk, melyet a roszlelkü üzérek meghamisítani képesek nem volnának. A hamisítás általi csalás a fogyasztó közönségre különösen érzé- kenynyé és károssá válik akkor, midőn oly czikkekkel űzetik, melyek elkerülhetlen élelmünket képezik. Itt csak a liszt és kenyér hamisításáról akarunk szólni, mely dolog annálinkább méltó a figyelemre, minthogy mindnyájunkat igen közelről érdekel.

Francziaországban a liszt és kenyér hamisításai napi ren*) Az ember valóban nem gondolná, hogy találkozzék oly furfangos ész, mely a gabonát is képes volna meghamisítani, és még is igy van a dolog. A hamisítás abból áll, hogy a búzát oly rostán bocsátják keresztül, mely valamely zsíros anyaggal, például vajjal, zsírral, olajjal sat. be van vonva. A bezsirozás a gabonának szebb kinézést, kellemesebb fogást kölcsönöz, és ezenkívül azt eszközli, hogy a próba megmérése alkalmával a mérleg serpenyője tömöttebben megtelik s ennélfogva nagyobb súly tükröztetik elő, mint melylyel a gabona valóságban bír. Az egész szépitési eljárás tehát csak a vevők ámítására van számítva, s különben is nagyon káros, mert ha az efféle gabona 8—10 napig hever a raktárban, köny- nyen kellemetlen ízt és szagot vészén magába, és pedig annál nagyobb mértékben, minél roszabb anyagok voltak a bezsirozásra használva. Francziaországban, hol ezen csalás gyakrabban előfordult, közbelépett már a rendőrség, és több rakás efféle „bezsirozott,“ azaz meghamisitott búzát elkobozott, tulajdonosát pedigja büntető hatóság kezébe szolgáltatta.