Eger - hetilap, 1884
1884-08-21 / 34. szám
321 városi iskolákban a beiratás kezdődik szept. hó 2-án és tart 9-ig; 10-én rendes előadás. Szeptember 16-án reggeli 7 órakor, a nagy-templomban ünnepélyes „Veni Sancte.“ A Keller-féle házban levő leányiskolában, hol a beiratási dij 1 frt, mely azonban a szegénységüket igazoló szüléknek elengedtetik, — és a vöröskút- útczai vegyes-iskolában, a leányok a női kézimunkákban is oktatást nyernek. IV. A külvárosi vasárnapi ismétlő iskolákban az előadás szeptember 16-án veszi kezdetét. Az 1868. évi 38. törvény értelmében az első osztályba csak oly tanulók vehetők fel, kik életök 6-ik évét már betöltötték s ez keresztlevéllel igazolandó. Eger, 1884. évi aug. 24-én. Az egri r. hath, népiskolák igazgatósága. — Kisvárdáról írják lapunknak : Főtiszt. Ambrus István, volt itteni segédlelkész, a napokban hagyta el városunkat, hogy Egerben — hova kegyelmes fópásztorunk theologiai segédtanárrá nevezte ki — állomását elfoglalja. Az ifjú pap, városunk szülötte, miiveit, finom modorával egészen meghódította közönségünket; s hitszónoklatait, melyeket az ihletség és széles körit ismeretek lengtek át, a művelt közönség köréből mindig nagyszámmal hallgatták. Midőn utolsó beszédében a hívektől búcsút vett, fájdalmas hatást keltettek szavai s minden szemben köny ragyogott. Az ifjú pap iránti rajongó szeretetnek legnagyobb bizonyítéka a közlemény végsoraiban nyilvánul, melyek szóról-szóra igy hangzanak : „Fájdalmas szívvel, de mégis azon vigasztaló érzéssel mond neked szülőfölded Isten hozzádot, hogy a távolban sem fogsz te azokról megfeledkezni, kik téged igazán szeretve becsülnek.“ — A keleti akadémiai pályázat. A hivatalos lap f. évi 182 száma közli a bécsi cs. kir. keleti akadémia pályázati hirdetményét az 1884/5 iskolai évben fölveendő növendékek számára. A fölvétel iránti folyamodványok a cs. és kir. közös külügyminisztériumhoz czimezve legkésőbb f. évi augusztus végéig nyújtandók be; föltételei pedig a következők: osztrák vagy magyar állam- polgárság; belföldön nyert érettségi bizonyítvány; a német és franczia nyelv ismerete s a monarchiában élő nyelvek közül legalább még egynek folyékony beszélése. Mellékletek: keresztlevél vagy születési bizonyítvány, az összes gymnasiumi bizonyítványok s az érettségi bizonyítvány, a franczia nyelv ismeretét s a monarchiában élő nyelvek közül legalább egynek folyékony beszólásét tanúsító bizonyítvány, a szülő vagy gyám nyilatkozata, hogy a meghatározott fizetéseket (évi ellátásért 1300 irtot, berendezésre 120 frtot) teljesitendi; a felveendők felvételi vizsgát tartoznak tenni a történelemből, német és franczia nyelvből. Serkentő jutalmak gyanánt az intézet legkitűnőbb növendékei alapítványi helyeket nyerhetnek avval a jogosultsággal, hogy az üresedésbe jövő rendszeresített konsuli növendéki állomások betöltésénél elsőbbséggel bírnak, még pedig a vagyontalanok a vagyonosok fölött. — A szölöragya ellen a következő módszert ajánlja egy tapasztalt szőlős gazda. Azon szőlőknél, hol az úgynevezett, vörös vagy levélszáradás nagyobb mérvben mutatkozik, a szüret előtti második tördelés mellőzendő, mert a tőkéknek felül lévén kevés zöld levelök. melyek a tőkékre, illetőleg fürtökre árnyékot vetnek, ez által a szőlőszemek az árnyékban nagyobbakra fejlődnek, puhák maradnak és a bor minősége is jobb lesz, mintha tördelés által kopaszszá válik a tőke. Ha a tördelés megtörtént, az erős nap megveresiti a szőlőt,- megkeményedik szeme, úgy hogy még csak középszerű termés sem várható, sem minőségre, sem mennyiségre nézve. Különösen veres ragya után többnyire az úgynevezett buddogó ragya is be szokott következni, mely a fürtöket, gerezdeket fonnyasztja, melyek végre leszáradnak; de ezen leszáradás kisebb mértékben történik ott, hol a szőlő a levél által a naptól némileg védve van, mint másutt, hol azt a nap égeti. Például az illető, sikhegyi szőlejében, minthogy azt a ragya nagyobb mérvben érte, nemhogy tördelni engedne, hanem igazgatáskor még a tőkék tetejét össze sem hagyja csavarni, hogy annál terebélyesebben álljanak, árnyékot tartsanak, csakis a földre csüngő fürtöket engem felkötni s a kimaradt vesszőket bekötni. Végül megjegyzi, hogy a ki ezen módot követi, nem fog abban csalódni. — Felhívás. Egerváros tanácsának 4889/884. számú határozata folytán felhivatik a közönség figyelme, hogy minden ház- tulajdonos udvarában vagy kertjében lévő kútját jelen felhívás keltétől számított 30 nap alatt legalább egy méter magasságú kerítéssel vétesse körül, mert a határidő elteltével az a rendőri hivatal által fog eszközöltetni. — Továbbá a puskaporos toronynál lévő eddigi szemét lerakodási hely megváltoztatik s a helyett egy más lerakodási hely jelöltetik ki, hol figyelmeztető tábla fog állíttatni ; ennélfogva mindazok, kiknek az eddigi lerakodási helyeken trágyahalmaik lennének, azt 8 nap alatt eltávolítani szíveskedjenek, mivel ezen idő elteltével az ott marad trágyamennyiség nyilvános árverésen Egerváros házi pénztára javára a rendőri hivatal által fog eladatni. Eger 1884. augusztus 19. Alkapitány. — A kir. pénzügyi közigazgatási biróság elvi jelentőségű határozata. Midőn ugyanazon ingatlan átruházása iránt, egy és ugyanazon okiratban két külön jogügylet foglaltatik: például a vevő apa a vett ingatlant, ugyanazon okiratban gyermekeinek ajándékozza: utóbbi birtokszerző, az előbbi birtokváltozás alapján illetékmérséklést igényelhet; s törvényes határidőn belül beadott kérelmére az illeték mérséklendő. — A katonatisztek házassága. Egyik bécsi lapban olvassuk, hogy a katonai személyiségek özvegyeinek és árváinak ellátásáról szóló törvényjavaslat már annyira elkészült, hogy az őszszel a tövényhozóknak be fog terjesztetni. A törvényjavaslatban a tisztek özvegyei ép úgy nyugdijképesek, mint az államtisztviselőké. A házassági óvadék-összeget többé nem a kor, hanem a rang fogja megszabni. így a hadnagy menyasszonyának óvadéka 25,000, a főhadnagyé 20,000, a 2. oszt. századosé 15,000, az 1. oszt. századosé és az őrnagyé 13,000 forint lesz. Az ezredestől fölfelé meg lesz engedve a házasság óvadék nélkül. — Pasteur elmélete a víziszony ellen, diadalt aratott. A párisi hivatalos lap, a Journal officiel közlötte azt a levelet, melyet Béelard, Paul Bért, Bouley, Tisserand, Villemin és Vulpian, a Pasteur-féle kísérletek felülvizsgálására kiküldött bizottság a franczia közoktatási miniszterhez intézett, közölve vizsgálati eredményét. A levél, melyet a bizottság elnöke, Bouley irt alá. igy hangzik: „Boldogoknak érezzük magunkat, miniszter ur, hogy tanúságot tehetünk ön előtt ma arról, hogy Pasteur ur semmit sem állított, a mi nem volna a legszigorúbban exakt. Igen, a tudomány az ő kezeiben megoldotta a problémát: hogyan lehet az ebet dühnek ellentállóvá tenni, a víziszony gyöngített mérgének beoltása által; a hogy sikerült azonos módszer által a juhok szervezetét teljesen ellentállóvá tenni a lépfenével szemben. A jelentés, melyet most ön elé terjesztünk, e tekintetben teljességgel semmi kétséget nem hagy fönn. Mindazon ebek, a melyeket Pasteur ur előttünk ellentállóknak jelentett ki az általa alkalmazott módszer folytán, egytől egyig ellentállottak, mikor a legerősebb mérgek segélyével, a legbiztosabbnak elismert eljárással tettük őket próbára, mig azok az ebek, a melyek nem tétettek dühmentesekké előzetes beoltás által, legnagyobb részt odavesztek. Ez döntő eredmény. De még más kísérleteket kell tenni, nevezetesen arra nézve, hogy meddig tart a beoltott ebek dühmentessége, továbbá az a másik, az emberi víziszony gyógyítására nézve oly fontos kérdésre, hogy a marás megtörténte után a gyönge méreg beoltása által meg lehet-e semmisíteni a marás által okozott méreg hatását. Pasteur ur megkezdte a bizottság előtt a kísérleteket, melyeknek czélja e nagy problémát megoldani; de ilyen ügyben a kísérletek csak úgy vezethetnek pontos eredményre, ha soká folytatnák és számosak. Ma előterjesztjük a jelentést a kísérletek első sorozatáról, melynek szemtanúi voltunk, hogy Pasteur ur rá hivatkozhassék a közleményben, melyet a kopenhágai orvosi kongresszus elé szándékozik terjeszteni e szép eredményekről, melyek oly nagy becsületére válnak a franczia tudománynak és uj jogczimet adnak neki az emberiség hálájára.“ Az öngyilkosok temetése Németországban. Berlinben az evang. főegyháztanács jul. 18-án az öngyilkosok eltemetését illetőleg a konzisztóriumokhoz rendeletet bocsátott ki, mely nyilvánosságra csak most került. A rendelet fölemlítve az öngyilkosságok szaporodását, áttér az öngyilkosságok felől szóló régibb törvényekre és megjegyzi, hogy az uj törvények e tárgy felől hallgatnak és az evang. egyház most az előtt a kérdés előtt áll: vájjon föntartsa-e „egyházi szokáskép“ az öngyilkosoktól a végtisztesség megtagadását. Az 1873. május 13-iki törvény csak az eltemetés olyan módját zárja ki, a mely a halott meggyalázásával egyenlő; például a temetőn kívül vagy tisztességtelennek tartott helyen való elásás. Az evang. főegyháztanács tehát most újra figyelmezteti a lelkészeket a már fönnálló rendelkezésre, mely szerint „a beszámítható állapotban öngyilkossá lett egyéneket kikisérni a lelkészeknek tilos.“ A kivételes esetekben való miheztartás a lelkészek lelkiismeretére bizatik. A főegyháztanács különben a következő utasítással látja el a lelkipásztorokat: Oly öngyilkosok temetésénél, a kik öntudatosan végezték ki magukat, a lelkészek a családra fordítsák figyelmüket, mert a papnak még a végtisztesség megtagadása esetén is van alkalma lelkészi kötelességeit a hátramaradottaknál teljesíteni. De a lelkész tartozik minden olyast mellőzni, a mi eljárásának gyásziinnepiesség jellegét adná, még zárt ajtók mögött is. Ezért az ilyen családi áhitatosság nem a temetés helyén és órájában tartandó. A lelki
