Eger - hetilap, 1884
1884-08-21 / 34. szám
318 tak, a lelépett tisztviselők nem szavazhatnak oly czimen, a milyennel akkor már nem bírnak. Ez visszásság. Mert a két eljárás oly szembeszökő ellentétben áll egymással, hogy vagy az egyikök vagy a másikok törvénybe ütközik. Kívánatos lett volna tehát, hogy a minisztérium, midőn vagy az egyik, vagy a másik felfogás alapján határoz, ezen elhatározását az összes törvényhatóságokkal és illetőleg az összes községekkel közölje. Egyébiránt ismételve megjegyezzük, a mit lapunk említett számában e kérdésre vonatkozólag már fejtegettünk, hogy a minisztériumnak ez ügy érdemében elfoglalt álláspontját nem helyeselhetjük ; azt a törvényhozás intentiójával s a törvénynek szövegével és szellemével összeegyeztethetőnek nem tartjuk. Főbb érveink e részben a következők : 1. A törvény a közgyűlésektől megkülönbözteti a tisztújító széket: mind a törvényhatóságokra, mind a községekre vonatkozó törvény. (1870: 42. és 1871: 18. t.-cz.) Annyira megkülönbözteti a gyűlések e két nemét a törvény, hogy a közgyűlésekről is más fejezetben, s a tisztújító székről is más fejezetben intézkedik. Csak a közgyűlésekről szóló fejezetben (1870: 42. t. III-ik fej., 1871: 18. t. ez. V-ik fejezet), és igy csupán a közgyűlésekre (s nem egyszersmind a tisztújító székekre) vonatkozólag rendeli azt a törvény, hogy: a törvényhatóságnak s a községnek bizonyos tisztviselői (ott a közgyűléseken), mint ilyenek, üléssel és szavazattal bírnak. 2) Figyelembe veendő az, hogy a törvényhatóságok s a községek rendezéséről szóló eredeti törvényjavaslatoknak idevonatkozó része mily indokolással volt ellátva s vájjon az országgyűlés mindkét háza ezen indokolást hallgatagon magáévá tette-e? Lássuk ezt, a) Az ,.Indokolás“ egyenesen s csakis a közgyűlésekre vonatkozó fejezetekhez, illetőleg szakaszokhoz, csatol magyarázatot, — s határozottan csak a közgyűlési tárgyakról szól, nem pedig a tisztujitás kérdéseiről, midőn ezeket mondja : „Hogy a közgyűlési tárgyak a bizottsági tagok esetleges kimaradásai miatt elintézetlen soha se maradjanak, a törvényjavaslat kimondja, hogy a jelenlevők határoznak s a törvényhatóság főbb tisztviselői a közgyűléseken üléssel és szavazattal bírnak.“ (A képviselöház 1869/72. évi irományainak V-ik kötete, 197. lapja.) íme, ezen indokolás — melyet az országgyűlés mindkét háza hallgatagon magáévá tett — világosan azt mondja, legalább a törvényhatóságokra nézve, — hogy a közgyűléseken a törvényhatóság főbb tisztviselői üléssel és szavazattal azért bírnak, hogy a közgyűlési tárgyak a tagok kimaradásai miatt elintézetlenül ne maradjanak, — hogy teliát a főbb tisztviselők közreműködésével a közgyűlési tárgyakat a jelenlevő bizottsági tagok intézzék el. Ugyanezen indokolás értendő hallgatagon a községekre nézve is; mert hiszen az említett két törvényjavaslat közös „indokolás“ kíséretében nyujtatott be az országgyűlésen s benne a községi főbb tisztviselőknek az ottani közgyűléseken való tisztviselői ülés- és szavazat-jogára vonatkozólag uj indokolás nem foglaltatik; tehát az értendő, a mivel a törvényhatósági főbb tisztviselőknek a közgyűléseken leendő részvéte (a fentebbi idézet szerint) indo- koltatik. Az egyébiránt természetes, hogy a községi törvény bizonyos közgyűlési tárgyak fölötti érvényes határozathozatalt a közgyűlési tagok bizonyos számának jelenlététől teszi függővé. b) Ellenben a tisztújító székekre nézve mit mondanak a törvény idevonatkozó szakaszai ? Egy szóval sem mondják azt, hogy bizonyos tisztviselők itt is tisztviselői czimen bírnának szavazattal. c) E szerint a törvényhatóságnak, illetőleg a községnek bizonyos főbb tisztviselői, ezen minőségükben csak a közgyűléseken. — s nem pedig egyszersmind a tisztújító székeken. — bírnak üléssel és szavazattal. Sőt a községi ily tisztviselők (s joghasonlatosság szerint a törvényhatóságiak is) még a közgyűléseken is: „csak oly ügyekben“ bírnak e joggal, „melyek által személyileg érdekelve nincsenek.“ (1871 : 18. t. nz. 60-ik §-a s a fővárosra nézve az 1872 : 36. t. ez. szerint.) Ellenben a íisztujitásnál az ott lelépett tisztviselők a tisztújító szék tagjai — a törvény szelleme szerint — csak úgy lehetnek, ha vagy a legtöbb adót fizetők közé tartoznak vagy a közgyűlés tagjai közé külön meg vannak választva. Ekkép a tisztviselők, midőn ezen állásukról a tisztújító széken ünnepélyesen lelépnek, ugyanezen tisztújító széken tisztviselői jogezimen — a törvényhozás intentiója szerint — szavazattal nem bírhatnak. d) Feltéve, — de meg nem engedve, — hogy a törvényhatóságok s a községek rendezéséről szóló törvények, midőn a közgyűlésekről szóló fejezetekben az illető tisztviselőket szavazati joggal ruházták fel, akkor ezt a törvények a közgyűléseken kívül a tisztújító székekre is kívánták volna érteni: akkor a törvényhozás azon absurdumot követte volna el (még pedig a községi törvénynél a legvilágosabban) hogy: a személyileg érdekelt tisztviselők : közgyűléseken egyáltalában nem s igy semmiféle más czimen sem szavazhatnak; ellenben, hogy a tisztújító széken ilyenkor is szavazhatnak, még pedig itt tisztviselői czimen is: akkor, a midőn ők már nem és még nem tisztviselők. e) A törvény, midőn a közgyűléseken adta meg bizonyos tisztviselőknek, mint ilyeneknek, a szavazati jogot, a tisztújító székekről szóló §-okban pedig ily jogról egy szót sem mond: ezt azért teszi, mivel e kétrendbeli gyűléseket egymástól meg akarta különböztetni; és mivel a személyileg érdekelteket nem akarta a tisztújító székeken dédelgetni, a midőn már a közgyűléseken tőlük érdekeltség esetében a szavazati jogot megvonta. f) És ha a közgyűlés s a tisztújító szék egy is volna, — a mint nem az, — akkor is az illető főbb tisztviselők (legalább a községekben) a törvény szerint nem vehetnének részt a tisztújító széken azon állomás betöltésénél, melyet elnyerni óhajtanak; mert hiszen ily állomásnál személyileg csakugyan közvetlenül érde- kelvék. És mi történt pl. Egerben is ? Az, hogy a volt tisztviselők tisztviselői czimen oly állomásokra is szavaztak, melyekre aspiráltak ! politikai heti szemle. Khue n-H é d e r v á r y gr., horvát bán, horvátországi kőrútján a lakosság részéről mindenütt lelkes ovacziókban, fényes és szives fogadtatásban részesült. A horvát túlzókat nagyon leverte ezen körülmény. (Hátha még majd a muszka-rubelek elmaradnak, mit az orosz udvarnál kivinni Vilmos császár vállalt magára.) Az ischli császárlátogás, mely diplomacziai körökben egyszerű barátságos látogatás nak mondatik, folytatást nyert a varzini — Bismark és Kálnoky közti — találkozással. E találkozással egybekötött tárgyalások — hir szerint — a két állam közötti vám- és keresk. szövetségre, a keleti kérdésre és az anarchisták ellen foganatosítandó rendszabályokra vonatkoztak. A franczia nemzetgyűlés az alkotmány revisio-ja- vaslatot egész terjedelmében elfogadta azon hozzáadással, hogy a Francziaországban uralkodott dynastiák ivadékai a köztársasági elnökségre meg nem választhatók. A kormány egymásután szavaztatja meg a parlamenttel a madagaskari és tonkingi expedicziók költségeit. Az angol trónbeszéd sajnálkozását fejezi ki az egyiptomi kérdésben Londonba összehítt konferenczia eredménytelen föloszlása fölött. Olaszország a konferenczián az angol javaslatot támogatta, miért az angol kormány hivatalosan fejezte ki köszönetét az olasz kormánynak; ez az olasz kormányt fölöttébb megörvendeztette. TÁR CZ A. Börsod. *) an-e, a ki rólad, hozzád méltót mondjon ? Hogyha van költő, kit égi láng hevít: Szárnyaljon magasra, mint hazafiságod, Legyen dala fényes, mint erényeid; Legyen ékesszóló, mint rögöd; — mert itten Nagy múltak párnája minden kis göröngy! Miskolcz ! Borsod gyöngye ! oly dalt érdemelnél. Melynek minden sora egy-egy drága gyöngy ! Oh! bocsásd meg ennek, hogy pompátlanúl jön És szerény vándorként ajtódon kopog, Gyöngye nincs, de hozzád szeretete gazdag, S fénylik benne képed, bár mezben kopott. *) Prolog a miskolezi dalárünnepély f. é. aug. 11-iki hangversenyéhez. Szavalta Hubay Aranka k. a. — Közöljük e szép költeményt múlt számunkban a miskolczi orsz. daláriinnepélyről közlőitek kiegészítéséül.
