Eger - hetilap, 1884

1884-07-03 / 27. szám

250

7. Természettan. A testek átalános tulajdonságai: az áthatat- lanság, likacsosság, összenyomhatóság, szétterjesztketőség, oszthatóság. A testek súlya. A súlypont. Az inga. A támpont. A függőn. A lejtmérő. Emeltyűk. Kalmár-mérlegek. Az álló mozgó csiga. A csavar és henger.

V. Tanító személyzet és annak működése.

Stankóczy Hugó, egri segédlelkész, az A. és B. előkészítő, valamint a 2-ik osztályba járó róni. kath. tanulók vallásoktatója.

Svidrony Bonifácz sz.-ferenczrendi áldozár, oktatja az I-sö A. és B. osztályba járó róm. kath. tanulókat a vallástanban.

Kazay Sándor makiári ref. helyettes lelkész, oktatást ad a vallástanban a református vallásu iparostanulóknak.

Kőim József M. egri főrabbi, oktatja a Mózesvallásu iparos tanulókat a vallástanban.

Nagy Károly, okleveles rajztanitó, vezeti a szabadkézi rajz és mértan tanítását öt csoportban.

Bánhidy Gyula, községi tanító, az előkészítő A. osztály főnöke.

Dienes József, községi tanító, az előkészítő B. osztály főnöke.

Felber Domonkos, tanfelügyelői tollnok, az A. I-ső osztály főnöke.

Fejér Béla községi tanító, a B. I-ső osztály főnöke.

Derszib Rudolf, községi elemi iskolai igazgató, a Il-ik osztály főnöke; — teljesiti az iparos iskolában az igazgatói teendőket, közlekedik hivatalból az ipartanodái bizottsággal, az iparhatósággal, társulatok elnökeivel s a mesterekkel; a tanítói értekezletekben elnököl.

Az iparos iskola a belvárosi községi elemi tanoda tágas, s a czélnak egészen megfelelő és jól berendezett tantermeiben van elhelyezve.

(Folyt, küv.)

A pálinkaivás ellen.

A pálinka ellen Hornyánszky Viktor budapesti nyomdájában egy röpiv jelent meg, melynek tartalma a következő: „Szózat a nép valódi barátaihoz! A népnek nincs nagyobb ellensége, nincs rosszabb és ragályosabb járvány, nincs rettentőbb átok népünk életében, mint az ú. n. pálinkaivási járvány. Embertársaink ezrei züllenek el évenkint testileg és lelkileg a pálinkaivás miatt, s ugyan e szenvedély feldúlója számos családi élet boldogságának. A pálinka az, a mely sok embernek sírját megássa, a börtönöket s tébolydákat megtölti és számtalan öngyilkos kezébe fegyvert szolgáltat. Épen azért szent kötelessége minden — még érző szívvel és tiszta lelkiismerettel bíró embernek, hogy ily nyomor láttára hideg és közönyös ne maradjon, hanem a pálinka — mint népünk leggonoszabb ellensége — ellen minden tőle telhető erővel és eszközzel harczoljon. Mindenek előtt meg kell czáfolnunk ama hazugságokat, melyeket a pálinkaivás mellett azok hoznak fel, kik e testet és lelket megölő méreg készítésével, darusításával foglalkoznak vagy más közvetett úton ebből anyagi hasznot húznak; le kell küzdenünk azon előítéleteket, melyekkel e méreg élvezői azt használják.

Ugyanis, azt állítják először, hogy a pálinka a szegényebb osztály élelmi szerét pótolja. Minden értelmes orvos azonban oda nyilatkozik, hogy a legjobb pálinka sem tartalmaz olyan tápanyagot, melyből a munkás kitartó munkára erőt nyerhetne, hanem csak rövid időre izgalomba hoz, hogy annál nagyobb legyen utána az elgyengülés s olyan formán hat az emberre, mint a kifáradt teherhordó állatra az ostor és sarkantyú. Liebig, a hires természetbúvár Írja: „A munkás a pálinka élvezése által kamatok Helyett tőkéjét emészti, miért is testének tönkrejutása elmaradhatatlan % és dr. Baer — az e szakmában kimagasló iró — azt állítja hogy „a szesz nem takarékperselye a munkaerőnek, sőt ezt idővel tökéletesen megsemmisíti.“ Minden olyan ember, a ki az előtt korhely volt és ezen szenvedélyéről lemondott, elismeri, hogy a pálinka élvezetének abban hagyása óta ereje nem hogy csökkent volna, sőt gyarapodott. Másodszor hazugság azon állítás, hogy a pálinka óvszer a hideg ellen. Igaz ugyan, hogy közvetlen a pálinka élvezése után — mivel annak izgató hatása van a gyomor idegekre és gyorsított vérkeringést idéz elő — érez az ember bizonyos fokú melegséget, ezt azonban nem sokára annál érzékenyebb hideg váltja fel; és igy nagyon csalódnak azok a szegények, a kik dermedt tagjaikat pálinkaivás által hiszik felmele- giteui s megedzeui. A test ugyanis magától képes kifejteni és' fejt is ki annyi meleget, a mennyi a levegő hidegségét a szervezetre elviselhetővé tegye, és igy azoknak eljárása, a kik a pálinkaivás által mintegy mesterségesen igyekeznek a test melegségét fokozni, az idegrendszer megrongálására s rövid idő alatt annak teljes felbomlására vezet. Hány korhely hal el évenkint ily nyomorúságos és kétségbeejtő állapotban! Ha a pálinkát gyógyszernek és betegségek elleni óvszernek vélik, ez a harmadik hazugság. A pálinka semmiféle gyógy-, csakis káros hatást gyakorol a szervezetre, kivéve azon csekély számú esetet, midőn orvosi rendelet teszi szükségessé; miért is a pálinka, illetőleg a borszesz csakis a gyógyszertárakba utalandó, honnan azt a 30 éves háború alkalmával a harczoló vad csordák erőszakkal kerítették kézre s mint romboló és kórhatású ital először jött forgalomba. Tagadhatatlan tény az, hogy az iszákosoknak sokkal nagyobb hajlamuk van a megbetegedésre, mint a nem ivónak, mivel a borszesz élvezete által az emésztés és vérkeringés, a légző és érző szervek, mindenek felett pedig az idegrendszer szenved. Számosán halnak el a pálinka használói közül szélhüdésben, mi az agy véredényeinek túltelitése által következik be; de a legborzasztóbb, a legundo- ritóbb következménye az u. n. idegremegés (delirium tremens), midőn az ember férfi, sőt ifjú kora delén olyan tehetetlen lesz, mint a 80 éves agg, aki enni sem képes, annál kevésbbé munkálkodni : remeg minden test-része, mint a nyárfalevél, és nemhogy szánalmat keltene, hanem mindenki előtt csak megvettetésre számíthat.

Az iszákosra minden idült betegség, minden sérülés és minden műtét a borszesz élvezete következtében végzetteljessé válik. Az iszákos nemcsak saját életét teszi tönkre, hanem utódjaiét is, mert rettenetes átok száll át az iszákos szülék gyermekeire és unokáira. Franczia orvosok ezer esetben bebizonyították, hogy nemcsak betegségekre való hajlam, hanem hiányos értelem, butaság, erkölcsi gyengeség, kegyetlenséghez való vonzódás s gonoszság, mind meg annyi szomorú örökség, mely a pálinkát élvezők utódaira száll.

(Vége köv.)

politikai heti szemle.

Pár is, jun. 26. Jerome Napoleon herczeg három levelet tesz közzé a „Figaro“-ban, melyeknek az a czéljuk, hogy a közte és a fia Viktor herczeg közt lévő viszonyt megvilágítsa. Az első levélben, mely 1884. január 27-én Moncalieriben kelt, Viktor herczeg ezeket mondja: Ön soha sem kétkedett loyalis politikai érzelmeimben és bizonyságául annak, hogy milyen őszinte vagyok, becsületszavamat adom, hogy viseletem önnel szemben mindig nyílt és loyalis lesz és a nélkül, hogy önnel egyetértenék, semmiféle politikai dolgot nem fogok elkövetni. Bízzék bennem, hogy annak látszatát, mintha ellene volnék, eloszlathassa. Erre Jerome herczeg következőképen válaszolt : Nagy megelégedéssel vettem leveledet, s meg vagyok hatva nyíltságod és jó érzelmeid által. Bízom benned, valaminthogy te is megbízhatói bennem. Járjunk mindig együtt a politikai ösvényen. Jérome herczeg e levelében azt is kijelenti, hogy fiának előbb idézett levelét bizalmasnak tekinti ; minthogy azonban Viktor herczeg magaviseleté olyan, hogy gyermeki kötelességeit szem elől téveszti, a levél elveszti bizalmas jellegét és Jérome herczeg nyilvánosságra hozza azt, valamint az arra adott választ is. Ezeken kívül még egy harmadik, Joli- bois bonapartista képviselőhöz intézett levelet is közöl a herczeg. E levélben Jérome herczeg elmondja: Jolibois előbb közölte vele, hogy azt a 40.000 frk életjáradékot, melyet Viktor herczeg élvez, egészen tisztességes helyről kapja, de Jolibois nem mondhatja meg. kitol? Azután Viktor herczeg azt állította, hogy az életjáradék egy epernay-i borkereskedőtől ered, a ki azonban ezt tagadja. Jérome herczeg erre kijelenti, hogy egyedül neki, mint atyának lehet joga annak megítélésére: vájjon efféle ajándék elfogadható-e? majd igy végzi levelét: „Minthogy fiam és mindazok, a kik környezetéhez tartoznak, az életjáradék forrását megfoghatatlan titokként őrzik, nincs jogom föltenni azt, hogy valami olyan dologról van szó, a mit nem lehet bevallani. Nagyon sajnálom, hogy ön fiamnak és azoknak, akik az ő tapasztalatlanságával visszaélnek, bizalmasává és tanácsadójává tette magát a helyett, hogy megmondta volna neki, hogy magaviseleté minden tisztességgel és fiúi kötelességével összeütközik. A császárné osztja az én nézeteimet.“ A fiú és apa között való szakadás ennélfogva teljessé vált.

Pár is, jun. 27. Napoleon Viktor herczeg Joliboishoz levelet intézett, melyben kifejti, hogy daczára ama mély tiszteletnek, melylyel atyja iránt viseltetik, kénytelen volt az atyai házat elhagyni, mert jogában áll, hogy szabadon gondolkozzék. Magatartá