Eger - hetilap, 1884

1884-06-05 / 23. szám

208

használt, használnia kell most szükségből, — kényszerűségből. — Éppen igy vagyunk a vallástalansággal is. — Vannak ugyanis igen sokan, kiknek szivében, lelkében, a vallás iránti tisztelet szent lángja ég, de, hogy a „kor-szellem színvonala“ — alatt állónak ne tekinttessenek, felteszik lelkűkre, a vallástalanság — fekete szemüvegét s addig játszanak a veszélyes tárgygyal, inig kialszik keblökből a szent láng és bekövetkezik a lelki vakság, a mely az élet nehéz, válságos pillanataiban bizonyára oly fájdalmat fog nekik okozni, a minőt érzett a világ legmakacsabb Istentagadója: Voltaire, a kinek lelki szemeiről, a reá erőszakolt vakság sötétségét, az élet utolsó perczeiben felébredt gyötrő lelkifurdalás oszlatta el, — s iszonyú fájdalmak között belátnia kellett, hogy mindazon tévtan, melyet a bölcsészet sophizmájával bebizonyitottnak képzelt s mások által elhitetni kívánt, csak agyrém volt, és saját lelkének igaz, szent meggyőződésévé válni nem birt.

A hit védbástyája a vallás-erkölcsös nevelés; tehát első sorban a családi tűzhely s aztán, az oskola, nevelő-intézet. — Hogy pedig a családi tűzhelynél, — kint a társadalomban is, — a hitélet ébren tarttassék, arra minden időben legalkalmasabb eszköznek bizonyult az egyházi szent beszéd. — A hittérítők életéből számos példa tanúsítja az ékes-szólás hatalmát. — Ha I. Napoleon, Görres tollát hatodik nagy hatalomnak nevezhette, a mely elnevezés óta divattá lett a sajtót igy dicsőitni, — akkor még nagyobb joggal tarthatjuk nagyhatalomnak a nyelvet, a mely ékes-szólásával csodákat művelni, a félénk erőtlenből bátor hőst,

— s az emberevő vad hitetlenből jámbor hívőt teremteni képes.

— Ámde tagadhatlan, hogy az ékes-szólás, teljes dicsőséget csak úgy biztosit, ha az ékesen szóló, tetteivel szentesíti szavai igazságát, — ha maga is úgy él s cselekszik, mint másokat élni és cselekedni buzdít. — Ismeretes a paramithia a mithologiai Prometheusról, a ki midőn emberei alkotásánál a nyelv idomitá- sához ért, aggódva hagyta abba munkáját, s igy sóhajtott fel: „Váljon miként alkossam embereimnél a nyelvet, e — hazug eszközt, mely ritkán mondja azt, mit az agy gondol és a szív érez“;

— biztatólag szólott azonban le hozzá az Olympról Jupiter: „Ne aggódjál s folytasd munkádat jó Prometheus; embereidnek tetteibe rejtem én a jellemzőt, a bölcs azután fogja őket Ítélni s tisztelni avagy megvetni ?

Kétségtelen, hogy a szónak tett ád súlyt és erőt. — Váljon a pap, ki: „vizet prédikál és bort iszik,“ — s á vezér, ki hősiességre buzdítja katonáit, de maga az ellenség láttára megfut, — számithat-e hatásra, számithat-e eredményre ? Bizonyára nem.

Ha valaha úgy napjainkban, — a midőn az ál-bölcsek és tévtanitók egész raja özönli el a világot, — kiváló szükség van, a hit-élet ébren tartására; s ennek, városunk kiváló hírben álló fi- és nő-nevelőintézeteinél dívó vallás-erkölcsös nevelési rendszerben hathatós eszközét bírjuk is. — Sőt az angol kisasszonyok csak imént adták, eléggé meg nem dicsérhető jelét annak, hogy a gyermeknevelés terhes gondjai között, gyengéd figyelmük elhat egész a családi tűzhelyig, s hogy a szülők és a nagy közönség is, a hitoktatás áldását élvezhessék, hitéletüket ébren tartsák s vallásos buzgalmuknak élhessenek: a múlt május hó folyamán, intézetük áhítatot ébresztő kis-templomában, Mária- ajtatosságokat tartottak. A szent beszédek tartására Zimmerman I. jézustársasági atyát — Kalocsáról, — nyerték meg, a ki april 30-tól, junius 1-ig, — tehát 33 napon át, mély benső- ségű, tartalmas és formailag is nagyszabású szentbeszédei által, hallgatóinál oly hatást tudott elérni, hogy május 31-én, midőn a Mária-ajtatosság befejezéséhez ért, s hiveit Mária oltalmába ajánlá, nem volt szem, melyben a meghatottság könyűi ne csillogtak volna, sőt többen, — igen sokan, — hangos zokogásban törtek ki, mely perczekig nem tudott megszűnni. — Hasonló hatást keltett, pünkösd vasárnapján, „Jézus szent-szive“ tiszteletére tartott utolsó szentbeszéde is, a melynek végeztével búcsút vett ajtatos hallgatóitól, a kik között városunk előkelőségének csaknem összes hölgy-tagjai jelen voltak. — A ritka buzgalmai jezsuita-atya, a naponkint tartott, s a testi erőt is mondhatni kimeritő prédikáczión kívül, naponkintdélelőtt és délután órákig gyóntatott.

A papi hivatás ily ritka, lelkiismeretes és példányszerü betöltése s a vallásosság és erkölcsösségnek nemcsak hirdetése, de tettek által is gyakorlása, nem szőrül a mi igénytelen dicséretünkre; megtalálja — _ s találja is meg, — jutalmát ott, hon- nét maga is várja: az Égben.

Neveljétek szülők gyermekeiteket, úgy amint erre a ritka buzgalmú jezsuita atya tanított, s a mint erre benneteket, jól felismert érdekeiteknek is ösztönöznie kell. Neveljétek ugyanis gyermekeiteket valláserkölcsi irányban. Ezt követeli nemcsak az egyes családok, de az állam érdeke is, mert az emberek szivében élő hit és erkölcs iránti tisztelet, a jónak, szépnek és nemesnek, élet- és vagyonbiztonságnak erősebb védbástyája, mint bármily sziklavár, drákói szigorú büntetó-kodex, s mint bármily hatalmas hadsereg szuronyerdeje.

Végül meg vagyunk győződve, hogy a közohajnak teszünk eleget akkor, a midőn mindazok nevében, kik a szent beszédnek naponkint ajtatos hallgatói voltak, — s a kiknek, mintmár említők, legnagyobb részét, városunk müveit közönségének höigv- tagjai képezték, — köszönetét mondunk, a nemeslelkü főnöknőnek s az országszerte előnyös hírben álló nevelő-intézet összes tagjainak, a tanúsított gyöngéd figyelemért s azon, — semmi áldozattól vissza nem riadó, — önfeláldozó buzgalomért, melyet, a gyermeknevelés nehéz munkája körül mindig kifejtettek és kifejtenek. F — y. S.

A katona-beszállásolás kérdéséhez.

Törvényhozásunk kétségkívül azért hozta létre legújabban a katona-beszállásolásról szóló tv.-czikket, hogy az állampolgárok e tekintetbeni kötelezettsége körül felmerült jogos panaszokat eloszlassa, s e terhet, mindenkit egyenlően érintő állampolgári kötelezettséggé változtassa.

De úgy látszik nálunk ezt nem akarják tudni; legalább a katona-elszállásolás körül legújabban tanúsított eljárás azt igazolja. Avagy nem az állampolgári jogegyenlőségbe ütköző cselekvés az, midőn az u. n. újváros házbirtokos lakossága, alig egy hónapi időköz alatt, e czimen másodszor van igénybe véve, inig a város többi részei e teher alól menekülnek ? Valóban nemcsak méltánytalan, hanem semmikép sem indokolható eljárás az, hogy ma a behívott tartalékosok ugyanazon házakhoz vannak 13 napra elszállásolva, melyekhez, ugyancsak alig két hét letelte előtt, ugyancsak 13 napra beosztva voltak.

Ha az egri had-csapatparancsnokság szükségesnek találta a tartalékosokat kétszeri-e elosztva behívni, mégsem értjük azt, hogy mért kelljen azoknak mindig az u. n. pázst melletti környéken elszállásolva lenniük ? talán azért, mert itt építtetett fel a katonaság főzőhelye, hol az ebédadagok kioszttatni szoktak ? Hisz azt a főzőtelepet akár a zsidótemető mellett, akár a Hóhér-parton, akár pedig a pázstnak a Kisasszony-kápolna felé eső részén lehetne felépíteni, s igy felváltva a makiári, felnémeti, s belvárosi negyedeket is e kötelesség teljesítésében részesíteni. Menthető volt ezen eljárás akkor, mikor a katonaság egyrésze sátorokban táborozott, de ma, midőn csak házakhoz van elszállásolva, az u.

n. gyülhelyet (Sammelplatz) más szabad térségre is át lehet helyezni.

De más ok is indított a felszólalásra. Ugyanis eddig az volt szokásban, hogy a beszállásolás megtörténte előtt a kötelezettek megelőzőleg értesítve lettek, hogy alkalmi férőhelyről gondoskodhassanak ; a legutóbbi elszállásolásnál ez, mint értesültünk, több helyen nem történt! Ez valóban szembeszökő mulasztás, mely felett lehetetlen megrovásunkat ki nem fejezni.

Végül igen sok ház, a beszállásolás kötelezettsége alól ki lett vonva. Kérdjük ennek okát, mert alkotmányos fogalmaink szerint, a közterhek általánosan és egyenlően viselendők.

Mindezeket ajánljuk a terhelt negyedek képviselőtagjainak szives figyelmébe, mint a kik e kerületek érdekében, ha azok bármi irányban megsértve lettek, felszólalni első sorban hivatvák; és felhívjuk őket, hogy ez ügyet a legközelebbi közgyűlésen inter- pellátio tárgyává téve, gondoskodjanak, hogy ily eljárás többé ne ismétlődjék. (xy.)

A hevesmegyei orvos-gyógyszerész-egylet 1884. évi közgyűléséről.

A hevesmegyei orvos-gyógyszerész-egylet idei közgyűlését május 27-én Gyöngyösön tartotta elég látogatottság mellett, A közgyűlés a közkórház üléstermében dr. Frantz Alajos elnök szép megnyitó beszédével vette kezdetét. Elnök utalt a társadalmi és politikai viszonyokra, melyek az orvost mint a társadalom mindenfelé befolyásoló tagját érintik s ezáltal az orvosi testületet s egyletünket nem egy megrázkodásnak alkalmasak kitenni; üdvözli az egylet tagjait, kik ily kedvezőtlen körülmények közt is ösz- szetartás és kitartás által az egylet fenállását nemcsak lehetségessé tették, hanem további felvirágzására is biztosítékot nyújtanak. Ezutáu dr. Kolin Jágó egri és dr. Kohn Antal gyöngyösi