Eger - hetilap, 1884

1884-05-29 / 22. szám

200 get azon remény lelkesíti, hogy a t. művelt közönség ez alkalom­mal is régi Iliiéhez híven nemcsak tömegesen siet áldozni a mú­zsának, hanem úgy a kellő időben való megjelenés, mint a zene­számok mély csendben való hallgatása s a tetszésnyilatkozatok­nak az illem határán belül kifejezése tekintetében sem fogja elreb- benteni a kényes múzsát, — Holnap 9 órakor a székesegyházban boldog emlékű B a r- takovits érsek halálának évforduló napján requiem lesz. — Szederkényi Nándor, Eger városának a múlt országgyű­lésen volt képviselője, pünkösd 2-od napján délelőtt 10 óra­kor a városház udvarán fogja tartani beszámoló beszédét. Ugyanő az egri választókerületben a jövő országgyűlésre az egye­düli jelölt. — A vasúti menetrendben történt legújabb változások foly­tán: Egerből Miskolcz felé d. e. 9 óra 45 perczkor, délben 12 órakor, és éji 11 óra 31 perczkor, — továbbá Egerből Budapest felé délben 12 órakor (hosszas várással Füzesabonynál), délután 40 óra 40 perczkor és éjjel 11 óra 31 perczkor (szintén hosszas váráss .ü Füzesabonynál) — lehet a vasúton elutazni. — A májusi Mária-ajtatosságok alkalmával az egész május­hó folytán az angolkisasszonyok kápolnájában, tiszt. Zimmermann J. jézustársasági atya, Kalocsáról, tartotta a beszédeket, melyek­nek a hölgyvilág köréből mindig számos hallgatója volt, — A kápolnai csatában elvérzett hősök emlék-ünnepe. A ká­polnái csatában elesett hősök emlékkövénél, a minden évben meg­tartatni szokott ünnepély, folyó hó 24-én Kápolnán, a szokottnál is nagyobb fénynyel és imposansággal folyt le. Az ünnepély dél­előtti 10 órakor a kápolnai templomban gyász-istentisztelettel vette kezdetét, melyen a „gyöngyösi fóegyházi énekkar“ műkö­dött, Kóczián György ur kitűnő vezetése alatt, Ezután az Eger és vidékéről összegyűlt, ezrekre menő tömeg, zászlók alatt, a kom- polti, csupán fúvó-hangszerekkel ellátott zenekar Rákóczy- és Hu­nyadi indulója mellett, az elvérzett honvédek emlék-kövéhez vo­nult, hol a fennebb említett énekkar „Hazádnak rendületlenül “-je után, Lipcsey Adám joghallgató lépett a szobor talapzatára. A szabadságharcz nagy vezéreszméit s a nemzet hőseinek lelke­sítő nagyságát dicsőítő remek beszéde, mely viharos tetszéssel fogad­tatott, tartalmilag úgy, mint különösen valódi szónokielőadás- r a nézve, e nemben a legkitűnőbbek közé tartozik, s a hallgatóságot teljesen elragadta. Majd Batta Béla joghallgató, Illyés Bálint: „Koszorút a hősök sírhalmára!“ kezdetű remek költeményét szavalta. Erre az énekkar, egy alkalmi honfi-dalt zengett, mit a kompolti zenekar „Isten áldd meg a magyart!“ teljes szabatossággal elő­adott zene-darabja váltott föl. A kápolnai vendéglő udvarán nagy csínnal berendezett tábori-sátor alatt, százon fölüli teritékü, kitűnő köz-ebéd volt, melyet részint a „gyöngyösi fóegyházi énekkar“, több sikerült darabja, részint a helybeli s a kompolti zenekar, valamint Illés „Lojzi“ egri, jól szervezett zenekara „Kossuth Lajos azt üzente“ stb. jelentőségteljes magyar darabjaikkal élénkí­tettek. A pohárköszöntők közül az elsőt Csiky Sándor, a hevesmegyei 1848/9-iki honvédegylet elnöke KossuthLajosra, mint a honvéd­ség alkotója és hazánk legnagyobb fiára mondta, — mire Jezsierszky László tófalui jegyző azon indítványa, hogy ezen megemlékezés Kossuth-tal — Csiky Sándor utján — levélileg közöltessék, álta­lános lelkesültséggel fogadtatott el. Dányi József, gróf Károlyi Gyula összes uradalmának jószág-kormányzója, a még élő 1848/9- iki honvédeket, különösen pelig a hevesmegyei honvéd-egylet el­nökét: Csiky Sándort, majd később, Eger-város köztisztelet- és szeretetben álló országgyűlési képviselőjét: Szederkényi Nándort éltette. Szederkényi Nándor nagy szabású, remek beszéde kísére­tében az 1848 9-iki eszmék mielőbbi teljes diadalra jutása, vagy is: hazánk függetlensége s önállóságáért ürítette poharát. Lip­csey Ádám joghallgató, főtiszt. Bydeskúthy Gyula kápolnai lelkész s ez. kanonok ő nagysága — mint a gyász-istentisztelet végezője s mint a szoborgondozó-bizottság elnökéért, Csernyus Kálmán me­gyei árvaszéki ülnök pedig, Dányi József jószágkormányzó, mint a szoborgondozó-bizottság al-elnöke, s mint olyanért, kinek az ünnepély fényes sikeréből oroszlányrész jutott — emelték poha­raikat. Kövér Bertalan segéd-szolgabiró ifj. Samassa János urat, mint az egri érsekség nemes szivű, jeles jószágigazgatóját, Almásy Géza szolgabiró a rendezőbizottság-tagjai-, a nagyszámú ünneplő közönség- s az ünnepély szónokaiért ivott. Kapácsy Dezső heves­megyei árvaszéki jegyző, az ünnepély fényét nagyban emelő „gyöngyösi főegyházi énekkar“-t s jeles karnagyát köszönté föl, s ezzel kapcsolatban, ezen énekkar egyik legbuzgóbb védnökét, istápolóját: Jakab Géza ügyvédet, mint a gyöngyösi függetlenségi­párt országgyűlési képviselő-jelöltjét élteié. Tavasy Antal Eger- város polgárnagya, emelkedett szellemű beszédében, jövőre az egri dalkört is közreműködésre híva föl, annak jelenlevő egyik elnöke : Kapácsy Dezsőre „mint honfi- és költőre s mint meleg keblű ember­barátra is“ emelte poharát, — ezután Pásztor Bertalan egri ügy­véd, ugyancsak Kapácsy Dezsőt, „mint olvlyat élteté, kinek haza­fias buzgalma az ünnep sikerére szinte nagyban befolyt,“ — Kosa Miklós, gróf Károlyi Gyula debrői uradalmának ispánja, a gyöngyösi fóegyházi énekkar buzgó karnagya: Kóczián György, mint kitűnő népnevelőre köszöntötte poharát stb. stb. A banquett végeztével a pezsgő vérü fiatalság tánezra pattant. A tánezoló szépek közül egy tekintetre, Horánszky Irma, (Egerből) Jezsierszky Mariska (Tófaluból) s Keller Róza (Kaálból) urhölgyek tűntek ki. A kiválóan sikerült ünnepélynek az éj késő órái vetettek véget. — Az országos kiállítás egri aikerületének ipari szakosztá­lya, e hó 21-én ülést tartott. Gyubek Lajos elnök bejelentette, hogy összesen 10 egri iparos vállalkozott, a kiállításra iparczik- keket készíteni. E vállalkozók a következők: Szabó Sándor sza­bó, Neszvadba Gyula könyvkötő, ifj. Pám János kádár, Dalos Mihály czipész, Rajnis József kerékgyártó, Balkai István lakatos, Juhász Imre asztalos, Zsuffa Lajos lábbelikészitö, Pajti Gábor magyar szűcs és Pám István kádár. — Családi ünnepély. Szép családi ünnepély folyt le e hó 22 én délelőtt KürthyjFerencz úr házánál, melyet Kürthyné-Nánásy Lujza úrnő ő nagysága rendezett: édes anyja, Nánásyné Cser­nyus Amália, úrnő ő nagysága a hevesmegyei jótékony nöegy- let elnöknőjének születésnapja alkalmából. Az ünnepeltet valami ürügy alatt sikerült meghívni s képzelhetni a meglepetést, midőn a terembe lépő s mit sem sejtő úrnőt az unokákból felállított s koszorúzott tableau üdvözlő kiáltással fogadta s a kis Nánásy Mariska előlépve, szép köszöntőt mondott nagyanyja tiszteletére. Ezután Nehfeld „Bölcsódalát“ hegedülte el Nánásy Mihály, kit Kürthy Margitka zongorán kisért, majd Nánásy Gyula szavalt egy alkalmi üdvözlő verset, mire Kürthy Margitka egy szép ma­gándalt énekelt Beleznay Antaltól, ezután Nánásy Erzsiké szavalt el egy „alkalmi költeményt, melyet Kürthy Margitka zongorajá­téka (jOszi dal, Székely Imrétől) követett. Az ünnepelt egyik meg­lepetésből a másikba esett, s gyönyörködött unokáinak szép zon­gorajátékában, kedves énekében, ügyes hegedüjátékán és élénk, fesz­telen szavalataiban. De ezzel még nem volt befejezve a megle­petések sorozata, mert Kürthy Margitka zongorajátékának végső accordjainál felnyílt a mellék-terem ajtaja, honnan az árvák dics­éneke hangzott fel, kik egy testvérke felügyelete mellett szintén megjelentek az ünnepélyhez, hogy annak, ki értök annyit tett, fá- radott, ők is örömet szerezhessenek ; az ének elhangzása után egy árva lányka lépett elő s társai nevében szívből jövő s szív­hez szóló köszöntőt intézett az ünnepelthez. A jelenet oly meg­ható volt, hogy a jelenlévők közül mindenkinek szemében köny ragyogott. De hogy mi sem hiányozzék az örömből, a nőegylet teljes számban megjelent tagjai s az ünnepelt tisztelői részéről adott üdvözlések közben, a terembe lép az ünnepeltnek fia, Ná­násy Dezső, m. kir. honvéd-huszár főhadnagy s az I. sz. ezred se­gédtisztje, ki a déli vonattal érkezett Budapestről ugyanez al­kalomra. — Folyó hó 22-ikén az egri dalkörnek öröm-ünnepe volt, mely szeretve-tisztelt társelnöke: Kapácsy Dezső, névelő- estéje alkalmából, a „Koronádban folyt le, Palócz Kálmán zene­karának közreműködése mellett. Ott láttuk még a dalkör comp- lett száma mellett, városunk intelligentiájának jó részét, kik szi­ves megjelenésükkel az ünnep fényét emelték. Danilovics Pál, az egylet elnöke külformára és bel-becsre egyaránt feltűnő felkö­szöntőben tolmácsolta a dalkör tisztelő-szeretetét, melyre az ün­nepelt, megköszönvén a személyét elhalmozó figyelmet, a nála megszokott melegséggel s ékességgel felelt. Majd Werner Gyula joghallgató érezte magát hivatottnak, Kapácsy Dezső iránt a hála és szeretet adóját róni le, mint olyan ki nemes szivéhez közel áll, s ismeri lelke mélyeit. Beszéltek még többen is. Az ösz- szes felköszöntök egyajkúlag hangoztatták az ünnepelt hazasze­retetét, igaz magyar barátságát, lángoló szivét, bájos költői alko­tásait, finom modorát s lelki műveltségét. Sikerült dalok is zen- dültek fel a dalkör részéről. S a mulatság, szakadatlan pezsgő jó-kedv mellett, a kora hajnalba nyúlt be. Az ünnepeltre mondott felköszöntőkön kívül, Kapácsy Dezső pohár-emelve szólt Danilo­vics Pálról, az egylet elnökéről, a beteg emberiség jeles gyógyí­tója — s a társulások buzgó bajnokáról. — Hymen. Radler Frigyes, bécsi kereskedő eljegyezte vá­rosunk hölgykoszorújának egyik szép tagját, Hegedűs He- 1 é n űrhölgyet. — Értesítés. Részint helybeni, részint vidéki szives gyűj­tőim kérelme folytán „Az ő regénye“ czimü költemény-füze­1

Next

/
Oldalképek
Tartalom