Eger - hetilap, 1884

1884-05-22 / 21. szám

190

hivatalt. Szerették őt barátai, mit bizonyít az, hogy a középhevesi tankerület a múlt évben alelnőkének választotta; ezen szeretetét kifejezte a kör most is, midőn boldogultnak koporsójára egy szép koszorút tett: „A közép-hevesi tankerület, szeretett alelnökiének“ feliratú szalaggal. Szerették őt elöljárói is és mindenki. — Béke poraira! K. J—f.

— Kitüntetés érte Stand Ferencz egri polgárt s vele az egri bort; ugyanis az 1883-iki amsterdami kiállításon egri vörös boráért dicsérő oklevelet kapott. Ugyanő 1882-ben a trieszti kiállításon egri vörös boráért ezüst érmet nyert.

— A vallás- és közoktatási miniszter ur ő nméltósága a jászberényi fógymnásiumot a jövő tanévtől kezdve, állami segélyzésben kívánja részesíteni, és pedig akként, hogy az igazgató és egy rendes tanár az állampénztárból huzza majd fizetéseit s ez állomásokra a kinevezés még a következő tanév beállta előtt megtörténnék.

— A kápolnai kerületben a kormánypárt jelöltje — hir szerint — visszalépett.

— A tisztujitás Gyöngyösön szombaton ment végbe. Az eddigi tisztviselők kettőnek kivételével megmaradtak. Polgármesterré lett Csömör Kálmán 100 szavazattal, Rády Endre 45 szavazata ellen.

— Gyöngyösön a kormánypárt gróf Batthmányi Lászlót, a függetlenségi párt pedig Jakab Géza ügyvédet léptette föl képviselő jelöltnek: Rády Endre eddigi képviselő ellen.

— A pozsonyi jogakademia százéves fennállásának ünnepélye,

e hó 14-én közérdeklődés közt igen sikerültén folyt le. Ez alkalomra gróf Zichy Géza a jogakademia egykori tanítványa, szép költeményt irt, melyet az ünnepélyen Orosz Pál joghallgató olvasott fel. E költemény szövege ez:

Versenyre ki kelhet rohanó felhővel,

Ki daczol, mi daczol a futó idővel?

Hírnév ? harczibabér ? — múlandó dőreség,

Állandó csak a jog, erény és bölcseség.

Száz év! mi nagy időt értünk e szó alatt, Örökkévalóság, neked egy pillanat!

Száz év! az emberkor megbámult csodája:

Száz év! emberi mű hiteles próbája.

Oh magyar! mi valál száz évnek előtte?

Hitt hazád nemtője — s te futál előle,

Ten nyelved’ megvetéd s parasztnak gúnyoltad,

S beszéltél más nyelvet, régóta halottat.

Bécs volt fővárosod, német a mestered,

Könyvben, szokásban az idegent kerested.

De nem merültél el e szörnyű örvényben;

Mert léted csirája élt még a törvényben,

Itt is e falak közt védőid állottak.

Bár régi harczosid már sírba szállottak;

De tanuk: törvényink, fegyverük: tiszta jog,

Átszállott mi reánk, ma is él s élni fog.

S nemcsak a tudás él — az elme fáklyája,

A kereszt is ragyog s védőit találja.

Mert hit a szív joga s a jog az ész hite,

Azért volt együtt már keresztre feszítve.

Oh higyjetek ifjak, higyjetek Istenben;

Nélküle nincsen fény elmében, szivekben.

Higyjetek hazátok felvirulásában,

Lássatok gyémántot minden szemporában.

Higyjetek őszinte baráti érzelmet,

Higyjetek lángoló hű tiszta szerelmet.

De ne csak higyjetek, tudjatok, tudjatok!

Legyetek elmével győzelmes magyarok.

Tanuljatok tudni — s használni tudástok’,

Egyaránt kerülve léhát és tudákost.

Tudjatok szenvedni mi közös anyánkért,

És ha kell: meghalni százszor szép hazánkért, így legyen ! fogadjuk e komoly órában,

S nem volt még szebb ünnep széles e hazában.

Légy üdvöz Pozsonynak jogvédő csarnoka!

Hálásan tekint rád a késő unoka.

Tanárid nevei sok fényes lapokon,

Dicső családi fád ragyogjon e napon.

Tanulók, jogvédők, széles e hazában,

Fiaid felzengő, dicsérő karában

Hadd szóljak én is, ki híredre nem váltam,

Dalban és csillagban kedvemet találtam,

Virágot ültettem, könynyel öntözgettem,

Búmat és kedvemet hangba öltöztettem.

Fogadd el tőlem is hálám e szózatát.

Feledni nem fogom azt a jó bölcs anyát,

A ki e szavakkal bocsátott világnak :

„Védd jogod’, a másét becsülni kívánjad.“

Maradjon magyarnak a magyar intézet;

Ne érje belviszály, sem egyéb ítélet,

Éljen és viruljon, nagy büszkén fennálljon,

Fiai szivében hálára találjon;

S viruljon akkor is, ha mi már nem leszünk,

A mi jó pozsonyi hű Alma materünk.

— Szép ajándék. Felsőhegyi dr. Degen Gusztáv cs. és kir. asztalnok s pozsonyi jogakadémiai tanár, az akadémia 100 éves jubileuma alkalmából 2100 kötetből és 200 vegyesekből álló értékes könyvgyűjteményét az ottani akadémia könyvtárának ajándékozta, egy nagy könyvszekrénynyel együtt.

— Borárak. Budapest, 1884. május hó 17-én. Könnyű fehér borok hektoliterje Buda vidékén 11—12 frt; Neszmély-Esztergom vidékén 8.50-10; Belső-Zalábau és Nagy-Kanizsa vidékén 6.75 —8; Verseczen 7.50—10; Fehértemplom vidékén 9—12; Nehezebb fehér borok hektoliterje Balatonmelléken 12—16; Érmelléken 12 —15; Moór vidékén Í7—20; Fertőmellékén 14—19; Tokaj-Hegy- alján 15 — 20. Könnyű vörös borok hektoliterje Buda vidékén 13.50—17; Gyöngyös-Visonta vidékén 13—17; Esztergom és Vácz vidékén 10—13. — Nehéz vörös borok hektoliterje Ménes vidékén 20—28; Egerben 16—23; Pécs-Villány vidékén 16—24; Szegszárd vidékén 16—30 írtig a szin és minőség szerint. — Francziaországban ápril hó végével az ország szőlőterületének több mint fele elfagyván, ugyanott a borok ára 2 — 2V2 frankkal emelkedett s igy a fehér könnyű borok ára 14—18 írtról 16—18 írtra, a könnyű vöröseké pedig 24—26 írtról 26—28 írtra emelkedett.

— A román fanszék a kolozsvári egyetemen. Az egyetem román ifjúsága és tanárja dr. Szilassiu Gergely alkotmányellenes magatartást tanúsítván, a magyar ifjúság ezek ellen tüntetést rendezett. — Mikora magyar Kormány a kolozsvári tudomány-egyetemen a román nyelvnek és irodalomnak tanszéket állított fel, jelét adta ama kiváló figyelemnek, mely a román népet megilleti: a testvéri szeretet elvitázhatatlan jele volt ez. E kathedrának czélja lett volna megismertetni hazánk ifjúságával a román nyelvet és irodalmat ; egy gyülhely lett volna ez, a hol mindkét fajú ifjúság összejőve, egymást szeretni, becsülni tanulta volna; a szeretet, béke háza lett volna ez; egy kapocs, a mely összetartsa a kölcsönös becsülésben hazánk ifjúságát. Ez a kathedra valóban áldás lett volna a hazára nézve, ha oly kézbe jut, mely nem emel tollat a magyar alkotmány ellen; — ma bizonyára lehetetlenségnek tartják azt a kitörést a két ifjúság között, a mely a kedélyek oly nagymérvű izgatottságát bizonyította. Sajnos, hogy a kathedra nem jutott kifogástalan kézbe.

A Dobránszky-ügy: végre megoldást nyert, amennyiben a Dobránszky által kért bíróság összeült és határozatot hozott. A bíróságba Ugrón Gábor, mihelyt haza érkezett, tagokul Fáy Lászlót, br. Prónay Gábort és Elek Gusztáv honvédezredest kérte föl. Jónás Ödön képviselő Dobránszky részéről Szilágyi Dezső, gr. Károlyi Tibor és Németh Albert képviselőket kérte föl, kik a fölhívást szintén elfogadták. A becsületbiróság a képviselőház egyik termében összeült s elnökül Somssich Pált kérte föl, ki a meghívást s ennek folytán az elnöki tisztet elfogadta. A két fél óhajának megfelelőleg a következő kérdések tűzettek ki: 1. A bíróság meggyőződést szerez magának az iránt, hogy az Ugrón által bemutatandó levelek Dobránszky Péter által irattak-e vagy sem? és

2. ennek kapcsán ítél afölött, vájjon Dobránszky Péternek május

9-iki országgyűlési beszédében foglaltatnak-e valótlanságok, igen vagy nem ? és 3. ennélfogva eljárása a tisztességnek megfelelő volt-e vagy sem ? A becsületbiróság meghívta Dobránszky Pétert és miután Somssich Pál fölmutatta neki a leveleket, melyekre nézve Dobránszky elismerte, hogy tőle származnak, visszavonult tanácskozásra. Miután délig megállapodásra jutni nem tudtak, a tanácskozás folytatását délutánra halasztották. A folytatólagos tanácskozáson újra kihallgatták Dobránszkyt, ki családjára vonatkozólag több irományt adott át a bíróságnak. Elek Gusztáv és Németh Albert kérdéseire Dobránszky kijelentette, hogy csak föl- hevülésében és félreértésből mondta Ugrón beszédére, hogy az rágalom. Közel ötödfél órai eszmecsere után a bíróság a következő határozatot hozta: „Dobránszky Péter urnák az 1884. évi május

9-iki országos ülésben Ugrón Gábor által felhozott vádakkal szemben tanúsított magatartását a köteles nyíltsággal és tisztességgel megegyezőnek nem tartja.“ — Érdekes a becsületbiróság értekezéseiből az a momentum, mely szerint Ugrón Gábor képviselői