Eger - hetilap, 1883

1883-08-16 / 33. szám

322

A nyíregyházi kir. törvényszék ítéletének indokai: a tiszaeszlári ügyben.

Indokok:

A vizsgálat és végtárgyalás adatai szerint Huri Andrásné, született Olajos Julianna t.-eszlári (ujfalusi) lakos, 1882. évi ápril 1-én délelőtt, 3 nappal az izraelita husvét (passach) ünnepek előtt, cselédjét, a 14 éves Solymosi Esztert elküldötte a község másik részét képező Ó-Faluba Kolilmayer József boltjába festékért és koromért, a lakóház pitvarának a közelgő húsvéti ünnepek alkalmából leendő kifestésére. Solymosi Eszter, miután még Lánczi Gáborné született Kasala Teréz és Csordás Gáborné szül. Szakol- czai Zsuzsanna szomszédoktól is megbízást kapott, ugyanazon kereskedésben egyes bolti czikkek bevásárlására, délelőtt 10 és fél óra tájban hazulról elment, amint ezt Hrabár Gyula is bizonyítja. Délelőtt 11 óra tájban megérkezett az Ó-Faluba, a hol a bolt felé haladtan találkozott nővérével Zsófival, a ki éppen akkor gazdájával Rosenberg Hermannal bort vitt Taub Emanuel lakására s a kinek kérdésére akkor csak annyit mondott, hogy a boltba megy. De találkozott ez útjában még Jakab János, Szabó Julianna és Tanyi Gábor kihallgatott tanukkal; volt is Kolilmayer kereskedésében, s ott vörös és kék festéket vásárolván, nehány percznyi időzés után eltávozott. Akközben Rosenberg Hermann lakása előtt haladván el, a ház kapujában nővérével Zsófival megint találkozott, beszédbe ereszkedetté majd annak kijelentésével, hogy sietnie kell, mert otthon várni fogják a festékkel, nővérétől elvált és sebes léptekkel folytatta útját Tótfalu felé, amely irányban testvére Zsófi egész az Ó-Falu végén levő malmon túl követte tekintetével, ameddig Rosenberg Herman magasan fekvő háza kapujából ellátni. Ugyanezen malom mellett elhaladni látta öreg Tanyi Gábor, majd Hajdú József, kissé tovább Tapasztó Miklós, azt is látta, midőn a leány a zsidótemplom előtti téren elvonuló töltésen vissza áthaladt, és midőn állítása szerint az idő a déli 12 órához már elközelgett.

Solymosi Eszter délután 2 óráig haza nem térvén, Huri Andrásné annak felkeresésére indult Ó-Faluba. Itt Solymosi Zsófitól azon értesítést nyervén, hogy Eszter eljött a boltból és még déli 12 óra előtt hazafelé indult, azon gondolatban, hogy talán már otthon fogja őt talá'ni, visszatért a lakására, de Esztert sem odahaza, sem anyjánál, özvegy Solymosi Jánosnénál fel nem találta. Özv. Solymosi Jánosné Huri Andrásné utján hirt vevén leánya eltűnéséről, szintén annak keresésére indult, de bár az egész falut bejárta, a leány nyomára nem akadt. Leányának eredménytelen keresése után este felé özv. Solymosi Gáborné társaságában sírva térvén haza, midőn útközben a zsidó templom mellett haladt el, Scharf József egyházfi és annak neje Müller Léni a templom melletti lakásukról kijöttek eléje az útra s biztatták, ne búsuljon, meg fog kerülni a leánya, felemlítvén, hogy Nánáson is történt hasonló eset, ott is elveszett egy gyermek, akkor is a zsidókat gyanúsították s a gyermeket későbben a réten megtalálták. Özv. Solymosi Jánosné, Scharf Józsefné és neje ezen nyilatkozatának kezdetben mi jelentőséget sem látszott tulajdonítani. Midőn azonban a következő napon valaki azon gyanút keltette benne, hogy leányát a zsidók emésztették el s minthogy továbbá, ezen hir állítása szerint april 3-ikán már az egész falut bejárta, ápril 4-én elment Vencsellőre a járási szolgabiróhoz, kinek leánya eltűnését bejelentvén, gyanújának kifejezése mellett kérte, hogy a zsidótemplomot vizsgálja meg. A vizsgálóbiró azonban ez alkalommal a gyanút hihetetlennek találván, Solymosi Eszternek csupán országos köröztetése iránt intézkedett. Később azonban Scharf József egyházfi 4 éves fiának, Samunak többek előtt elejtett egyes mondásaiban az özvegy Solymosi Jánosnéban keletkezett gyanú újabb táplálékot nyervén, május 4-én ismét felkereste a szolgabirót, előadván, hogy a zsidók elleni gyanúját most már egyes községi lakosok tényleges tanúvallomásai is támogatják. A járási szolgabiró ennek folytán intézkedett, hogy Solymosi Eszter eltűnése tekintetében a rendőri nyomozás meginditassék.

Eszlár községének elöljárósága 1882. évi május hó 6-án a rendőri nyomozást teljesítvén, kihallgatott több tanút, kik előadták, mit Scharf Samu gyermektől hallottak, t, i. azt, hogy az eltűnt Solymosi Eszternek nyakát az ő atyja Scharf József testvére Móricz segítségével egy metsző vágta el. Az előnyomozásnak ezen eredménye alapján a bírósági előnyomozás elrendeltetvén, ennek folyamában Scharf Móricz, özv. Lengyel Istvánná és özv. Fekete Jánosné terhelő vallomása alapján határozottabb alakot vett azon gyanú, hogy Solymosi Esztert Schwartz Salamon, Buxbaum Ábrahám, Braun Lipót Lébi és Wolluer Hermann az úgynevezett koldus zsidó fosztották meg életétől a tisza-eszlári zsinagóga helyiségében és hogy Scharf József, Junger Adolf, Braun Ábrahám, Lusztig Sámuel, Weiszstein Lázár és Taub Emánuel a nevezettek ebbeli ténykedését öntudatosan előmozdították. — Ugyanis Scharf József, egyházfinak nagyobbik fia Scharf Móricz határozottan és körülményesen előadja, hogy midőn 1882. év ápril 1-jén az isteni tisztelet végeztével d. e. 11 óra tájban a zsidóság kijővén a templomból, ő be akarta zárni a templom ajtaját, Schwartz Salamon, Buxbaum Ábrahám és Braun Lipót sakterek, valamint Wollner Hermann. a koldus zsidó, kik a templom előtt megállapodtak, arra szólították fel, hogy hagyja nyitva a templomajtót, mivel a rajtok levő imádságot nem akarják magokkal vinni, ennek következtében anélkül, hogy a templomot bezárta volna, bement szüleinek lakására; egy idő múlva atyja Scharf József, aki az ablakon kinézett, kiküldte, hogy hívja be azt a magyar lányt, — Solymosi Esztert — aki Ó-Falu felől jött, a végre, hogy vegye le az asztalról a gyertyatartókat. Atyjának ezen meghagyására elébe ment Solymosi Eszternek s azt behívta lakásukra, Solymosi Eszter — Scharf Józsefnének felszólítására levette a gyertyatartókat az asztalról és székre állva a szekrény tetejére rakta. E közben bejött Wollner Hermann, ki Schwarcz Salamonnal és ennek két társával a templomban visszamaradt és a ki a templom pitvarából kifelé nézett akkor, midőn ő Solymosi Esztert lakásukra behívta, és azt mondta Solymosi Eszternek, hogy menjen el vele a templomba, onnan valamit kihozni, minek folytán Solymosi Eszter tényleg bement a templomba. Előadja továbbá Scharf Móricz, hogy mintegy 1/i óra múlva kimenvén az udvarra, a templomból jövő jajgatást és 3 vagy 4 segélykiáltást hallott, minek folytán odaszaladt a templomhoz, és minthogy annak ajtaját zárva találta, benézett a kulcslyukon s ekkor látta, hogy Solymosi Eszter a földön fekszik egy ingben, hogy őt Buxbaum Ábrahám, Braun Lipót és Wolner a földre lenyomva tartják; látta továbbá, hogy Buxbaum Ábrahám, Braun Lipót és Wolner a leány testét felemelték s hogy ekkor Schwartz Salamon egymásután 2 vörös cserépedényt tartott alája, melyekben a leány vérét felfogta és egy nagy fazékba öntötte. Ennek megtörténtével a leányt ismét felöltöztették, mire a belső templomból az előpitvarba jöttek. Lusztig Sámuel, Braun Ábrahám, Weiszstein Lázár és Junger Adolf a hullát körülállották. Azután ő bement a lakásukra, ott a történteket szüleinek elbeszélte, mire anyja azt mondotta, hogy hallgasson. — Körülbelül egy óra elteltével Wollner Hermann bejött a lakásukra, és felszólította őt, hogy zárja be a templomajtót, minek következtében bement a templom előpitvarába, hol sem a leány holt testét nem találta, sem vérnyomot nem látott. A kulcsot a pitvar ablakában találván, a templomajtót bezárta s ugyanakkor látta, hogy Schwarcz Salamon, Buxbaum Abrahám, Braun Lipót, Lusztig Sámuel, Braun Ábrahám, Weiszstein Lázár és Junger Adolf hazafelé távoztak.

Scharf Móricznak ezen terhelő előadását támogatja özv. Lengyel Isvánnénak azon vallomása, hogy 1882. évi április 1-én kora délután, 12 óra elmúltával a háza tőszomszédságában levő zsidótemplom felől háromszori kiáltást hallott, valamint özv. Fekete Jánosné szül. Krámer Borbálának azon vallomása, hogy 1882-ik évi április 1-én délelőtt és pedig Adamovits Józsefnek és Pap Józsefnek vallomása, mely szerint déli 12 óra felé, a zsidótemplom mellett haladván el, ez alkalommal a templom felől sírást hallott s látta, hogy a templom ajtaja előtt két oldalt egy egy zsidó állott az ut felé nézegetve.

Támogatja végül Scharf Móricznak előadását azon tény, hogy próbamenés utján megállapittatott, hogy ha Solymosi Eszter, miként ezt Huri Andrásné állítja, reggeli 10V2 órakor indult el hazulról, úgy hazafelé mentében 11 óra 47 perczkor érkezhetett a zsidótemplomhoz.

A vizsgálat azon terhelő adatai alapján tehát a közvádló kir. főügyész által emelt azon vád, hogy Solymosi Esztert, Schwartz Salamon, Buxbaum Abrahám, Braun Lipót és Wollner Hermann előre megfontolt szándékból életétől megfosztották, továbbá azon vád. hogy Scharf József az által, hogy Schwartz Salamon és társaival egyetértve, az ablakon kinézve leste Solymosi Esztert, és azt lakására becsalván, a templomban reá várakozó Schwartz Salamon és társainak kezére szolgáltatta; — valamint azon vád is, hogy Junger Adolf, Braun Ábrahám, Lustig Sámuel és Weiszstein Lázár az által, hogy a hívek távoztával igaz ok nélkül visszamaradtak a templomban és ekkép Schwartz Salamon és társaival egyetértve Solymosi Eszter megöletése alkalmával a templomban jelen voltak és azon magatartásukkal tettleg hozzá járultak Schwartz Salamon és társai bűnös elhatározására, fokozásához jelenlétök által bátrabb és biztosabb fellépésére ösztönözvén őket, miáltal Solymosi Eszternek előre megfontolt, szándékkal való meg-