Eger - hetilap, 1883
1883-03-15 / 11. szám
XXII. év-folyam. II. szám. 1883. marczius 15-én. Előfizetési dij: Egész évre . 5 fit — kr. Félévre. . . 2 . 50 r Negyed évre .1 ,, 30 r Egy hónapra. — 45 , Egyes szám . — 12 „ EGER. Hirdetésekért minden 3 hasábozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyílttérien egy petit- sorhelyért 15 kr fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (vásártér, 783. szám alatt) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése (alapítványi ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. A borkereskedők és a borügynökök. ) 1. Budapest, febr. 10. Az utóbbi évek folyamában hazánk termelői között bizonyos ingerültség támadt azon egyének ellen, kik a kereskedelmi köz vetítést kezeik között tartják és a legkülönfélébb elnevezések alatt közvetítenek. Kedvezőtlenül Ítéltek róluk és működé síikről, bennük és működésükben keresték minden bajnak az okát és más államok kereskedelmi viszonyaiban keresték bvtonyitékát annak, hogy a közvetítő kereskedő szükség- teáén és ártalmas, s hogy azon kell törekedni, miszerint a termelők közvetlen összeköttetésben álljanak a vevővel, vagyis azzal, ki a nyersterményeket feldolgozza vagy elfogyasztja. Távol van tőlem, hogy itt ki akarjam mutatni, mily következetlen az ezen tétel alapján levezetett egész okoskodás, mily lehetetlen az abból vont következtetés és mily sajnálatra méltók azon törekvések, melyeket e dolgok természetén alapuló, tehát, megváltoztathatlan viszonyok megváltoztatása czéljából elkövettek. Ha hozzászólok ma ezen tárgyhoz, nem azért teszem, hogy egyik vagy másik nyilvánult vélemény ellen küzdjek, de igen is azért, hogy egyes konkrét esetben állást foglaljak és netaláni téves véleményeknek elejét vegyem. Nem a termelőkhöz beszélek ma, de éppen azon sokszorosan megtámadott egyénekhez, kik a kereskedést közvetítik, a vidéki s mezővároskákban működő kis ü g y n ö köktől kezdve az ország fővárosában székelő n a g y- kereskedőig. A kérdés, mely engem erre ösztönöz, a magyar b orte r m e- lökből alakítandó országos szövetkezet a1 a p i tá- s a, mely indítványomnak alapján kezdeményeztetek. Ezen intézmény létrejöttére és eredménydus fejlődésére nézve nagyon hátrányos lenne az, ha a kereskedői körökben azon vélemény terjedne el, mintha ezen intézmény a közvetítő-kereskedelem működését csorbítani, sőt szükségtelenné és feleslegessé tenni akarná azáltal, hogy ezen intézmény átvenné funkczióit. úgy az ügynököknek, kik a termelőktől a terményt bevásárolják, valamint a nagykereskedőknek is, kik azt nagyban összevásárolják és kicsinyben elárusítják . Hogy ezen vélemény el ne terjedjen, legyen megengedve nekem, mint ama tervezet indítványozójának, ezen kérdésre vonatkozó nézeteimet előadni. Legelső sorban általánosan azon meggyőződésemnek akarok itt határozott kifejezést adni, hogy kereskedés közvetítő kereskedők nélkül egyáltalában nem képzelhető sehol, tehát nálunk sem. vagy talán helyesebben nálunk már éppen nem, mert arra, hogy a termelő maga kezében tartsa meg terményének finomítását és detail-bani értékesítését, arra két faktor kell: szakértelem és forgótőke; mennél inkább hiányzik ezen 2 tényező egy országban, annál nélkülözhetlenebb ott a közvetítő kereskedelmi osztály; nálunk pedig ezen 2 tényező egészen hiányzik. Leghatározottabban áll ez a borkereskedésre nézve; sem az ügynök, sem a kereskedő nem nélkülözhető, és oktalan lenne minden olyan törekvés, mely ezeket elnyomni, vagy helyettesíteni akarná. A borkereskedés mai viszonyaiban, igaz, találok valami egészségtelent. Én szívesen téríteném a közvetítő kereskedés tevékenységét némely tekintetben uj mederbe, egészséges, organikus *) *) E czikket jeles szerzőjének oh ajtósára a „Magvar Föld"' után közöljük. S/.erk. alapra fektetve azt, minek következtében aztán nem hogy csökkenne, hanem óriási dimenziókban fejlődhetnék. Meg vagyok győződve, hogy kellő szerepfelosztás mellett a bortermelők országos szövetkezete a reá nézve nélkülözhetlen sensalokat és bor- kereskedőket oly helyzetbe hozandja, hogy üzletkörüket jelentékenyen kiterjeszthetik, és igy nyereségüket is jelentékenyen fokozhatják. Lássuk, hogy az én egyletem remélhető tevékenységét figyelembe véve ily végeredményre lehet-e következtetni. A kérdést következőleg teszem fel: Fog-e a magyar bortermelők életbe lépett országos szövetkezete a borkereskedőknek és azok ügynökeinek konkurrencziát csinálni, feleslegessé fogja-e őket tenni, tehát jelenlegi foglalkozásuktól elvonni? Vegyük a legtulzóbb következtetést és tegyük fel. hogy az én tervem sikerül, úgy, hogy Magyarország összes 60Ö.000 íiold- nyi szőlőtermő területe a szövetkezet kapcsaiba lép. s a termelők minden borukat közösen csinálják és értékesítik ; mikép fog történni a bor kezelése és értékesítése? Könnyen belátható, hogy ily óriási terjedelmű vállalat soha képes nem leend, terményeit saját közegei által értékesíteni, és hogy azon mérvben, a milyenben terjed hatásköre, napról-napra inkább fog szorulni a közvetítőre; sőt. elérve lesz a fejlődés ama határa, melyen túl a szervezet nehézkessé és drágává válik és akkor szükségessé fog válni az egész intézményt ismét lassan de- czentrálizálni oly módon, hogy egyes vidéki egyletek, melyek a szövetkezet által alakittattak és annak tagjai, kiegészítő részei, külszervei voltak, abból kilépvén, önállólag folytatják működésüket, mint termelői szövetkezetek, a tagjaiknak terményeit közösen kezelvén és értékesítvén; a mire akkoron majd képesek lesznek, a szerzett tapasztalatok és anyagi eszközök alapján, de a mire ma a központi szövetkezet támogatása és vezetése nélkül képesek nem lennének; mert csak is a központi szövetkezet lesz képes a vidéki egyleteket ellátni szakértő pínczemesterekkel, kiket saját nagy terjedelmű üzlete mellett fog kiképezni, és csak is a központ lesz képes az egyes vidék terményének kellő pia- czot kiszemelni és teremteni; csakis hosszabb idei együtt-működés folytán fog azon helyzetbe jutni a vidéki egylet, hogy maga értékesítse közvetlenül terményeit, mert akkor meg lesz az összeköttetése sajátlagos terményeinek fogyasztóival, a kik majd akkor közvetlenül fognak vásárolni az egylet pinczéiből. TI. Mikép történik majd ezen bevásárlás ? Minta után és a czikkek megküldése mellett ? Az erre szükséges bizalom. — mondhatnék könnyelműség — alig lesz meg a vevőknél ; a fogyasztó országok kereskedői tehát, miután oly nagy utakat évenként nem tehetnek, egy ügynököt fognak megbízni, ki őket előzetesen már az időjárási viszonyokról, szüreti kilátásokról, a szüret után pedig a termés minőségéről és szeszfokáról stb. értesítem! i és a terményt ezen két tényező alapján megbecsli. Ezen becslés és. a beküldött próbák után vásárolgat azután- a külföldi kereskedő, mert tudja, hogy az ügynök az egyszeri eladás utáni nyeresége miatt nem fogja koczkáztatni állandó keresetét és azért nem fogja a borokat sem túlságos alacsonyra becsülni, hogy el ne riaszsza a termelőt, de túlságos magosra sem, mert különben elrontja az értékesítés állandóságát. Ezen utón nagyon jól történhetik a megvásárlás, de csak is a közvetítő ágens közreműködésével, mig ellenben direkte a termelőtől nem fog venni a külföldi kereskedő, még akkor sem. ha az eladó nem egyes termelő, hanem termelők egyesülete.