Eger - hetilap, 1883
1883-03-08 / 10. szám
Farsangi komoedia. — Beszély. — Irta: Drávay. X. Másnap reggel Czili kisasszony ily tartalmú levelet kapott: Mélyen tisztelt Nagysád! Feledje el a tegnap köztünk lefolyt jelenetet, mely úgy is csupán kinos emlékeket lenne képes kelteni, s emlékezzék meg ama két szóra, melyet tegnap elválásunkkor mondtam és most ismétlek: „Bizzék lovagiasságomban!“ Azonban e sajátságos véletlen kedvező alkalmat nyújt nekem, hogy mélyen tisztelt Nagyságod előtt egy rég rejtett titkot felfödözzek, két szerető szív édes titkát, melyeknek boldogságát ime most Nagyságod kezébe teszem. A levél, mely valószinüleg az egész bonyodalom okozója, Birike kisasszonynak szólt; hogy miként került ez nagyságod kezeibe, azt én nem, s valószinüleg csupán Béla. az ügyetlen Béla fogja tudni megfejteni, a lovagias szerelem-posta, ki azonban ez egyszer valószinüleg eltévesztette a rendeltetési helyet, s összecserélte az utolsó állomást a . . . kosarat! Ámde nem bolygatom e sajnos leleplezések darázsfészkét, s midőn megígérem, hogy e titkot szivembe zárom, s kulcsát tengerbe dobom, bocsánat, hogy elég önző vagyok magam részére is igénybe venni nagyságod kegyét. . Nem a lovagias szolgálatom diját kérem, csak Nagyságodnak tegnap tapasztalt rokonszenvét akarom — megbocsátható önzéssel — saját előnyömre kizsákmányolni. . . Észrevehette Nagyságod, de ha nem vette volna észre, ime most, kijelentem, hogy én Nagyságod kedves rokonát, Eméry Birike kisasszonyt, kimondhatatlanul, ifjú szivem örökké változhatatlan, első szent hevével szeretem. . . Részemről meg vagyok győződve, s iszonyú lenne re ám nézve a csalódás! hogy Birike viszontszeret: egyébiránt erről Nagyságod tőle magától a legegyszerűbb úton meggyőződést szerezhet. . . Kérésem alapja tehát abban gyökerezik, hogy, ha Nagyságod Birikétól reám nézve kedvező választ kap, ne vonná vissza tőlem a legjutalmazóbb jutalmat, s a legörvendezte- tőbb örömet. . . Birike kezét, melyet megérdemelni és meghálálni minden szorgalmam és igyekezetem tárgya lesz. A mennyire és miként Nagyságod ismer, remélem méltónak fog találni, hogy e drága kezet megérdemeljem, és képesnek, hogy meg is becsüljem. Ki egyébiránt maradok hódoló tisztelője Szeley Andor. Czili k. a. a legnagyobb remegések, lelki harczok közt olvasá el a levelet, s midőn a végére ért, teljesen visszatért lelki nyugalma. A tegnapi esti esemény, mely, mint hideg tavaszi éj fagya a már fesleni kezdő bimbókat, teljesen lehervasztá re- ményvirágát, s mely méltán képezhet forduló pontot életében. borzasztó módon ébreszté öntudatra, kiábrándulásra. Most. ez igénytelen, minden tetszelgő frázis nélküli sorok. ez az egyszerű szívből jövő hang, e mindenre fátyolt boritó lovagiasság: gyógyító Írként hatott beteg lelkére, szivére ; lelkében helyre állt a hullámzó érzelmek szélcsendes nyugalma, megnyugodott teljesen, nem érzé magát megalázva. sőt inkább fölemelő ama gondolat, hogy Andor sem fektet ez eseményre nagyobb súlyt, mint bármely más véletlenre. . . . Képes volt megfontolva, teljes öntudattal gondolkodni. S gondolkodott. . . Belátta most, midőn szeméről leesett az ábrándok rózsaszínű szemüvege, belátta, hogy ő már nincs többé oly értelemben boldogságra hivatva mint ő elég balgán képzelő, s neki ezentúl az lesz csupán boldogsága, ha másokat boldoggá téve, ő is velük lesz boldog, elégedett. Az az ő élete hasonló volt a fához, melyet mig ifjú csemete, kaczér, szerelmes szellők himbálnak, ringatnak a verőfényes tavaszi légben, s ha meg agg, bölcsőt készítenek törzséből, neki kötelessége ringatni az uj csemetét. . . Azonnal bement Birikéhez, s megmutatta neki a levélnek reá vonatkozó részét. A kis leány nem bírta végig olvasni egészen. . . S igaz ngyan, hogy Czili kisasszony sem kérdezett semmit, de ő sem szólt egy szót sem, csak hangtalan zokogással, a feltörő érzelmek édes mámorától megihletve, oda dőlt a Czili kisasszony keblére, s oda sírta szive titkát, szíve szerelmét, ajka és szive „igen“-ét.! S Szeley Andor kedvező választ kapott. . . (Vége köv.) — Hangverseny. Az egri korcsolya-pavillon-alap javára műkedvelők által f. hó 5-én a casinó nagytermében igen jól sikerült hangverseny rendeztetett. A terem egészen megtelt a város leg- elegansabb közönségével. — Ezen és a gymnáziumi ifjúság hangversenyén a közönség oly szépszámbani megjelenése a művészet iránti érdeklődésnek egyik legnagyobb bizonyítéka. - Városunk intelligens közönsége melegen érdeklődik a művészet iránt, s különösen pártolja a műkedvelői előadásokat, melyek itt vajmi ritkák. — Az idén ez az első nyilvános műkedvelői fellépés, melynek műsorozata volt: I. Matrózkar. Wagner Richárdnak „A bolygó hollandi“ czimü dalművéből. Előadja: a műkedvelők énekkara. II. „0 Ince di quest,’ anima.“ Magándal Donizetti „Linda di Cha- mounix“ ez. nagy operájából. Énekli : Bérczy Ilona úrhölgy, a budapesti nemzeti színház tagja. Zongorán kiséri: Szabó Gyula úr. III. Magyar ábránd. Székely Imrétől. Zongorán játsza: Szabó Gyula úr. IV. Népdalok. Zongorakiséret mellett énekli: Kelemen Ernő úr. V. Magyar dalok. Czibalmon játsza: Kele József úr. VI. A kápolna. Férfi-négyes Kreutzertől. Előadja: a műkedvelő énekkara. VII. Grand caprice, Verdi „Travita“ ez. nagy operájából (Ascher I-től) zongorán játsza : Dr. Ludáuyi Béla úr. VIII. Népdalok. Zongorakiséret mellett énekli: Bérczy Ilona úrhölgy. IX. „Das Vöglein im Baume.“ Caprice Hausertől. Hegedűn és zongorán előadják! Hirsch Húgó és Szabó Gyula urak. X. Magyar dalegyveleg. Előadja: a műkedvelők énekkara. E változatos műsor előadását illetőleg referadánkat következőleg adjuk: Bérczy Ilona k. a. — a hangverseny érdekköltő ünnepelt személyisége, az est hőse — magán és népdalai jól iskolázott tiszta hangot árultak el, melyben a megnyerő kellem és kedvesség nem kis mérvben volt, — népdalai többször ujráztattak, melylyel a kisasz- szony nem is volt fukar. — A kisasszonynak a műkedvelők egy szép virágcsokort, és koszorút nyújtottak át. — Mindenek felett azonban legnagyobb hatást keltett és legszebb volt HirschHug ó ur hegedű művészi játéka, mesterfogásai, szívhez és képzelethez egyaránt szóló élénk tiszta csalogány hangokat hallatott, — hegedűjén a madárka uj ének tanulását a kezdetleges nehézségben természetimen mu- tatá be, melyet a közönség viharos tapsaira ismételnie kellett. — Kiváló említést érdemel és dicséret illeti Kele József ur czim- balomjátékát, mely a hallérzékeket a darabok szabatos eljátszásával teljesen megnyerte és kielégítette. — A „taps“ és „hogy volt“ játéka ismétlése után is alig ért véget. — A műsorozat legnagyobb részét Szabó Gyula ur avatott kezekkel kezelt s hatásosan előadott zongorajátéka tölté be. s nemcsak a „magyar ábránd“ darabot játszotta el nagy praecizitással, hanem az énekek és hegedűjáték melletti zongora,kíséreteket is kitünően teljesité. — Dr. Ladányi Béla ur zongorajátéka is igen élénken szólt a közönség műizléséhez, benne egy gyakorlott pompásan játszó műkedvelő lett bemutatva a közönségnek. — Kelemen Ernő ur bariton sóló népdalai ismert szépséggel, tiszta könnyed
