Eger - hetilap, 1883
1883-03-08 / 10. szám
XXII. év-folyam. 10. szám. 1883. marczius 8-án Előfizetési díj: Egész evre 5 irt — kr. Félévre. . . •> 50 . Negyed évre . 1 30 . Egy hónapra.45 . Egyes szám . — 13 , EGER. Hirdetésekért minden 3 hasáliozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejűben minden hirdetéstől 30. nyilttérben egy pétit- sorhelyért Iá kr fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetiap. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (vásártér, 783. szám alatt) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése (alapítványi ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Fényűzés és koldusbot. (L.) Fényűzés és koldusbot! Mily ellentétes két fogalom, mily óriásinak látszik a köztük tátongó űr ! Mégis mily nagy n - konság köztük, mily közel állanak egymáshoz. Minél nagyobb valamely államban a fényűzés, annál több a koldus, a tönkre jutottak száma. Ezt igazolja a világtörténet s a világvárosok statisztikája. Ha az áll. — pedig ez kétségbe vonhatlan igazság, — akkor még inkább megállhat az az okoskodás, hogy minél nagyobb a takarékosság s a tőkeszerzés iránti előszeretet valamely í 1- lamban, annál nagyobb az an3ragi jólét is. Példa erre Anglia, ;s Németország, s napjainkban az oly nagy átalakuláson átment s világszerte könnyelműnek elkeresztelt franczia nemzet. Ki hitte volna, hogy a franczia-porosz hadjárat után, cly hamar és gyorsan kiheveri a franczia nemzet az anyagi tönkre jutást? ki hitte volna, hogy eme nemzet pár év alatt teljesen kiheveri amaz óriási szerencsétlenség következményeit, melyeket a porosz háború mért rá? És mindent minek köszönhet? Semminjk másnak, mint azon egyszerű takarékos gazdálkodásnak, mely év ík Óta a franczia nép minden rétegében lábra kapott és követtet k. A második császárság korában a fényűzés tetőpontra hágott, | ily magasra hogy onnan már csak a visszaesés s a tönkrejutás f dé volt az ut. Ha Anglia és Németország anyagi jólétét vesszük vizsgálat alá. hol találjuk a jólét okforrását? Sehol másutt, mint az ép, egészséges társadalmi életben a család képzésben, s a takarékos gazdálkodásban. Anglia és Németország gazdagságának eredeti kulcsa, családi életének sohdi- tásában van. Miért oly ritkák nálunk az értelmiség köreiben, a házassági esetek? Azért mert társadalmunk beteg, főbetegsége pedig a fényűzés és pazarlás. Gazdag női hozomány nélkül, maholnap a magyar ifjú gondolni sem mer a házasságra; sőt az ily házasságok közül is csak igen kevés termi meg a valódi boldogságot, a túlhajtott fényűzés és oktalan pazarlás miatt. Ha látjuk hölgyeink fényűzését, az udvarlók pazarlását s a lukullusi háztartást, azt kell hinnünk, hogy mindannyian milliomosok vagyunk. Csak ha a telekkönyvekbe pillantunk, ha halljuk a gyakori öngyilkosságokat, váltóhamisitásokat és bukásokat ; jut eszünkbe, hogy az örvény szélén állunk s ha vissza nem térünk az egyszerű életmód, s takarékosság csendes, zajtalan, de annál nyugalmasabb tűzhelyéhez, menthetlenül veszve vagyunk. Alakítsanak a házasuló ifjak egyleteket, melyeknek czélja legyen, a család képzés; segítsék egymást a czélhoz befolyásukkal, nemeslelküségiikkel; hozzanak szigorú alapszabályokat a szolid magaviselet biztositására, s ellenőrizzék egymást ; szóval hassanak egymásra ez erkölcsi és anyagi irányban, kerüljék a játék- asztalokat, s más idő- és pénznyelő szórakozásokat. — A hölgyek szintén társuljanak a takarékosság meghonosítása és megszerettetése végett. Meglássuk, hogy akkor gyakoribbak lesznek a házasságok. A családnak nem a fényűzésben, hanem önmagában kell keresni a boldogságot. Ha a luxust kerüljük, megtaláljuk a takarékosságot; ha ellenben a fényűzést keressük, rátalálunk a koldusbotra. Rejtő Sándor m. kir. ipari felügyelő véleménye: Eger iparügye tárgyában. 1883. január hó 3-án 468/83. szám. Nagyméltóságú miniszter úr! — Van szerencsém nagyméltóságod nagy becsű tudomására hozni, hogy 1882. évi septb. hó 6-án 35271. sz. a. kelt meghagyása folytán 1882. évi decz. hó 19—20-án Egerben voltam. A helyi viszonyok megismerése folytán van szerencsém Eger város beadványára vonatkozó véleményes jelentésemet tisztelettel benyújtani. A felterjesztésben első sorban a szövő ipar fejlesztése hang- sulyoztatik, s azon nézetnek adatik kifejezés, hogy ez által ott a len-, s a kendertermelés emelkednék, más részt, azon termény felfonása által a vidéki lakosságnak új keresetforrás nyújtatnék. — Erre van szerencsém megjegyezni, hogy a len- és kendertermelés fejlesztése, a jelen közlekedési eszközeinknél fogva, a vidéki ipartól teljesen függetlenül eszközölhető, továbbá hogy a takácsipar fejlesztése által a vidéki lakosság koránt sem nyerne a kézi fonás folytán új keresetet, minthogy a kézi fonás, a gépfonással versenyezni nem képes. A szövést illetőleg van szerencsém megjegyezni, hogy Egerben, még 6—8. szövő van, kik közül legnagyobb része gyors vetélővei bir, sőt 1. 2. már régebb időtől nyüs- tős géppel is rendelkezik. E szövők kizárólag a községekből behozott kézi fonalat dolgozzák fel. Előbb igen jól ment dolguk, most azomban itt ép úgy, mint az ország számos helyein igen sanyarú sorsban részesülnek. Előbb ugyanis a gazdaasszonyok minden vászonszükségletüket saját készítményükből üldözték; ehhez a fonalat maguk fonták, a szövést nagy részben takácsokkal végeztették ; a fehérítést szintén maguk végezték. Most azomban nagy részt pamutszövetet használnak, mely sokkal fehérebb, tet- szősebb, és olcsóbb, részint pedig gyári vásznakat, melyeket szintén jutányosabban szerezhetnek be, mint mibe házi vásznuk kerül, ha a fonás költségét, a szövésdijat s a fehérítést tekintetbe veszik. Ezt belátva a gazdaasszonyok, a kézi fonással mind inkább felhagynak és így természetes, hogy ily vidéken a szövők is napról napra kevesebb munkával rendelkeznek. Ily viszonyok közt vannak az egri szövők is, és ezek elpusztulását megakadályozni nem lehet, s ez okból szövő eszközeik javítása is czélnél- kűli volna. Itt bátorkodom megjegyezni, hogy a vidéki szövők elpusztulása szövő iparunk hanyatlását koránt sem vonja maga után, ha egy időben arról is gondoskodunk, hogy egyes különösen alkalmas vidékeken, az iparszerü szövést, vagy is a versenyképes kereskedelmi czikkek nagyobb mérvű előállítását kitelhetőleg előmozdítjuk. Végre a szövő ipar tárgyában meg kell még jegyeznem, hogy Eger és környékén a gyáripar létesítése igen sok nehézséggel járna, mert itt sem mechanikai fonodával, sem nagyobb számú szövőkkel, sem kikészitővel nem rendelkeznek. A város felterjesztésében azonkívül egy bőrgyár, valamint egy gépjavító műhely, egy cognakgyár, posztógyár, és egy vegyes készitményű gyár felállítását szükségesnek mondja, és a város előnyeiként felhozza, hogy ott két gyárépület áll rendelkezésre, továbbá hogy a „lötyögő“ nevű malom meleg vízzel lesz hajtva, s kellő erővel bir. — Erre vonatkozólag van szerencsém megjegyezni, hogy a nevezett gyárépületek egyike, már egy malom számára át lett adva. a másika t. i. a lötyögő malom oly csekély vizerővel bir, hogy említésre sem érdemes, s az épület sem alkalmas gyárépülethez. A felsorolt gyárakra azon nézetben vagyok, miszerint vegyes készitményű gyárak felállításától óvakodnunk kell, a menynyiben az ipar jelen fejletségénél fogva csak azon gyárak verseny
