Eger - hetilap, 1883
1883-02-22 / 8. szám
- • 70 véleményező un szerint először ezekre kell a pénz, aztán jő csak a színház. No de engedje meg, tisztelt véleményező űr, hogy ha már egyszer kimutattuk azt, hogy a város törzsvagyona a Hosz- szupinczének színházra való fordítása által nem csonkuland: ebből azt következtessük egyszerűen, hogy akkor tehát a város ép ott lesz. ahol most van; törzsvagyona épen nem csonkulván, — hogy ne említsük, mikép tán gyarapodván — ép úgy képes azután is minden más szükségletének megfelelni — ha akar! — mint jelenleg. Aztán szedjük csak sorra azt a sok elsorolt szükségletet, s lássuk, mennyiben foglalható le azok javára a Hosz- szupincze ? a) Kaszárnya-ügy. Tudtunkra ezen ügy abban állott, hogy a kormány ajánlatot tett annak idején a városnak, hogy ő ad kölcsönpénzt, csak építsünk kaszárnyát, s a pénz a kaszárnya bérleti árából bizonyos idő, teszem 70 év múltával letörlesztetett volna, a kaszárnya a város birtokává lett volna, s igy annak jövedelme a város törzsvagyonát gyarapította volna, nem is számítva azon pénzforgalmat s egyéb hasznokat, melyek a katonaság itt tanyázásából városunkra háramlanak vala. És mit tett a város ? Nem fogadta el az ajánlatot — nehogy a hús drágább legyen ! És most ugyanazok, kik akkor a kaszárnyát ellenezték, a színház ellen azzal agitálnak, hogy kaszárnya kell! b) Ipariskola-ügy. No, erre egyszerűen az a felelet, hogy a város a közös iskolákra fordított pénzen pompás ipar- és polgári iskolákat rendezhet be — Hosszupincze nélkül is! Avagy nem az vala-e Eötvös czélja, hogy oly községekben, hol különféle felekezetek vannak s egyikök sem képes magában iskolát tartani fon : egyesült erővel állítsanak közös iskolát ? Ámde Egerben úgy a katliolikusok, mint a zsidók is képesek föntartani saját iskoláikat ; ergo, Egerben a közös iskola nem egyéb, mint a polgárságnak fölösleges terhelése az adóval! És kérdem, hol volt akkor „ó—y“ úr „Véleményével,“ mikor a polgárságot a közös iskolai adóval megterhelték ? Avagy mért nem indítványozza most, hogyha már az az adó megvan, fordittassék a teljesen fölösleges közös iskolák helyett ipariskolára ¥ . . . Hanem úgy látszik, ez az ipariskola is csak arra való, hogy vele letorkoljuk azokat, kik egyéb kulturális czélra kérnek valamit a várostól! . . . c) Patakszabályozás. Csodálom, hogy azok, kik hallgattak akkor, mikor az a szabályozás történt, mely a városnak örökös szégyene — most, midőn egy szép kulturális alkotásról van szó, ennek rovására amazt hánytorgatják. Tessék a patakot szabályozni azon 40 s nehány ezer forintból, melyet a sorsjáték jövedelmezett ! Hová lett az a pénz ? Kevés volt ? Akkor a t. véleményező úr, ki szerint „a városnak nincs semmi elosztogatni való vagyona s nem áll érdekében nagylelküsködni“ — indítványozza," hogy azok, kik megalakították a sorsjáték-bizottságot, mielőtt más polgárok ingyen vállalkozhattak volna rá, és maguknak .3 frt. napidíjt megszavaztak, utólag pedig honoráriumot kaptak; feleljenek: mily honorarium járhat oly eredmény után, mint minőt látunk. Ott a pénz — mely szükséges a patakszabályozáshoz, nem pedig a színházra kért Hosszupincze értékében ! . . . d) Utczavilágitás. Ez ügynek megvan a saját tőkéje. Ott van a szép Panajíoszta-féle ház, ott a pénzbeli alaptőke, — értékesítői kell ezeket kellőleg s évről évre gyarapitni. E tekintetben tehát a Hosszupincze nincs lefoglalva : átengedése által egyetlen lámpa sem alszik ki, át nem engedése által egyetlen lámpa sem gyúllad ki! e) Kövezés. Ezen ügy két oldalú ; köveztetés a háztulajdonosokkal, s kövezése a köztereknek s utaknak. Ámde egyik oldala sem hanyagoltatik el a Hosszupinczének színházra való fordítása által. Mert a város ezután is ép úgy eszközöltetheti ut- czáról utczára a gyalogjárók kövezését, mint ez előtt; a közhelyek kövezése pedig szintén olyanforma, mint a kaszárnya-ügy. Azt hallottuk ugyanis, hogy bizonyos vállalkozók hajlandók voltak saját pénzökön kiaszfaltoztatni az egész piaczot, ha a város bizonyos évszámra átengedi nekik a helypéuzt. A város azonban ezt nem tévé. Miért ? Tán biz a Hosszupincze árán fogja tenni valaha ? f) Vaspálya. Vasutat építni akarni a Hosszupincze árán ? Tud- tunkkal vasutat úgy nyer a város és érdekelt vidéke, ha azon mintegy fél milliónyi diíferencziát, mennyivel a Kardszag-Terenynyei vonal többe kerülne, ha Kaál helyett Egeren menne át, fódözi. S hogyan fó- dözhető ez ? Vagy a kellő részvények alájegyzése utján, vagy ha valamely vállalkozó akad rá, vagy ha a város az illető vas- sutvonalrészt magának építi meg, a kellő pénzösszeg kölcsönét előre fólvevén rá. Ez utóbbi hogy lehetséges legyen : azon számítás kedvező kiütésétől függ, mely a kérdéses vonalrész forgalmán alapul. — Már hogy egyik módozat sem függ össze a Hosszupincze s a színház kérdésével, nyilván való. A két első módozatról szólnunk sem kell; a harmadikra pedig megjegyzendő : hogy ha a kérdéses vonalrész nem fizeti ki magát, akkor a Hosz- szupincze értékének hozzáadása nem fogja megmenthetni a jövedelmet! És igy hiába dobálózik a t. véleményező úr amaz első szükségleti tennivalókkal a színház rovására! Kitűnik ez az eddigi áttekintésből. Azonban még egyéb mondani valónk is volna, mielőtt végbucsút mondanánk e pontnál. Plagiator. Kérelem a vörös-kereszt-egylet hevesmegyei t. tagjaihoz! A veres-kereszt egylet egri fiókja a következő kérelmet bocsátotta ki a megye fiokegyletei s az ügybarátokhoz : A rosznak átka az, hogy belőle jó szülessék. Minden rosznak, csapásnak és borzalomnak góczcza pedig a háború, melynek siralmait folyton nyögi az emberiség. És ha sem a cultura, sem a vallás nem. szüntethetők meg a vérfürdő borzalmait: leghatalmasabban szónokol ellene önmaga; mert lehetetlen, hogy a béke apostolává ne szegődjék az, ki végig járja fogékony szívvel a csatamezőt l Ép ennek megrendítő benyomásai alatt született meg a nemes szivekben azon angyal is. mely a vörös-kereszt-egyletek eszméjét sugalmazá. Mert bármily gondos iparkodik is lenni a modern állam az érdekében vérüket öntök iránt: lehetetlen oly bőséges eszközöket teremtenie elő, mennyi elég lenne, enyhiteni a modern háborúk jajjait. Ugyanis a holtak és sebesültek száma rendesen hajmeresztőleg múlja fölül azon mennyiséget, melyet az állami gondoskodás eleve kilátásba vesz. — A hadi nyomor e számításon kívül eső milliárd momentumainak enyhítésére csakis azon szeretet képes, mely világokat hí létre s tart fon; mely elnémít minden pártokat, s eltöröl minden elszigeteltséget; mely egy nagy családba karolja át nemünk millióit; s mely nem kérdi: kinek esett baja, hanem önzetlen föláldozással siet balzsamot hinteni minden sebre! E szeretet szülte a vörös-kereszt-egylet nemzetközi intézményét ; s ez intézmény előtt meghajolt immár az egész müveit világ ; s hódolói sorában végre nemzetünk is helyt foglalt. Minthogy azonban nálunk ez eszme még új: nem csoda, ha még kellőleg át nem melegítő a kebleket, s fájdalom, még mindig a nagyobb szám az, mely távol tartja magát az egylet kötelékébe való belépéstől, s nem siet támogatni az egyletet szent céljainak foganatosításában. Ez azonban nem maradhat igy: mi nem akarunk pirulni a szeretet nemtője nevében sorakozott művelt emberiség előtt! Ugyanazért kell, hogy különösen azok, kik már magukévá tették az eszmét, iparkodjanak minden kifogástalan eszközzel közre hatni a kultur-eszmék e legszebbjének terjesztésére. E föladat átérzésé- től ösztönöztetve, a vör.-k.-egylet hevesmegyei társulatának különösen egri fiókja elhatározó, hogy az egylet iránti közérdeklődés terjesztésének, valamint anyagi helyzetének előmozdítása czéljából e böjti időszak alatt egy hangversenynyel egybekötött tombola- estélyt rendez, vállvetett közreműködésre kérve fól a megye többi fiókegyleteit, s általuk a megye összes műveltjeit, valamint Urasá- godat is, mint minden jó és nemesnek előmozdítóját. Minek folytán kérelmünk ez úttal oda irányul, miszerint mél- tóztassanak tervünk sikeréhez segédkezet nyújtani az által, hogy egyrészt a tombolához megkivántató nyereménytárgyak ajándékozására hívják föl a hatáskörükben levő müveit mindkét rendbeli egyéneket, s az igy felajánlott nyereménytárgyakat legkésőbb marc. 6-ikáig kezünkhöz szolgáltatni; másrészt pedig a marc. 10-ére tervezett ünnepélyünk fényét minél számosabb részvételökkel emelni szíveskedjenek. Az ünnepély részleteiről szóló programm utóbb fog köztudomásra hozatni. Addig is, a szeretet nevében bizalommal nézve kérelmünk teljesülte elé. hazafiui üdvözlettel vagyunk Egerben, 1883. febr. 19. A rendezőség. Olcsó fűtés és új kályhák! Pivny Venczel építész egri lakos, egy olcsó és alkalmas kályhát szerkesztett kőszéntüzelésre, mely kályhát minden 20 napban 100 klg. apró darabokra tört kőszénnel, és minden 5 napban 16 lit. vizzel kell megtölteni. A tűz a kályhában éjjel nappal folytonosan egyenlően ég, és a szobát 13—16 fokú melegen tartja. A kályhának előnye az, hogy a mint ősszel a kályhában tűzet gyújtanak,
