Eger - hetilap, 1883

1883-12-13 / 50. szám

474

szigorlati tárgyból, az annak párhuzamos előadásával foglalkozó tanárok melyike fogja ott esetleg vizsgálni, biztositani kivánja magát az egymástól netalán eltérő előadások mindkettejére nézve. Sőt föltehető, hogy a hallgató a legtöbb esetben bizonyára tévesen, a vizsgáló tanár jóindulatát is akarja biztositani magának az által, hogy őt hallgatta. És ha valóban hallgatná is mind a két tanár- párhuzamos előadásait, egyiket az egyik, másikat ' a másik félévben, ez által kétség kívül, s minden esetben csak nyerne. De a kollégiumnak tultömöttsége az összes beiratkozottak mindenkori jelenlétét az előadásokon amúgy is lehetetlenné tevén, az ifjúság egy nagy részének az előadások hanyag látogatására való hajlandósága óhajtott ürügyet talál arra, hogy beiratkozzék ugyan s a tanpénzt megfizesse, de az előadásokat tényleg ne, vagy csak hanyagul látogassa. Tagadhatatlan, hogy az egyetemünkön ma divó tanpénzrendszer, eg}üttesen tekintve a párhuzamos tanszékek és tanulmányi s vizsgálati rendszer mivoltánál egyfelől a hallgatók, másfelől a tanárok érdekeit, magasbrendű kötelességeikkel összeütközésbe hozni igen is alkalmatos. Eljöttnek látom annálfogva az időt, hogy a tanpénzrendszer kérdését komoly megfontolás tárgyául tűzzem ki, s oly módokat keressek és kerestessek magok az illetők által, a mely módok, midőn egyfelől a tanárok jogos érdekeit megóvják s szerzett jogaikat nem sértik, másfelől az eddigi rendszerből eredt bajokat elhárítani alkalmasak legyenek. Első tekintetre is több ily mód látszik kínálkozni, melyeket ezúttal csakis eszmeébresztésül s némi tájékozásul kívánok felemlíteni. Meghatározható volna jelesen az egy collegiumba felvehető hallgatók maximuma, melyen túl a jelentkezők feltétlenül vissza, vagy a párhuzamos másik előadásra s a mennyiben az is elérte a maximumot, más egyetemre volnának utasitandók. Vagy kimondható volna, hogy minden hallgató azon tanár által vizsgáltaik, a kinek előadásait hallgatta, hogy ne álljon érdekében csak a vizsgálat biztosítása szempontjából mindkét tanárt hallgatni, és ha saját tudományos képzése érdekében mindkettőt hallgatta, maga választhassa vizsgálóját. Vagy — egészen más nyomon indulva — kimondható volna, hogy a tanpénz nem az egyes tanároké, hanem az állampénztárba foly be, és az állam más utón kárpótolja a tanárokat, tekintet nélkül esetleges hallgatóik számára, de tekintettel tanszakaikra és tanóráik számára, vagy az általok végzett munka (gyakorlatok stb.) természetére. E kárpótlás ismét különböző módokon történhetnék. Vagy úgy, hogy a karonként befolyó összes tandíj, a karbeli rendes és rendkívüli tanárok közt, óráik száma arányában annyiban egyenlően osztatnék fel, hogy a rendes tanárok valamivel nagyobb arányszám szerint kapnák az osztalékot, a magántanárok tandijai érintetlen maradván. Vagy úgy, hogy a befolyó tandíj egyszerűen az állampénztár bevételét képezvén, az állam attól függetlenül, a tanárok fizetéseit emelné, és pedig úgy a törzsfizetést magát, mint a tizedéves pótlékokat, ezeket a mostani összegben ötödéves pótlékokká változtatván. Vagy végre úgy, hogy különböző fizetési osztályokat állítana a tanárok közt, mely osztályok legkisebbike lehetne a mai fizetéssel javadalmazva, a többiek pedig magasabb, esetleg 3000 és 4000 frt törzsfizetéssel; s az alsóbb osztályból a felsőbbekbe való előléptetés rendszerint szolgálati idősbség szerint történnék, nem zárva ki azt, hogy egyes kitűnő tudósok, kiknek megnyerése az egyetem érdekében állana, egyszerre is magasabb fizetési fokozatra neveztethetnének ki. E módozatok (s lehetnek még mások is) mindenikének vannak jó és rósz oldalai: lehetséges, hogy közülök kettőnek, vagy többnek egyesítésével, sőt lehetséges, hogy az egyetem különböző karaiban, különböző módozatok alkalmazásával lehetne a kívánt czélt elérni, vagy legalább megközeliteni, miután abszolút tökély, mint az emberekben, azért úgy az intézményekben sincs. Felhívom az egyetem tanácsát, hogy ez ügyet, t. i. a tanpénz-kérdést egész terjedelmében és mivoltában tegye tanácskozás tárgyává, vitassa meg az azzal jelenleg összekötött bajok okait és természetét s az elhárítás lehető módjait; vitassa meg az általam — nem ajánlott csak felemlített — módokat s azok vagy a tanács által feltalálható más módok iránt nyilatkozva, az egész ügyben tegyen hozzám javaslatot és pedig oly időben, hogy, ha a változtatás szüksége és lehetősége elismertetik, azt már a következő tanév elejével életbe is lehessen léptetni. Budapesten, 1883. évi okt. hó 22-én. Trefort.

— Kiállítási Értesítő. A Budapesten 1885-ben tartandó országos kiállítás érdekében országszerte megindulván a mozgalom, a kiállítás sikere érdekében felette fontos, hogy főleg az érdekelt közönség a kiállítás ügyében történőkről folyvást értesülve legyen. E czélból a „Gazdasági Mérnök“ czimű, nagy elterjedésnek örvendő mezőgazdasági és műszaki hetilap szerkesztősége Kiállítási Értesítő czim alatt egy külön

melléklapot indított meg, melyben a kiállításra vonatkozó minden hivatalos intézkedés, a bizottságok működése, az ez irányú társadalmi mozgalmak, közérdekű felszólalások stb. rendszeresen közöltéinek, úgyszintén a vidéki és külföldi, fontosabb kiállítások is méltatásra találnak. — A Kiállítási Értesítő a Gazdasági Mérnöknek elválaszthatatlan tartozékát, mintegy nagyobb arányú rovatát képezvén, arra külön előfizetni nem lehet; az velejár a Gazdasági Mérnökkel, melynek előfizetési ára: egész évre 10 frt, félévre 5 frt. negyedévre 2 frt 50 kr. Az előfizetések a Gazdasági Mérnök kiadóhivatalába (Budapest, Csillag-útcza 8. sz. a.) küldendők.

— „Ezer egy éj.“ Nincs tán általánosb panasz, mint az, mit a szülők, nevelők s mindazok évenkint karácsony előtt emelnek, kik gyermekeiknek kedélyképző ajándékot akarnak nyújtani. Olvasóink közt is alig lesznek, kik ily alkalmaknál zavarba ne jönnének az iránt, mit adjanak szeretteiknek. Ennek tulajdonítható, ha hazánkban máig is a karácsonyi gyermek-ajándékok legnagyobb részét játékszerek képezik, milyeneknek a gyermek ma örül, hogy holnap közönyösen eldobja s melyek kedélyére minden üdvös hatás nélkül maradnak. -— És ez baj! Mert nem szenvedhet kétséget, hogy ezeknél sokkal alkalmasabbak az ifjúsági iratok mik mulattatva oktatnak, melyek olvasásánál érdekfeszülve tanulja meg a gyermek a könyveket szeretni. Pedig ez magában nagy előny, ha meggondoljuk, hogy gyermekeink az iskolában még mindig sokat tanulnak, hogy később sokat felejtsenek. — Mily mindennapi hazánkban a panasz, hogy közönségünk nem vesz könyvet, hogy közönynyel viseltetik a legkiválóbb irodalmi termékek iránt! fiatalságunk közt találunk akárhányat, kik könyvet soha sem olvasnak, csupán azok rövidke bírálatait a lapokban. Ámde elég nekik, hogy társaságban irodalmi tájékozottságot fitogtassanak, pálczát törjenek irók s könyveik felett szajkó módra utáncsevegve egyesek nézeteit, véleményét. Pedig ennek nem legutolsó sorban magunk vagyunk okai, mert nem tanítottuk meg őket jobban érdeklődni ? Messze vezetne erről még többet mondani. A baj megvan, orvoslása tán első sorban gyermeki irodalmunk emelése által eszközölhető. Felismerte ezt a hold. Eötvös József, midőn évek előtt ifjúsági könyvtár kiadását pártolá. Azonban azóta vele együtt mondhatni elszenderült ez is anélkül, hogy más vállalat lépett volna nyomába s meglevő pár gyermekkönyvünk még nem tesz irodalmat, de különösen nem ajándék-' irodalmat, mert épen nem olcsó áruk s meglehetősen pongyola ruhájuk alig teszi őket alkalmassá ünnepi ajándéknak tetszetősb körökben (legyen bár tartalmuk jó) és igy ezek még mindig más tárgyat keresnek e czélra, ha nem akarnak nyúlni a külföld hasonló termékeihez. — Nagy nyereségnek mondható tehát, hogy a Tettey-féle kiadóhivatal, mely 3 év előtt kiadta az azóta gyermekeinknél nagykedveltségű „Csudavilág“ czimű regekönyvet, ismét egy új gyermekkönyvet hoz a piaczra, mely kétségtelenül ép oly kedves lesz a milyen ma már a Csudavilág, melyet ott találunk minden magyar család gyermek-szobájában. E második könyv, mely Agyán oly szép kiállításban; 4 színes képpel és 70 famet- szetü illustrációval megjelent: „Ezer egy éj, Napkeleti regék-gyöngyei“ átdolgozva úgy, a mint annak a magyar gyermekvilág- részére átdolgozva lennie kell. A kelet ragyogó mesevilága, mely oly megkapó fantáziával tárja olvasója elé a büvcső tarka látványosságát, mégis mély tanulságnak folytonos kutforrása, melyből a nyűgöt írói mindenha busásan merítettek. E gazdag kincset föltárni gyermekeink előtt hálás feladat volt a szerző Kardos Pálnak, ki már Csudavilágával mutatta meg, hogy el tudja találni mi, hogyan és mennyiben való a gyermeknek, hogy mulatva ismerje meg az igazságot, a tanulságot. A könyv díszes kötésben aránylag olcsó. Ára 2 frt,

— Ifj. Nagel Otto könyvkereskedésében Budapesten a nemzeti színház bérházában, megjelent a magyar általános levelező 9-ik füzete. Szerkeszti Knorr Alajos. E füzetben folytatja a szerző a kereskelmi levelek ismertetését, nevezetesen közli a pénzküldés és behajtásra vonatkozó leveleket, a hitel és váltó-ügyeki leveleket és a hitel és védügyekre vonatkozó leveleket, ezekután is- mei’teti a fuvarleveleket, rakjegyeket, és értekezik a váltó levelekről, azok kellékeiről és nemeiről, egyszersmind kellő számú nemcsak magyar de német, franczia és angol példákat is hoz. Azután áttér a levélkék (Billeto) és levelezőlapok ismertetésére, mind két nemüekből számos példákat is közöl. Ezt követve értekezik a táviratokról, ismerteti a táviratok különböző nemeit, a táviratok kellékeit, a távirási jeleket; közli azon szabályokat, melyek a táviratok czimezésére, a táviratok szövegezésére vonatkoznak, és egyszersmind távirati mintákat is közöl. Végre értekezik a hirdetésekről. E füzet ára 30 kr.