Eger - hetilap, 1883
1883-12-06 / 49. szám
462 be lépett. — De daczára annak, hogy az öregek közti jó viszony egy cseppet sem lett gyengébb — a felnőtt gyermekek közt — az azelőtti testvéries szeretet kötelékei lazábbakká lettek — és a gyermekek már nem közelednek egymáshoz, oly szeretettel mint azelőtt, sőt ha jól megfigyeljük, mintha azt vennők észre, hogy e két gyermek egymással szemben már nem azt a viseletét tanúsítja — hanem a mint tetteikből következtetni lehet — egyiket a másik kerülni igyekszik. — És ez utóbbit különösen Katánál vehetjük észre. — Ha most azt kérdezné valaki, hogy mi lehet ennek oka, — úgy nagyon könnyű a felelet reá! — Ferinek éveivel együtt nőtt vig és kissé vad természete. Senki sem igyekezett e féktelen vad természet első csiráit, melyek már gyermekkorában mutatkoztak, játszótársaival történt összeütközések alkalmával — elfojtani, minek következtében e csirák, Feri kebelében mélyebb gyökeret vertek — melyet onnan kitépni már igen nehéz. — Feri e vad természete következtében visszaélt a Kata által nyújtott szeretettel — és nem egyszer olyas miket engedett meg magának Katával szemben — melyek vérig sérték. Éhez járult, hogy Feri társaságát egy idő óta oly egyének képezik, kik a „falu rongyai“ czimet viselték — és kik ocsmány és trágár beszédeik és tetteik által, annyira megronták az ifjú kedélyét — hogy az a Feri — kiből a falu népe jó bírót jósolt — a falu első korhelye lett. Örökösen a csapszékben ült, ez volt nappali úgy éjjeli tartózkodási helye és a falu népe megbotránkozva nézte birájuk fiának e viseletét. Az öreg Barna, sírva kérte, hogy hagyjon föl ez életmóddal, mert ha tovább folytatja, mind magát, mind apját a sírba viszi, de hasztalan — nem fogott azon már semmi. — Hát még Fogasék, hogy kérték, hogy ne tegye, szégyent hoz az egész falura, megbecsteleniti atyja tiszta jellemét! hasztalan volt minden kérés, Feri nem változott. Ez időben történt, hogy Kata anyja súlyos beteg lett. A szegény asszony ereje napról-napra fogyott. Kata éjjeken át virrasztóit mellette és ápolta szegény, beteg anyját. De hiába volt minden fáradság, a gyenge természetű Fogasné nem tudott megküzdeni betegségével és nyolcz heti betegség után elhagyta a földet. Az egész falu siratta a derék tisztes Fogasnét, és nem volt egy, ki ne sóhajtott volna, „hogy az Isten nyugosztalja meg azt a jó asszonyt, ki oly sokszor segített, rajtunk.“ Hát még Kata állapotát ki Írhatná le ? Mint kísérte ki anyja tetemét utolsó nyughelyére, mint omlott a sírra, és kulcsolta görcsösen át a keresztfát, mely alatt az ő kedves anyjának hült teteme nyugszik. Öntudatlan állapotban feküdt a sirhanton, és csak mások segélyével birt kis idő múlva haza vánszorogni. Fogassal sem volt különben; leeresztett fővel, komoran, járt körül, magába zárkozott és Katával egyetemben siratták a szeretett elhunytat. Felebarátai vigasztalták, különösen pedig Barna igyekezett őt e komoly hangulatból kiragadni, de hasztalan volt, és a kiállott bú és fájdalom Fogast is ágyba vitte. Szegény ember, neje elhuny tát annyira szivére vette, hogy a kiállott szenvedések folytán ő is beteg lett. E napok voltak Katára nézve a megpróbáltatás napjai. Éjjelt nappallá téve dolgozott kedves atyja ágyánál, noha alig birt már lábain állani. A fájdalom, és újabb megerőltetés őt is lesuj- ták, és Kata, a ki még nem rég viruló rózsa volt, hervadtan, lankadt fővel, megtörtén járt körül. — Fogas sem húzta sokáig. A különben már éltes embert a fájdalom, és bekövetkezett betegség nagyon megviselte és Fogas betegsége második hetében, elköltözött az élők sorából. — — — Most Kata egyedül állott a világon. Semmije és senkie — azt a kevés vagyont — mivel apja birt — felemésztette szüleinek betegsége. — Kétségbe esésében már az utolsóra gondolt. — De az Isten a legnagyobb szükségben, a leghamarább hozza a segélyt. A faluban legvagyonosabb gazda Gáspár János volt. Családja csak nejéből állott. — Megszánták a szegény árvát, és Kata Gáspárékhoz került. De Kata igyekezett is, meghálálni az iránta tanúsított szeretetet — mert mióta Gáspáréknál van, azok gazdasága az ő kezében van, és arait ő vesz át, az gyarapszik is a jóban. Nem is panaszkodtak Gáspárok ellene, annyira kiérdemelte szeretetöket, hogy úgy tekinték, mint saját gyermeküket és inkább maguktól vontak meg egyet mást. csakhogy Kata semmiben hiányt ne szenvedjen. Kata még mindig fájdalmas szívvel gondolt szüleire és e gondolatnál mindannyiszor könyek tolultak szemeibe. Nem volt hét, hogy meg ne látogatta volna szülei sírját, hol órákat töltögetett és legnagyobb kedve abban telt, ha minél szebb virágok díszíthették szülei sirhalmait. Hát Ferivel mi történt? Ha azt hiszi valaki, hogy Feri talán észre térve, hallgatott atyja intéseire, jóakaró tanácsaira, és felhagyott követett feslett életmódjával — nagyon csalatkozik, — ő mindig csak a régi maradt, azon különbséggel, hogy rósz tulajdonai még szaporodtak. — Nem volt a faluban ember kit Kata sorsa meg ne hatott volna — egyedül Feri volt az, ki Kata irányában a régi maradt. Viseleté irányában oly kíméletlen volt, hogy a szegény leány, hol csak szerét tehette kerülte, mint a veszélyt, és annyira felháborodott Feri eme iránta tanúsított durva viseletén, .hogy elhatározta örökre száműzni kebeléből ez ifjú emlékét. — És midőn egy alkalommal Feri, beszámithatlan állapotában Kata jelenlétében még az öreg Gáspár ellen is kikelt — Kata csak utálattal és megvetéssel gondolhatott Ferire — a mit igyekezett is vele éreztetni - a mely körülmény ez utóbbit még jobban bosszantá. Apja folyvást kérte, „fiam, hagyj fel kicsapongásaiddal, lásd az egész falu szemrehányásokat tesz nekem miattad, ne keserítsd és kíméld meg szegény öreg apádat, kinek egy lába már úgy is a sírban van.“ Hasztalan volt minden, nem fogott azon sem átok sem jó szó, mert a ki már egyszer a bűn Ösvényére lépett, azt onnan igen nehéz leterelni. — így volt az Ferivel is, nem hallgatott atyja intéseire, de folytatta továbbra is gálád életmódját. Atyja ennek következtében lemondott bírói állásáról, elköltözött a vidékről, helyette pedig a bírói tisztségre Gáspár János választatott. Gáspár becsületesen felel meg bírói tisztének, úgy, hogy a falu népe egyhangúlag úgy nyilatkozik, hogy alig állottak valaha a falu ügyei oly jól, mint épen a jelenben Gáspár bírósága alatt. (Vége köv.) HIRFÜZÉR. Érsek ur ö Excellentiája múlt hó 30-án Budapestre utazott. — Az országgyűlésen a karácsonyi szünidőkig a jövedelmi pótadó-törvényjavaslaton kívül még csak a jövő év első hónapjaira adandó indemnityről szóló törvényjavaslat fog tárgyaltatni s miután a jelenleg a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat előreláthatólag a jövő hét közepéig el lesz intézve s a keresztények és zsidók közt kötendő házasságokról, továbbá a jövedelmi pótadóról, valamint az idemnityről szóló törvényjavaslatokat a főrendiház is rövid idő alatt el fogja intézni, az országgyűlés valószínűleg már deczember 12, legkésőbb pedig 14-én január 7—8-ig el fog napoltatok A pénzügyi albizottságnak a jövő évi költségvetési előirányzatról szóló jelentése még a jövő hét folyamán a képviselőház elé fog terjesztetni, úgy, hogy a költségvetést mindjárt január elején tárgyalás alá lehet venni. — A jogász-bálra lady patronesseűl a rendezőség Mocsáry Imr éné szül. Okolicsányi Gizella úrnő őnagyságát, An- dornakról, volt szerencsés megnyerni. — Mária-ünnepély. Az egri növendékpapság magyar egyházirodalmi társulata által évenkint rendeztetni szokott Mária-ünnepély, az idén decz. 9-én fog megtartatni. Műsora a következő: Hozzád száll szivünk hö dala, Zsasskovszky K.-tól, szövege Bartók I.-tól; előadja a.növendékpapság énekkara. Elnöki megnyitó beszéd; mondja Koncz Ákos, IV. é. hittanhallgató. Air d‘ église, Lefébure- Wélytől; előadják: zongorán Sacher István, harmoniumon Pfeiffer József, hegedűn Végh Kálmán, I. é. hittanhallgatók. Üdvözlet, Ré- pássytól; szavalja: Mezey Illés, II. é. hittanhallgató. Esti harangszó, Rittmeyertől, szüv. Szabó I.-tól; előadja az énekkar. A ti- buri jósnö, Mindszentitől; szavalja Farkas Zsigmopd, III. é. hittanhallgató. Esti dal (tenor-solo), Menzeltől, szöv. Várady Gy.-tól; énekli Boros Pál, végzett hittanhallgató. A kereszténység és a munka, értekezés; olvassa Koncz Ákos, IV. é. hittanhallgató. Ünnepi bevonuló Sába Királynőjéből (Goldmark); előadják zongorán négy kézre: Pfeiffer József és Sacher István, I. é. hittanhallgatók. Az égő hajóban, Mindszentytől; szavalja Végh Kálmán, I. é. hittan- halgató. Budai harczjáték, Kisfaludy K.-tól; szavalja Eberhard György, VIII. o. növendék. Csata-himnusz, Wagner Rienzi dalművéből; előadja az énekkar. Jegyzői zárszó; mondja Koncz Pál, IV. é. hittanh. Marche solenneile, Ketterertől; előadják: zongorán Pfeiffer József, karmoniumon Sacher István, I. é. hittanhallgatók. Kezdete délelőtti 10 órakor.
