Eger - hetilap, 1883
1883-11-29 / 48. szám
453 szülők egyetértése határoz; ennek hiányában a fiuk atyjuk, a leányok anyjuk vallását követik. Göndöcs Benedek módosítást adott be aziránt, hogy mind a két nembeli gyermekek a keresztény vallásban neveltessenek, Irányi Dániel védi az eredeti szöveget Göndöcs ellenében, de hozzátétetni kívánja, hogy a szülők elhatározásának szabadsagával ellenkező minden téritvény és szerződés semmis legyen. Kiss Albert nem akar a zsidóknak privilégiumot adni, és azért azt kívánja, hogy úgy mint a tisztán keresztény vegyes házasságoknál, a fiuk apjuk, a leányok anyjuk vallását kövessék. TÁR CZ A. Ember tervez, Isten végez. (Eredeti elbeszélés.) Irta: Szinnyei Izor. I. A ... on, egy alföldi faluban vagyunk. Házainak ügyes elrendezése, tiszta fehérre meszelt falai, arról tanúskodnak, hogy itt magyar nép lakik. Minden ház előtt két-három terebélyes fa veti árnyát a tiszta falra. A kifaragott és ékítményekkel ellátott kapuk előtt- egy-egy lócza van, melyet különösen a csendes nyári és a kevésbbé hűvös őszi estéken szoktak igénybe venni, midőn a gazda kívül családjával és a holdfénynél az éj csöndjében, melyet csak egy-egy kuvasz vonítása szakit félbe — elmeséli rég viselt dolgait — mit azután az apróság tátott szájjal hallgat és alig győzi a fejét csóválni a hallottak felett — annyira csodálkozik rajta. — „Hej de más is volt akkor az élet“ szokta azután nem egyszer mondani. Délután 4 óra van. — Csak egy embert látunk jönni felfelé a széles országúton. Egész magatartásán meglátszik, hogy nem volt mindig falun. Kezében levő lovagostorával jókorákat csapdos az előtte elhaladó kutyákra, melyek meghunyászkodva térnek ki Htjából, csak lassú mormogással adván kifejezést bosszankodásuk- nak. Emberünk folytatja útját, miközben alkalmunk nyílik őt közelebbről szemügyre venni. Szálas egy legény, erős izmos termettel; kissé túlbarna ar- czán keménység van ugyan lenyomva — de szemeiből, tekintetéből a jó lélek tükröződik. Sasorra. keskeny ajka parancsoló tekintetet kölcsönöztek arczának. — Fekete magyar szabású ruha fedi tagjait. ’Csés jó napot kívánok, bíró uram! szólítja meg belépve a pitvarban álló öreg embert. „Isten hozta Kezdi uram. Ej-ej de rossz ember is maga — hát hol járt, hogy már oly rég nem láttuk? Bizony azt hittük, hogy haragszik az öreg Gáspárra, hogy már nem is mutatja magát. No de látom már, hogy nem haragszik. Kerüljön beljebb Kézdi uram, de bizony nem hittük volna, hogy még ma vendégünk lesz.“ „Ne fáradjon Gáspár uram, már csak jó lesz itt is. Hát tudja a gazdaságom elrendezésével voltam elfoglalva, amiatt nem látogathattam meg kigyelmedéket ez utolsó időben. Ne de hisz tudhatja, hogy ilyen gazdaság mellett, mint az enyém, nincs is mindig ideje az embernek, hogy távol legyen a háztól“ — vet.é utána némi büszkeséggel. „Tom, tudom Kézdi uram, de hiszen büszke is lehet reá, mert ilyen gazdaságot mint a kelmédé, nem is igen talál hamarjában környékünkön.“ „Hagyjuk ezt kedves bíró uram. De hol is van. a Kata meg azután az Örzse néni ?“ „Hát a feleségem a mezőn van, Kata meg ihol a kertben dolgozik. De mindjárt itt lesz. Kata te !“ kiáltott a ház megett elterülő kertbe. „Megyek János bácsi“ hangzék csöndületes leány hangon, és alig telt egy perez bele, és a szólított a szobában termett. Nyúlánk, mintegy 18 éves hajadon. Szénfekete haja sötét árnyékot vetett kissé halvány, de igen vonzó arczára. Tüzes szemeit lesütve és kötényével meztelen karját takarva állott Kézdi és Gáspár előtt. „Hát te már beszélni sem tudsz Katám, hogy oly hallgatag vagy. Olyan vagy mintha sohsem láttál volna, ne szégyenlősköd- jél már, no„ Msz tudom én milyen a lány a munkában. — Csak nem lehetsz mindig olyan mintha most húztak volna ki az iská- tulyából! Beszélj már no vagy talán haragszol ? Hát miért — ?“ „Dehogy is haragszom — dehogy is — de azért mégis neheztelek. hogy oly régen itt nem volt és utoljára még maga szeret az emberrel incselkedni.“ „Ej lelkem angyala! hisz megmondottam már a bácsinak az okát. Gyere már ide hadd csókoljalak meg, már úgy is régen volt, hogy utólszor megcsókoltalak“ és ezzel meg akarta kapni derekát, de a leány mintegy előre sejtve szándékát, jókor még megfutott, nevetve mutatván ujjaival fügét. „Majd megadod százszorosán“ hangzék utána. „Meg ám, ha akarom“ felelte ez vissza. „Lelkemre mondom, Gáspár uram, gyöngy egy leány.“ „Meghiszem azt,“ mond önelégülten sodorva tömött ősz bajuszát Gáspár. „Egyebe sincs szépségénél és áldott jóságánál. De nem is bánom, hogy a házamhoz vettem, mert mióta nálam van, minden megváltozott, még én is. — Mert tudja kedves Kézdi uram kissé akaratos fejem van. osztók hát a mit egyszer fejembe vettem, hát nem egyhamar hagyom el — a mi már sok kellemetlenséget szerzett nekem és a mióta a Kata van nálam, e tulajdonságom is eltűnt. — És mennyire szereti az Örzse nénjét“ „Ép itt jő“ vág közbe Kézdi, az ajtó felé mutatva, melynek küszöbén, egy tisztes öreg asszony mutatkozék. „Jó napot Örzse néni“ szólítja meg a belépőt. „Isten hozta nálunk kedves Kézdi uram. De milyen váratlanul jött. Bizony nem is tudtunk mit gondolni, hogy oly régen nem volt minálunk. Sokat emlegettük — hát még a Kata — az helyét se találta — ugye apjok?“ — fordult férje felé. „A bizony, szóról, szóra igaz,“ erősiti Gáspár. „Köszönöm a kigyelmedék jó akaratát, és irántami jó szere- tetöket, de mint mondám, a gazdaságommal voltam elfoglalva, már pedig a gazda szeme hizlalja a lovat. De hát hova is ment az a bogárszemü gyerek? Már megint elfutott előlem, ucscse bizony, majd egyszer megharagszom érte, és . . . .“ „Éjnye no, nézze meg az ember, beli tud haragudni uram lelkem“ vágott közbe Gáspárné . „Úgy bizony, mintha a leánynak egyéb dolga se volna, mint örökösen kelméddel mókázni. — Ráér majd, ha a maga gazdasszonya lesz — de mig nálam van, végezze a dolgot rendesen, nehogy azt vesse a szememre azután Kézdi uram, hogy a lány, kit feleségül vett, ilyen meg amolyan.“ „No. hisz nem úgy gondoltam Örzse néni“ szólt Kézdi en- gesztelőleg. „Dehogy is veszünk össze. Csak teljék benne kedve Örzse néni — majd azután rajtam lesz a sor. Hej csak már itt volna az a nap. hogy haza vezetném azt a durczás leányt, ki úgy meg- igézett a szeme fényivel. De most, minthogy már későre jár az idő, hazamenésre is gondolok. Tanyám nem igen közel fekszik ide, azért hát még jó utat kell megtennem“. „Ne siessen már annyira komám-uram,“ szólt Gáspárné. „Üljön be még egy mákszemnyi időre, úgy is akarok még valamit mondani.“ „No, ha épen úgy kívánja, hát legyen meg“ szólt Kézdi és újra helyet foglalt. „Hát tudja Kézdi uram,“ vévé fel a szót Gáspárné „amint hazafelé jövök a mezőről, találkozom avval az Istentől elrugaszkodott lélekkel“ „Barna Ferkóval ?“ szólt belé Kézdi, miközben összerámczolá homlokát. „Avval hát; — és tudja Kézdi uram, el kezdett ijesztgetni, hogy megmutatja ő mindenkinek e világon, hogy Kata mégis csak az övé lesz. Persze most is be van csipve. Hej ha visszaem- lékszem szüleire — de áldott egy pár is volt az — csak kár, hogy e gonosz még a nevüket is viseli. Én bizony jól lekorholtam — fel is ut, le is ut, mondám neki és ott hagytam a faképnél.“ „Nem érdemes, hogy az ember még meg is emlegesse“ szólt Kézdi. „Nem bizony, pedig azelőtt mindig mondogattam neki, Feri te, becsüld meg magad, ne szennyezd be szüleid emlékét; de csak falra hányt borsó volt az, nem fogott azon semmi — nem egy szikrányit sem. Most hát mivé lett ? Korhely, bitang, a falu csúfja — ej-ej szegény szülők . . .“ „Jól tartja a mondás: Ki megveti szülei oktatását, hóhér kézre kerül“ szólt Gáspár. „Ne is feszegessük azt, nem érdemli, hogy ajkunkon legyen a neve,“ veté közbe Kézdi. — „Hisz engem is fenyegetett a múltkor a „Pillantsban“ hol a korcsmárossal egy kis dolgom volt, hogy úgy meg amúgy bánik el velem, csak Katára vessem a szemem, de biz én csak kinevettem. Ott hagytam még szavamra se méltattam.“ *
