Eger - hetilap, 1883

1883-11-08 / 45. szám

431

— Megházasodik, ön, csak rajta! Azt hittem, hogy önnek a művészeten kivfll nincs is más szenvedélye.

— Azelőtt úgy volt, de ma megtudtam, hogy volt nekem egy védő angyalom, a ki őrködött munkám felett, egy szeretetre méltó jó leányka, a ki rám gondolt, mig én alig ügyeltem rá; igazi „mestermű,“ kedves, tökéletes; s ön volt, a ki ezen „mesterművet“ felfedezte, fogadja érte legnagyobb elismerésemet. íme itt van a „mestermű“ ! Bemutatom önnek feleségemet, s Leonára mutatott.

— Úgy-e nem haragszik György úr, mondá az utóbbi, hogy egy kissé kaczéran viseltem magamat önnel szemben ?

— Világért sem! A ki a czélt akarja, akarja az eszközöket is, válaszolá rögtön György, a ki szellemes ember létére belátta, hogy jobb lesz mosolyogni, mint boszankodni.

Az elbeszélés befejezéséül még hozzá teszszük, hogy a Leona arczképe bekerült a kiállításra, hol a müértők bámúlatát kivívta, s megalapitotta Stephen úr hirnevét.

Francziából fordította: Bicio.

A budai vizgyógyintézet.

(Fővárosi levél.)

Engem is elért a sors rúdja. Azt mondta a doktorom, hogy vigyázzak az egészségemre, mert közeledik a lejárati idő. Elküldött a budai vizgyógyintézetbe, hogy az életemet prolongáltassam. Bízom a szavában, mert bátran s határozottsággal mondta ki a sententiát. Nem úgy, mint az a professor, a ki bár semmi különbséget sem tesz Buda és Radegund közt, mégis a véletlenre bízza a hazafiságát. Mikor a beteg lázas izgatottsággal várja az ítélethozatalra visszavonult professor éltet és bútgetet érdeklő verdiktjét, akkor ez a másik szobában, a kabátja hét gombján bötüzi ki, hogy „Radegund, Vaskovits — Radegund, Vaskovits — Radegund, Vaskovits — Radegund.“ Szóval, a mivel kezdi, azzal végzi. Van rá gondja, hogy a német hízzék, de a magyarnak is maradjon. Sokan kifogásolják, hogy minket itt Budán jól tartanak hússal. Pedig ez rendjén van. Mert a szittya magyar, még ha göthös is, akkor se bolond, hogy heteket húzzon paréjon. Megszökik inkább az élete árán is, de kötélnek a világért sem válik.

Magam is itt töltöttem hat hetet és jó erőben hagyom el a fürdőt. Úgy véli a jeles doktor, hogy a hitelképességem még sokáig fennállhat, csak a lejárati időre vigyázzák. Minden évben ide kell ezután jönnöm prolongálás czéljából. Mert ha egyszer ovatolnak. akkor nincs többé mentség, lelki világomról szent Péter veszi föl a leltárt, ha ugyan akad benne olyan zúg, a melyik még nincsen betáblázva.

úgy érzed magad itt, mint a paradicsomban; reggel madárcsicsergésre ébredsz, este zephyrben fürdői. Lelkedet áhitatszerü érezet fogja el, midőn a zongora billentyűi egy-egy szonátával kedveskednek. Ez utóbbi élvezetet a vendégei kényelmét fárad- hatlanul kereső jeles háziasszony nyújtja, a ki igazi művészettel kezeli a bűvös húrokat és a kinek talentumát nem egy kompo zitió hirdeti mái'. A házban mindenütt rend és pontosság, a gazda sohasem jár-kel, de láthatlan kezekkel mindent híven igazgat.

Milyen pompás is ebben a vizes lepedőben. És ha Jókai (az egyik fürdőlegény neve) a turbánt a fejedbe teszi, lehetetlen, hogy a keleti regék báján el ne andalodjál. Csapkodó iránya a tenger hullámait juttatja eszedbe, melynek vészei közül a javulás kikötőjébe vágyói. Az idegesség ilyenkor fantasztikussá tesz. Azt beszélik, hogy egy vendég, kinek a turbánt először fejébe tették, rögtön a fejébe vette, hogy ő igazi turbánt fog viselni.

A budai vizgyógyintézet már 30 éve áll fönn és kedvező természeti előnyök által támogatva, folyton emelkedett, mig végre 1877-ben jelentékenyen megnagyitva igen alapos változáson ment keresztül ; akkor nyerte mai palotaszerü alakját. Az idén pedig befejezést nyert a remek svábhegyi fürdőintézet, mely kívülről meglepő, imposáns; belülről pedig valóságos keleti fénynyel és kényelemmel van berendezve. Mindezen építkezések folytan a város majorutczai és svábhegyi Vaskovits-féle vizgyógyin- tézetek, bármely elsőrangú intézettel, még azok részéről is bátran kiállják a versenyt, a kik a hazai intézmények előtt szemet hunynak és ezeket nem is ismerve, a külföldieket előszeretettel dicsérik.

Az intézet két kiváló érdeme: vize és levegője. Vizét a városmajorból nyeri és e viz kiváló jó hírnévnek örvend, minek természeti oka az, hogy a budapesti vizek közt a legkevesebb or- ganicus részeket tartalmazza. Az intézet és környékének talaja igen száraz és tömör ; nedvesség nélkül pedig nincs szervi bomlás és gerjanyag fejlődés, minek folytán a tiszta üde levegő mindig fertőzetlen marad. Ebből és a légáramlat irányából magyarázható ki, hogy úgy ez intézet, mint az egész városmajorutcza és kis svábhegy környéke megkímélve marad a járványoktól; igy a kolerától is 1872—73-ban, sőt a mint az öregek mondják 1831- ben is. A tapasztalat fényesen igazolta, hogy itt váltólázát mindenki elvesziti. A hírneves Oppolczer bécsi tanár igy szólt egyszer egy pesti betegéhez: „Ha ön pesti, vegyen lakást a városmajorban ; a pestiek nem tudják, hogy közelükben is egészséges helyek vannak.“ És ez intézet tulajdonosáról nem áll, hogy „vizet prédikál és bort iszik.“ Ugyanis, mintegy 8 évvel ezelőtt súlyos beteg lévén, orvostársai Olaszországba küldötték, mire ő igy válaszolt: „A kinek ez a levegő nem használ, az úgyis képtelen az életre.“ S „úti figura docet“ ő még él és jó egészségnek örvend.

Az intézetnek kiváló előnyei még, hogy az igazgató maga gondoskodik a gyógyításról, élelmezésről, szállásról és a társas életről. Minden szűk ségletet tőle nyer a vendég. A külső szórakozásra folyton van közlekedés Budapesttel, de különben is közel van a Svábhegy, Zúgliget, Margitsziget, Császárfürdő és sok más mulatóhely. Bent az intézetben van: zongora, billiárd, hangverseny és bálok. A kártyát rendesen a tarokk képviseli. Érdekes úgy ötösben nézni. Az osztó kinek pihenése van, az mindig félreoson. Az egyik levegőt szí, a másik ruhát tesz a fejére, a harmadik bevesz, a negyedik kiköhögi magát, az ötödik gargarizál, de mindenik titokban, e gyik se akarja a másikkal tudatni, hogy neki baja is van.

A vizgyógymódon kívül alkalmaztatik itt mellbetegeknél a görbersdorfi diáta, a túlkövérségnél a Banthing-kúra, vérbajoknál a Schrott-kúra (lindewiesi gyógymód) és a mi ritkaság még a Basedow-kór ellen is van itt specialis gyógyítás. Az intézetnek az utóbbi időben elért gyors lendületét kétségkívül szerencsésen sikerült gyógyitásai adták meg.

Van itt mindenféle beteg, még a köpczös is ide szorul, hogy a súlyából veszítsen. Ez a körülmény okvetlen súlylyal bir. Gyógyul itt minden, csak a tulajdonosok maradnak örökké idegesek. Ha ők meg akarnának gyógyulni, el kellene hagyniok az intézetet, melynek szép jövője van és kell hogy emelkedve virágozzék. Talán itt is beáll a paréj hegemóniája és akkor bizonyára csökken Radegund. Az időre már majd a mészárost se kell sajnálni a hús felmondással, akkor már bizonyára ő is házbér-adó ellen reklamál.

Zelei Imre.

HIRPÜZÉR.

— Dr. Samassa József érsek urunk ő excjának, amiért a tiszaroffi rém. kath. iskola részére egy épületet vásárolt, a vallás- és közoktatásügyi miniszter köszönetét nyilvánította.

— Katalin-tánczetély. A heves-szolnokmegyei nőegylet Katalin-tánezestélyét folyó november hó 24-én ez évben is megtar- tandja az ó-casinó ujonan diszitett helyiségeiben a városunkban lég nélkülözött katonai zenekar közreműködése mellett. — A nőegylet választmánya s a rendezőség mindent elkövet, hogy ez idei mulatsága méltó párja legyen az előző évek kedves emlékű tánczestélyeinek. — Helyben meghivók nem küldetnek, bővebb tudósításokat e lapok hasábjain és felragaszok útján ad a rendezőség. Ezen kedélyesnek Ígérkező tánczestélyre s annak minden tekintetben sikerei elérésére a jótékony czél iránti tekintetből is a nőegylet alapitó, rendes és pártoló tagjait, a tánczkedvelő mindkét nembeli fiatalságot s a n. é. közönséget minél nagyobb számban tisztelettel meghívja. Eger, 1883. november 6. A nőegylet elnöksége megbízásából a titkár.

— A hevesmegyei jótékony nöegylet tisztelt tagjai és a tisztelt közönség ezennel értesittetnek, hogy az egylet elhunyt tagjaiért a gyászmise f. é. november 12-ík napján azaz hétfőn reg. 10 órakor fog a helybeli irgalmas nénék szentegyházában meg- tarratni. Özv. Nánásynő Csernyus Amália, elnöknő.

— Aranymise. Ft. Magyar Ferencz úr, — ki mint jogi s bölcsészeti szakok tanára, mint székesegyházi hitszónok, szentszéki ülnök s több tudományos munkák szerzője, nagy érdemeket szerzett magának, okt. 21-én tartotta áldozárságának 50 éves jubileumát.

— Személyzeti hirek. Kulcsár János főkáptalani karkáplán s hitoktató szomolyai lelkészszé, Strasse r Alajos mályi lelkész tiszakürthi lelkészszé neveztettek ki; Szecsányi Rezső tisza-