Eger - hetilap, 1883

1883-02-01 / 5. szám

41 Paris, jan. 29. Miután Ferry az uj kabinet megalakítására nem vállalkozott, a köztársaság elnöke elhatározta, hogy a Fal- liéres által benyújtott tervet veszi fontolóra. P á r i s, jan. 29. Falliéres kormányelnökké neveztetett ki és ideiglenesen a külügyek vezetésével bízatott meg. A hadügymi­niszter és a tengerészeti miniszter később neveztetik ki. A többi miniszter megmarad. A „M o n i t e u r de R o m e“ a római szentszéknek Lengyel- országhoz való viszonyáról kommünikét közöl, melyben az monda­tik, hogy az orosz nyelv használatára nézve még nem történt megállapodás. A pápa az üresedésben való lengyelországi püspöki székeket, nevezetesen a varsóit, lublinit, sandomirit, ploskoit, vil- nait, lutzit és zutomirit be fogja tölteni, az egyházmegyék sze­mináriumainak a lehető szabadság vissza fog adatni és a szigorú rendszabályok lassankint enyhittetni fognak. Nevezett hírlap mit- sem emlit arról, vájjon Oroszország íog-e a Valikánnál képvise­lőt tartani. Bismarck lapja, a Nordd. Alig. Zeitung a német csá­szárnak a pápához intézett és a múlt év decz. 22-ről kelt levelét közli, mely igy hangzik: „Szentségednek decz. 3-án hoz­zám intézett leveléért köszönetét mondva, szivemből viszonzom irányomban való jóindulatát, melynek levelében kifejezést adott. E jóakarat megerősít ama reményemben, hogy azon megelégedés, melyet Szentséged követségem visszahelyezése fölött velem együtt érez, uj indító ok lesz arra, hogy Szentséged, kormányom eddigi előzékenységét, mely a legtöbb püspöki szék betöltését lehetővé tette, — megfelelő közeledéssel viszonozza, ügy vélem, hogy ez, ha az egyházi kinevezések közlése terén történnék meg, a katho- likus egyháznak inkább érdekében feküdnék, mint az államnak, mert ez által az egyházi szolgálatban beállott üresedések betöl­tése lehetővé válnék. Ha e téren a papság előzékenységéből ama meggyőződést meríthetném, hogy a közeledésre kölcsönösen meg van a hajlandóság, segédkezet nyújthatnék ahhoz, hogy ama tör­vények, melyeket az előbbi állapotok mellett az állam vitás jogá­nak oltalma megkövetelt, de melyeknek tartós hatályban mara­dása a békés viszonyokra való tekintettel szükségtelennek látszik, újabb megfontolás végett a monarchia országgyűlése elé terjesz­tessenek. Örömest felhasználom az alkalmat, hogy Szentségedet személyes hódolatom és tiszteletemről ismételten biztosítsam.“ Alá­írás: Vilmos; ellenjegyezte Bismarck. Lond o n, jan. 25. Cetewajo zulu király megérkezett Ulun- diba s átvette országa kormányzását. Kairó, január 30. Az egyiptomi hivatalos lap decretumot közöl, mely szerint a nemzetközi bíróságok Egyiptomban 1884. évi február l-éig fen tartatnak. Országgyűlés. i. A képviselőházban január 24-én napirenden volt az uzsora­törvényjavaslat tárgyalása. Körösy Sándor előadó nyitotta meg az átalános vitát, elfogadásra ajánlva a törvényjavaslatot. Komjáthy Béla határozati javaslatot nyújt, be az iránt, hogy a törvényjavas­lat utasittassék vissza a bizottsághoz, egy megállapítandó kamat­maximum alapján leendő átdolgozás végett. Darányi Ignácz elfo­gadja a törvényjavaslatot, de határozati javaslatot nyújt be a váltóképesség korlátozása és a csekélyebb értékű váltók váltójogi hatályának korlátozása tárgyában. Tisza Kálmán miniszterelnök czélszerübbnek tartaná, ha a törvényjavaslat átalánosságban el­fogadtatnék, és Komjáthy az 1. §-nál vetné fel határozati javas­latát. Éhez Komjáthy Béla hozzájárult. Szóltak még Károlyi Sán­dor gróf és Göndöcs Benedek, mind a ketten a vidéki hitelviszo­nyok javításának szükségét hangsúlyozva. Ezzel a vita folytatása másnapra halasztatott és következtek az interpellácziók. Móricz Pál a piski-vajdahunyadi helyi érdekű vasút tárgyá­ban, Szederkényi Nándor a karczag-terennei másodrendű vasút tárgyában, Odescalchy Arthur herczeg a nagyszombati honvéd- zászlóalj parancsnok magyarellenes magaviseleté miatt interpelláltak. Másnap a képviselőház folytatta az uzsoratörvényjavaslat tár­gyalását. A szavazásnál majdnem az egész ház elfogadta a törvény- javaslatot a részletes tárgyalás alapjául, valamint elfogadta Da­rányi Ignácz határozati javaslatát is. Megkezdetvén a részletes tárgyalás, az 1-ső §-hoz Kemény János b. módositványt nyújt be az iránt, hogy annak szövege eként fogalmaztassák : Aki másnak szorultságát, könnyelműségét, vagy tapasztalat­lanságát felhasználva, oly kamat mellett ad pénzkölcsönt, vagy fizetési halasztást, mely az eset körülményeihez képest aránytala­nul magas: az uzsora vétségét követi el és 1 hónaptól 6 hónapig terjedhető fogházzal, és 100 írttól 2000 írtig terjedhető pénzbün­tetéssel büntettetik. Apponyi Albert gróf két alapelvet óhajt e szakaszban ki­mondatni : azt, hogy a törvény által megállapítandó kamatmaxi­mum túllépése uzsora-vétséget képez, és azt, hogy az uzsorának súlyosabb esetei bűntettnek kvaliflkáltassanak és eliez képest ne fogházzal, hanem börtönnel sujtassanak. A kamatmaximumot a bank kamatlábánál 2 '/2 százalékkal magasabb összegben vélné meg- állapitandónak. Ennélfogva a következő indítványt teszi: Ezen szakasz a következő elvek alapján való átdolgozás végett adatik vissza a bizottságnak: 1) A törvény által megállapítandó kamatláb átlépése az uzsora vétségét képezi, melyre mint szabadságbüntetés fogház alkalmaztatik. 2) A kvalifikált uzsora, mely a törvényjavaslat 1-ső §-ának definitiója alá esik, bűntettnek minősíttetik, melyre mint szabad­ságbüntetés börtön alkalmazandó. II. Január 26-án a képviselőház folytatta az uzsoratörvényja­vaslat tárgyalását. Pulszky Ágoston a törvényjavaslat álláspont­jából Apponyi Albert határozati javaslata ellen nyilatkozott. He­gedűs Sándor polemizált Németh Albert, Komjáthy Béla, főleg pe­dig Apponyi Albert ellen. Utána Tisza Kálmán miniszterelnök fog­lalkozott Apponyi Albert gr. tegnapi beszédével és pártolta Ke­mény János b. módositványát. Végül még Unger Alajos nyújtott be módosítást, mely szerint az uzsora büntetésére nézve a bünte­tőtörvény 89. 91. és 92. §§. alkalmaztassanak. Január 27-én a képviselőház még mindig az uzsora-törvény­javaslat első szakaszával foglalkozott. Különben csak hárman jut­hattak szóhoz ; Apáthv István, Rohrer Viktor és Helfy Ignácz, mert az ülésnek csak fele volt az uzsoratörvényjavaslatnak szen­telve, másik felét ismét a zsidókérdés és pedig egyes egyedül Si- monyi Iván vette igénybe, a ki közel két óra bosszant foglalko- dott a tapolczai kérvény alkalmából a zsidókérdéssel antisemita szempontból. Tisza Kálmán e miatt ellene nyilatkozott. A képviselőház január 28-án befejezte a tapolczai kérvény tárgyalását. Első szónok Chorin Ferencz volt, aki higgadt beszéd­ben czáfolta a zsidók ellen felhozott vádakat. Szalay Imre és Her­man Ottó szóltak személyes kérdésben, az előadó és Verhovay Gyula pedig a zárszó jogával éltek. Ezután következett a szava­zás, melynél az egész ház, — Istóczy Győző, Széli György és Si- monyi Iván kivételével, — elfogadta a kérvényi bizottság hatá­rozati javaslatát. A képviselőházban január 29-én az uzsora-törvényjavaslat 1. §-nak folytatólagos tárgyalása volt napirenden. Herman Ottó ki­jelenti, hogy a törvényjavaslat iránt teljesen indifferens álláspon­tot foglal és nem hiszi, hogy ez a bajokon segítsen. Győry Elek a kamatmaximumot és Komjáthy határozati javaslatát védi. Szi­lágyi Dezső kritika alá vonva a kormánynak e törvényjavaslattal szemben követett ingadozó magatartását; azt indítványozza, hogy a beadott módosítások utasittassanak a jogügyi bizottsághoz. Ä miniszterelnök nyomban felelve néhány személyes megjegyzésre, ellenezte az indítványt. Erre Szilágyi Dezső szólalt föl személye* kérdésben és ezzel az ülés véget ért. Virágok közt. Esengve kértek a virágok, Midőn merengve néztünk rájok : „Engem szakíts le, én hervadjak Keblén a szépnek, angyalodnak!“ A rózsa szólott: „arcza szintén Oly szép, mosolygó, épen mint én; Úgy illenénk egymáshoz ; tépj le !“ — „Hiú virág, ne is beszélj te! A kedves arcz rózsái mellett, Elhulló pompád' csak szégyelhetd.; — „Elég legyen hát egy levélke! Örökre zölden, ifjan élve, Hűségesen, mint legszebb emlék, Érzelmeid jelképe lennék!“ Szólott a r e p k é n y. — „Hagylak téged!

Next

/
Oldalképek
Tartalom