Eger - hetilap, 1883

1883-10-11 / 41. szám

392 politikai heti szemle. Páli s, okt. 5. Franczia kormánykörükben nagyon sajnál­ják, hogy az Alfonz király fogadtatása alkalmával történt botrá­nyok előidézőinek megbüntetése bizonyítási anyag és alkalmazható törvényes határozatok hiányában nagyon meg van nehezítve. Épen a királyra való tekintetből nem történtek elfogatások. Csak két egyént tartóztattak le a hatóság elleni ellenszegülés miatt. A spanyol nagykövetség reklamácziója folytán a franczia kormány elegendő magyarázatot adott, úgy, hogy az ügy diplomácziailag befejezettnek tekinthető. P á r i s, okt. 5. Kormánylapok jelentése szerint a köztársa­ság elnöke felhatalmazta a miniszterelnököt, hogy Thibaudin tbk. hadügyminisztert felszólítsa lemondásának beadására. P á r i s, okt. 5. A Francziaország és Spanyolország közt fennállott feszültség Thibaudin hadügyminiszter lemondása követ­keztében megszűnt. P á r i s, okt. 5. A „Figaro“ és a „Gaulois“. határozottan állítják, hogy a spanyol nagykövet Ferry miniszterelnöknek és Chailemel-Lacour külügyminiszternek jegyzéket nyújtott át, mely­ben a spanyol kormány sérelmeit felsorolva, a szept. 29-ki tün­tetés rendezőinek megbüntetését és a sértésért méltó elégtételt követel. Ferry és Chailemel-Lacour e követeléseket a legnagyobb előzékenységgel fogadták. L o n d o n, okt. 5. Múlt szombaton Calice báró, a monarchia konstantinápolyi nagykövete a szultán által kihallgatáson fogad­tatva, kijelenté a padisahnak, hogy tekintettel Bolgárország és Szerbia mai állapotaira, Ansztria-Magyarország tiltakozik az el­len, hogy a Balkán félszigetén bármely változás tétessék, s ha ilyesmi megkiséreltetnék, kénytelen volna saját érdekeinek védel­mére a középtenger partvidékén rendszabályokhoz nyúlni. Belgrad, okt. 5. Az új kabinet következőleg alakult meg: Miniszterelnök és belügyminiszter: Christies Miklós: kül­ügyminiszter : Bogicsevics Milán; hadügyminiszter: Petrovics ez­redes, ki eddig közmunkaügyi miniszter volt; igazságügyi és ideiglenesen közoktatási miniszter: Pantelics; közmunkaügyi mi­niszter : Protics ezredes; pénzügyi és ideiglenesen közgazdasági miniszter: Spasics. B e 1 g r á d, okt. 5. Milán király a radikális párti képvise­lőket ma kihallgatáson fogadván, erős kifejezésekben nyilatkozott eljárásukról. A radikálisok nagyon leverten hagyták el a királyi palotát. A király ezután a haladópárti képviselőket fogadta; kö­szönetét mondott nekik azon támogatásért, melyben a trónt és a kormányt részesítették s kitartásra buzdította őket. B e 1 g r á d, okt. 5. A skupstina hazaküldetett. B e 1 g r á d, okt. 5. Bogicsevics, az új külügyminiszter ma vette át az ügyeket. A minisztériumokban valamint a külföldi képviseletben a diplomaták közt semmi lényeges változás nincs tervben. A miniszterelnök köriratot készül intézni az összes szerb hatóságokhoz, melyben a tisztviselőket a törvények és szabályok pontos megtartására hívja fel, mert különben kénytelen volna a legnagyobb szigorral eljárni velük. Belgrád, okt. 5. Pirocsanácz volt miniszteielnök tegnap átadta a hivatalos ügyeket Rakics osztályfőnöknek és bucsúláto- gatást tett az összes külföldi képviselőknél, amit ezek azonnal viszonoztak. Bogicsevics külügyminiszter ma vette át minisztériu­ma vezetését. Szófia, okt. 7. Zankoff felolvasta a kormány programmját s körvonalozta a nemzetgyűlés és a kormány jogait. A miniszté­rium — mondja a programúi - oda törekszik, hogy a tö rvénye- ket a visszaállított alkotmánynyal összhangzásba hozza; a nem­zetközi kérdéseket beható vizsgálat tárgyává teendi; Bulgária szilárdul el van határozva a nehézségek elhárítására, miben a külhatalmak jóakaratú támogatására számit. A nemzetgyűlés a kormány programmját egyhangú helyesléssel fogadta. E ó m a, okt. 7. A pápa ma délben a vatikáni bazilikában az olasz laikusok zarándokait fogadta. Ezen alkalommal megje­lent mintegy 8000 személy, kik közt sok római volt és a pápát megjelenésekor üdvözlő felkiáltásokkal fogadták. Viancino gróf felolvasta a feliratot, mire a pápa következőleg válaszolt: A lai­kusok búcsúja kiegészíti a lelkészek által szeptember 26-án ren­dezett búcsút; mindkettő azt bizonyítja, hogy az olasz lakosság jobbjai a papság nyomdokaiba lépnek. A szakadárok a pápa sze­mélyében akarják sújtani az egyházat, a midőn őt megfosztják attól, a mi szabadságának megvédésére szükséges, és a minek hiánya lehetetlenné teszi, hogy szellemi fönhatóságát gyakorolja. Még néhány nap előtt, — 1870. szept. 20-kának emlékünnepé­lyén — magában Rómában büntetlenül hirdethették, hogy a ka­tholicizmust el kell törölni, hogy azáltal Olaszország új életet nyer és hogy Róma megszállása az első lépés volt arra, hogy Olaszországban a katholicizmus szűnjék meg. Ezen törekvés a nyomor egész özönével árasztaná el Olaszországot. Iparkodjanak önök tehát oda, hogy e törekvést meghiúsítsuk, amidőn nyíltan igazhivő katholikusokként működvén, vallani és terjeszteni fogják azon hitet, hogy a pápa nem lehet addig szabad, mig valamennyi jogának teljes birtokába nem helyeztetik vissza!“ A pápa távo­zásakor újabb üdvözlő kiáltások hangzottak fel. Országgyűlés. i. A képviselőház okt. 3-iki ülésében Tisza Kálmán miniszter­elnök, a liorvát kérdésre vonatkozólag a következő fontos nyilat­kozatot tette : Midőn a tegnapi napon tett bejelentésem szerint az előterjesztést és annak kapcsán a jelzett határozati javaslatot be­adni kívánom, mindenekelőtt kettőt jegyzek meg. Az egyik az, hogy — miként ezt igen sokan, még pedig pártkülönbség nélkül tudják, de hírlapokban is olvashatták — ezen jelentés megtételére már előre el voltam határozva, ha a ház megalakulása után rögtön, interpellatió ez iránt nem intéztetik is hozzám; tehát nem a tegnapi felszólalás következtében teszem. ­A másik az, hogy a mit ebben az ügyben tettem, illetőleg a kormány tett és most proponálni fog, arra nézve mindjárt ezen kellemetlen dolgok kezdetén megállapodásra jutott; arra befo­lyása nem volt semmi közbejött eseménynek, sem alkudozásnak, sem traktátusnak, sem fenyegetésnek, sem gyanúsításnak, hanem megállapodván egyszer benne, kötelességünknek tartottuk és tart­juk az általunk jónak látott úthoz ragaszkodni. A mi már magát a megállapított irányt illeti, meggyőződé­sem az volt, hogy ott, a hol utczai zavargások útján bármi tör­ténik, a legelső a rendnek, az állam tekintélyének helyreállítása. Már pedig Horvát-Szlavonországok, ámbár alkotmányunk szerint biztosított tágkürü autonómiával birnak, de szent István birodalmának kiegészítő tagját képezik, s ezen szempontból éppen azon tekintet alá esnek, mint bármely más része Magyarország­nak. (Úgy van! Úgy van!) Ezen első feladat után, mely — mint, azt hiszem, méltóz- tatnak tudni — megoldatott, kell következnie a másiknak. .Ezen másik feladatot nem abban kerestem és keresem, hogy mi magunk igyekezzünk a dolgokat élére állítani, vagy ellentétbe jőve Ma­gyarország összes hagyományaival, ürügyet keressünk arra, hogy valamit, a mi nekünk nem tetszik, megváltoztassunk; hanem sőt inkább azt tekintettem és tekintem a feladatnak: komolyan, hig­gadtan fontolóra véve a viszonyokat, az engesztelékenység utján haladva, elhárítani azt, ami indok vagy ürügy volt arra, hogy ezek történjenek. Mert ha ezt teszszük, kettő közül egynek kell bekövetkezni. Vagy csakugyan tekintettel arra, — amiért én felelős nem lehe­tek — hogy mindjárt- 1868 után a kormányok éveken keresztül másképp magyarázták a törvényt, tehát valóban lehetett oly né­zetnek bona fide kifejlődni, hogy ez a helyes értelmezés: szüntes­sük meg ezt, nem vitatva most, ok volt-e vagy ürügy. Mert ha csakugyan ezen megváltozott eljárás és az az által felébredt vagy felébresztett alaptalan aggály az iránt, hogy bárkinek eszébe jutna a horvátok nemzetiségét és nyelvét megtámadni, volt az indok ; a mint az megszűnt, meg kell szűnni minden mozgalomnak, vissza lehet állítani a rendes alkotmányos állapotokát, melyeknek vissza­állítását én legalább mennél előbb, mihelyt lehet, teljes szivemből óhajtom. Vagy nem fog ez az eset bekövetkezni, — akkor be van bizonyítva, hogy csakugyan nem ez volt az indok, (a szélső bal­oldalon : Most is be van bizonyítva,) hogy a mozgalomnak háta megett az alkotmány és törvény keretén túlmenő szándéklatok állnak s akkor a .legalkotmányosabb és legszabadságszeretőbb em­berek meggyőződése szerint is előáll a helyzet, a midőn a magyar államnak hatalmát minden eszközzel és móddal érvényre juttatni joga van. Én t. képviselőház, az elsőt óhajtom, az elsőt remélem. Ha azt hiszik a horvátok, hogy a magyar-horvát közös kormány ál­láspontja nem egyezik meg a törvénynyel, van módjuk interpel­lálni azon kormányt itt a ház kebelében, vagy ha azt hiszik, hogy az 1868. óta fejlődött viszonyok következtében az 1868-iki tör­vény némely részeinek törvény általi magyarázatát vagy változ­tatását kívánnák, annak is megvan a maga alkotmányos módja, kijelöli azt a törvény maga.

Next

/
Oldalképek
Tartalom