Eger - hetilap, 1883
1883-09-06 / 36. szám
351 Az bizonyos, s nem is lehet különben, hogy a kékszemü kisasszony nagyon sokat nézegetett le ablakából; s az is igaz, hogy fehér, üde karjain s simán lefésült szöszke haján igen szépen csil- lámlott a nap; de az már meg a legigazabb, hogy a mi szegény ölnyi magas, csontosvállú csavargónk napokig elnézte volna azt a vakító, keskeny fehér vonalat, ami a lányka mosolygása által képződött; mert tagadhatatlan, hogy nem éppen rút fogai voltak. Ki tudja? a mi öles csavargónk szivében is át pezseghetett az az édes meggyőződés, hegy azt a keskeny, fehér vonalat (ami a mosolygás által képződött) ő is elbámulhatja tetszése szerint, és hogy abban neki senkisem parancsolhat. Mit törődött ő avval, hogy a szép kisasszony háta megett gyakorta volt egy valaki, s hogy az ablakból kinéző két fiatal arcz bizalmasan szőrűit össze, s szemeik egymásra villogtak ? . . Avval sem törődött, hogy egy augusztusi délután sok úri fogat álldogált a kékszemű kisasszony kapuja előtt; sőt nem tudta megérteni a kiváncsi tömeg ezélzásait sem, amelyek szerint a kékszemii kisasszony: ma menyasszony, holnap asszony, és holnapután — szöszke fürtöktől körülölelt homlokocskák boldog tulajdonosa, a melyek éppúgy csillámolhatnak a nyitott ablakban, mint csak nem régen is az övé. Az sem fájt neki, mikor az oltár előtt (mert oda is utánnuk sompolygott) egy fiatal úrral az egész világ előtt bevallották, hogy ők egymást szeretik; de mikor észrevette, hogy a szép arcz lelkes vonásaira szomorú komolyság'árnya vetődik, (honnan tudta volna szegény öles bolondja hogy az igy- szokás ?) nekivadúlt szivében megfogamzott a bosszú gondolata; vérébe gázol ő még ma annak az uracskának, aki az ő szép-kisasszonyát megszomoritá. Milyen jó, hogy sohasem találkozott vele többé; soha többé, mert a fiatal pár nászúira indúlt, s aztán a fővárosba mentek lakni. „ 0 pedig hetekig hiába leste az ablakot, melyen át csak az utczákon felvert por özönlött be halvány, szürke vonalban. Nap- ról-napra jobban magába zárkozott, mint az omlatag vár melynek barátságtalan termeiből eltűnt az úrnő mosolya, s élénkszinű selyem-ruhái. Talán ez a naponkénti csalódás s az uj remények izgalma okozta hogy ideglázt kapott, ami őt sírba vitte. Ki mondaná hát meg, hogy szerelem volt-e az, mely megszokta az ablakban csillámló fehér karokat s szöszke hajat, mit sem törődve az ifjú arczczal, mely azzal bizalmasan szőrűit össze ? Szerelem volt e az, hogy azokat a vas izmokat, csontos vállakat, s öles termetet elpusztította egy gazdátlan ablak, melyen halvány, szürke vonalban özönlött be a por ? * * * VII. Csak azért is! Minő nehéz színlelni azt a nagy haragot, mikor egy pár ember nagyon szereti egymást! Ki a szabadba! . . A levágott fű rendekben fekszik a réten, s a sima szálak erős, érczes fénnyel válnak ki a haragos-zöld alapból. A fiatal úrnak úgy tetszik, mintha valamennyi szála utánna kiabálná: csak azért is! Kis madárkák röpkédnek le a porondra. Apró, tipegő lépésekkel, farkukkal a földet csapkodva szaladoznak, s okos fekete szemeik mintha mondanák: csak azért is! Fiatalunk bosszúsan fordúl be egy fasorba, mely a kőhidra vezet, de a pajzán ágacskák gyakran leütik kalapját, belékötnek nyakkendője csokrába, összeakaszkodnak fürteivel, s gúnyosan ka- czagják: csak azért is, csak azért is. Ajkait harapdálva bámúl a patakra, mely alacsony medrű lévén, fürge, aranyos hullámkákat vet, a melyek, mintha az a láz venne erőt rajtuk, ami fiatalunk ereiben kergeti a vért, reszketnek, s( folyton mormolják : csak azért is! És az egész unalmas természet nem más most neki mint egy általános, óriás: csak azért is. . . . A kislánynak se folyik jobban a dolga. Olvasni akarna s a betűk bolondosán, sziláján tánczolnak szemei előtt. Majd az ablakhoz ül, s két kezét szórakozottan csapkodja ösz- sze szemei előtt; — mikor összecsapja, elhomályosúl minden ; mikor szétveszi, mintegy fehér villámlások futnak el előtte, melyek hegyes lángnyelvecskéiket csúíolódva öltik feléje, s azt beszélik szüntelen: csak azért is! A szemközti vén templom kőszentje hideg érzéktelenséggel látszik erősíteni, ugyanezt. Az ágyon ki van terítve, a legkedvesebb uj ruhácska, a legigézőbb rózsaszín csokrokkal. Holnap ebbe ment volna el a táncz- mulatságra, melyre már mindketten oly régóta készültek. De hát most már minden fodra zizegi: csak azért is. Az utczán mintha jól ismert alak tartana az ablak felé. Nagyon ismerős lehet a járása, mert a kis szív hirtelen elszorúl s az elegáns, keskeny homlok megsápad. Hiába is csapja be maga olyan haragosan azt az ablakot, az is azt nyikorogja: csak azért is!... Estve van. A fiatal úr óvatosan lopódzik a kedves ablaka alá; a holdfényénél oly élesen válnak ki a tetők s a kémények körvonalai, utt epedezik, ott sóhajtozik, suttog bolondos szerelmi vallomásokat; mig odabent a lányka, álmatlanúl gyűri össze hószin vánkosait, s elakarván elméjéből űzni a nevet, mely eddig, azt ébren tartá, a falnak fordúl, s már félálomban mormogják ajkai: — bár .ecsukott szempillái megrezzennek a mosolytól — csak azért is, csak azért is. . . Mert hát nehéz színlelni azt a nagy haragot, mikor egy pár ember nagyon szereti egymást! Werner Gyula. rZEB. — A trónörökös párnak gyermeke született e hó 2-án. Ezen örvendetes eseményt városunkban huszonegy mozsárlövés hirdette, és hálaadó istenitisztelet tartatott, Az örvendetes eseményről a „Búd. Corr.“ a következőket közli: „Laxenburg, szept. 2. (Délután 5 órakor.) Stefánia trónörökösné és az újszülött főherczegnő jól érzik magukat. Ő felsége már fél kilenczkor ideérkezett és Rudolf trónörökösnek, Stefánia főherczegnének és Henriette belga királynénak kifejezte legbensőbb szerencsekivánatait. 12 óra után megérkezett a királyné és Mária Valeria főherczegnő, akik szintén üdvözletüket fejezték ki. A királyné Henriette királynéval együtt hosszabb ideig maradt a trónörökösnénél és délután 3 órakor visszament Schőnbrunnba. A. túlboldog trónörökös, aki ma valamennyi főherczeget is fogadta, az európai udvaroktól a leg- szivélyesebb iidvkivánatokat kapta. Keresztanya Erzsébet királyné lesz és a főherczegnő Erzsébet nevet nyer.“ Az ünnepélyes keresztelés tegnap szeptember hó 5-én délután 1 órakor Laxen- burgban tartatott. — Városunkban, a felséges királyi házat ért nagy öröm jeléül, rögtön a belügyminiszter távirata után, a megyén s a városházon kitiizettek a nemzeti-szin lobogók, másnap reggel hat órakor pedig 21 ágyú lövés tétetett. Ugyanezen nap délelőtti 9 órakor a székesegyházban ünnepélyes „Tedeum“ tartatott, melyen fényes papi segédlettel maga érsek úr ő exciája pontificált, s melyen a városi s megyei, valamint az állami tisztviselők és a katonaság testületileg, a nép legkülönbözőbb rétege pedig nagy számmal vett részt, „ — Érsek Ur Ő Excellentiája szombaton puszta-szikszói nyaralójából városunkba jött, hétfőn pedig amoda visszatért. — Egri érsek ur ö Excellentiája a következő levelet intézte Jászberény város polgármesteréhez: „Tekintetes Polgármesterül’! A jászberényi róm. kath. egyház tekintetes Védnökségének kijelölése kapcsán, a Gyurka József plébános halálával jogilag és tényleg megüresedett jászberényi plébánia lelkészévé, Koncz Menyhért szuhogyi lelkészt neveztem ki. Felkérem a tekintetes Polgármester urat, hogy ezt a tekintetes Egyházvédnökség tudomására hozni szíveskedjék. Főpásztori áldásom mellett tisztelettel vagyok, a tekintetes Polgármester úr szives jó akarója. Dr. Sa- massa József egri érsek. Augusztus 30. 1883.“ — A czistercziek helybeli főgymnáziumában f. hó elsején vette kezdetét az új tanév, ünnepies „Veni sancte“-vel. A czistercziek főgymnáziuma az idén is nagy látogatottságnak örvend; az ország legtávolabbi vidékeiről hoztak be tanulókat. — A czisz'ercsi rend egri fogymnasiumában a tanév kezdete alkalmából vasárnap tartatott meg a „Veni Sancte.“ Délben a rend házában 30 terítékű diszebéd rendeztetett, melyen a rend itteni tagjain kivül mind a polgári, mind a katonai osztályból szépszámú vendégek voltak jelen. A rendház nagyérdemű főnöke, ki egyúttal a főgymnasiumnak igazgatója, főt. Szvorényi József jeles írónk s veterán tanférfiu, alkalmi remek felköszöntést mondott, melyben a vendégek éltetése mellett kartársainak az uj tanév fáradalmaihoz kitartást és sikert kívánt. Toasztját köztetszés s éljenzés követte. — Felhívás! A cisterci rend vezetése alatt álló egri kath. főgymnasiumnak tanári karában, két oly egyén tölti be az ez évi szeptember hóval, tanári működésének negyedszázadát, kiknek és pedig főt. Kiss Ernő és tek. Szabó Ignácz tanár uraknak
