Eger - hetilap, 1883

1883-07-19 / 29. szám

286 egyik talánya szivünknek, hogy a boldogságot gyakran meg kell zavarnunk, ha jövőben is élvezni akarjuk. A kinek otthona és családja van és teljes tudatával bir ez üdvös boldogságnak, annak nem kell további útmutatás arra, mint lehessen otthon maradni. Az tudja jól, hogy idejét, pénzét nem fordíthatja jobbra, kötelességének nem felelhet meg jobban, mint­ha családjának szenteli; hogy nem lehet nagyobb élvezet, mint a feleség, a kedves asszonyka hálás szeretete, a gyermekek virúlá- sa, fejlődése. És a kinek családja nincs ? A ki idegen otthon is! . . . . nagyon messze vezetne, ha a mindennapi életet ez oldalról is megvilágítani akarnám; teljesen elvezetne czélomtól. — Az ott­honmaradás művészetében rejlik az utazás művészete, azé az uta­zásé, melyért egy lépést sem kell tenni a házon kivül. Azé az utazásé, melyben mindenki résztvehet, a nélkül, hogy sok pénzé­be kerülne; azé az utazásé, melynek minden élvét, minden gyö­nyörét otthon élvezzük puha karosszékünkben, hűvös lugasunkban — vagy a vidáman pattogó kandallótűz, a kedves gyermekcseve­gés hangjai mellett. — Olvassunk utazási müveket! Olvassunk ér­dekes útleírásokat! Egy ily jó könyvvel kezünkben pár perez alatt tovább ju­tunk, mint a mennyire a villámvonat ragadhatna; az úti élmé­nyeit ügyesen elbeszélő szerző vezetése mellett nem vagyunk idő­höz, határokhoz kötve. Vámsorompók, akadályok, nehézségek magoktól tűnnek el, útunk szabad, szabad — mint maga a gondolat. Nos, ily utazásra hívom fel önök figyelmét, kedves olvasóim, most is. Szép út lesz, előre mondhatom. Páristól indulnak — Samarkandig meg sem állunk. Azoz, hogy megállunk. Asszony vezet minket, az asszony pedig sokkal kíváncsibb, mintsem min­dent nem akarna látni, hallani, néha — tudni is. Ujfalvyné Bourdon Mariana szellemes franczia Írónő vállal­kozott a cicerone szerepére. És benne megbízhatunk. Annyira szerette férjét, hogy kedvéért ott hagyta Párist, lemondott bou- doirja kedves magányáról és útra kelt a hideg észak, a vén Ázsia, az emberi nem bölcsője felé. Ujfalvy utazását, melyet ő a franczia kormány megbízásá­ból tett, felesége irta le. És a mit a komoly férfi, a tudományos kutató, a buzgó búvár unalmasan rajzolna, mondana el, a felett az asszony könnyed modorban siklik el, személyiségének egyedi­ségének legérdekesebb vonásait a legmegnyérőbb, a legvonzóbb módon örökíti meg az élettelen papiroson, melyen a betűk lábra kapnak, megragadják képzeletünket és elvisznek oda, hol feltárúl előttünk a kelet mysticus társadalma, pompája, hite, vallása. Csak nehány füzet az, mi e műből eddigelé megjelent. De ha szabad ezekből a többire következtetnünk — a mit azt hi­szem, bátran megtehetünk — ismét oly pompás munkával szapo­rodik irodalmunk, milyenre még a külföld is büszke lehetne. — Mi a leírás egyszerű, szellemes modorában ép úgy gyönyörköd­tünk, mint a szöveget díszítő természetűd, remek kivitelű képek­ben, a melyekre talán nem is kell az olvasók figyelmét külön felhívnom. Égyszeri megtekintésük állításomat fogja támogatni. Ez lenne tehát a legkellemesebb, a legolcsóbb utazás! Per­sze nevetséges az, ha valaki ennyire subjective Ítél meg másokat is. Az agglegények felkaczagnak, az élvvágyó fiatalság gúnyosan mosolyog; a boldogtalan férjek talán meg is átkoznak tanácsaim­ért, de hát talán csak nekem is lesznek pártolóim, védőim. Ezek kezébe teszem le ügyemet: Páristól Samarkandig az ő társasá­gukban utazom. Zempléni P. Gyula. E3IU=C-fcr '"CTZÉE. — Érsek ur 8 Excja, szombaton városunkba jött; hétfőn pe­dig, unokahugának esküvője után még aznap P.-Szikszóra visz- szament. — Samassa Ottilia kisasszony esküvője Nedeczky Ödön buda­pesti kir. táblai pótbiróval f. hó 16-án délelőtti 11 órakor volt az érsekilak kápolnájában. A menyasszony s vőlegény leg­közelebbi rokonaiból álló násznép az ara szüleinek házából több díszes fogaton vonult az érseki lakba. Az e s k e t é s t, a virágok­kal gyönyörűen díszített kápolnában érsek ur ő nmga végezte, ki e czélból P.-Szikszóról bejött. Az esketés alkalmával ismert ékesszólásával, melyet a rokoni érzet melegsége még fokozott, emel­kedett szellemű, megható beszédet tartott az uj párhoz. A meny­asszony hosszú uszályú, igen Ízletesen s gazdagon díszített fehér­ruhát, s narancsvirág s myrtusból fűzött koszorút viselt. Nászna­gyok voltak a vőlegény nagybátyja, Nedeczky Flórián, prímás- uradalmi főügyész,- és S ü t e ő Rudolf, curiai pótbiró; nyoszolyó asszonyok Samassa Adolfné és Nedeczky Tiborné, koszorú- leányok Süteő Anna és Samassa Berczike; vőfélyek Samas­sa János és Samassa Tivadar. Esküvő után déjeuner volt az érseki lakban; annak végeztével az uj pár a délutáni vonattal elutazott. Boldogság kisérje lépteiket! — A kisdedóvó múlt szombati ünnepe, fényes vendégközön­ség jelenlétében ment végbe. A kiállított női munkák, igazán mondhatjuk, némely más leányintézet hasonló munkáinak színvo­nalán állanak. Minthogy az állam, a korunkban oly annyira szük­séges kisdednevelést nem karolja fel eléggé, annál nagyobb tisz­teletűnket s csodálatunkat érdemlik meg az egyesek, akik e té­ren az állam helyett cselekesznek — s főleg az egyház, mely a kisdednevelésre legalkalmasabb felügyelői-contingenssel is ren­delkezik az áldott szürke-nénikék személyében. Midőn e helyen általánosan nyilvánítjuk elismerésünket a minden tekintetben si­került ünnep minden részletéért, nem mulaszthatjuk el felemlíteni, hogy (az ünnepből ítélve) a kisdedóvó példás vezetése, a nevelők ál­tal alkalmazott módszer helyessége, a képzés czélja és eszközlése a legféltőbb szülői szivet is nagy megnyugtatással töltheti el... A rózsás-arczú, fényes-szemű bébék jó kezekben vannak, s a mi kisdedóvónk, hazánk bármely hasonezélú intézetével kiállja a versenyt. — A kath. legényegylet folyó hó ló-én tartott nyárimulatsága igen sikerültnek mondható. A főrendezés érdeme Sivampel József legény-egyleti alelnököt illeti. — Városunk kedves vendégei: Huber Károly és Puks Ferencz urak, eltávozásuk előtt, folyó hó 13-án Simkovics Imre vendégsze­rető házában nehány úri család meghitt körében tölték az estét, hol egy rögtönzött kis konczertben ragyogtatták művészetüket, mely konczertben Hirsch Húgó s Berko Aladár urak is, a két mű- értő nagy elismerése között vettek részt. A müélvezést kedélyes lakoma követte. — A résztvevők beszélik, hogy Huber Károly úr hegedüjátékának szivbóditó változataira még igen soká lelki gyö­nyörrel emlékeznek vissza. — Jul. 17-én délután fél hétkor a czifra negyedben tűz ütött ki, mely három házat hamvasztott el. Tekintve a hely hoz­záférhetetlenségét, az ott egybehalmozott házak rögtön lángra lobbanó zsúptetőit, közeli kútnak hiányát — valóban tűzoltóink nagyfokú képzettsége és erőkifejtésének, s a helyettesparancsnok lélekjelenlétének kell köszönni, hogy a veszedelem oly hamar lo- calizáltatott, — Özv. Turján Ferenczné született Fett Anna asszony, f. 1883. évi julius hó 12-én, d. e. 10 órakor, a halotti szentségek ájtatos felvétele után, életének 86-ik évében jobb létre szenderült. Á megboldogúlt hült teteme folyó hó 14-én délutáni 6 órakor — Széchenyi utcza Csiky S. házából — a Hatvani külvárosi te­metőben tétetett örök nyugalomra. Az engesztelő szent miseáldo­zat pedig folyó hó 16-án délelőtt 10 órakor a minoriták egyhá­zában lön az Úrnak bemutatva. Béke és áldás hamvaira! *** Özv. Turján Ferenczné született: Fett Anna úrnő teme­tése folyó hó 12-én a számos előkelő rokon s a nagyszámú in­telligens közönség jelenléte mellett, teljes díszben ment végbe. Az elhúnytnak fényes ércz-koporsóját gyönyörű koszorúkkal s virág- özönnel árasztotta el az igaz szeretet. A koszorúk közül különö­sen kettő tűnt föl (ahogy kiveliettük) ily fölirással: „Unokáid szeretete, a síron túl is kisér!“ — és „A páratlan jóságú, feled- hetlen édes anyának, forrón szerető gyermekei.“ — Fogadják a mélyen megszomorodott tisztelt rokonok és ismerősök a mi leg­őszintébb részvét-nyilatkozatunkat is. — Érdekes végtárgyalás tartatott az egri kir. Törvényszék­nél folyó hó 12-én. Egy apa-gyilkosságról vádolt fiú állott a bíróság előtt s tanúkul anyja, keresztapja, sógor-asszonya s szeretője idéztet­tek be. A kir. ügyész szándékos gyilkossággá kívánta a tettet minősíteni, s vádlottra kötél általi halált kért. A védő Horváth Jó­zsef ügyvéd, a védő beszédben melyben ész és szív remekelt, egyszerű emberölést kér megállapítani. A törvényszék erre vádlott Gás- párdy Györgyöt a szándékos emberölés bűnében marasz­talja, s tekintetbe véve a számtalan enyhítő körülményt: a tettes fiatalságát, büntelen előéletét, a kétségbeesést, amit törvénytelen apja rideg szeretlensége benne szükségkép előidézett, s mely a válságos helyzetbe őt mintegy belekényszerité, rá a büntető tkönyv- nek erre vonatkozó legkisebb fokú büntetését, a 10 évi fegyházat szabta. Az ügyész is, vádlott is felebbeztek. — Pályázati hirdetmény. 7067./a. Hevesmegye közönsége által a budapesti állami középipartanodánál alapított 200 forintos ösztön-

Next

/
Oldalképek
Tartalom