Eger - hetilap, 1883

1883-07-05 / 27. szám

268

nek folytán a bukaresti román hivatalos lap rosszalást fejez ki Gradisteano Jassyban tartott beszéde felett oly megjegyzéssel, hogy e meggondolatlan szavak remélhetőleg nem fogják a Románia és Ausztria-Magyarország közt fennálló jó viszonyt megzavarni.

A kolera Kelet-Indiából elhatott Egyiptomba s ott nehány városban már sok emberi életet oltott ki. Most, Konstantinápolyban a nemzetközi egészségügyi tanács elhatározta, szigorú óv- rendszabályokat léptetni életbe az egyiptomi kikötőkből fenyegető koleravész ellen. Anglia ezúttal sem háríthatja el magától azt a jogos vádat, hogy kereskedelmi érdekeit többre becsülte a közegészség érdekeinél, mert noha már jó ideje hire terjedt, hogy Indiában, különösen Bombay- és Kalkuttában, a kolera nagyobb mérvben lépett föl, az angol-ind kormány dementikkel igyekezett a világot megnyugtatni, a helyett, hogy mindjárt megtette volna a szükséges intézkedéseket a járvány elhurczolása ellen

Jacobi ni bíbor nők legújabb jegyzékének tartalmáról ezeket jelentik: A kúria elismeri a bejelentési kötelezettségeket, ha Poroszország a papihivatás szabad gyakorlatát visszaállítja s a papok nevelésének ügyét teljesen visszaadja az egyháznak Végül a jegyzék hangsúlyozza, hogy a diplomácziai szokások megsértettek, midőn az egyházi törvényjavaslat a képviselőház elé terjesztetett, még mielőtt a folyó tárgyalások megszakittattak vagy befejeztettek.

Pét er várról hivatalosan jelentik, hogy a Vatikánnal 1879-ben megkezdett tárgyalások befejeztettek. A következő lényegesebb egyezmények jöttek létre, de nem szerződés alakjában: A püspöki megyék szervezése szabályoztatok, a kormány a felügyeletet a papnöveldék fölött fentartja magának, a kúria elismeri a kormány ellenőrzési jogát az orosz nyelv, irodalom és történelem tanítására nézve; a tanítók kinevezéséhez a kormány jóváhagyása szükségeltetik. A kánoni oktatásra nézve a püspökök jogai változatlant fenmaradnak. A kormány, a katholikus papság ellen a hatvanas években kibocsátott, úgynevezett kivételes intézkedéseket meg fogja szüntetni s az 1864. deczemberi ukáz 18. szakaszát, mely a püspökök hatalmi jogkörét korlátozza, saját kezdeményezéséből megszüntette. Az 1868-ki pótszakaszok átvizsgáltatnak.

Az angol felső ház ismét megakadályozta ama bili tör- vénynyé válását, mely meg akarta engedni, hogy az özvegy férfi nőül vehesse elhalt neje nővérét. Az anglicán papság tehát ismét czélt ért meg nem szünó felszolgálásaival e törvényjavaslat ellen. A felsőház elutasító határozata (145 szó 140 ellen) ezúttal kellemetlenül érinti a legfelsőbb köreket is, mert nyílt titok, hogy Viktoria királynő óhajtotta leginkább e törvény meghozását, hogy utolsó hajadon leányát, a már 26 éves Beatrix hgnőt nőül adhassa vejéuek a hesseni nagyherczegnek, a kinek tudvalevőleg Alice hgnő volt első neje. Valószínű azonban, hogy a törvényjavaslat ellenzőinek ez volt utolsó győzelme s ha — a mi kétségtelen — a bili még egyszer előterjesztetik, a parlament a közvélemény nyomása alatt talán meg fogja azt szavazni.

TAECZA.

A mostoha.

— Életkép. —

(Folytatás és vége)

IV.

Másnap elutazott Hoffmanné asszony s Elza egyedül maradt a fiatal tanítónővel; szívesen ment volna most már ő is haza, de hírét vette, hogy atyja e napokban egészségi szempontból gyógyfürdőbe utazott, hova neje is elkísérte. Elza bizonyára résztvett volna velők a szép utazásban, ha könnyelműleg oly balgaságot nem követ el. A derék igazgatóné szavai, kinek igazságát s részrehaj- latlanságát ismerte, mély benyomást tettek reá s kezdte helyesen, tisztán felismerni helyzetét s belátni esztelen magaviseletét. Égyet- len örömét, szórakozását a következő magányos, csöndes napok alatt az intézet könyvtára tanulságos, mulattató könyveiben találta ; igen de ettől a mulatságtól is csakhamar megfosztatott. — Szemei fájni kezdettek s az elő hi rótt orvos kijelentette, hogy szem- gyuladás van keletkezőben. Elzának teliát nem volt szabad szemeit megerőltetnie, folytonosan borogatást kellett használnia. Ez már nehéz próba volt a szegény leányra nézve; óráról órára egyedül kellett ülnie a sötét szobában, csak néha jött be hozzá a cseléd, hogy a borogatást megújítsa. A kisasszony is csak perczekig időzhetett mellette, mert sok dolga volt. A szünidő alatt ugyanis

az épületet javítgatták, tisztogatták kivűl-belűi s neki mindenütt fel kellett ügyelnie a munkára.

Elza végtelen komor napokat élt, minden foglalkozás, társaság és vigasztalás nélkül. Ezt a szomorú állapotot mintegy büntetésül tekintette hibájáért s hangulata mindegyre elszorultabb lett, szivének fájdalmát nem volt kinek elpanaszolnia.

Egy délután szomorúan ült magába mélyedve; a szemeire nézve ártalmas könnyeket sem tudta többé visszatartani s keservesen sirt sorsa felett.

Ekkor az ajtó csöndesen feltárult s egy nő lépett a szobába. Elza a homályban nem tudta felismerni a belépőt. Az alak körvonalaiból ugyan első pillanatra látta, hogy az nem a kisasz- szony, de a nyájas köszöntés, a szeretetteljes közeledés, a szelíd megszólítás csakhamar arra az örvendetes meglepetésre juttatták, melyet szivében rég óta oly titkos vágygyal óhajtott, de a melynek teljesülését alig merte remélni. Mostohája kereste fel őt szomorú helyzetében.

— Anyám, jó anyám! — kiáltott fel Eiza, örömében zokogva -- hála Istennek, hogy eljött, hogy felkereste szerencsétlen, elhagyatott leányát. Oh megbocsát-e nekem?

Karjaival átölelte a jó asszony nyakát s fiatal szive boldogan dobogott az anyai kebelen, mely már oly [rég feltárta előtte a szeretetet.

A jég elolvadt, a merev kéreg lepattant s ezentúl a legmelegebb hajlam s a legőszintébb bizalom fűzte egymáshoz a két lényt, kiket a sors oly közeli összeköttetésbe hozott.

Hubertné asszony ott maradt leányánál. Kedélyes történeteket mesélt neki, mulattatta vigasztalta ót s ápolását nem bízta többé idegen kezekre. Elza nemsokára annyira jobban lett, hogy még teljes felgyógyulása előtt haza lehetett vinni. Oh mily édesen hangzott füleiben e szó „haza-1, s mily kellemes izgatottsággal vert szive, mikor a hosszas, kínos távoliét után szülővárosának tornyai a láthatáron feltűntek; hát mikor kocsijuk az ismert ut- czákon robogott s végre a szeretett szülőiház előtt megállóit. Az apa melegen, bensőleg szorította keblére kedves gyermekét; ő tudósítva volt az Elza bajáról, miért is a fürdőt ott hagyta, hamarább mint szándékozott s a mostoha sietett leánya ápolására. Most voltak igazán boldogok mindhárman s kívánták, hogy ez egyetértés és szeretet ne zavartassák meg többé soha.

Elza mihelyt egyedül volt Anders asszonynyal, szemére vetette, miként asszonyán keserű sértést követett el, midőn egyfelől rágalmazta azt s másfelől elidegenítette öt új anyjától, ki neki „valódi-4 anyja és nem „mostohája.“ Nem is fogja tűrni, hogy arról valaki még roszat beszéljen.

Mikor Elza szemei teljesen meggyógyultak, mi csak néhány hét múlva következett be, visszament a nevelő intézetbe. Ezentúl a nagy szünidőt s közbejött ünnepna pokat mindig a szülői háznál töltötte el, hol látogatásait nagy örömmel fogadták. Minthogy szorgalmasan tanult s igen szép előmeneteleket tett, szülői részéről több kellemetes meglepetésben részesült s majd vágyva várták mindhárman azt az időt, mikor az intézetből végkép hazatérendő vala.

V.

Nehány évvel később Hubertné asszonyt nem találjuk többé a régi lakhelyen s igen megváltozott viszonyok közt találkozunk újra vele. 0 és Elza kipótolhatlan veszteséget szenvedtek s mély fájdalommal sujtattak.

Az apa és férj hiányzott a kis családból. A nehéz betegség, melybe emberszerető hivatala teljesítése közben esett, elragadta öt és mély gyászba ejtette szeretteit. Hagyatéka jelentéktelen volt, mert bár széles körben igen szeretett orvos volt, a jó ember sok beteget ingyen gyógyított s hol szükséget látott, ott saját költségén fedezte a gyógyszereket s gondozást is. így özvegye s felnőtt leánya arra voltak utalva, hogy saját szorgalmuk után éljenek meg.

Elköltöztek azért D ... be, hol több tér nyílt a tevékenységre, mint a kis városban, melyben eddig laktak.

Elza mint nevelőnő az intézetben nyert alkalmazást, hol maga is képeztetett, mig anyja kint a városban fogadott szállá-t, s lakást és élelmezést adott azon bejáró növendékeknek, kik az intézeti helyiségbe a túlszám miatt teljes ellátásra nem vétethettek fel. Anyai szeretetteljes bánásmódja csakhamar ismeretessé lett, mindig több-több növendéket kapott s a viruló leánykáknak egész serege gyűlt a derék, értelmes asszony körül.

Hubertné asszony egy napon épen az esteli rendezésével foglalkozott, várva növendékeit minden pillanatban az iskolából. Derült kedvvel rendezgette a hosszú asztalt, melynek hófehér abroszán számos csésze, süteményestál s közepén párolgó kávé-üst