Eger - hetilap, 1883
1883-01-18 / 3. szám
23 álmai betelnek, s ő át fogja majd élni azokat a hihetetlen dolgokat, miket most még álmodni is oly édes volt! . . És mily gyakran fordultak elő ily jelenetek abban az első emeleti lakosztály kis szobájában! s a miket Czili Néni e rövid idő alatt átélt, kénytelen volt megvallani önmaga előtt, hogy ez élete többet ért, mint az egész az előtti magányosság, mely csupán kedélyét siváritá el, szivét pedig érintetlenül üresen hagyá! így telt el az idő, gyorsan észrevétlenül: Birike szép nagy leánynyá fejlődött. Czili ő nagysága pedig, bár testben naponkint öregbedett, de lélekben ismét úgy érzé megfiatalodott. . . Réghy Czili kisasszony mindig szerette a társaságokat, s 16 esztendős korától— a minek pedig már innen-onnan 30 éve! még minden bálon, kräczchenen jelen volt, édes reményekkel menve el, s édes ábrádokkal térve haza; azonban ábrándjai mindig teljesen nélkülözték a reális alapot. . . Most azonban hogy Birike felnőit, lemondott, vagy legalább igv látszott, kis leányos arrogancziáiról, s nem úgy ment el többbé, mintha igényt tartana még arra is, hogy a „Múzsa“ referense belefiizze a szépek koszorújába, hanem csak mint a Birike garde-des-damesja; nem tánezolni, csak nézni Bilikének diadalait. De hát ez már nem is illett volna! Ugyanis tekintettel Czili kisasszonynak a jótékonyság terén szerzett bokros érdemeire, az “X—i nőegylet“ épen ez évben választó meg elnöknőjévé, s ezenkívül a „Vörös-kereszt-egylet“ x—i fiókja, s Isten tudja hány más egylet választá be tiszteletbeli taggá. S igy, bár rosszul esett látni mint omlanak romba évtizedeken át épült légvárai: Czili kisasszony belenyugodott, bele kellett nyugodnia, hogy . . . nem kis leány többé! . . Végre pedig hozzájárult mind-e ki tűzetésekhez, hogy egy szép farsangi délelőtt a jogászbál-rendező bizottság három ifjú tagja jelent meg Czili ő nagyságánál, s dictum-factum egy gyönyörű dictióban fölkérték a jogász-bál lady-patro- nesse-évé. Czili k. a. hogyne! beléegyezett. . . No, volt aztán készület! . . Birike régi reményeit hitte beteljesülni, s ábrándjait érzé megvalósulni, mdőn végre eljött az idő, az a bűbájos est, melyre még a természet is oly csillogó fehér ruhát öltött, mint a Birékeé s ama vará- zsos, szivdobogtató pillanat, midőn egy elegáns, frakkos úr karján belépett abba a fénytől átszőtt terembe. . . Minden szem reá irányult; midőn pedig a nyitány megzendült, Fahrbach egy anda keringője pezsditi meg a különben is forró ifjú-vért, Szeley Andort mutatják be Bi- rikének. ki óh dicsőség! őt kéri fel az első rondeau-valse-ra. Egy futó tekintet volt az csak, egy gyöngéd kézszoritás, egy-két fordulat némán, lázban égve, — se tekintet, e kézszoritás és e pár fordulat mégis egy élet, egy világ volt e két ifjú szívre! Nem, ne mondjátok ti azt nekem, hogy a szerelem idők, hosszú idők gyümölcse, s hogy az nem képes egy pillanat alatt megszületni! Szikra az mely hirtelen pattan ki, s rögtön lángot keleszt! villám az, mely rögtön elcsattan, amint két felhő érintkezik. Nézzétek azt a gyönyörű ifjú párt, mely őrült gyorsasággal suhan tova előttünk; nézzétek azt, az egyenlőn csillogó szempárt, azokat az egyenlőn remegő ajkakat, egyenlően sikló lábakat, miért ne doboghatnának sziveik is, egyenlőn, egyenlő tűzzel, egyenlő epedően, egyenlő szerelemmel egymás iránt? . . De nem vázolom tovább a bál eseményeit, elég az, hogy Birike legtöbbször Szeleivel tánczolt, hogy Birikének legédesebb volt az a szó melyet Szeleytől hallott, az a táncz, melyet vele lejtett, s legfájóbb az a pillanat, midőn a bál után tőle búcsúzott. ni. Hazatértek, s Birike rögtön elvált a nénitől, beszaladt az ő kis háló fülkéjébe, s nagy hirtelen levetkőzve, bebújt a meleg párnák közé s rövid idő múlva lehetett hallani szabályos lélekzetvételét, mely közhiedelem szerint alvást jelent. Közhiedelem szerint, igen, mert Birike oly szépeket álmodott. s oly élet-hiven, hogy midőn egy kaczér déli napsugár másnap fölébreszté, sehogy sem tudta magára erőszakolni, hogy az álom valóban álom. vagy legalább úgy szerette volna ha az ő álma nem lett volna álom, hanem . . . valóság. . . Birike ugyanis azt álmodta, hogy a viliik országába jutott, egy tündérien szép ligetbe, hol azonnal királynőjüknek választók azok a vig piczi viliik, s virág illattal, szel- lősugással s hajnalpirral táplálták, mig reá szivárványsugarakból készült kehelyből hajnali gyöngyharmatot kellett innia. Bohó álom ugyan, de az a legsajátságosabbnak tűnt fel Birikének, hogy úgy tetszett, mintha a harmat-ital minden csepjében Szeley úrnak képe ragyogna, s nézne ő reá azokkal a nagy, mélázó szemeivel, s mondaná: — Ne igyál meg, mert én akkor elválok e harmat- cseptől, s szivedbe lopózom, s onnan aztán többé sohasem szakgathatsz ki! De Birike most már csak azért is fölhajtó a habzó, csillámló italt, s valóban érzé, hogy kis szivében egyszerre mily forradalom keletkezett; mintha ezer apró kovács legény dolgoznék ott benn. úgy dobogott vert az a piczi szí v, mely eddig oly szelid csendes volt. Dobogására fölébredt, Felöltözött, leült a zongorához, s reákezdé búsan, ábrándosán azt a dalt mely különben is kedvencze volt: „A virágnak megtiltani nem lehet!“ stb. Oly érzelemmel, oly szívből szakadólag játszott Birike, mintha teljesen át tudná már érezni azt a dalt, mintha szive adná ajkára a hangot, mintha tudná már, miért nem lehet megtiltani a virágnak?! Pedig még csak most tanulta tudni! A reggelinél találkoztak Birike és Czili kisasszony. Birike vidám volt mint máskor bár mikor, elmondá báli élményeit, elcsacsogott hosszan, kedvesen, megszólt minden tánczossát, csak Szeley Andort nem emlité egy szóval sem. Azonban Czili kisasszony talán reá sem hallgatott, elmerengő, szórakozott volt; sárga créme-szinű ruha volt rajta, hajában egy festő rózsabimbó, szemében ábrándos bágyadt- ság, a homlokán egy redővel több. Birike nem is sejté e változás okát. Midőn pedig reggeli után le akart menni a kertbe, — az üvegházba — a szobaleány mondá neki. hogy Czili ő nagysága amint hazajöttek nem is feküdt le reggelig, hanem eloltó a szobájában a lámpát, ledőlt egy kerevetre, szivarra gyújtott, s bámulta az ablakon beragyogó holdsugarat, Birike nagyot kaczagott, s hópihéről hópihére lépve futott le a melegházba egy bougnet,te-ot kötni. (Folyt, köv.) — Jelentés a f. hó 10-iki jogászbál alkalmával történt felűl- fizetésekröl. Franczné Albert Adél ö nagysága 150 ft, Samassa József érsek úr ő exciája 20 ft, Lengyel Miklós püspök űr ő méltósága 10 ft, Danielik János püspök úr ő méltósága 10 ft, Beöthy Lajos főispán úr ő méltósága 5 ft, Babies János kanonok úr <> nga 10 ft, Zsendovits József kanonok úr ö nga 10 ft, Kozma Károly kanonok úr ö nga 5 ft, Ferenczy Imre kanonok úr ő nga 5 ft, Kovacsóczy István kanonok úr ő nga 6 ft, Györgyényi Ignác/, kanonok úr ö nga 4 ft, Szele Gábor kisprépost úr ő nagysága 10 ft, Begovcsevich Róbert kanonok úr ö nga 5 ft, Pánthy Endre kanonok úr ö nga 4 ft, Majzik Viktor alispán úr ő nga 5 ft, Főt. Szvorényi József gymn. igazgató úr 5 ft, Főt, Stephanovszky
