Eger - hetilap, 1883
1883-06-21 / 25. szám
250 — Mesterséges tenger a Szaharában. Franczia mérnökök már régóta foglalkoznak azzal a tervvel, hogy miként lehetne Algéria déli részéből kiindulva a Szaharában tengert előteremteni. A fran- czia kormány által e javaslatok megvizsgálása végett kiküldött bizottság az államnak részvételét különböző okokból ellenezte, s a kivihetőséget egyáltalában kétségbe vonta. Időközben sikerült az eszme kezdeményezőjének, Rondaire őrnagynak, Lessepset az ügynek megnyerni. E fáradhatatlan férfin elnöklete alatt a napokban egy társulat alakult fél millió forint tőkével, melynek költségén mindenek előtt a kérdésbe jövő területnek pontos felvételét fogják eszközölni, hogy kedvező eredmény esetére bővebben foglalkozzanak az eszme megvalósításával. — A vetések állásáról. A túlságos esőzések, különösen a felvidéki és a dunántúli megyékben káros hatásúak voltak az őszi vetésekre, amennyiben azok részben megsárgultak, részben pedig megdőltek. A rozsdáról mely különösen a buzavetéseken mutatkozik, leginkább a dunántúli és az alföld északi részén levő megyékből érkeznek panaszok. Ez ideig a rozsda nagyobbrészt csak a vetések sássán és levelein mutatkozik s jelentékenyebb mérvben főleg Bars, Fehér, Győr, Komárom, Vas, Bács-Bodrog és Csanád megyék némely járásaiban merült fel. A tavasziak, úgyszintén a kapás növények általában jól állanak, de sok helyütt fejlődésükben hátramaradtak. Némely erdélyrészi megyékben a túlságos esőzések miatt a tengeri ültetését nem eszközölhették. A drótféreg és a földi bolha által okozta kártételekről Bereg-, Ugocsa-, Moson-, Győr- és Aradmegyék némely járásaiból érkeznok tudósítások. A takarmánytermés kielégítő, azonban a betakarításnál az esőzések sok helyt károsan hatottak. A szőlő és gyümölcsfák jó termést Ígérnek. — Az érseki fürdőben egy gyűrű találtatott. A tulajdonos a fürdő bérlőjénél jelentkezzék. — Az aratási kilátások az egész monarchiában oly kedvezők, hogy legalább jó középtermésre számíthatunk. Különösen Magyar- országon a gazdák azt remélik, hogy a buzaszem minősége épen olyan jó lesz, mint tavaly volt; az ország minden részéből össz- liangzólag jelentik, hogy a rozsda a kalászokat nem támadta meg, csak a leveleken mutatkozik. Csehországban az eső még nem jött egészen későn; sokat javított a vetéseken. Galíciából csupán kedvező hírek érkeznek. — Időjárás. Vasárnap és hétfőn egy-egy rövid esőt kaptunk. Kedden több órán át esett. Szerdán igen hűvös reggelünk volt; 10 fokra szállott le a meleg. — Gabonapiaczunk. Az elmúlt heti üzlet igen csekély volt: gyönge hozatal mellett az árak többnyire változatlanok. Tiszta búza 8.00—9.20. Rozs és kétszeres 6.10—6.90. Árpa 6—7.50. Kukoricza 5.80—6.90. Zab 5.50—6.90. Fehér bab 6—10. méter- mázsánkint. — Arany s ezüst árkelete: Cs. kir. arany 5 frt 64 kr. 8 forintos magyar arany 9 frt 52 kr. Száz ezüst forint 100 frt. Felelős szerkesztő: IDr. István.. Nyilttér. *) Végszó, a Pálflné-Némethy Gizella-féle szinbirálati ügyben. Az „Eger“ múlt számának nyiltterében éles hangú ellenkritika jelent meg, melyre, mint ama vitás bírálatnak többektől megbízott Írója, válaszolni kénytelenitetvén, annak összefüggéstelen szóáradatából csak három momentumot emelek ki, bár ellenfelem vitatkozásának fékezetlen, darabos hangja nagyobb részletezésre, s igy apróbb gyöngéinek kiaknázására is feljogosítana. Mert érdekes volna kijelenteni, hogy sem az én, sem az ő bírálata nem elsőrangú ének-mesterek Ítélete elé való, s valamely- lyes „elméleti zenetan“ borura-derííre használt technikus terminusai sem azt nem bizonyítják, hogy az a kritika méltányos, sem azt hogy csalhatatlan; érdekes volna azzal védekezni az „agyon- hallgatás“ vádja ellen, hogy nem akartam roszat Írni arról, kiről jót nem irhaték, arról, ki mig egyrészt sikerültebb alakításaival sem nyerhette volna meg a közönség rokonszenvét, mely közönség benne egy hamar lobbanékony lélek által a fényes felhőkbe ér- demetlenűl emeltet, egy erőnek erejével üdvözitettet látott; s ki addig másrészt, megbódultan a rádisputált nagyság istenitalától, szánakozó közönnyel fogadta a közönség tartózkodását, mely — azt Ilivé — az ő játékának magas színvonaláig tán nem is emelkedhetik; érdekes volna kutatni az okot, a miért ugyanaz a kritikus csak az egyszerű, szegényes ruhát találja (mondhatni: gyöngéden) feljegyzésreméltónak azon szerepben, melyben, egy rövid év előtt is Pálfiné- ban a nagy reményekre jogosító tehettséget látta; érdekes volna kifejezést adni a fölötti megbotránkozásomnak, hogy „Pálfiné (!) Némethy Gizellát (!!) majmolá (ganz fein) dalban (!!!) és maliiéban“ ami annyit tesz, hogy a természet a fresco után készült. Mert azt énekelhette ugyan, amit 0, de Pálfiné előnyére nem úgy ahogy 0; érdekes volna felhívni a „Még többen“ név alatt nyilatkozót, hogy tegye szivére kezét, s csakúgy négyszem közt vallja meg, hogy szánja-bánja vétkét, amiért Pálfinéra fogta azokat a falsokat, amik Némethy Gizellának voltak repertoir mutatványai; érdekes volna figyelmeztetni, hogy a „kék mándlis, pőre gatyás (bocsánat hölgyeim, a „Még többen“-től idézek) közönségnek is van szive, mely épúgy megtud rezdűlni egy tiszta, szép dal hallatára, mint az, mely selyem vagy bársony alatt dobog; de mondom, mellőzve mindezt, megjegyzem hogy: 1- ször „Fipsz-ről, a hires nőszabó“-ról, irta légyen bár azt a sentimentális Kotzebue vagy bárki más, újólag ismétlem, hogy ostoba meséje a helyzeti comikum alantas légkörében mozog; fel- kapottsága pedig éppúgy nem biztosíték arra, hogy eo ipso jónak kell lennie, amint hogy egy bizonyos bírálatban elszórt „timbre“ meg „verve“ sem bizonyíthatja, hogy az illető úr eo ipso zenészeti ca- pacitás. És utoljára, éppoly jogosúlt egyéni nézet lehet ez, mint a milyen, mikor derekas ellenfelelem a „Fipsz“ vígjátéknál százszorta kedveltebb s elhifesűltebb Offenbach-féle operetteket „slendriánok“-nak nevezi a — tekintély okáért, 2- szor. A „két bakancsos és egy huszár“ népszínműre irt véleményemet ellenfelem legmegölóbb fegyvernek szánta: ebből derül vala ki leginkább, hogy mily tudatlan az „Eger“ kritikusa. S ime kiderül, hogy ő egy oly darabról irt bírálatomat rój ja meg, melyet ő előadni sohasem látott, melynek, czimét sem ismeri, nem hogy tartalmával, annálkevésbe becsével volna tisztában. Máskép hogy is téveszthetné össsze Berzsenyi Károlynak (valami kezdő iró) napjainkban szü- lemlett e fattyúhajtását, „a vén bakancsos és fia a huszár-ral“ e kitűnő, régi népszínművel? Látja uram, hiába tagadta meg tőlem a „loyalitás“-t; az vagyok: nem feszegetem tovább ezt a dolgot, s nem is mondom önnek: „ki mihez nem ért“ stb. 3- szor. „Az egri műértő közönség“ után bizonyos problematikus kérdő jel van, ami czikkirónk kételyét fejezi ki. közönségünk müértése felől. Pálfiné jutalomjátékán az intelligentia volt erősen képviselve; annak tagjaiban fogamzott meg a jutalmazás gondolata; annak körében történt a gyűjtés ; az tapsolta meg ked- venczét viharosan, lelkesen; az koszorúzta meg, az szerette meg, az emlékszik reá, habár sorsa tőlünk elszakitá s igy intelligentiánk fejére száll a vád, amelyet czikkiró egy kérdőjelbe tömöritett. Pedig hát megszívlelendőnek tartom, hogy nem paróka és pápaszem, sem a „zene elmélete alapvonalaidnak ez vagy amaz (bármely könyv kereskedésben kapható) füzete teszik a műértést, s elvégre unalmas és boszantó, ha valaki a nagy úri közönség Ízlését akarja hivatlanúl irányítani és vezetni, s amennyiben saját egyéni Ízlésének ellentmond, elitélni. Nem tartozik ugyan már nyilatkozatom keretébe, ám a kérdéses nyilttér egyenesen kihitt erre, hogy Némethy Gizelláról véleményt mondjak. Hát biz én csak arra szorítkozom (s nem kívánom (elküldeni a „legelső rangú“ műkritikusok elé) hogy: nincs benne productiv erő, mely ugyanazon műanyagnak elemeit uj és sajátszerü vegyületben állítaná elő, de meg van benne ennek ellentéte a modorosság, — hogy Egressyvel szóljak — ez a második természetté merevűlt személyes sajátság; szem-és arczjátéka ösz- szes képessége ki van merítve abban a stereotyp, kihívó mosolyban , melyben közönségünket folyton részesité ; hangejtése nem egyszer forgatja ki a szót értelme és erejéből; s az éneke ? szóljon erről a „két. bakancsos s egy huszár“ előadása, a midőn oly kirívó falsot fogott, hogy bukását siratva, könnyes szemmel vonúlt a színfalak mögé. Ez tény, s ez Pálfinéval sohasem történt. A kinek pedig 100 forintjai vannak, mint — saját állítása nyomán — tisztelt ellen-felemnek, okosabbra is felhasználhatná, minthogy fogadásra ajánlja a czélból, hogy jó bírálatai vannak, mert ez vagy kérkedés, vagy kiskorú hiúság, s fölötte rontja egy bíráló komolyságába vetett hitet. Ami végül a jelképesnek feltűnni akaró „még többen“ aláírást illeti, arra számokkal felelek: aNémethy Gizella jutalomjátékának tiszta jövedelme 18-, Pálfiné-é 42 irtot tett ki. íme feleltem az igazság érdekében. Veritas. *) E rovatban közlőitekért felelősséget nem vállal a Szerk. *T
