Eger - hetilap, 1883

1883-06-21 / 25. szám

248 ütköző és 356. §. szerint minősülő s ellene emelt vádat, valamint a Spitzer Salamon ellen folyamatban levő bűnvádi eljárást meg­szüntette. Egyebekben pedig az első bíróság vádhatározatát, a hűtlen kezelésra való hivatkozással kiegészítve, helybenhagyta. — Az egri. m. kir. államhivatal no ko k nyári mulatsága f. hó ‘26-án d. u. 4 órakor kezdődőleg, az érsekkertben fog megtartatni. Miről a t. meghívottak szives részvétel végett értesittetnek. A rendezőség. — Csinosodunk. A lyceum másik oldalán is fölszedték már a kőburkolatot, hogy városunk e kedveltebb sétahelyét szintén asphalttal öntsék be. Örvendetes tudomásúl vesszük. — A mintapincze reformja. A kereskedelmi minisztérium an­nak idején életbeléptette az országos minta-borpincze intézményét, hogy Magyarország bortermelőinek bemutassa, miként kell külön­böző vidéki borainkat kezelni, hogy azok palaczk-érettekké vál­janak. Ismeretes, hogy ez a mintapincze szép eredményeket mu­tathat fel, hogy mindig több termelő fordul hozzá boraival és hogy a pincze elárusitási üzlete is virágzásnak örvendett. A kereske­delmi miniszter azonban az eddigi tapasztalatok alapján felismerte, vagy a minisztérium nem lehet hivatva kereskedőként, eladóként is szerepelni, s ennélfogva elhatározta, hogy magát a mintapin- czét fentartja, de az elárusitási üzletet elejti. E határozat felől a bortermelők értesittettek és egyúttal felszólittattak, miszerint ta­nácskozzanak a fölött, hogy jövőre mikép történjék a mintapin- czében kezelt borok elárusitása? Egyidejűleg tetszésükre bízatott, valami megfelelő módon meggyőződni a felől, hogy a bírokamin- tapinczében tényleg jól és czélszerüen kezeltetnek. — A kereske­delmi miniszter felhívására Péchy Tamás képviselőházi elnök ve­zetése mellett, s kereskedelmi minisztériumban tanácskozás volt. A termelők kijelentették, hogy a pinczekezelés eredményével meg vannak elégedve és hogy tökéletesen helyeslik, ha maga a mi­nisztérium nem foglalkozik a kezelt borok elárusitásával. Elhatá­rozták javaslatba hozni a miniszternek, hogy a termelők részéről egy 6 tagból álló bizottságot ajánljon, mely bizottság hivatva leend egyrészt a pinczakezelést a termelők érdekében folyton ellenőrizni, másrészt gondoskodni arról, mikép és mi módon juthatnak eladásra a mintapinczében kezelt borok. — Gyürlcy Miklós badapesti törvényszéki jegyző, ki a Spanga elleni vizsgálatnál is közreműködött, agyonlőtte magát. Most kiderült, mi kényszeritette Gyürky Miklóst életének öngyilkos kéz­zel való bevégzésére. Meg volt vesztegetve. Meg volt vesztegetve olyan ügyben, mely általános föltünést keltett, melyre rá volt irá­nyulva az egész főváros, az egész ország figyelme. Budapest köze­pén, egyikében a legélénkebb utczáknak behatolnak egy üzleti iro­dába, leviszik a Wertheim-kasszát a pinczébe, kiürítik s aztán eltűnnek a tettesek. A rendőrség sok keresés után helyes nyomra akad, a tetteseket bebörtönözik, a vizsgálat folyik, folyik egész addig, mig < végre — bűnjel hiánya miatt szabadon bocsátják a rablókat. És most, e hallatlan blamage után két egész esztendő­vel kiderül, hogy a rendőrség helyes nyomon járt, midőn Pospi- scliilt, és társait letartóztatta, kiderül, hogy az az ember, kit ilyen ügyben a vizsgálat vezetésével mertek megbízni, ki fölebbvalói teljes bizalmával dicsekedhetett : hogy az az ember megveszteget­hető volt, és csakugyan meg is vesztegettetek. Gyürky Miklós­nak annyi fizetése volt lefoglalva, hogy megélésre csak havon­kénti 25 frtot kapott. Huszonöt forintot adtak olyan embernek, ki csak lakásért is többet fizetett ennél. S ezt tudták fölebbva- lóí, tudták azt is, hogy Gyürky nagyon szorult helyzetben volt és ime mégis őt bízták meg akárhány fontos ügy vizsgálatával: őt, a kinek, ha állásához mérten akart élni, legalább ötször annyit kellett költenie, mint a mennyi jövedelme volt. Eléje nyújtották a bankót s ő, 25 frt havi fizetésével a zsebében, elfogadta. Már most kérdjük: lehet-e akár vizsgáló, akár itélő-biró olyan ember, a kiről tudvalevő, hogy tisztességes utón szerzett keresményéből lehetetlen megélnie? Lehet-e ilyen ember kezébe adni az igazság szent mérlegét ? Lehet-e ilyen embertől függővé tenni egyes egyé­nek és egész családok boldogságát ? Lehet-e ilyen embernek ke­zére bízni a jogot, az emberiség e legszentebb tulajdonát ? (Pesti Hírlap.) — Társasczégek tagjai mint virilisták. Egy előfordult eset al­kalmából, a belügyminiszter kimondotta, hogy a társasczégek tag­jai, csak azon esetben bírnak jogosultsággal, a virilista névjegy­zékbe való felvételre, ha a czég összes évi adójából a czég egy- egy tagjára egyénenkint eső része megüti azon öszszeget, a mely az illető törvényhatóságban a virilis névjegyzékbe való felvételre megkivántatik. Ebből következik, hogy az egész évi adóösszeg, habár az felülhaladná is azon összeget, melylyel a névjegyzékbe az utolsó virilis felvétetett, — de az évi adóösszeg fele kisebb ezen legutóbb említett összegnél, — nem adja meg a jogosultsá­got a czég egyik tagjának a virilista névjegyzékbe való felvételére. — Uj Mária-Terézia tallérok. Az egyiptomi kormány az oszt­rák kormánynyal az iránt indított tárgyalásokat, hogy két millió darab Mária-Terézia tallért veressen számára. E tallérok rögtön volnának szállitandók. A Sudanban felmerült zavargások folytán a lakosság minden holmiját, értékét és kincsét elásván, a Mária-Te­rézia tallér is egészen kiveszett a forgalomból és ezért vált sza­porítása újabban szükségessé. A tallérokat a bécsi pénzverőben készítik. — Egy magyar-ellenes evangélikus pap. A nyitrai kir. tör­vényszék f. hó 11-én tárgyalta Boor Lajos krajnai (miavai járás) evangélikus lelkész bünperét, a ki a községben a magyar kör- iratú hivatalos pecsét ellen izgatta a népet. Boor Lajos különben nagyon is ismeretes pánszláv izgató azon a vidéken. A kir. tör­vényszék vádlottat nemzetiség elleni izgatás miatt 1 évi állam­fogház és 500 forint pénzbüntetésre s be nem hajthatás esetére további 50 napi államfogházra Ítélte. — A Vaskapu szabályozása. A magyar kormány, úgy látszik, komoly feladatának tekinti — írja a bécsi „Presse“ — hogy a berlini kongresszus által az osztrák-magyar monarchiára bízott missziót végrehajtsa. Már legközelebb fog egy szakértőkből álló bizottság a magyar közlekedési minisztériumban megalakulni, hogy a kivitelre jutó terv tekintetében megállapodjék. Tudvalevőleg a Vaskapu szabályozására vonatkozó tervek elég nagy számban lé­teznek és ezek között van Cassián lovagnak a Dunagőzhajózási társaság igazgatójának müve is. — Elvesztett törvényszék. A jászberényi törvényszéket legkö­zelebb Szolnokba helyezik át. A jászberényiek lamentálnak, de hát hasztalan: a törvényszéket mégis el fogják veszteni. Csak azt nem tudják a herényiek, hogy mit csináljanak a régi megyeház óriás épületével, melyben most a törvényszék van elhelyezve, s melyet a város drága pénzen vett meg ezelőtt több évvel a me­gyétől. — Egy pesti kereskedő egy másiknak 50 drb 50 frtos és 25 darab 100 frtos sorsjegyet adott át. Ezek között volt kettő: 3963 és 33 számmal, melyek 1875-ben május 15-én 150 ezer frtot nyer­tek. A tulajdonos csak a napokban értesült a tényállásról, sietett is a 150 ezer forintot úgy annak 1875-től járó kamatait bíróság utján követelni. Alperes azt állítja, hogy a sorsjegyeket megvette, s igy a rajtok nyert összeg jogos tulajdona. A per igen érde­kesnek Ígérkezik. — Nincs minden humor nélkül, a következő eset. Egy spa­nyol városka bírája megszomorodva tapasztalta, hogy az élelmi­szereket hamisítják, miért is a következő rendeletet bocsátotta közzé: „Minden kereskedőnél egy kiküldött bizottság fogja ezen­túl megvizsgálni az élelmi szereket, bort stb. s a hamisított, vagy az egészségre kártékony ételnemüek s italok a jótékony in­tézetek javára fognak lefoglaltatni. — Bicske község árvatárának alapszabályait a bel­ügyminiszter jóváhagyta. — Indokolt névváltozás. A hivatalos lap vasárnapi száma közli, miszerint Maszarik Lajos egri lakos maga, úgy kiskorú Izabella nevű gyermeke vezetéknevét, a belügyminiszter 33.364 számú engedélyével Mezeire változtatta. — Végzetes macska. New-Yorkban a fiatal urak klubjának szakácsa már rég óta észrevette, hogy konyhájából egymásután tűnnek el a legpompásabb falatok. Egyszer lesbe állt, s egy nagy macskát pillantott meg, s utána vágván kését levágta a fél far­kát. A kandúr egész éjszakán át siralmasan nyávogva járta át a környék összes háztetőit, fölzavarva álmából mindenkit. A sza­kácsot, a macska tulajdonosának panaszára elitélték 10 dollár bir­ságra, 31-én pedig bepanaszolták köznyugalom megháboritása miatt, a miért összesen 700 dollárt kellett fizetnie. Ezenfelül a Klub elbocsátotta, mert nem tűr meg rendőrileg megbüntetett embert. — Heinéről, kinek élete szintoly czinikus vonásokban gaz­dag mint annyiszor elítélt s annyiszor magasztalt költészete, Weill Sándor, párisi hírlapíró egykötet munkát adott ki, „Souvenirs in­times d’Henri Heine“ czimen, mely mű, tekintve a 15 éves meg­hitt viszonyt mely szerzője s a költő között fenállott, sok érde­kes, eddig ismeretlen mozzanatával ismertet meg, egy, a nyomor ágyán végződő gazdag életnek. Különösen kiemelendő Heinének Dinge Mathild árusnővel való szerelmi viszonya, tekintve a nő­nek csaknem örületes ragaszkodását, melyet sem az idő, sem sze­relmesének betegsége, s szeszélyének durva kitörései nem voltak képesek meghal vány itani. A betegségében ideges nagy szellem, néha a legotrombább tettlegességig sülyedt vele szemben, úgy

Next

/
Oldalképek
Tartalom