Eger - hetilap, 1883
1883-06-07 / 23. szám
XXII. év-folyam. 23. szám 1883. junius 7-én. Előfizetési díj: Egész, évre . 5 írt — kr Félévre. . . 2 , 50 .. Negyed évre . 1 , 30 r Egy hónapra. — 45 . Egyes szám . — 12 „ EGER. Hirdetésekért minden 3 liasábozott petit sorhely után 6, bélyegadó lejében minden hirdetéstől 30. nyilttérben egy petit- sorhelyért lő kr fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (vásártér, 783. szám alatt) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése (alapítványi liáz a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. — A hirdetési díj előre fizetendő. Városi ügyek. Az 1883. Junius 3-án tartott képv. ülésről. I. A földmivelés-, ipar-, s kereskedelmi ministerium körrendeleté folytán, a phylloxera terjedésének megállapítása végett a szőlőhegyeken megejtendő vizsgálat mikéntjére vonatkozólag, — határozhatott : hogy a miniszteri körrendeletben jelzett vizsgálat, az ügy fontosságához képest, helyesen s biztosan megejtethessék; az összes szőlő hegyek, a vizsgálat tekintetéből a jelenlegi pásztorjárások szerint 32 járásra osztatnak fel akként, hogy minden járásra nézve, egy ahhoz értő birtokos községi tag választandó, ki m. r. kapitány, és hegybírók felügyelete alatt s közreműködésükkel. az általuk kitűzendő időben a részére kijelölt területet illetőleg járást megvizsgálja, s a tapasztaltakról a m. r. kapitányság részéről felveendő leletet aláírja. Minthogy azonban ez alkalommal oly 32 egyént, ki ezen vizsgálatra alkalmas volna, s annak teljesítését önként el is vá- lalná, e testület kellő tájékozás hiányában — megnevezni alig volna képes, ennél fogva ezek ajánlata egy szükebb körű küldöttségre bízatott. II. Tekintettel arra, hogy a kártékony tottrix pilleriána szölőpusztitó rovar pusztítása, s lehető kiirtása csak úgy lesz eredményre vezethető, ha ennek szedése s pusztítása-birság terhe mellett kötelezőnek kimondatik, ennél fogva a mezei rendőrkapitány utasittatott, hogy a kérdéses kártékony rovarok leszedése s megsemmisítésére, az összes szőlőbirtokosokat 5 forintig terjedhető birság alkalmazása mellett kötelezze. A fiumei kérdés. I. Magyarország, Fiume és Horvát-Szlavonország megbízottjai, — illetőleg e három nevezett félnek regnicolaris deputatiói, vagyis országos küldöttségeik, — e napokban tanácskoztak Budapesten: hogy megkísértsék Fiúménak az 1868. 30. t. ez. által függőben hagyott ügyét rendezni, vagy inkább ily rendezés iránt valami javaslatban megállapodni. Már 14 évvel ezelőtt is történt ily kísérlet, 1869-ben, de eredménytelenül, — s ezúttal sem jött létre a megegyezés a három érdekelt fél között. A horvát-szlavon küldöttség azt követelte, hogy Fiume a társországok kiegészítő részének nyilvánittassék s a zágrábi országgyűlésre követet küldjön. A fiumeiek erről mit sem akartak tudni, hanem a magyar küldöttség javaslatához — melynek értelmében a fiumei kerület a magyarországi vármegyékhez hasonló jogállapotba helyezendő — csatlakoztak, oly kikötéssel azonban, hogy Fiúméban az igazságszolgáltatás és főkép a tengerészeti jog kiszolgáltatása gyorsittassék, s e czélból ott, ha lehetséges, másod- biróság állíttassák fel. II. Mi fog most történni ? Ki mondhatná meg ? De hogy a szoros jog szerint miképen kelljen felfogni a fiumei kérdést, azt maga a következő száraz ügyállás jelöli ki: 1. Mária Terézia 1776-ban Fiúmét Magyarországnak adományozta, oly kijelentéssel, hogy Fiume az legyen Magyarországra nézve, a mi Trieszt az ausztriai tartományokra nézve, — a tengeri kereskedelem gyúpontja. De egyúttal Fiume ideiglenesen az akkori kapcsolt részeknek lett némi tekintetben alárendelve. (Bizonyos perek a báni táblához, s a politikai közigazgatás az akkor rövid idő óta fennállott horvát helytartótanácshoz, — mely utóbbi már 1779-ben el lett törülve — vitettek fel.) 2. A nevezett királynő 1779-ben egy oklevelet bocsátott ki, melyben Fiúmét és kerületét a kapcsolt részek (Horvátország) iránti viszonyból teljesen kivette, kijelentvén különösen, hogy : Fiume városa, kerületével együtt úgy tekintessék, mint Magyar- őrs z á g s z en t k or o n áj áh o z csatolt külön test. Ekkép Fiume és kerülete, saját kormányzója alatt, a magyarországi törvényhatóságokhoz, s különösen némely szabad kerülethez sok tekintetben hasonló állást nyert. 3. Az 1807. évi 4-ik t. ez. a fiumei kormányzót s Fiume követeit a magyar országgyűlésen ülési és szavazati joggal ruházta fel: a kormányzót a főrendeknél, a követeket pedig az alsó táblánál. Ugyanezen t. ez. elején ki van mondva, hogy : Fiume és kikötője, mely néhai Mária Terézia királynő diplomája által az országba bekebleztetett, ezen törvényezikk által ugyanazon országhoz (Magyarországhoz) tartozónak nyilvánittatik. Ezen törvény azonban Fiume szervezetét hallgatagon érintetlenül hagyta. 4. Az 1848. évi 27-ik törvényezikk: Fiume és Bukkari szabad kereskedési kerületekről szólván, ezekről azt mondja, hogy két külön törvényhatóságot képeznek, a tenger melléki főkormányzó alatt, ki mindkét kerületnek közös főkapitánya; továbbá az idézett törvény szerint e kerületek „törvényhatósági beldolgaikat egymástól függetlenül intézik, az ország többi törvényhatóságaival, valamint kormányával és főtörvényszékeivel közvetlenül leveleznek, s mint más törvényhatóságok, beldolgaikra nézve a törvény határai között felsőbb felügyelet alatt szabályokat alkotnak.“ IIT. Eltekintve a bukkarii kerülettől, mely az 1868. évi magyar- liorvát egyezmény által (1868: 30. t. ez.) teljesen fel lett áldozva a liorvátoknak, — különös figyelembe vételt érdemel azon tény, hogy az 1848. évi 27-ik t. ez. tartalma szerint Fiume és kerülete az országnak egy külön törvényhatósága gyanánt volna tekintendő — nem pedig külön tartomány-féle gyanánt, — úgy volna tekintendő, ha az 1868: 30. t. czikkben foglalt magyar-horvát egyezmény azt nem állapította volna meg, hogy „Fiume város és kerület a magyar koronához csatolt külön testet képez, melynek mint ilyennek külön autonómiájára s erre vonatkozó törvényhozási és kormányzati viszonyaira nézve, (Magyar- ország országgyűlése, s Horvát-Szlavon-Dalmátországok országgyűlése és Fiume városa közt) kftldöttségi tárgyalások utján, közös egyetértéssel lesz megállapodás eszközlendő.“ Ezen törvényhozási intézkedéssel a fiumei kérdés rendkívül össze lett bonyolítva. Mert e törvény 66-ik §-ának imént idézett 1. pontja nem csak hogy visszatért Mária Teréziának 1779-ben kibocsátott oklevelére, mely szerint Fiume Magyar- ország szent koronájához csatolt külön test, mi mellett egyébiránt a magyarországi törvényhatóságokhoz hasonló szervezettel birt, nemcsak hogy az 1848 : 27. t. czikktől eltérve többé tette Fiúmét mint törvényhatósággá; sőt odáig ment, hogy Fiúmét, külön tartomány-félének nyilvánította, midőn annak külön autonómiájáról s erre vonatkozó törvényhozási és kormányzati viszonyairól beszél, melyekre nézve a kijelölt három fél részé- rő 1 küldöttségi tárgyalásokat rendel s az eldöntést ama felek közös egyetértésétől teszi függővé, — mely egyetértés bekövetkezése eddig legalább nem is képzelhető.
