Eger - hetilap, 1883
1883-01-11 / 2. szám
11 uak kifejezést adni , és niirulen mozgalom megakadályozását határozottan megígérni, tényleg azonban eddigelé ez irányban semmi sem történt. Olaszország minden nagyobb városában zavartalanul ezerenkint kolportúlják az osztrák-magyar monarchia vagyis tulajdonképen az Ausztria és az uralkodóház elleni szidalmaktól és ócsárlásoktól hemzsegő röp iveket s még komoly számba vehető lapok is naponkint rosszakaratú izgató ezikkeket tesznek közzé. A tanulók körében nyiltan beszélnek Ausztria ellen, egyszóval a a közszellem és közvélemény teljesen meg van mételyezve s az olasz kormány ezt egyszerűen megengedi. Ezen állapotoknak az olasz kormány — hacsak nem akar maga iránt bizalmatlanságot kelteni, — félreérthetlen módon és erélyesen véget kell hogy vessen, a mi jóakarattal nem is oly nehéz, seriimi esetre sem szabad pedig neki megengedni azt, hogy az izgatás az utczán üsse fel tanyáját. Itt az olasz kormánynak egy erre vonatkozó világos nyilatkozatát várják a közelebbi időre; ellenesetben az olasz kormányt felelőssé kellene tenni minden következményért. Róma, jan. 5. A „Sarassegna“ volt irredentisták által aláirt czikket közöl, mely az irredenta érdekében folytatott izgatásokat veszélyeseknek jelenti ki Olaszországra nézve és kinyilatkoztatja, hogy Olaszországnak szüksége van az Ausztria-Magyar- országgal vaió szövetségre. Majd azon előnyöket fejtegeti, melyek az osztrák-magyar monarchiára hárulnának, ha Olaszországgal szövetkeznék, és azt tanácsolja Ausztria-Magyarországnak, hogy ne hagyja magát egy pártoskodó és ábrándos párt kisebbségének izgatásai által tévútra vezettetni, hanem lépjen egyetértésre Olaszország rendszerető férftaival, mindkét monarchia közös javának előmozdítására és az európai béke, valamint a földközi tenger védelme érdekében. Róma, jan. 5. Valeriani. ki kővel dobta meg az osztrákmagyar nagykövet kocsiját, köztisztviselő ellen elkövetett erőszakoskodás miatt a rendőri büntető bíróság elé fog állíttatni. Pár is, jan. 6. A Gambetta párti „Reformé“ igy fakad ki gyászos keservében: Megnyitotta a sort Szkóbeleff, követte Gambetta s ma Clianzy, 1882 szerencsés egy év Németországnak, szomorú három újévi ajándék, melyekben azonban nagy örömük telika német minisztereknek. Francziaország magánkívül van: azt kérdi, ha váljon nem lépett Bismarck szerződésre a halállal.? Berlin, jan. 6. A „Provinzial Korrespondenz,“ a porosz kormány félhivatalos közlönye dicsőítő czikket ir Gambettáról, és igy végzi sorait; „Mi. egykori ellenségei nem mondhatunk ítéletet azon ember tettei felett, kinek koporsója mellett egész nemzet gyászol. De mint kortársaknak jogunk és kötelességünk bizonyítani azon férfiú rendkívüli jelentőségét, akit kemény és becsületes harczban tanultunk megismerni és kinek későbbi sorsát azon tiszteletteljes rokonszenvvel figyeltük meg, melyet úgy barátaitól mint ellenségeitől teljes joggal megkövetelhetett.“ Anglia, ámbár nem nyert európai mandátumot, hanem saját felelősségére cselekedett, tehát senkinek sem volna köteles számolni: önként értesíti a hatalmakat arról, hogy mit végzett Egyptomban és hogy mit tartott szükségesnek a rend helyreállítására, a csendőrség szervezésére és az alkirály kormánya tekintélyének föntartására. Az angol kormány elismeri, hogy egész Európát érdekli Egyptom békéje, de ő magára vállalja a felelősséget a rend helyreállításáért és biztosításért. A körjegyzék kizárólag egyes pontok elsorolásából áll. A hatalmaktól nem kér szentesítést, föl sem szólítja őket, hogy mondjanak véleményt Egyiptom jövőjét illetőleg. Az utóbbi tekintetben nagyon tartózkodva nyilatkozik a jegyzék és annyit sejtet csak, hogy Anglia intézkedéséit ezután is az eseményekhez fogja alkalmazni, de kötelező ígéreteket nem tesz. A körjegyzék egyetlen határozott indítványt tartalmaz és pedig azt, hogy elvben ismerjék el a hatalmak a Suez csatornán való hajózás szabadságát. A csatorna úgy tekintessék, mint a tenger ága. és minden nemzet mindenféle hajói előtt nyitva álljon és csak az általános tengeri hajózás szabályai legyenek érvényesek rajta, a melyek megtiltják a territoriális jurisdictio szokásos határain belül a hadi operációt, úgy a csatornában, mint háromnegyed földrajzi mértföldre a bejáraton kívül. Ezeket a pontokat azonban külön konvencióban kell megállapítani. Róma, jan. 4. Ma reggel háromnegyed 10 órakor bizonyos Rigatieri nevű, reggioi (Emilia) születésű, 26 éves nyomdász revolverből négyszer lőtt a palotára, melyben a vatikáni osztrák- magyar nagykövetség van. A lövések senkit sem sebesitettek meg. Nevezett egyén azonnal elfogatott, a revolvert pedig lefoglalták. A „Rassegna“ szerint Rigattieri kijelentette, hogy semmi politikai társasághoz nem tartozik. A nihilisták megsemmisítéséről szóló pétervári híreket hamar éli'a czáfolat. Az orosz fővárosból jelentik, hogy Sándor czár múlt vasárnap hálószobájában a forradalmi bizottság levelét találta, mely inti őt a rég megígért politikai reformok végrehajtására, annál inkább, mert a bizottság most elég hatalmas, hogy a kívánt engedményeket esetleg erőszakos utón vívja ki. Udvaii körökben nagy az izgatottság; vasárnap óta a czári palota őrségét megerősítették. — Kairó, jan. 4. A khedive valamennyi, még el nem ítélt politikai foglyoknak megkegyelmezett. Konstantinápoly január 6. Az Örményországban fölfedezett összeesküvés tárgyában eszközölt további nyomozások, valamint az Erzerumban elfogott személyek vallomásai kideriték, hogy a titkos szövetkezet agitációja messze terjed s tagjait esküvel kötelezte. Róma, jan. 7. A „Gazzetta d’Italia“ egész terjedelmében közli a több ezer lengyel katholikus által 1881. april 9-én XIII. Leo pápának átnyújtott emlékiratot, mely az Oroszországgal való tárgyalások alkalmával követendő utat megjelöli és a szükséges óvintézkedéseket előadja. Az idézett hírlap hitelesnek nyilvánítja az emlékirat tartalmát, miután azt Plater gróftól kapta. Pár is, jan. 7. „Lechatnoir“ („A fekete macska“) czimu lap, mely Gambetta elhunyta alkalmából Németországot megtámadta, ma reggel elkoboztatott. London, jan. 7. A királyasszony Cambridge herceget, az egyiptomi háború alkalmával teljesített szolgálatai elismeréséül személye körüli hadsegéddé nevezte ki. TAECZA. Farsangi gondolatok. Megjött a farsang, vig az élet; A sok bohócz megjött vele, A sutba hát a bölcseséget, Mely problémákkal van tele. Búvárkodás, rendszer-csinálás Mit érdekelne minket itt ? Ej haj, manapság minden ember A szivével gondolkozik. Zajongva tódul a közönség, Megünnepelni Carnevált; Hogy őt szilaj dallal köszöntsék, (Mig a toroknak meg nem árt) Alarczot öltnek vének, ifjak, — Minő fölösleges dolog — Legtöbbje czifra, . . én Ezópusz Bölcs rókájára gondolok __ F ehér-ruhás gyermek leányok, ' Egy-egy mosoly, csók mindenik. Örökmozdony az ideájok: Eltánczolnának reggelig. Ártatlanok, s ez a kaczérság Egy öntudatlanabb neme, Ej, őket könnyen megigézi A tévedés setét szeme! Elnézem én e meg nem oldott, Kedves csinos rejtélyeket, S ha egy-egy rám titkon mosolyt lop, Olyan visszását érezek. Föléled a szerelmi emlék, Az elpendült ködös dalok. . . A lány, ki lelkem eldobálta, Mint szinevesztett szalagot. Hajrá, mulassunk! Künn a szél zúg, A hópelyhek szállonganak. Itt bent meleg, égő pehelyként Röpül tánczosnőnk azalatt. Mit is törődnénk a nyomorral, Mely csak kunyhókban üt tanyát? Sokan volnánk ha a szegényt fagy, Kór. éhség nem pusztítanák. *
